Forrai Márton
2022. július 12. | Becsült olvasási idő: 8 perc

A Karantén Zóna: Ezek a történetek pandémia nélkül is érvényesek

Közösségi finanszírozású, valamint saját pénzből megvalósult projektből nőtte ki magát A Karantén Zóna az HBO Max első magyar játékfilm-premierjéig. Az Alkonyzónát magyar viszonyokra értelmező, a pandémiás karanténidőszakra reflektáló, ugyanakkor azokon túl is érvényét megőrző alkotás a semmiből építkezve jutott el a világ egyik legismertebb platformjára. Zsótér Indi Dániel író-rendezővel, Vida Orsolya forgatókönyvíróval, valamint Szegedi Márton zenei rendező-társzeneszerzővel a baráti összefogásról, és a film kalandos útjáról beszélgettünk.

Az interjút az olvashatóságot szem előtt tartva szerkesztettük.

A Karantén Zóna /Fotó: Komróczki Diána/

Indi, téged filmkritikusként ismertelek meg. Hogy lettetek filmesek?

Zsótér Indi Dániel: 2013-ban végeztem a BKF-en (ma Budapesti Metropolitan Egyetem). Elmentem újságot írni, befejeztem, aztán filmeztem tovább. Mindig is filmkészítéssel akartam foglalkozni. Pont a pandémia előtt egy héttel mondtam fel a munkahelyemen, ami nem volt jó érzés, de aztán lett belőle ez a film, úgyhogy jól jött ki.

Szegedi Márton: Nekem a filmzenével esetleges volt eddig a kapcsolatom. Szeretem a filmeket, mint néző, de a zene, az más: kisebb-nagyobb leállásokkal 2007 óta csinálom és tulajdonképpen én vagyok a klasszikus kamasz fiú, aki látott egy videoklipet, és csillogó szemmel akarja ugyanazt csinálni. Levágja a farmernadrág alját, aztán sarokcsiszoló szivaccsal rámegy, hogy jobban kopjon, meg ilyesmi. Viszont voltak profi zenész ismerőseim, szakmai segítőim. Hegedűs Péter, akit Péter Ogi néven ismer a magyar filmes és zenész szakma, nagyon jó mentorom volt, baráti volt a viszonyunk. Sajnos már két éve nincs köztünk. Hozzá hasonlóan én is New Yorkban kötöttem ki, és ott kezdtem el újra zenélni. A Facebook algoritmusa dobta fel A Karantén Zónát, én meg mivel korábban ismertük egymást, egy impulzushívás során megkérdeztem Danit, hogy mi a helyzet vele. Szó szót követett, bekerültem a filmbe, mint music department koordinátor, aztán pár hónapra rá mint zenei rendező, zenei producer. Nekem ez az első igazi filmes munkám, velük vesztettem el a szüzességemet.

Vida Orsolya: Az ELTÉ-n végeztem filmelmélet- filmtörténeten, aztán a BKF meghirdette a mozgókép művész mestert, ahol volt forgatókönyvíró-dramaturg specializáció. Aztán valami bekattant, hogy ez lesz az, ami esetleg nekem jól áll, mert mégiscsak alkotómunka. Dolgoztam copywriterként, írtam a Barátok köztnek, de nem volt meg az az áttörés, hogy én huzamosabb ideig ebből éljek. Eddig ez a legnagyobb volumenű történet.

Úgy tudom, hogy a filmet a karanténhelyzetben megélt nehézségek, az átmeneti munkanélküliség katalizálta. Erre a helyzetre reflektálva született meg A Karantén Zóna ötlete?

Vida Orsolya: Fontos, hogy ez nem az első közös munkánk, Danival már dolgoztunk együtt például reklámokban, de a fikciós dolgainkat sokáig a fióknak írtuk. Volt egy kisjátékfilmen ötleteltünk, amikor bejött a karantén. Azt hiszem, Dani mondta, hogy olyasmit válasszunk ki, amit meg is csinálunk. Az utolsó ötlet volt A Karantén Zóna, és volt valamennyi közös tőként, úgyhogy először megnéztük, az mire lenne elég.

Zsótér Indi Dániel: Annyira azért nem voltunk naivak, hogy azt mondjuk, öt filmet megcsinálunk ötszázezer forintból. Én 2020-21-ben minden fizetésem felét beleraktam a produkcióba. Ez bármekkora összeg lehetett: néha tízezer forint volt, néha egy-kétszáz ezer. Aprópénzenként raktuk össze a filmet. Az volt a koncepcióm, hogy úgy forgassunk kisjátékfilmeket, hogy azok kiadnak majd egy egészet.

Vida Orsolya: Dani akkor nézte az új Alkonyzónát, a Jordan Peele-félét, és én úgy emlékszem, addigra négy vagy öt sztorink már megvolt. Úgy álltunk fel, hogy na jó, akkor ezzel mehetünk tovább.

Reflektáltatok az általános magyar helyzetre, illetve azon belül természetesen a karanténhelyzetre. Tudatosan akartatok társadalomkritikusak lenni, esetleg volt bennetek felelősségvállalási szándék?

Vida Orsolya: Inkább az érvényességet emelném ki, nem a társadalmi felelősségvállalást.

Zsótér Indi Dániel: Ezek a történetek pandémia nélkül is érvényesek. Az csak egy körülmény, amivel kapcsolatban mindenkinek van pillanatnyilag tapasztalata. Ebben sokkal otthonosabban lehetett mozogni, hiszen mind benne éltünk.

Vida Orsolya: Mint egy nyaralás, ahol össze vagy zárva a hülye családoddal.

Zsótér Indi Dániel: Csak erről nem tudsz elmenekülni.

A Karantén Zóna /Fotó: Hegyvári Tamás/

Hogy jött a képbe az HBO? Elkezdtétek alulról felépíteni ezt az egészet…

Zsótér Indi Dániel: Alapvetően azt tisztába szeretném tenni, hogy nem azért kerültünk az HBO-hoz, mert ott ismertünk valakit. Aki volt kapcsolatunk is legfeljebb csak annyit mondott, hogy jó az ötlet, de ezt nem ők fogják eldönteni, hanem írjunk egy e-mailt ennek és ennek az embernek, aki majd továbbítja egy harmadik valakinek… Elég hamar, 2021 szeptemberétől kezdtünk levelezni a csatorna londoni és cseh irodáival, ahol az úgynevezett quality check-ek (minőségellenőrzés) történnek – megnézik félkész állapotban a filmet, és eldöntik, hogy érdekli-e őket, vagy sem. Öt hónap után jeleztek, hogy szeretnék befogadni.

Szegedi Márton: Szerintem azért az elég komoly dolog, hogy az első magyar sorozatpremier a Maxon A besúgó, az első magyar játékfilmpremier pedig A Karantén Zóna.

Zsótér Indi Dániel: Azért ilyen okos a Marci és az Orsi ebben, mert nemcsak mint a film alkotói ülünk itt, hanem a produceri csapat háromötödeként is.

Szegedi Márton: Ez egy anarchoszindikalista produceri közösség. Mindenki az utolsó csepp vérét, a szívét beleadta.

Amúgy onnantól, hogy átment náluk, az HBO-nál bele akartak szólni a folyamatba?

Zsótér Indi Dániel: Nem, ugyanakkor nagyon kemény határidőket szabtak, amiket nehezen tudtunk tartani. Nekünk nem állt rendelkezésünkre profi szervezőcsapat, vagy filmiroda. Mindent magunknak kellett megcsinálnunk.

Szegedi Márton: Ez egy elég punk projekt, abszolút csináld magad sztori: mi grafikáztunk, mi adminisztráltunk, mi álltunk tótágast a saját nénikénk hátán… Talán ezért is van most egy űr bennem, hogy bő másfél évig erre mindig lehetett gondolni, hogy ez kell, hogy legyen, ilyen monomániásan is néha, hogy ezen azért dolgozunk, hogy létrejöjjön. Jólesően sóhajtottunk a végén, hogy boldogok vagyunk. És amikor ilyen nagy cuccok létrejönnek az ember életében, utána vakarja a fejét, hogy akkor most mi van.

Zsótér Indi Dániel: Bennem ez még nincsen lezárva. Nyár végéig még biztos foglalkozunk a filmmel, például néhány extra vetítés keretén belül. Leginkább azt várom, hogy kettesben Orsival leüljünk három napra, és lefektessük az alapjait a következő projektnek, mert van pár ötletünk.

Szegedi Márton: Őszintén szólva annyira sokat adott nekem a rengeteg beleáldozott mindenféleség mellett az egész együttműködésünk, hogy ha valami miatt nem is lesz ilyen munkám a jövőben, akkor is nagyon elégedett vagyok. Amit én valaha reméltem a zenecsinálástól, annál már így is sokkal több megtörtént velem a film miatt..

„Ezek a történetek pandémia nélkül is érvényesek” /Fotó: Torják Orsolya/

Számomra a magányosság érzés volt, ami kapcsolatot képezett az epizódok között, legyen akár társas magány, akár a konkrét egyedüllét… Nektek miről szól A Karantén Zóna?

Zsótér Indi Dániel: Értelmező kérdés: maga a film mit jelent, vagy az egésznek a megcsinálása?

Maga a film, illetve ha volt ilyen, akkor a film, mint üzenet. Mert annyiféle értelmezés született, hogy kicsit Alkonyzónás, aztán a Black Mirrort is bele lehet látni. Alapvetően ezek a párhuzamok, például a Végtelen határokkal…

Vida Orsolya: Én abszolút Végtelen határos vagyok.

Zsótér Indi Dániel: Én Twilight Zone-os vagyok. Nekem a mai napig tartó problémák vagy nehézségekkel való szembenézés, vagy öntrauma-vizsgálat az, amiről szól a film. Ezek nem biztos, hogy megoldódtak attól, hogy elkészült A Karantén Zóna. Attól még ugyanúgy van az embernek párkapcsolati problémája, ugyanúgy van problémád a függőségeiddel, vagy a bármivel kapcsolatos bűntudatod… Másrészről meg nekem ez arról is szólt, hogy a megfelelő emberekkel, akik a barátaim, bármit csinálhatsz, mert úgyis kurva jól fogod magad érezni. Orsi volt a terapeutám az alatt két év alatt. Amikor összejöttünk dolgozni, soha nem is írással kezdtünk, hanem úgy fél-fél óra lélekmasszírozással. Megérkeztünk az idézőjeles munkahelyünkre, egy írószobába, ami egyébként egy konyha volt, és azzal kezdtünk, hogy leraktuk a terheinket. Amit innen csak javasolni tudok bárkinek, aki emberekkel dolgozik, hogy ne a munkával kezdjék, hanem beszéljék ki magukból a hülyeségeiket. Nyilván mindenki várt ettől valami sikert, szakmai kiemelkedést a húgymeleg, langyos pocsolyából, de az alkotás öröme mellett ezek másodlagos dolgok szerintem.

Vida Orsolya Mindig mondogattam Daninak, hogy ez lesz az, amire egész hátralévő életünkben emlékezni fogunk. Itt ülünk a konyhában, szétcigizzük az agyunkat, hajnali kettő van, és még mindig a sajtóközleményeket küldjük ki, miközben Junkies-t hallgatunk. Annyira szar volt, tényleg, de ott volt annyi lélekjelenlétem, hogy felfogjam, hogy ennél jobb dolog nem biztos, hogy fog velem történni.

Szegedi Márton: Kettéválasztanám a kérdést: mit jelent a film nekem, és mit jelent maga a karantén? Iszonyatos mennyiségű szeretet és akarás rántotta ezt a filmet össze egyfajta gravitációs erőként. A saját megítélésem szerint viszont ezek a szkeccsek az időről szólnak, pontosabban az idő szubjektív voltáról. Megváltozott az időérzékelésem amiatt, hogy a napi rutinom felborult, nem jártam reggel munkába, és este sem mentem haza, hanem otthon voltam, az utcára is ritkán mentem ki. Megraboltak attól, hogy az idő hogyan telik, és hogyan osztom be. Amiben leginkább releváns a film, hogy ez a fajta kizökkent idő itt van még velünk, és ezzel a világ nem tud mit kezdeni.

A Karantén Zóna /Fotó: Zsótér Dániel Indi/

Feltűntek a filmben olyan színészek, akiket legalábbis én nem ismertem előtte, és voltak a neves profik. A te fejedben a szöveg úgy szólt, ahogy az később visszaköszönt? Volt esetleg olyan élményed, hogy megszólaltak a színészek, és úgy lett egy dialógus az igazi?

Zsótér Indi Dániel: Szerintem egy dolgot nem szabad csinálnia a rendezőnek: a saját akaratával megfojtani a színészt. Ez nem azt jelenti, hogy a rendezőnek ne legyen saját akarata, hanem hogy ne erőszakkal vigye azt át, hanem úgy, hogy abban a másik fél is lássa az elképzelés értelmét. Orsi még írás közben valószínűleg teljesen máshogy képzelte el az egyik epizódot, mint én a másikat. Gondolok itt például az Egyedülben a nagyjelenetre, amit otthon megvágtam magamnak, Orsi pedig amikor először meglátta egyben, sírva fakadt. Valami ilyesmit mondott: úristen, ezt mi csináltuk? Nagyon vicces pillanat volt.

Vida Orsolya: Írás közben nyilván nekem is ment egy film a fejemben. Ugyanakkor, annyira egymásra hangolódtunk a közös munka során, hogy amikor a forgatásokon megláttam, hogy Dani mit képzelt el, mindig nagyon boldog voltam.

Szegedi Márton: Van ebben a filmben egy bújtatott betétdal, ami csak nagyon kevés

helyen hallatszik, ez az én első komolyabb megjelenésemről, Az értelmetlen lemez című albumomról a számomra legfontosabb szám, a Mások álma. Eredetileg nem tartottam nagyon elegáns ötletnek, hogy beleerőszakoljam a saját dalomat a filmbe, de a Dani addig rágta a fülemet, míg rábólintottam. Tényleg működött. Ő ugyanis egy olyan rendező, vagy azzá fog érni, aki tényleg tudja artikulálni az akaratát, majd a végtermék ezzel konvergál.

Zsótér Indi Dániel: Hadd tegyek egy annyi kiegészítést, hogy ennek a nyilvánvaló következménye az, hogy a film esetleges hibái is ugyanezzel a csökönyösséggel maradnak benne. Itt viszont ki kell emeljem Nagy Rolandot, aki három epizódot vágott, és ha ennek a filmnek van még egy dramaturgja Orsin és rajtam kívül, akkor az ő. A filmet pusztán a vágással nagyon élővé tette, vagy magukat a sztorikat tudta olyan irányba elvinni, ahova mi azt eredetileg is akartuk. Aranyba kéne önteni a nevét.

Zárszóként: milyen visszajelzések jutottak el hozzátok a filmmel kapcsolatban?

(A sors iróniája, hogy ennél a pontnál Orsihoz a szomszédos asztaltól odamegy egy srác, hogy most nézte meg a Karantén zónát, és félrehívja.)

Vida Orsolya Nekem a barátaim, a család hatalmas lázban égnek. Együtt éltük meg a premiert, és ami visszajelzést kaptam, az nagy gratuláció volt. Meg egy ismerősöm nagypapája felhívott emiatt, meg hogy millió kérdése van, hívjam fel majd éjfél körül. Sajnos eddig erre nem tudtam sort keríteni.

Szegedi Márton: Az én anyám engem különösebben soha nem támogatott a zenélésben, mondjuk nem is akadályozott benne. De ott volt a díszvetítésen és azt mondta, hogy kisfiam, jó lett a zene, ami nagy szó tőle. Kaptunk viszont egy nagyon furcsa nézői kommentet egy videó alá valakitől, aki teljesen félreértette a filmet, de a legviccesebb aspektusa a félreértésének az, hogy eljutott a Seholig, és ott nála elrúgtuk a pöttyöst azzal, hogy szerinte diszkriminatív módon ábrázoltuk a gamer szubkultúrát, és hogy ez rasszizmus. Amúgy szerinte mindegyik magyar film rasszista egyetlen kivétellel, ami az Indul a bakterház, és reméli, hogy bukás lesz a film.

Vida Orsolya: Pedig nagyobb geek-csapatot nem is lehetne összeszedni A Karantén Zóna stábjánál.

Zsótér Indi Dániel: Én inkább a kritikákhoz való hozzáállásomról mondanék pár szót úgy is, mint ex-filmkritikus. Két premier volt, és a második premier után felhívtam egy volt tanáromat, akitől megkérdeztem, hogy na, hogy tetszett? Erre vett egy nagyon mély levegőt, és azt mondta, hogy ő nem akar semmi rosszat mondani, meg nagyon szurkol nekünk, de szerinte minden elemében szar volt a film, majd ezzel magamra hagyott. Majd ugyanaznap délután kijött az első kritika a filmről, ami azt mondta, hogy A Karantén Zóna az elmúlt idők egyik legjobb magyar filmje. És akkor ott álltam aznap este, hogy akkor mivan? Anyukám imádja, és ez a lényeg.