• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Interjú

Bauer Barbara: Minden, amit ember alkot, a maga nemében nagyszerű és megismételhetetlen

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Budapesten született, de mégis Etyek szülötte, és krónikása; újságíróként végzett, mégis közel húsz évet töltött a felhők felett. Légutas-kísérőből regényíróvá vált, hogy aztán nagyjából tíz év megfeszített és kreatív munka nyomán az ország egyik legkeresettebb írójává váljon. Ha a történelmi és a romantikus regények határmezsgyéjét vizsgáljuk, akkor manapság már lehetetlen elmenni Bauer Barbara neve mellett, akivel ismeretterjesztésről, magányról, írói döntésekről és kedvenc könyvekről beszélgettünk.

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Légiutaskísérőből író. Számomra úgy tűnik, hogy bár talán a látszat olykor mást mutat, de e két területet mintha összekötné a magány, nem gondolod?

Magány? Sosem gondoltam bele így, de van benne valami. Azt viszont tudom, hogy amolyan magamnak való vagyok. Képes vagyok teljesen egyedül lenni akkor is, ha egy repülőnyi tömeg vesz körül és vegyülni akkor is, ha éppen egyedül vagyok. Szeretem az egyedüllétet, de sosem vagyok magányos.

Sokat foglalkozol a múlttal a regényeidben, és előszeretettel propagálod is, hogy az emberek, az olvasók igenis ismerjék meg a saját családjuk múltját. Látsz esetleg ezzel kapcsolatban valamiféle közönyt, amit esetleg a tömegmédia hívott életre, vagy épp az ellenkezője igaz?

Inkább azt látom, hogy míg korábban az életkor előrehaladtával került az emberek többségének fókuszába a múlt, addig az elmúlt évek történelmi múltat idéző és így bizonytalanságot jósoló jövőképe kapaszkodók keresésére sarkall sokakat.

És miután ezeket a kapaszkodókat nem társadalmi szinten találják meg az emberek, nagy szerepet kap a családfakutatás, a sorsörökség elemzése. Belső utakon, családi nyomokon járunk, ami nagyon fontos lépés. Innen már csak egy nagyobb lélegzet, és talán felismerhetővé válik a történelemkönyvek oldalairól kikiáltó múlt: vegyétek észre a hibákat, tanuljatok belőle! Hozzáteszem, a tankönyvekből nehezebb kiolvasni ezeket a mondatokat, ezért tartom szükségesnek, hogy hétköznapi emberek sorsán keresztül ismerjük meg a történelmünket, legyen az regény vagy film.

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Kígyózó sor várt az Ünnepi Könyvhéten, és egy-egy új regényed rendre sikerlistás, mondhatjuk, hogy a siker igencsak széleskörűen érint szerencsére. Az ismertség, az olvasottság változtatott az írói hozzáállásodon az eltelt évek alatt?

Elképesztően inspiráló! Egyszersmind súly is, felelősség, ami egyúttal kihívás is és ily módon még tovább motivál. Valamint megerősít abban, hogy szükség van arra, ahogy és amit írok. Hogy változott-e az írói hozzáállásom? Nem. Én változatlanul magamnak írok és minden egyes regénnyel egy másik világba csöppenek. Ami viszont változás, hogy érzem, egyre többen tartanak velem.

A köteteidben van egyfajta ismeretterjesztő jelleg a magyar történelmi múlt egyes, talán kevésbé ismert eseményei kapcsán. Ez tudatos döntés, érzel egyfajta felelősséget az olvasói horizont tágítása iránt?

A férjem, dr. Valastyán Pál a Magyar Szent Korona kutatója és elképesztő széles látókörű ember, aki a történelmünket egészen hétköznapi perspektívába helyezve képes értelmezni. Olyan élményszintre tudja hozni az amúgy száraz tényeket, amik a tankönyvekből nem kiolvashatók.

Ezt az élményt szeretném megosztani a történeteimben: családok sorsán, hétköznapokon, sorsfordító pillanatokon keresztül. Ő mesél, én pedig hagyom, hogy szereplőim és a történeteim szárnyra kapjanak.

Ha jól számolom, idén épp tíz éve vagy az író pályán. Hogy a mindennapjaidban mi változott a korábbi munkádhoz képest, azt nagyjából el tudom képzelni, de vajon az olvasói, irodalmi közeg mennyiben változott meg ez idő alatt, hogy érzékeled?

A teljes folyamatot egy folyton változó közegnek látom, amit számtalan tényező befolyásol. Ne menjünk messzire. Ha csak a karantén időszakát nézzük, komoly következtetéseket vonhatnánk le az olvasási szokásokat illetően. De ennél sokkal kevésbé markáns és átfogó helyzet is változtathat a könyvek világán, annak minden résztvevőjével együtt. De hogy őszintén válaszoljak, kissé kívülállóként vagyok jelen, még akkor is, ha az írói munka is csapatmunka: a kiadó, a szerkesztő, a grafikus, a kereskedő, a piac, a könyvtáros, a pedagógus, és persze az olvasó közössége (és még sorolhatnám a résztvevőket is). De ebben a közegben én az otthonülő, egy-egy történetben bolyongó vándor vagyok. Ebből a nézetből semmi nem változott.

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Bauer Barbara interjú /Forrás: bauerbarbara.hu/

Tőled talán kissé szokatlan módon egy kisregény-sorozatba fogtál, melynek első kötete, Az idegen nemrég került a boltokba. Te, aki alapvetően teljes, lezárt, kerek egész történetekben gondolkodott eddig, miért váltott? Egyfajta kísérlet lenne?

Nem kísérlet. Régen megfogant már bennem a gondolat, de mint mindig, türelmesen hagytam érni, megérni. Mindig várom a pillanatot, hogy megszólaljon a fejemben a hang és lássam a képeket. Csak ezt követően kezdek el írni.

Hogyan tovább? Mikor majd lezárul a Találkozások-sorozat, mi a következő lépés?

Egy szintén régen érő történettel folytatom. Ehhez is idő kellett. Ahogy mondani szoktam, egy hét százezer karakter, de ezt a tempót megelőzi másfél-két év felkészülés. Ismét egy időutazáson veszek részt, de ezúttal az 1400-as évek felé tartok.

A legtöbb írótól megkérdezem, Nálad sem hagynám ki: szerinted melyik a három legnagyszerűbb regény, melyet valaha írtak, és mely három regény a Te személyes kedvenced?

A kérdés első felére nem válaszolok, mert nincs három, vagy valahány legnagyszerűbb mű. Nincs olyan, aki ezt eldönthetné, rangsorba állíthatná. Minden, amit ember alkot, a maga nemében nagyszerű és megismételhetetlen, akkor is, ha az egyes embernek, nekem, vagy bárki másnak tetszik és akkor is, ha nem.

Személyes kedvencet viszont örömmel emelek ki a sok közül. Lehet, hogy holnap másik hármat említenék és tegnap is másik hármat mondtam volna, de most a következőket választom ki az élményeim közül: Láng György: A Tamás-templom karnagya; Ottlik Géza: Iskola a határon és amit mindig, bármennyire is szerettem volna harmadikként egy másikat mondani, Colleen McCullough: Tövismadarak.

Bauer Barbara interjú /Forrás: wikipedia.hu/

Bauer Barbara interjú /Forrás: wikipedia.hu/

Kapcsolódó cikkek

Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

    A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 15.

    Tiszeker Dániel: A célunk az volt, hogy a bennük élő gyermeket szólítsuk meg

    Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.

    • 2022. szeptember 12.

    A hóhér, akivel szívesen elborozgatnánk – Interjú Gráczer L. Tamással “A Háromfa hölgye” című történelmi krimije kapcsán

    Hazai szerzős interjúink sorában most igazi különlegességgel jelentkezünk.

    • 2022. augusztus 17.

    Gerevich András: A katarzis feloldja a világ nyomasztását

    Alkotásról, motivációról, pandémiáról, családról és Pilinszky Jánosról beszélgettünk.

    • 2022. július 14.

    Tarja Kauppinen: A nyelv dekonstruálása az egyik legjobb komikumforrás

    A magyar kortárs íróval a szép- és a szórakoztatóirodalom közti falak lebontásáról.

    • 2022. július 12.

    A Karantén Zóna: Ezek a történetek pandémia nélkül is érvényesek

    Az HBO első magyar játékfilmjének készítőivel beszélgettünk.