Berta Ádám: Attól félek, ha valaki társadalomkritikusan akar írni, rosszul fókuszál, papírízű lesz a karaktere

Bár a karanténidőszak elején megjelent A kígyó feje című regény központjában az életközépi válság áll, teljesen máshonnan indul a történet: egy kazak falut kilencvenkilenc zombi tart rettegésben, akiktől sokkal nehezebb megszabadulniuk a lakosoknak, mint gondolnák. Berta Ádám apró szemelvényekből álló regényének részei izgalmasan kapcsolódnak egymásba, a sok helyszín- és nézőpontváltással azonban Berta alaposan megdolgoztatja az olvasót. Az íróval legújabb regényéről beszélgettünk.

A szerző immáron a hatodik megjelent köteténél tart /Fotó: Paprasz Pamela/

Mikor kezdted el írni a regényt?

2016 eleje óta dolgozom ezen a könyvön, amit részben párhuzamosan írtam egy másikkal, 2017 közepén fejeztem be az előző regényem, a Nem attól vizes a halat. A kígyó fejét sokszor befejeztem, azt hittem, hogy kész, de aztán amikor kinyitottam, átrendeztem magamban a dolgokat, itt-ott dolgoztam még a szövegen, lényegében az egész ’19-es év erről szólt. Most, hogy megjelent ez a könyvem is, minden írásom kint van a piacon, ez pedig egy nagyon felszabadító érzés.

Azon kívül, hogy ezek szerint előfordul, hogy egyszerre több történeten is dolgozol, hogyan jellemeznéd a munkastílusod?

Mindig van egy vázlatom, ami orientálja valamennyire a munkát, de előfordul, hogy amikor leülök írni, elrugaszkodok attól az ötlettől, amit eredetileg meg akartam írni. Ebből is látszik, hogy a fegyelmezettségben lehetnék erősebb. Azt vettem észre, hogy az igazán jó szövegek akkor jönnek létre, amikor úgy ülök le, hogy már előre tudom, miről fogok írni, de aztán valami eszembe jut, és hirtelen teljesen másról kezdek el írni, valami olyasmiről, ami benne sem volt a vázlatomban. Így végül egy olyan szöveg jön létre, ami az eredeti koncepcióhoz képest hiányosan van kibontva. A szöveg darabjait úgy rendezem el, hogy az egész minél kompaktabb legyen. Megpróbálom a meglévő részekbe beletenni azokat az infókat, amik csak a vázlatban szerepelnek, és elengedhetetlen fontosságúak a történet megértéséhez.

Milyen messzire rugaszkodsz el ilyenkor az eredeti ötleteidtől? Volt, hogy annyira távolra kerültél, hogy a megírt részt fel sem tudtad használni?

Volt, de akkor beleteszem egy másik mappába. A regény írása közben elnyertem egy három hónapos ösztöndíjat, amikor fizetés nélküli szabadságon lehettem, és reggeltől estig írhattam. A szöveg stilárisan és téma szintjén is megváltozott, mivel mások voltak a körülmények is, melyekben alkottam. Egy kis gondot okozott is, hogyan tudom a régi és új részeket összepolírozni, de aztán sikerült.

Berta Ádám: A kígyó feje

Mi kell ahhoz, hogy elégedetten állj fel a géped elől?

Egy nap szeretek ezerkétszáz szót leírni. Azok a leülések a legjobbak, amikor úgy fejezem be az írást, hogy még tudtam volna folytatni, de már nem tettem. Ez azért szerencsés, mert este még tudok azon a részen agyalni, amit már nem írtam meg, így másnap reggel, amikor leülök, már nincs bennem semmilyen görcs, hogyan kezdjek el dolgozni. Mire észbe kapok, már túl is haladtam azon a részen, ami tegnapról megmaradt, és már egy másik szemelvényt írok.

Változott az eredeti koncepció a regény írása közben?

Az életközponti krízist akartam ábrázolni, ez foglalkoztatott. Minél többet dolgoztam a könyvön, annál egyértelműbb lett, hogy a főszereplő Talmai Sándornál sokkal jobban érdekel az apja, Aladár, aki sok mindenben ellentéte a fiának, szeret szervezkedni, illegális bizniszekben vesz részt. Sándor nagyon sok mindent nem vesz észre, ami a környezetében történik, az apja ügyleteiről sem tud. A kettejük karaktere közötti eltérés hozta magával a különböző témákat, amik különböző műfajban is íródtak. Ez a különleges apa-fia viszony két eltérő zsánerben képződik le.

Nemcsak kettő, jóval több elbeszélője van a történetnek. Miért döntöttél ilyen megoldás mellett?

Nem akartam egy omnipotens elbeszélőt teremteni, ez kicsit ódivatú lett volna. Mivel nem volt olyan szereplő, aki a cselekmény összes szakaszában ott van, több karakter szemszögéből kellett ábrázolnom az eseményeket. Az egyik például nem is sikerült. Ágica, a főszereplő lányának a fejezeténél az lett volna az ideális megoldás, ha egyidejűleg tudom elmesélni, hogy tízéves korában elrabolják, így az olvasó végig tudta volna izgulni, hogy vajon mi lesz a történet vége. Hiába alakítgattam viszont ezeket a részeket, beletört a bicskám, nem nekem való feladat volt.

Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Ezek szerint nem tudsz tízéves kislányul gondolkodni?

Nem, ezért Ágica már felnőtt nőként szerepel a könyvben, és a visszaemlékezéseiből derül ki, mi történt vele. Azon is gondolkodtam, hogy egy másik szereplőm, Visuddha szemszögéből fogom ábrázolni az egész történetet. Milyen érdekes lenne, gondoltam, az európai kultúrát egy keletről érkező ember szemszögéből bemutatni! De aztán rájöttem, mennyi mindent kéne leírni, amit egy maláj szerzetes nem tud rólunk, például azt, hogy a DM az egy illatszerbolt, de ezt az olvasó már tudja. Túl körülményes lett volna az elbeszélés. Írás közben pedig arra is rá kellett jönnöm, hogy nem tudok eleget a keleti kultúráról ahhoz, hogy ebből a nézőpontból hitelesen le tudjam írni a történetet.

A könyv borítója eléggé rendhagyó, egy rózsaszín koponya látható rajta, amin egy kígyó mászik keresztül. Mi ennek a története?

Ez az első könyvem a Cser Kiadónál, ahol teljesen szabadságot kaptam a könyvemmel, megkérdezték, milyen szerkesztőt és borítót akarok. Amikor még az Európánál dolgoztam, mindig láttam, Gerhes Gábor művészeti vezető mennyire inspiráltan dolgozik, nagyon zseniális, amit csinál. Egy igazi trófea, gondoltam, ha ő készítené el a borítót. Biztos voltam benne, hogy bármit is talál ki, nagyon klassz lesz, erre jött ezzel a motoros retró tetkóval, ami telitalálat. Nagyon mosolyogtam, amikor megláttam.

Sándor részeinél írsz az elhidegült emberi kapcsolatokról, a változásra vágyó, de azért tenni nem merő emberekről. Szándékodban állt valamilyen társadalomkritikát megfogalmaznod?

Mindig egy karaktert akarok életre kelteni. Attól félek, ha valaki társadalomkritikusan akar írni, rosszul fókuszál, papírízű lesz a karaktere. Az egy univerzális tapasztalat, hogy amikor valamilyen helyzetből ki akarsz törni, az új helyzetnek mindig csak az előnyeit képzeled el, a saját körülményeidnek pedig csak a hátrányaira gondolsz. Olyan ez, mintha két mérleget kéne használni, de mindkettőnek csak az egyik serpenyőjét látod. Így viszont elég nehéz jó döntést hozni.

Kapcsolódó cikkek

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Kertészkedés és helytállás nehéz időkben – Könyvkritika

Független nők helytállása háborús időkben

Frakk és Mazsola megálmodója – 100 éve született Bálint Ágnes

1922. október 23-án született Frakk, Kukori és Kotkoda, Mazsola, Manócska és Tádé megálmodója, a József Attila-díjas  magyar író, szerkesztő, dramaturg….

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.