Blake Crouch: A karaktereimben mindig visszatükröződnek a bennem kavargó érzelmek

Május 11-ére az Ectopolis.hu az eddig legnagyobb vállalkozására készült volna, hiszen terveink szerint az Agave Könyvek kiadóval közös nagyszabású rendezvényen az The New York Times bestsellerlistájának szereplőjét, az egyik legfelkapottabb amerikai sci-fi és thrillerírót láttuk volna vendégül Budapesten a Lurdy Moziban. A járványhelyzet sajnos meghiúsította a magyarországi látogatást, ennek ellenére váltottunk azért néhány szót a szerzővel.

Blake Crouch-ot itthon a legtöbben talán a Wayward Pines-trilógia, valamint a belőle készült FOX-sorozat alapján ismernek, pörgős, fordulatos és elgondolkodtató regényeinek köszönhetően pedig népszerűsége Magyarországon is egyre csak növekszik. A fiatal írót már pályája kezdetén az új Stephen Kingként üdvözölték, többek közt erről is kérdeztük; a beszélgetés során pedig hatásai, irodalmi példaképei, és kedvenc regényei is előkerültek.

Blake Crouch

Kreatív írásból is diplomáztál. Ez az egyetemi szak– legalábbis felénk itt Európában – számtalanszor megkapja azt a kritikát, hogy épp az egyéni hangot veszi el a kezdő szerzőktől. Te hogy látod, neked mit adott ez a kurzus, illetve, jelenleg is használod minden elemét az ott megtanultaknak?

Fantasztikus élményeket köszönhetek a kreatív írás szaknak és rengeteget formált rajtam, mint későbbi szerzőn. Ez legfőképp az egyik professzoromnak volt köszönhető, aki megfelelő szakmai komolysággal kezelt engem, mint leendő írót, azelőtt, hogy bármilyen írásomat kiadták volna. A képzés során megtanultam kifejezni, formába önteni és szerkeszteni a témákat, amiket szerettem, és nem akarták megtölteni a fejem mindenféle lényegtelen hülyeséggel. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy sok kreatív írást oktató egyetemi képzés csupán hatásvadász ostobaság, legalábbis itt, az Egyesült Államokban.

Amikor valakit viszonylag korán az új Stephen Kingként kezdenek emlegetni, az mennyiben ró plusz súlyt egy alkotó vállára?

Akkor érzek csak ilyen jellegű alkotói nyomást, feszültséget, amikor olyan téma után kutatok, ami számomra is izgalmat és kihívást jelent. Amíg találok ilyen témákat, addig nincs okom az aggodalomra.

Magyarországon a Wayward Pines-trilógia volt először olvasható Tőled, ennek kapcsán emlegetted a legfőbb hatások közt az X-aktákat, vagy a Twin Peaks című sorozatokat, de ezek hangulata véleményem szerint a többi regényedben is érződik. Íróként mi olyan különleges e két szériában, ami ilyen mély nyomot tudott hagyni Benned?

Egészen fiatalon kerültem ezeknek a sorozatoknak a hatása alá, hiszen gyerekkorom meghatározó élményei kötődnek hozzájuk. Ezek adtak egyfajta alaphangot azokhoz a későbbi történetekhez, amelyekről én magam is írni akartam.

A Hamis emlékek amerikai megjelenésekor

A rendkívül pörgős, rövid bekezdésekből álló elbeszélői mód természetesen alakult így, mondhatni felvette a történet ritmusát, vagy egyfajta tudatos írói kísérletezés, fejlődés eredménye?

Körülbelül tíz évvel ezelőtt fejlődött ki nálam ez a stílus. Nem igazán tudom megmondani, hogy mennyire volt ez tudatos döntés eredménye, de azt bizton állíthatom, hogy sokkal egyszerűbb és tisztább prózai nyelvet szerettem volna kialakítani a nagyobb ötleteim hatásosabb és egyszerűbb ábrázolásához. Úgy gondolom, hogy minél nagyobb az ötlet, annál bonyolultabb, és éppen ezért a lehető leglényegretörőbb módon kell kifejezni az olvasóknak.

Akad esetleg akár a XX. század sci-fi és thriller írói közt olyan, akit afféle előképednek neveznél, vagy azért igyekszel tudatosan eltávolodni attól, hogy bármiféle ilyen jellegű befolyást tulajdonítsanak a műveidnek?

Arthur C. Clarke, C.S. Lewis, Ted Chiang, és Ray Bradbury gyakorolták a legnagyobb hatást rám. Dagad a májam, ha egy lapon emlegetnek ezekkel a zseniális írókkal.

Abszolút a kedvenc regényem Tőled a Hamis emlékek, különösen a regény legvége. Mit gondolsz, kell félnünk a jövő technológiáitól, vagy, ahogy mondani szokás, itt is csak az a kérdés, hogy jó, vagy rossz kezekbe kerül?

Ha olyan technológiákról van szó, mint amilyen a mesterséges intelligenciából kifejlődhető Szuperintelligencia, a génmanipuláció, vagy az anyagok atomi szintű módosítása, mindenképp óvatosnak, körültekintőnek kell lennünk. Ezekben megvan a lehetőség az emberiség elpusztítására, ugyanakkor fajunk fennmaradásának és tartós jólétének zálogai is lehetnek. Egy biztos, ezek a technológiák már most is részben léteznek és nem lehet megkerülni őket. A cél viszont, amire felhasználjuk őket, sorsdöntő lesz.

Crouch regényeit idehaza az Agave Könyvek gondozza

Egyszer egy interjúban azt mondtad, hogy a könyveiddel a célod minden esetben az összeomló világ ábrázolása. Ez alapján – különösen a jelen világhelyzetet figyelembe véve – kellően realistának tűnsz, jól érzékelem?

Optimista szemléletű realista gondolkodónak tartom magam. Ennek ellenére a könyveimben mindenképpen meg kell jeleníteni a drámát, a történetekben nem lehet mindenhez optimistán hozzáállni.

Milyen típusú írónak mondanád magad? Aki kitárulkozik, és leginkább a külvilágból meríti a forrásait, vagy inkább befelé nézel, és pusztán a kreativitásból táplálkozol? El lehet választani egyáltalán a kettőt?

Mindkettőnek. Befogadom, amit látok és tapasztalok a világból. Főleg a hangulatok és a helyszínek gyakorolják rám a legnagyobb hatást. Ezeket az élményeket felhasználom és megjelenítem a regényeimben is. A karaktereimben mindig visszatükröződnek a bennem kavargó érzelmek.

Ha nem jön a koronavírus-járvány, épp nemrég tetted volna tiszteleted Magyarországon, amit társszervezőként mi is nagyon vártunk, és óriási volt az érdeklődés. Ha a lehetőségek és a járványügyi intézkedések úgy hozzák, gondolod, fogjuk majd tudni pótolni?

Amint elhárul a vírus okozta veszély és újra biztonságossá válik az utazás, mindenképpen szeretném bepótolni az elmaradt magyarországi látogatásomat.

Richard Morgantől is megkérdeztem, most sem hagyhatom ki, szerinted melyik a világ három legjobb regénye, és melyik a Te három személyes kedvenced?

Ez egy nagyon érdekes megközelítés. A világ három legjobb regénye szerintem az Az út Cormac McCarthy-tól, George Orwelltől az 1984, illetve a Fiesta – A nap is felkel Ernest Hemingwaytől. Ezek közül az Az út az én személyes kedvencem is. A második helyen áll nálam a Fiesta – A nap is felkel, viszont a harmadik pozícióban már változás van, hiszen nekem ott a Jurassic Park foglal helyet, Michael Crichton-tól.

A fordításért Almási Péter kollégánkat illeti a köszönet.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.