- Talabosné Lukács Nikolett
- 2021. április 15. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Mindenkinek vannak nagy álmai és tervei az életében, olyan tervek, amelyek sajnos sok ember számára ilyen-olyan okból kifolyólag sosem valósulnak meg. Christopher Paolini egy szerencsés és különleges ember, akinek lehetősége nyílt saját világának létrehozására és gyerekkori terveinek és álmainak valóra váltására. A szerző a világhírű Eragon-ciklus után a fantasyról átnyergelt a sci-fi terepére, az Európa Kiadónál megjelent, kétkötetes Álmok a csillagok közt című regényekkel, melyek apropóján Skype-on beszélgettünk vele, és nem csupán művei, de jövőbeli tervei is szóba kerültek.
Christopher Paolini (Fotó: Immanuela Meijer)
Mit gondol erről a világjárvány okozta helyzetről?
Mélyen elszomorító. Számomra nem olyan rossz, mert otthon dolgozom egy gyönyörű völgyben, amelyet hegyek ölelnek körbe itt, Montanában. Az irodám ablakából a kilátás hasonlít a Gyűrűk Urára. Természetesen azt terveztem, hogy turnézok az Álmok a csillagok közt című új kötetemmel itt és Európában is, de a turné csak virtuálisan valósult meg, ami egészen más élmény volt. Összességében mindenkivel együtt érzek, aki átélte a járvány okozta megpróbáltatásokat.
Mesélne nekünk kicsit a gyerekkoráról, és arról, miképp tudott autodidakta módon tanulni a szüleivel?
A montanai Paradise Valley-ben nőttem fel. Amikor nagyon fiatal voltam, a családom egy apró faházban lakott. Aztán felújítottunk egy régi parasztházat a Yellowstone folyó partján. Otthoni iskolai képzésem járult hozzá az Eragon létrejöttéhez, mivel szabadságot adott arra, hogy felfedezzem azokat a tantárgyakat, amelyek felkeltették az érdeklődésemet – valamint olyan témákat, mint a dinoszauruszok, az izlandi sagák és az egyiptomi piramisok. Ez lehetővé tette számomra, hogy a saját tempómban dolgozzak, és korán érettségizhessek, így volt pár évem szabadon írni, mielőtt döntést kellett hoznom az egyetemet illetően. Ez időt adott arra, hogy gondolkodjak, kalandokról álmodozzam, és hogy megteremtsem Alagaësia világát. Ezekben az években rengeteg könyvet olvastam, sok-sok könyvet, és arra gondoltam, hogy talán tudok sajátot is tudnék írni, sőt, akár író is lehet belőlem.
Nem hiányzott az iskolai közösség?
Nehéz hiányolni valamit, amit még soha nem tapasztaltunk. Időnként persze azt gondoltam, hogy jó móka a saját korú gyerekekkel lenni. Viszont a húgommal közösen végeztük az iskolai feladatokat, és akkor tartottunk szüneteket, amikor akartunk. Saját tempónkban tanultunk, gyorsan haladtunk olyan témákkal, mint az algebra, és elidőztünk másoknál, például a kreatív írásnál. Amikor unatkoztunk, új készségeket tanultunk, kint játszottunk szabadban és olvastunk.
Álmok a csillagok közt
15 évesen úgy döntött, hogy könyvet ír. Emlékszik, mikor fogalmazódott meg Önben először az írás gondolata?
Az olvasás és az írás mindig is fontos volt családunk számára. A házunk tele volt könyvekkel, amelyek közül sokat olvastam, ráadásul a húgommal rengeteget kölcsönöztünk a könyvtárból is. Gyerekkoromban írtam novellákat és verseket, aztán miután elvégeztem a középiskolát, megpróbáltam írni pár hosszabb történetet, viszont öt-hat oldal után mindig megálltam, mert valójában nem tudtam, merre tart a cselekmény. Aztán egyszer csak jött egy ötlet, melyből végül az Eragon megszületett. Kíváncsi voltam, miként viselkedne barátként egy sárkány, és ez lett a történet középpontja. Lépésről-lépésre fejlesztettem a világot, de aztán a tervezés közben rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy teljes trilógiára elég, annak ellenére, hogy évekkel később a harmadik könyvet végül ketté kellett bontanom.
Miért épp a fantasy műfaj?
Szeretem a fantasykat. Archetípusokkal – ikonikus képekkel és koncepciókkal dolgozik, amelyek beágyazódtak a kulturánkba – és megélt reményeket, félelmeket és ambíciókat támasztanak alá. A műfaj nagy eposzokat sző ki a kollektív álmainkból, mindezt gyakran gyönyörű prózával, és ezek a történetek lehetővé teszik, hogy megtapasztaljuk azokat a élményeket, amelyek a való világban képtelenségnek tűnnek. A fantasy az irodalom legrégebbi fikciós formája. Aki visszatér az ókor mítoszaihoz és legendáihoz, rájuk fog bukkanni, hiszen ezek is tele vannak óriásokkal, szörnyekkel és mindenféle fantasztikus lényekkel. Az Odüsszeia is egy fantasy. A Beowulf fantasy. Shakespeare néhány darabja szintén. Ez egy hihetetlenül gazdag hagyomány egy arra fogékony szerzőnek, és lehetővé teszi az ember számára, hogy a lét egyetemes témáiról értekezzen. A legjobb fantasy a félelem és a csodálkozás érzésével inspirál, a varázslat erejével, amely megbizsergeti a gerincem és én is tulajdonképpen ezt próbáltam megragadni az Eragonnal.
Mit gondol a fantasy jelentőségéről manapság? Mit üzennek a fantasyk?
Attól függ, melyik könyvről vagy történetről beszélünk, de a fantasy gyakran foglalkozik az élet, az univerzum és számos egyéb egyetemes kérdéssel. Az ilyen jellegű kérdések mindig relevánsak lesznek, függetlenül attól, hogy milyen korszakban él az ember, mélyen beivódtak az emberi pszichébe. Végül pedig mindegy, hogy hol, vagy mikor játszódik egy történet, mindaddig, amíg meg tudja ragadni a képzeletünket, és valami érdekeset mond el számunkra a világról.
Voltak esetleg példaképei?
A szerzőkkel kapcsolatban természetesen Tolkien. Frank Herbert Dűne-sorozata volt a kedvenc sci-fi regényem és rengeteg klasszikus fantasy-t is olvastam. Manapság az olvasási időm sajnos korlátozott, a munka sokat elvesz tőle, de a mai napig kedvencem Octavia E. Butler, Charles Dickens és Jane Austen, valamint nagy rajongója vagyok Alexander McCall Smith művének, a The No.1 Ladies Detective Agency-nek.
Az Eragon-ciklus
Tervezi esetleg a jövőben az Örökség-ciklus folytatását?
Az Örökség-ciklus befejezett egy utat, de továbbra is írok abban a világban. Már kiadtam egy novellás kötetet, amely az Örökség-ciklus eseményei után játszódik, a címe: A villa, a boszorkány és a sárkány.
A barát-motívumon túl, miért épp sárkányokat állít a történet középpontjába?
Minden gyerek szereti a dinoszauruszokat, és szerintem a sárkányok olyanok, mint a dinoszauruszok, csak érdekesebbek! Nagyok! Repülnek! Tüzet okádnak! Néha beszélnek is. Ezenkívül sok más képzeletbeli élőlénnyel ellentétben a sárkányok történelmileg összefüggésben vannak a föld egészségével, ami jelenlétüknek és cselekedeteiknek mitikus súlyt ad. A sárkányok gazdag drámai lehetőséget kínálnak a mesemondók számára.
Mennyire és milyen irányban változott a műfaj azóta, hogy az Eragon először megjelent a piacon?
Izgalmas módszerek sokaságával bővült. A változatos hátterű szerzők újfajta fantasykat fedeztek fel. A technológia annyit fejlődött, hogy a fantasztikus lények és világok immár valósághűen megjeleníthetők a filmvásznon, ami kibővíti a közönséget is, tehát ez hatalmas előrelépés számunkra, akik fantasyt írunk, mert végre láthatjuk, ahogy történeteink életre kelnek.
Az Eragon első kötetének 2006-os filmadaptációja
Az új regényével végül miért váltott a sci-fi műfajba?
Rengeteg kivétel van, de a fantasy gyakran elmaradott és nosztalgikus, míg a tudományos-fantasztikum előretekintő műfaj. Személy szerint mindkettőt olvasva nőttem fel, és mindkettőt szeretem is, így miután epikus fantasykat írtam, nagyon szerettem volna kipróbálni magam a sci-fiben. Ráadásul elképesztőnek találom a tényt, hogy létezhetünk az univerzumban, ezért szívesen kirepülnék és felfedezném. Mivel ez jelenleg nem lehetséges, úgy döntöttem, hogy ezekről az álmokról írok. Az emberiség rengeteg kihívással néz szembe a Földön, de optimista vagyok a jövőt és a csillagok közt elfoglalt helyünket illetően.
Akad esetleg már némi publikus információ a jövőbeli terveiről?
Abszolút. Jelenleg az Álmok a csillagok közt forgatókönyvén dolgozom. Ezt követően befejezek egy rövid regényt, amely a Fractalverse-ben játszódik. Ha ez megtörtént, visszatérek az Alagaësia-ba, az Eragon világába, ahol még számos történetet kell majd elmesélnem.
Nagyon köszönjük az interjút, és a legjobbakat kívánjuk innen, Magyarországról!
Szeretnék köszönetet mondani minden magyarországi olvasómnak. A könyvek nagyon jól fogytak itt, és nagyra értékelem a támogatásukat. Sok szórakoztató projektet tervezek, ezért kérem, ha tehetik, látogassanak el a https://www.paolini.net oldalra a legfrissebb hírekért, ha pedig valaki felfedezné saját sci-világomat, neki a https://www.fractalverse.net oldalt ajánlom.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.
Hazai szerzős interjúink sorában most igazi különlegességgel jelentkezünk.
Alkotásról, motivációról, pandémiáról, családról és Pilinszky Jánosról beszélgettünk.
A magyar kortárs íróval a szép- és a szórakoztatóirodalom közti falak lebontásáról.
Az HBO első magyar játékfilmjének készítőivel beszélgettünk.
