Szabó Fruzsina
2021. december 13. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

Hajdú Balázs: Sok mindenen átsegít, ha kellő humorral nézünk magunkra és a világra

Balázzsal egy pláza kávézójában találkozunk. Két másik helyről is megtudtuk, hogy bezárt – elvitte őket a COVID –, így ez a helyszín maradt. Vidám, színes egyéniség; vidám, színes kabátban érkezik, mosolygósan. Ajándékba alutasakos kutyatápot hoztam neki. „Csak ez a kutya eheti, aki a képen van?” – kérdezi valódinak tűnő naivitással, majd belefogunk az interjúba.

„Csak ez a kutya eheti, aki a képen van?”

Nemrég jelent meg az új könyved, a Meztelen masszázs Ottóval. Az ebben olvasott novelláidat látva és a stand up estjeidet hallgatva is az az érzésem, hogy a szórakoztatás mellett egyfajta értékközvetítés is a célod. Mik azok az értékek, amiket a legfontosabbnak tartasz jelenleg?

Hát a szeretet, hogy szeressük egymást. Úgy értem, hogy az elidegenedés és a személytelenség terjed az emberek között, ezért gondolom, hogy talán a szeretet az egyik legfontosabb – hogy megtaláljuk magunkban, és utána áramoltassuk egymás között. Végül is, a szeretet a negyedik dimenzió, szokták mondani. Meg hát szerintem most fontos, hogy ültessünk fákat is; én még nem ültettem, de a Dumaszínház rajta van ezen a témán. (Az interneten jegyet váltó nézők fakuponokra költhettek, ezt az összeget adta át fák ültetésére a Myforest közösségi erdőket ültető alapítványnak a Dumaszínház.)

A színház elég környezettudatos, ott van például a Litkai, Janklovics, Szabó Balázs estje a témában, a Zöld stand up; most jön a második rész hamarosan.

A történetekhez honnan szereztél inspirációt? Volt esetleg olyan irodalmi mű, vagy szerző, aki hatott rád?

Egyrészt a saját életemből merítettem, abból, amibe belelátok, tehát nem volt teljesen idegen téma a könyvben: ugye jártam iskolába, dolgoztam tőzsdén, van szomszédom, szentesi vagyok. A könyvben 47 humoreszk van; egy része fiktív, egy része meg igaz történet alapján íródott, ez kábé fele-fele arányban keveredik. Irodalmi mű biztosan hatott rám, de nem egy konkrét író, hanem inkább a régebbi olvasmányélményeim alakították a jelenlegi gondolatvilágomat. Kedvelem a szürrealistább írókat, amilyen például Cserna-Szabó András, aki amúgy szintén szentesi, de Boris Viantól a Pekingi őszt vagy a Tajtékos napokat nagyon szeretem. Most az Öt sérülést olvasom, az nem annyira vidám téma, de hát nem csak vidám dolgokat kell olvasni (nevet).

Sokan nagyon rosszul élték meg a lezárásokat, a bezártságot, érthető módon. Azt mondtad egy korábbi interjúban, hogy neked lehetőséget adott befelé figyelni. Mik voltak ennek az időszaknak a pozitív hozadékai számodra? A könyveden kívül.

Szerencsére jól el tudom magam foglalni otthon, ez a része nekem nem volt nagy küzdelem. Egyébként is sokat csapongok: egyik nap jógázok, a másik nap a Margit-szigeten sétálok, mindig valami tök más jön, szóval nem volt semmilyen terv, amit ez keresztbe húzott volna.

Hajdú Balázs kötete /Fotó: 24.hu/

De a fellépések kimaradtak.

Aha, de legalább lehetett egy kicsit pihenni. A könyv kapcsán meg a legjobbkor keresett meg Király Levente, a Corvina Kiadó igazgatója, ez nekem sokat segített, hogy volt egy fix elfoglaltságom.

Érdekelne, hogyan dolgozol. Nem is annyira az ötletek születésére, hanem a gyakorlati munka részére gondolok: például, hogy hogyan dől el, mire fogsz felfűzni egy estet, hogy állítod össze az anyagot?

Ebben is inkább kicsit csapongó vagyok, például olyan igazán tematikus estem még nem volt, hanem általában négy-öt témakör megtalálható benne, vagy apró érdekességek az életről, vagy apró érdekességek az állatokról, párkapcsolati könnyedségek és nehézségek, a család témakör, és akkor egy olyan címet adok neki, ami lefedi ezeket.

Mennyit változik ez a színpadon?

Állandóan változik, főleg az elején; nekem három-négy előadás biztos kell közönség előtt, hogy az egésznek gerince legyen, de teljesen kész sose lesz. Nálunk is szokott lenni például főpróba, amikor a közönség is láthatja, hogy ez még csak az eleje az útnak. A nem önálló estek is jók a kísérletezésre, sokszor szoktam a Bödőcs előtt fellépni például.

Vele hogyan alakult ki köztetek a kapocs?

Mikor a Comedy Centralon elkezdtem a tévés felvételeket, akkor megkedveltek, ő is és a felesége is. Akkor elhívott maga elé fellépni, aztán így összekovácsolódtunk. Ma is megyünk együtt Százhalombattára; ezek az ő turnéjának már az utolsó állomásai lesznek.

Egyébként is sokat vagy úton?

Elég sokat, úgy fele-fele arányban. Az nem annyira a jó része a munkának, bár a benzinkutakat szeretem.

Hajdú Balázs /Fotó: 24.hu/

Miért?

Sok mindent lehet kapni, meg lehet nézni az újságcímlapokat, amit amúgy nem szoktam máshol, meg az árfolyamokat, hogy milyen drága minden… bár uborkát nem nagyon lehet kapni, de azért jó, mert kizökkent kicsit az utazásból. Nem vagyok egy kocsiban ülő típus.

Sokat rögtönzöl?

Szeretek improvizálni, mindig a saját szavaimmal mondom el a mondandómat. Nincs meghatározva, hogy melyik szó után melyik jön, kivéve, ha a poén igényli, mert csak úgy lehet érteni. De közönségtől függ főleg, általában akkor rögtönzök többet, ha jó a vibe-ja az előadásnak, ha a közönség is éli, meg én is.

A céges rendezvények is mások, tegnap voltam például a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen fellépni. Ugye ők a jövő NAV-osai és rendőrei, úgyhogy ott tényleg jónak kellett lennem, hogy pár év múlva, amikor igazoltatnak, ne legyen gond. Ha nehezebb pálya van, akkor inkább a fix poénokhoz nyúlok, a rögtönzés viszont kikapcsol. Van benne némi kockázat is, és az mégis egy más fajta sikerélményt ad, mint amiről már tudod, hogy vicces. Valódibbá teszi az egészet.

Sokszor én nem is tudnám megmondani, mikor rögtönzöl, és mikor mondod a megszokott szöveget.

Igen, ezt a visszajelzést sokszor kaptam már.

Jól tudom, hogy Andy Kaufmanhoz is hasonlítottak már emiatt?

Igen, ő is ilyen szürreális, elrugaszkodott figura, gondolom amiatt. Én is bírom a csávót.

Hajdú Balázs /Fotó: dumaszinhaz.hu/

Kik hatottak még rád?

Litkai Gergő adta az első benyomásomat a stand upról. Amikor elmentem a tehetségkutatóra, akkor ő volt ott a műsorvezető, felvezette, megágyazott ennek az estnek. Nekem nagyon tetszik a mai napig az ő stílusa.

Őt látva érezted azt először, hogy te is ezt akarod csinálni?

Nem, ez korábbi dolog volt. Apám hazahozott középiskolában egy írógépet, és akkor akartam rajta valamit írni, nyomogatni kicsit, és végül az lett belőle, hogy csináltam egy vicc újságot a gimiben. Apukám lefénymásolta a munkahelyén, én meg a suliban osztogattam, olyan tíz-húsz forintokért adtam. Meg is lett ebből a büfépénz. Utána volt Szegeden egy humorista tehetségkutató, és ott kaptam meg a Litkai számát. Tehát nekem a humor fontos volt mindig az életemben, visszatérve az első kérdésre, a humor is egy érték számomra, mint a szeretet. Szerintem az sok mindenen átsegít, ha kellő humorral nézünk magunkra és a világra, hiszen annyira szürreális ez az egész élet, ez az utazás itt.

Nagyon fontos, hogy tudjunk nevetni a dolgokon. Most is felmerült a járvány miatt, hogy humor nélkül is lehet élni, mert fontosabb a COVID-teszt, a kenyér, meg a WC-papír (nevet), de ha jobban belegondolunk, nem lehet élni nélküle.

Meg szoktad hallgatni a kollégákat?

Élőben meg szoktam, most legutóbb a Csenki-Benket láttam, akik utánam voltak a Corvinon, de én nem vagyok az a nagy fogyasztó; valahogy én jobban szeretem ezt csinálni.

Szoktad közben figyelni a közönséget, hogy mint nevetnek?

Inkább a saját reakciómat, de én sokszor nevetek ott, ahol más nem. Egyébként én nem vagyok jó közönség, nem vagyok az a hangosan nevető típus.

Hajdú Balázzsal

Milyen a magyar közönség? Amerikában eléggé elterjedt a bekiabálás kultúrája, nálunk is előfordulnak ilyen rendbontók az esteken?

Nálunk ritka, de azért volt már verekedés a Dumaszínházban. Átjött a Corvin Plázából a biztonsági őr, de őt is megverték. Hadházi volt a színpadon. De a magyar közönség azért visszafogottabb, és mindig van taps – erre vagyunk nevelve, hogy nem illik bekiabálni, de illik tapsolni a végén. Amerikában szélesebbek a horizontok, több mindent lehet.

Mennyire nyitott a szakma, könnyen el lehet indulni a pályán az újoncoknak?

A Dumaszínháznál és a Showder Klubban is van tehetségkutatás, ott most Ráskó, Dombi és Mogács voltak a zsűrik, 5 éve meg a Comedy Centralon volt ilyen. Ott tűnt fel például Ráskó Eszter és Lakatos László. Azért nehezebb ma kitűnni, mert már nagyon sok karakter van a szakmában; 10-15 éve, amikor én is kezdtem, azért könnyebb volt elindulni. De ha valaki jó és utat tör magának, akkor az a pályán lesz.

A nyugodt beszédstílusod és a gondolatvilágod egészen egyedinek számít a stand uposok között. Jelentett ez hátrányt valaha?

Nem éreztem ennek hátrányát. Ilyen vagyok színpadon, meg nagyjából az életben is. Ha nehezebbek a körülmények, nagyobb a zaj vagy nem olyan jó a hangosítás, akkor jó egy kicsit gyorsítani, mert könnyű elveszíteni a nézőket, de egyébként pedig lehet, hogy pont a lassúság miatt fognak odafigyelni.

Az iskolában régen a tanár is, ha azt akarta, hogy odafigyeljünk, akkor belassult vagy csöndben maradt. Szóval inkább pozitív visszajelzéseket kapok az előadásmódomra. Például mondják, hogy olyannak tűnök a színpadon, akiért izgulni kell, hogy összeesik-e, de aztán mégis mond valamit, és megy tovább az est.

Hajdú Balázs /Fotó: dumaszinhaz.hu/

Mi a következő célod az életben? Egy újabb könyv, esetleg egy sámán szertartás, vagy szeretnél inkább egy néni szatyra lenni?

Most újra jógázom, próbálom azzal kezdeni a napot. Már egész jól belejöttem. Jó, hát nem ér le a fejem a földre, de mindenkinek más a hajlékonysága, vagyis hajléktalansága (nevet).

Hol találkozhat veled a közönség a közeljövőben?

Decemberben akár a Corvin Dumaszínházban vagy a Kompót Dumaklubban is látható leszek. Illetve január 8-án lesz egy felvételünk a Comedy Centralnál: Emberek és emberek lesz a címe, ehhez az aktuális szövegeimből gyúrtunk össze egy estet.