Holl Nándorral beszélgetni, olyan volt, mintha magával Joey Tribbianival interjúztam volna, egy kissé összeszedettebb, kevésbé csajozós, ám legalább annyira jópofa kivitelben. A magyar szinkronszínész azonban nemcsak vígjáték szerepekben hiteles, de kőkemény orvosként is, ő adta ugyanis a hangját a Dr. House sorozatból ismert Dr. Foreman-nek is. Hogy melyik szerep volt Holl Nándor kedvence, és miért inkább Ross lett volna Joey helyett – mert bizony szíve szerint inkább őt szinkronizálta volna –, az a következő beszélgetésből kiderül. És ne feledjétek azt sem, hogy Nándor Nyírő Beával együtt résztvevője lesz november 11-i online előadásunknak, melynek címe A Jóbarátok-generáció. Jegyek és további részletek IDE kattintva.
Holl Nándor az egyik legkeresettebb hazai szinkronszínész /Forrás: impulzuspodcast.blog.hu/
Szó se róla, igen színes a paletta a szinkronszínész pályafutását illetően, ám azért nekem is – és szerintem a többségnek is – Joey Tribbiani hangja, ami elsőként beugrik. Hogyan találta meg ez a szerep?
Nem mondom, hogy nagyon kezdő voltam akkoriban: a kilencvenes években kezdtem el a szinkronizálást, de nem számítottam befutott névnek. Mondhatjuk úgy, hogy a tojáshéj még kicsit ott volt a fenekemen, amikor Mohácsi Emil szinkronrendező beválogatott a csapatba.
Hogyan zajlott a válogatás?
Fontos tudni, hogy alapvetően nem is volt válogatás: felhívott minket a sorozat gyártásvezetője, hogy lenne itt egy új feladat, amire lényegében úgy mentünk oda, hogy szinte semmit nem tudtunk róla. Mikor a felvétel napján megérkeztem, Emil elmondta, hogy van ez az amerikai vicces kis sorozat, jó buli lesz, és majd sokat nevetünk. Nem volt semmiféle válogatás, gyorsan belekezdtünk a munkába, és csináltuk, amit kellett.
Ha bárkit választhatott volna, akkor is Joey karakterét választotta volna?
Nem, én Ross-t akartam, olyannyira hogy megbeszéltük Galambos Péterrel, hogy cserélünk. Odaálltunk Emil elé, hogy mi bizony szeretnénk figurát váltani: mivel én nem voltam olyan csajozós, Galambos meg egy belevaló csávó volt, elsőre tényleg az tűnt a legjobbnak, ha megcseréljük egymást között a két figurát. A tervünk azonban rögtön dugába dőlt, Emil ugyanis helyből nemet mondott rá. Profi szinkronrendezőként valószínűleg már akkor is látta, hogy úgy lesz jó, ahogy eredetileg is kiosztotta a szerepeket, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem is döntött rosszul.
Talán leghíresebb szerepe, Joey Tribbiani /Forrás: ridikul.hu/
Gondolta volna, hogy ilyen elképesztő sikere lesz a sorozatnak?
Nem, abszolút nem tudtuk, de nem csak mi, az amerikaiak se. Az kiderült már az első néhány rész után, hogy ez egy izgalmas, és a maga nemében különleges sorozat lesz, ám azt senki nem gondolta, hogy ekkora siker övezi majd.
A Jóbarátok magyar szinkronszínészei is jó barátok lettek az idő folyamán?
Igen is, meg nem is. Annyi időt nem töltöttünk együtt, hogy annyira összekovácsolódhassunk, mint a sorozatbéli szereplők. Egy ilyen munkát nem úgy kell elképzelni, hogy mi is úgy élünk, és azt csináljuk, amit a karaltereink: a szinkronszínészek bemennek mondjuk reggel 8-ra a stúdióba, felveszik amit kell, kettőkor végeznek, ezután pedig többnyire mindenki megy a maga útjára. Össze viszont gyakran összejárogattunk, sőt a mai napig úgy érzem, hogy van egyfajta különlegesebb kapcsolat a Jóbarátok szinkronszínészei között, Galambbal például kifejezett baráti a viszony, de Vitay Andrissal és a lányokkal is jóban maradtunk. Tényleg egy különleges kapcsolat alakult ki közöttünk, de összességében talán mégsem olyan szoros, mint amilyen a Jóbarátok színészei között lehet.
Fontosnak tartja-e, hogy az adott karakterrel azonosulni tudjon?
A színészetnek ez központi eleme, hogy olyan figurákkal és karakterekkel tudjunk azonosulni, amik nem olyanok, mint amilyenek mi vagyunk. Egy olyasfajta palit leszinkronizálni, aki nagyban hasonlít rám, számomra sem lenne nagy kihívás. A Jóbarátokra visszatérve, azért Joey karakteréből is van bennem rendesen, de szerintem az őt alakító színészre, Matt LeBlanc-ra jobban hasonlítok a való életben.
Találkozott egyébként esetleg már a színésszel?
Nem, személyesen nem találkoztam. Már többször is kérdezték tőlem, hogy írtam-e neki, vagy fel akartam-e venni vele a kapcsolatot. Igazából szerintem 20-30 nyelvre egészen biztosan leszinkronizálhatták a Jóbarátokat, így picit vicces lenne, ha 20-30 országból kapna Matt LeBlanc egy emailt, hogy „Szia, én szinkronizáltalak téged Albániában, én Svédországban, én Magyarországon, stb, stb….” Egy kicsit gáz lenne, nem igaz?
Holl Nándor nagy rajongója a sci-fi sorozatoknak
Van olyan színész, akit nagyon szívesen szinkronizálna?
22 évesen becsípődött, hogy el szeretném játszani Bicska Maxit a Koldusoperában, néhány évre rá meg is kaptam a szerepet, és hát nem lett valami jó. Akkor rájöttem, hogy az ember ne vágyakozzon ilyen dolgok iránt, az élet úgyis eldönti, hogy mi legyen a következő lépés. Ha kellő érettséggel és alázattal viseltetik az ember a szakma iránt – na és némi szerencséje is van –, akkor egészen biztos, hogy olyan élmények fogják megtalálni, melyek illenek is hozzá. Mads Mikkelsent egyébként nagyon szívesen szinkronizálom, de mivel nem egyhangos színész, neki sem kapom meg minden szerepét.
A Jóbarátok mellett rengeteg különböző szinkronmunkája is volt, például a Doktor House-ban, ahol dr. Foreman magyar hangja volt, a Férjek gyöngyében pedig Doug Heffernant szinkronizálta, de említhetnénk a Csillagkapu Daniel Jacksonját is. A három szerep közül melyik állt Önhöz a legközelebb, és miért?
Mindegyikből van valami, ami közel áll hozzám. A Férjek gyöngyéből ismert Kevin James szinkronizálásába például majd belepusztultam, annak ellenére is, hogy a pasi szinte pont ugyanolyan, mint én: ezt csinálja, azt csinálja, de mindig humorral éli az életét. Nagyon nehéz volt eljátszani, lógott a nyelvem minden forgatás után, ugyanakkor nagyon élveztem! A Csillagkapu Daniel Jacksonja nagyon testhezálló feladat volt számomra, pont olyan, mint mikor az ember kap egy bőrkesztyűt, ami pont illik a kezére: csendes, kedves, olykor pedig humoros karakter, az ő szinkronizálása valahogy az első pillanattól fogva nagyon közel állt hozzám. Foremannél is voltak hasonlóságok, nem véletlen, hogy ott is engem talált meg a szerep. Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy nyüzüge karakterrel keressenek meg, az valahogy nem én lennék.
A mai napig ritkán hallgatja vissza saját magát /Forrás: origo.hu/
Megszokta nézni az adott sorozatot vagy filmet, amiben szinkronizál, például a Power Rangers-t vagy A Mancs őrjáratot is látta?
A Mancs őrjáratot azért láttam, mert a fiam 10 éves, és a szobája tele volt ragasztva Mancs őrjáratos matricákkal, és bár most már kezd kinőni belőle, még mindig bele-belenéz a mesébe, hiszen még mostanság is hallom magamat a szobájából. Viszont abszolút nem vagyok az, aki egyből hazamegy, és megnézi, amiben szerepelt: vannak például olyan filmek, amiket nem is láttam, pedig én szinkronizáltam benne az egyik karaktert. Minőségellenőrzési szempontból néha azért nem árt megnézni az alkotást, például nem is olyan rég volt egy olasz film, amiben egy kitört fogú fazont kellett szinkronizálnom, na ott például nagyon érdekelt szakmai szemmel is, hogy milyen lett a végeredmény. A Jóbarátokból is volt olyan epizód, amit direkt visszahallgattam, de például abból sem láttam az összes részt, szóval egy Jóbarátok-kvízen én tuti megbuknék.
Van kedvenc magyar szinkronszínésze, akinek imádja a hangját?
Orosz Annával például nagyon szeretek együtt dolgozni, Annának ugyanis egészen csodálatos hangja van, nem mellesleg gyakran játszunk férj-feleség szerepet. Másrészről nehéz erre válaszolni, mert nagyon sok kiváló szinkronszínész van a most élők és az elhunytak között is: például én még dolgozhattam többek között, Tolnay Klárival, Sinkovits Imrével és sok más nagy klasszikus névvel is a szakmában. Bács Ferenccel többször is együtt tevékenykedhettem, de Szakácsi Sanyihoz, Dr. House magyar hangjához is volt szerencsém. Említhetném még Kulka Jánost, Csuja Imrét, de imádom a kollégáim nagy részét, szóval hadd ne folytassam tovább a sort, a végén még kifelejtek valakit, ami miatt majd lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy nem említettem.
Végül, de nem utolsó sorban, evezzünk egy kicsit más vizekre… mi az Ön kedvenc filmje?
Jó kérdés, ezen még sosem agyaltam, és most, hogy így belegondolok, milyen már, hogy egy pali, aki a nap 24 órájában filmeket szinkronizál, nem tudja melyik a kedvence?! A viccet félretéve, mivel sokat dolgozom, nem igazán jut időm ilyenekre, és egyébként is könyvpárti vagyok, így jóval többet olvasok, mint amennyit tévézek. Az viszont nem titok, hogy odavagyok a tudományos-fantasztikus sorozatokért, mint a Star Trek vagy a Csillagkapu, ha pedig filmet kell mondanom, akkor talán az Ádám almáit említeném. Ez is egy Mads Mikkelsen-alkotás – itt találkoztam egyébként először a színésszel –, mellesleg ajánlom megnézésre, mert amellett, hogy szórakoztató, kifejezetten jó kis film.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.
Hazai szerzős interjúink sorában most igazi különlegességgel jelentkezünk.
Alkotásról, motivációról, pandémiáról, családról és Pilinszky Jánosról beszélgettünk.
A magyar kortárs íróval a szép- és a szórakoztatóirodalom közti falak lebontásáról.
Az HBO első magyar játékfilmjének készítőivel beszélgettünk.
