Kovács Krisztián
2018. június 6. | Becsült olvasási idő:

Jánvári Zsolt: Nem az számít, honnan jöttél, hanem, hogy hogyan dolgozol

A világ leghíresebb Száguldó Cirkuszából mi rajongók talán csak a pilótákat, az autókat, és az elképesztő felhajtást látjuk, akár élőben szurkolunk az aszfaltcsík melletti tribünökön a kedvenc csapat zászlaját lobogtatva, akár otthon ülünk vasárnap kora délután a tévékészülékek előtt. Legtöbben talán nem is sejtenénk, hogy amíg mi a felbőgő motorokat, a kerékcseréket, és az előzéseket figyeljük, a háttérben micsoda elképesztően hatalmas és precíz gépezet dolgozik, és kevés emberrel találkozhatunk, aki mindezt testközelből átéli hétvégéről hétvégére.

Tán még kevesebben tudják, hogy ha ritkán is, de bizony hallani magyar szót a bokszutca forgatagában, van ugyanis valaki, aki egy kisvárdai autószerelőműhelyből a Haas Ferrari versenycsapatáig küzdötte magát, akit csapaton belül leginkább George-nak szólítanak a csapattársak, és aki merő kalandvágyból döntött úgy, hogy nekivág a világnak, aminek a vége egy szinte filmbeillő karriertörténet lett, melynek szerencsére még koránt sincs vége. Jánvári Zsolttal, a Haas Ferrari magyar szerelőjével beszélgetünk, akit a Londonba tartó repülőre várva értük utol.

Kacskaringós út vezetett a Forma 1-ig Forrás: www.nemzetisport.hu

Mondhatjuk, hogy elképesztő utat jártál be Kisvárdától a Formula 1-ig, és ha jól tudom, még csak nem is érdekelt kezdetben az autósport. Adja magát a kérdés, hogy végül is mi volt az, ami miatt mégis ebbe az irányba sodródtál?

Odahaza nekünk autószervízünk van, én is abban dolgoztam. Egyik nap felkeltem, és rájöttem, hogy basszus, csinálom már tíz éve, és még vagy ötven évig ezt fogom csinálni minden egyes nap. Jött az érzés, hogy valamerre mozdulni kéne. A mi korosztályunk már szerencsés volt, már rég nem voltak zárva a határok, ha akartál, mehettél, amerre csak jól esik, és én is először kalandvágyból indultam el otthonról, először persze Budapestre. Elkezdtem dolgozni a fővárosban, egy autóvillamossági műhelyben, és közben kerestem a lehetőségeket. Egyik reggel mentem dolgozni, és bekattant, hogy vegyek egy hirdetési újságot, amit egyébként nem szoktam. Most mégis megvettem, talán csak unalmamban. Ülök a villamoson az Üllőin, és meglátok benne egy hirdetést, és leginkább az e-mail cím szúrt szemet, ami úgy szólt, hogy info@dakar.hu. Nem voltam motorsport rajongó, nem voltam megszállott, aki állandóan rallykra jár, de azért persze képben voltam velük kapcsolatban. Érdekesnek tűnt a dolog, gondoltam, kaland is, meló is, nosza, mit veszíthetünk. És lényegében így indult a sztori. Ez volt Szalay Balázs csapata. Szerelőnek jelentkeztem, de aztán rájöttek, hogy villamossági szakember vagyok. Egyébként érdekes, hogy ez végigkísérte a pályafutásom, mindenhova úgy kerültem, hogy szerelőnek vettek fel, aztán kiderült, hogy villamossági vagyok. Ott megragadtam, megcsináltunk egy szezont együtt, év végén jött a Dakar, az volt az, amit lefújtak terrorfenyegetettség miatt. Persze, elég kesze-kusza utam volt odáig, ahol most vagyok, ha újrakezdeném, már biztosan nem tartana hat évig ezt felépíteni, de ez volt az út, a tanulópénz. Érdekes egyébként, mert általában mindenkinek elmondom, hogy nem is értem, miért gondolják, hogy ez olyan nagy dolog. Egyszerűen csak eldöntöttem, és elindultam. Ezt akartam csinálni, nem láttam, hogy lehetetlen lenne véghezvinni. Persze időbe telt, de abszolút nem érzem olyan nagy dolognak.

A Haas Ferrarihoz meglehetősen kalandos úton kerültél, ahogy említetted is, volt itt minden, WRC, majd átmentél Wokingba a McLarenhez, onnan pedig jött a Forma 1, előbb a Williams, majd a Haas. Egy interjúban elmesélted korábban, hogy még a McLaren előtti időszakban jártál a Williamsnél állásinterjún, és aztán később már ők kerestek meg konkrét ajánlattal. Lehet mondani, hogy a topkategóriás autósport világa ennyire zárt közösség, hogy kvázi mindent házon belül oldanak meg?

Ez egy érdekes sztori volt. A Williamsnél az állásinterjú része volt, hogy kellett volna készíteniük velem egy pszichológiai tesztet, ami nagyjából két és fél órát vett volna igénybe, de valahogy a végén aztán elfeledkeztek róla, és nem csinálták meg. Aztán két napra rá felhívott egy hölgy, hogy akkor most bonyolítsuk le telefonon. Mondtam neki, ne haragudjon hölgyem, nekem azért dolgoznom kell, ez nem fog így menni, nem tudok két órára ráülni a telefonra. Ráadásul egy idősebb skót hölggyel telefonon angolul beszélni, az fogalmazzunk úgy, hogy kimeríti a macerás fogalmát, így ez végül meghiúsult. Aztán váltottunk néhány e-mailt arról, hogy ekkor meg akkor menjek be, de aztán az lett a vége, hogy ez elmaradt, és ott maradtam válasz nélkül. Aztán valamivel később kaptam egy e-mailt, hogy miért tűntem el az első interjú után, hiszen nekem akarták adni a melót. Így derült ki, hogy végül ezen a teszten csúszott el a dolog, addig variáltunk, míg nem kaptam időpontot. Aztán végül felhívott a mérnök, aki korábban is interjúztatott, hogy menjek már be hozzájuk újra. Ez három évvel később volt, és mint kiderült, ők figyelték a pályámat, így mikor bementem az interjúra, az már kvázi egy baráti beszélgetés volt, már csak arról szólt, hogy milyen jó órád van, milyen kocsit hajtasz, ilyesmi. De egyébként igen, abszolút jellemző, hogy inkább belső berkekben oldják meg a szakember váltással kapcsolatos problémákat. Úgy képzeld el, hogy aki engem felvett most a Hass-hoz, ő volt az az ember, akivel életem első Forma 1-es interjúját is csináltam, akkor még a Red Bullnál. Akkor azt mondta nekem, hogy meg vannak velem elégedve, szimpatikus vagyok nekik, de nem fognak felvenni, ellenben elmondják, hogy pontosan hogyan zajlanak itt a dolgok, hogy mi a dörgés, mert látják, hogy én ezt tényleg akarom csinálni, és nagyon komolyan gondolom. Eleve nagyon ritkán fordul elő, hogy csak úgy az utcáról egyáltalán behívjanak valakit, mert például hiába világszínvonalú a magyar tereprally, és hiába szerepel az önéletrajzomban, odakint Angliában senki se ismeri, ezért aztán mint referencia, nem sokat számít. Amire szükség van, hogy benne legyél egy nagynevű csapatban. Teljesen mindegy melyik az, mindegy, hogy melyik szakág, az is mindegy, hogy ott mit csinálsz, de kell a csapat neve az önéletrajzodba.

Így, hogy most már hétről-hétre a csapattal tartasz, ott vagy a bokszutcában, megmaradt még benned a rajongó, vagy már nem is tudod ilyen szemüvegen át nézni a versenyeket?

Nem vagyok az a kifejezett rajongó típus. Kétségtelen egyébként, hogy a Forma 1 egy elképesztő technológiai verseny, de nem feltétlenül az autóversenyzésről szól. Kívülről persze ott van a show, de belülről állandó matek és számolgatás, hogy az adott pilóta például előzhet-e. Nem is nagyon tudsz mit csinálni, mert annyira túlfejlődött az egész Forma 1, tizedmásodpercekért küzd mindenki. Sajnos már olyan sincs, hogy nyomok egy kövéret, és elmegyek mellette, ez már ritkán működik. Én abban reménykedek, hogy a jövőben a technológiát meghagyják, de eltörlik a korlátozásokat, hogy szabad legyen a verseny.

Meghívottként az M4 Sport stúdiójában Forrás: www.m4sport.hu

A televíziós közvetítéskor, és a Forma 1-el foglalkozó hírportálokon sokszor megjegyzik, hogy egy-egy autón a szerelők egész éjszaka dolgoztak. Ez valóban így van, a Forma 1-ben dolgozni 0-24-es munka?

Igen, abszolút. Ha 15-16 órát dolgozunk egy nap, akkor örülünk, mert az rövid nap volt, de szerencsénkre 2011-ben bevezették a szabadfordításban „Záróra”-rendszert. Ennek keretében az FIA megszabja, hogy melyik nap meddig tartózkodhatnak a szerelők a garázsban. Pontosan azért, hogy legyen egy limit, mert régen mindenki 0-24-ben dolgozott, és ha egy nagyobb csapatnál dolgoztál, akkor szerencséd volt, mert ott két váltás dolgozott, egy nappali és egy éjjeli, ha kisebb csapatnál, akkor a költségvetés ezt nem engedte meg, tehát addig dolgoztál, ameddig bírtad. És éppen ezért hozták ezt a szabályt, mert a kimerült emberek miatt jöttek a hibák, jöttek a balesetek, szabályozni kellett. Ez egy nagyon jó dolog, hétfőn, kedden és szerdán addig dolgozol, ameddig akarsz, csütörtökön éjfél a limit, addigra kell a kocsinak készen lennie. Pénteken a szabadedzések végétől függ, az olyan 21-22 órás nap is lehet, hiszen olyankor még esetleg kell egy váltó vagy egy motorcsere, de ezzel általában hajnal 1-2-re végzünk, hacsak nincs nagy baj. Egyébként a BBC oldalán van egy cikk, két éve jelent meg, elég jól összefoglalja az életünket.

Nagyjából 10 hónapig tart a szezon, ha a téli teszteket is ideszámoljuk, ezalatt ráadásul többször körbe utazzátok az egész bolygót. Hogy lehet ezt bírni, van egyáltalán szabadidőd, jut időd magánéletre?

Nem nagyon. Ez inkább egy életforma. Anyagilag persze kompenzálják ezt a rengeteg utazást. Nekem személy szerint annyiban rossz, hogy én magyar vagyok, nekem nem Anglia az otthonom. Az is tény, hogy bár nagyon sokat utazunk, nekünk november végétől – mikor véget ér az Abu-Dzabi teszt – január 30-ig be sem kell mennünk a gyárba. Ráadásul visszakapod a ledolgozott hétvégéket. Jelenleg azért is vagyok a Haas-nál, mert lehetővé teszik nekem, hogy Budapestről repüljek a versenyekre, és nem kell Angliában élnem.

Úgy hozta az élet, hogy a Williamsnél a támogatócsapattól épp a magyar nagydíj előtt kerültél a versenycsapathoz, és a Hungaroringen debütáltál, amikor már önállóan kellett ellátnod a feladatod. Érez az ember ilyenkor afféle révbeérést, hogy ez igen, megcsináltam?

Az első himnuszomat a rajtrácson megkönnyeztem, bevallom férfiasan. Mai napig rettenetesen érzékenyen érint a hazai futam. Nem lehet leírni azt az érzést. Ott vagy, ott állsz, annyira szürreális. Épp ma nézegettem a Facebookomat, pár éve posztoltam, hogy kint vagyok a futamon, mint néző, és az mekkora élmény, hogy ott ülök. És bumm, eltelik két év, és már lent vagy az aszfalton, és nézel fel a tribünre, ahol ott ül a családod, a testvérem, az édesapám. Volt bennem egy olyan érzés, hogy igen, ezért csináltam mindent. Jó érzés, hogy a hétmilliárdból benne vagy abban a kevésben, aki ezt csinálhatja.

Zsolt a 2018-as bakui nagydíjtól erősíti a Haas F1 csapatát Forrás: Haas F1 Official

Említetted korábban többször is, hogy csapaton belül elég szigorúan le vannak osztva a szerepek, nincs lazulás. Mennyire volt nehéz beilleszkedni ebbe a forgatagba, mennyivel másabb a munkamorál, mint mondjuk idehaza?

Teljesen más. Sajnos nem lehet a kettőt összehasonlítani sem. A beilleszkedés más tészta. Nézd, a Forma 1 egy nagyon angol sport. Nem angolként mindig kicsit erősebben kell küzdened, de szerencsére más szempontból nem tesznek különbséget. Nem az számít, honnan jöttél, hanem, hogy hogyan dolgozol. Annyira sok a munka, hogy mindig mindenki segít mindenkinek. Ha beszállsz ebbe, és te is csinálod lelkiismeretesen, akkor pikk-pakk befogadnak. Ha az első nap, mikor elkezdjük építeni a garázst, látják rajtad, hogy csinálod, végig, keményen, akkor este már vélhetően szólnak a liftben, hogy megyünk a bárba meginni egy sört, te is gyere velünk. Ez tényleg egy nagy család.

Egy beszélgetésben egyszer azt mondtad, hogy a Te működési képleted a C+P+T(much)=D, ez mit jelent pontosan?

Ez egy nagyon jó sztori, egyébként Frank Papp csapatában kaptam meg. Nagyon jó hangulatú csapat volt, állandóan ment a vérszívás, a savazás, nagyon jó társaság volt. Mindenki értette, és szerette a viccet, és állandóan szívtuk is egymás vérét. Frank fogadott ezzel egyik reggel. Volt egy felírótáblánk, azon skicceltük, hogy ki mit csinál. Egyik reggel úgy fogadott, hogy felírta ezt a képletet. Azt mondja, Fürti megfejtettem a lelkedet. Itt van a C, ami a szén, egy önmagában értéktelen dolog, a T, a time, vagyis idő, és a P, a pressure, vagyis nyomás, ebből a hármasból lesz a D, vagyis diamond, a gyémánt. Hiszen a szént, ha elég ideig megfelelő nyomás alatt tartod, akkor gyémánt lesz belőle. Akkor mondta Frank, hogy ő abban hisz, hogy mindenkinek a kvalitásaihoz mérten kell feladatot adni, hogy azt így sikerélménnyel tudja végrehajtani, én meg felnéztem rá, fogtam, és a kezébe adtam a seprűt. Szóval ilyen hangulat uralkodott ott. Életem legjobb évei voltak.

Az életrajzodból úgy tűnik, hogy a kitartás szobra vagy, ha tegyük fel, tanácsot kérne tőled egy fiatal, aki hasonló ambíciókat dédelget, mit mondanál neki?

Rengetegen megkeresnek, de mindenkinek azt mondom, hogy gyerekek, kezdjétek el. Kezdjétek el, induljatok el. Mindenki álmodozik róla, és senki nem tesz semmit. Jellemzően egyébként két korosztály keres meg, aki már szakmával rendelkezik, meg aki még pont nem. Mindenkit igyekszem a mérnöki pálya felé orientálni, mert azért az könnyebb. Sokkal-sokkal könnyebb. Én annak idején túl laza voltam, nem vettem komolyan, nem mentem el főiskolára, amit később megbántam, rájöttem, hogy mégiscsak szükséges, de akkor már nem lehetett, megváltozott az oktatási rendszer. Nekem még régi érettségim van, régi szakmunkás bizonyítványom, ezt az új oktatási rendszerben sajnos nem tudom használni. Ezért is mondom mindenkinek, hogy gyerekek, inkább szánjatok rá egy kicsivel több időt, de erőltessétek a mérnöki oldalt, mert egyrészt jobban fizet, ami lehet, hogy tizenkilenc évesen még számít annyira, de hidd el, később fog, a másik meg, hogy nem mindegy, hol repülsz 14 órát, turistaosztályon, vagy business classon. Aki szerelő akar lenni, ő is kezdje el. Kezdjen el példáué önkénteskedni. Először senki sem fog állást kapni, ez nem egy olyan szakma, amit iskolapadban meg lehet tanulni. Azok, akik ezt csinálják, ők nem autószerelők, ők technikusok, ők azt az autót csukott szemmel és hátrakötött kézzel is összerakják az éjszaka közepén, mert megtanulják minden egyes csavarját, de ők nem tudják, pl. hogy hogyan működik egy belső égésű motor. Ez az útja, el kell menni önkénteskedni, kis szériákban elkezdeni, és úgy egyre feljebb. Odamenni és azt mondani, hogy gyerekek, engem ez érdekel, hadd jöjjek hétvégén segíteni. Először persze csak pakolgatni fog, de tanul, ott van, átlátja, beleszokik, és egyre komolyabb feladatokat fog kapni, és aki életrevalóbb, annak fel fogják ajánlani, hogy már ne csak hétvégén jöjjön. Ennek ez az útja.

Itt még a Williams színeiben Forrás: www.motorsportal.hu

Nem úgy tűnik, mintha ez egy olyan munka lenne, ahonnan nyugdíjba mehet az ember. Meddig lehet bírni ezt a feszített tempót, a versenyeket, utazást, és milyen terveid vannak a jövőre nézve?

3-4 évig még. Én azért már szívesen jönnék haza, 37 éves vagyok nem leszek mar fiatalabb es fittebb, szeretnék családot, gyereket, ez jelenleg így kivitelezhetetlen. Az is elképzelhető, hogy az űrkutatásban folytatnám egyszer, technikusi szinten, hiszen az ipari standardok ugyanazok repülésben, motorsportban és ott is. Most egyelőre azzal próbálkozom, hogy Angliában lediplomázzak az egyetemen. Ha előre tudok lépni a Forma 1-en belül, akkor inkább a mérnöki oldal felé mennék el, egyszerűen azért, mert ott kevesebb a fizikailag is megterhelő munka. Ha ez összejön, talán tovább is maradnék. Így elsődleges most, hogy idekint Angliában elvégezzem az egyetemet. Kilencedik éve vagyok kint, szívesen lennék a családdal, szóval, ha megtehetem, és meglesz a diploma, akkor szívesen megyek majd haza.