Interjú

Naomi Alderman: Mindig lesznek olyanok, akik szörnyű dolgokat követnek el, pusztán azért, mert megtehetik

Hirdetés

2017-ben megjelent a Hatalom című kötet egy bizonyos Naomi Alderman tollából, aki ugyan már tizenéves kora óta a feminizmus szószólója, és már 2006 óta publikáló író, ám világszerte ez a nem mindennapi regény tette igazán ismertté a nevét, mely idehaza is megjelent a 21. Század Kiadó gondozásában. Még karácsony előtt beszélgettünk a szerzővel a mű mögötti tartalomról, inspirációs forrásokról, a hatalom valódi természetéről, félelemről, valamint a férfiak és nők közti evolúciós és társadalmi különbségekről. Nagy interjú.

Naomi Alderman

Naomi Alderman

Honnan jött a Hatalom című regényed megírásának az ötlete?

Éppen életem egyik legszörnyűbb szakításának közepén utaztam a metrón, amikor a szerelvény befutott az állomásra. Megláttam egy hirdetést a falon, amelyen valamelyik akkor mozikban bemutatott thriller női főszereplőjének halálra rémült, de gyönyörű arca nézett velem farkasszemet. Belém hasított egy érzés. Mintha a világ körülöttem azt mondta volna, hogy “hékás, amit most csinálsz, ez a kétségbeesett sírás nagyon jó dolog. Zokogj jobban, mert az nagyon izgató. Jó kislány vagy”. Aztán arra gondoltam abban a pillanatban, hogy hogyan nézne ki az a világ, amiben természetes, és kívánatos volna, ha egy kétségbeesetten síró, sármos férfi arca lenne azon a plakáton a metrómegállóban. Mi az az apró dolog, amit meg kéne változtatni ennek érdekében? Na, hát így született meg bennem a regény gondolata.

Hogy karolt fel Margaret Atwood? Mit jelent ő számodra? Segített a Hatalom írásakor, s ha igen, hogyan? Mi volt a fő tanácsa a számodra?

A Rolexnek létezik egy tehetséges fiatal művészeket támogató programja, amelyen én is részt vettem és ő volt a mentorom. Csodálatos kezdete volt ez a kettőnk kapcsolatának, és rövid időn belül barátok lettünk. Számomra hihetetlen érzés volt, hogy egy briliáns író, amilyen ő, meglátta az értéket az ötletemben. Óriási lökést adott a bátorítása ahhoz, hogy megírjam a történetet. Sokat beszélgettünk a könyvről is, viszont a legjobb tanácsai az írói élet mindennapjaival kapcsolatos praktikus dolgokra vonatkoztak. Szerinte tudatosan nemet kell tudni mondani. A nők talán amúgy is hajlamosabbak a kelleténél gyakrabban igent mondani.

Margaret megtanított arra, hogyan legyek képes elhárítani az apró szívességeket, melyeket nap, mint nap kapunk, azért, hogy a legfontosabb célom elérésre tudjak koncentrálni.

A Hatalom amerikai kiadása

A Hatalom amerikai kiadása

Nevezhetjük a Hatalmat A szolgálólány meséjére adott válaszodnak?

Úgy fogalmaznék inkább, hogy többek között A szolgálólány meséjére is reagálok vele.

Van egy olyan érzésem, hogy csakúgy, mint Margaret Atwood tette A szolgálólány meséjében, te is a valós életből vett eseményekről írtál.

Ez így van. Természetesen a való életben nem használtak elektrosokkot. De igen, vannak olyan dolgok, melyeket férfiak műveltek nőkkel, amelyek egészen hihetetlennek és nevetségesnek hatottak volna, ha bekerülnek a könyvbe. Például a tálib férfiak megtiltották a nőknek, hogy nyilvános helyen hangosan nevessenek.

Mindezek ellenére szörnyű és rossz volt olvasni, ahogy a könyvben a férfiakat kínozzák. Azért lehet ez, mert megszoktuk, hogy ezek a szörnyűségek általában nőkkel történnek?

Persze, hogy azért van. A könyv felfogható egy művészi kihívásnak is, amikor fogod egy nagy öreg klasszikus művét és a feje tetejére állítod. Ez a technika segít abban, hogy a valóságot lássuk, és valóban megértsük, hogy mire gondolt az író, nem pedig találgatunk, hogy mit ábrázolt Van Gogh a napraforgóival, vagy Bourgeouis a szobraival. Ha valamit kifordítunk önmagából, akkor levetkőzzük az előítéleteinket és prekoncepcióinkat és az igazi, a valóságos tárul a szemünk elé. Valóban szörnyű olvasni, ahogy a férfiakat kínozzák a könyvben. Reméltem is. Ugyanilyen rosszul kéne érezzük magunkat, amikor ugyanez nőkkel történik. Elmondanék itt egy emberi brutalitást sem nélkülöző történetet. Mikor elkezdtem írni a könyvet, folyamatosan a francia Engrenages című TV-sorozat első része járt a fejemben. Ebben a rendőrök egy női holttestet találnak a szemét között, akinek levágták mindkét mellét. Az egyik férfi rendőr megjegyzi, hogy azért ölték meg a nőt, mert gyönyörű volt. Ez a fajta felületesség, nemtörődömség és érzéketlenség felzaklatott és undorral töltött el. Ebben a világban teljességgel lehetetlen, hogy egy sorozatban egy férfiasságában bestiálisan megcsonkított hullát találjanak, amire az egyik rendőr azt mondja a másiknak, hogy azért ölték meg, mert nagyon gyönyörű volt. Miért van ez így? Miért olyan könnyű azzal kezdeni egy történetet, hogy valami erőszakos dolog történet egy nővel? Miért olyan nyilvánvaló, hogy a női szépség szükségszerűen erőszakot vált ki egyesekben? Miért tartjuk ezt szórakoztatónak?

Naomi Alderman és Margaret Atwood

Naomi Alderman és Margaret Atwood

Mit üzensz a Hatalommal?

Van néhány kérdés, ami szeretném, hogy megfogalmazódjon az olvasóban a könyv olvasásakor. Miért úgy épül fel a hatalom férfiak és nők között, ahogy? Úgy gondoljuk, a nők kedvesebbek, mint a férfiak, vagy csak kevésbé képesek az erőszak kifejezésére kisebb fizikai erejükből fakadóan? Mit gondolunk egy olyan világról, ahol a férfiak az áldozatok és a nők az agresszorok? Ha teljesen lesokkol bennünket a férfiak ellen elkövetett erőszak, akkor miért nem éljük meg ugyanígy a nők elleni erőszakot?

Ezek szerint a Hatalom egyik célja megmutatni a férfiaknak milyen érzés lehet folyamatos félelemben élni?

Igen, legalábbis az egyik célja. A könyvvel leginkább egy tükröt szeretnék tartani mindkét nem elé, hogy lássák, mit lát a másik. A nők számára megmutatni, milyen a fizikailag domináns osztály tagjának lenni, a férfiaknak pedig átélhetővé tenni a folyamatos félelem érzését.

Naomi Alderman: Hatalom

Naomi Alderman: Hatalom

A könyv az elnyomó hatalomról szóló gondolatkísérlet. Az írás melyik szakaszában érezted meg, hogy a hatalom lesz a központi motívum? Úgy gondolod, hogy a férfiak pusztán azért nyomják el a nőket, mert megtehetik?

Őszintén szólva a hatalom a központi eleme mindegyik regényemnek, amit eddig írtam. Annak különböző formái, hogyan használják és miként tesz valakit korrupttá. Apám politikatörténészként rengeteget beszélt otthon arról, hogy egy politikai rendszer milyen hatással van a benne élő emberekre. Engem rendkívüli módon érdekel a hatalom működésének logikája és a hatalomtechnika egy politikai rendszerben. Ki nyer, ki veszít, milyen jogkörökkel ruházza fel a hatalom az azt gyakorlót, és az hogyan használja őket? Úgy gondolom, hogy minden politikai rendszerben vannak olyan hatalommal bíró emberek, akik visszaélnek azzal olyanok kárára, akiknek nincs, kevés van, csupán azért, mert megtehetik. Ők a szadisták és abban lelik örömüket, ha hatalmukat kegyetlenkedésre használják. Mivel nincs a homlokukra tetoválva, hogy szadisták, ezért a kevesebb hatalommal rendelkező átlagember folyamatos félelem tölti el, hiszen nem tudja megmondani, ki lehet a környezetében veszélyes rá nézve. Nincs szükség az uralkodó osztály minden tagjára ahhoz, hogy az alacsonyabb hatalommal bíró néprétegek tagjait félelemmel töltse el a hatalommal való visszaélés fenyegető veszélye. Egy egyszerű példa:

elég egy szadista mesterlövész egy puskával ahhoz, hogy egy 30 000 fős stadionban elszabadítsa a káoszt. Mindig lesznek olyanok, akik szörnyű dolgokat követnek el, pusztán azért, mert megtehetik.

Ismerünk szuperképességekkel rendelkező nőket a sorozatok és filmek világából, mint Buffy, a vámpírvadász, vagy a Bűbájos Boszorkák. Közös bennük, hogy gyakran üldözik őket a rendvédelmi szervek, többször le is tartóztatják őket. Gondolod, hogy a szuperképességekkel rendelkező nők félelmetesek a férfiak számára?

Még szép. Bár szerintem a férfiaknak az a legfélelmetesebb, hogy bizony a nők egyáltalán nem jámborabbak a férfiaknál. Ez csupán egy hazugság, amivel a győztesek áltatják magukat a legyőzöttek felett. Az észak-amerikai emberek úgy tartják az itteni őslakosokról, hogy sokkal törődőbbek, kedvesebbek és szorosabb kapcsolatot ápolnak a természettel. Ez egy nagyon szép gondolat azokról, akiket legyőztek, elnyomtak. Azt hiszik, hogy fordított irányba ez nem történhet meg és a biztonságérzet hamis illúziójába ringatják magukat. Ugyanúgy, ahogy nekik, a férfiaknak sem szabad biztonságban érezniük magukat. Biztos vagyok benne, hogy sok nő követne el hasonló szörnyűségeket a férfiakkal szemben, mint amiket a nők kénytelenek elszenvedni a férfiaktól.

Naomi Alderman

Naomi Alderman

A könyved egy vallás keletkezéséről is szól. Nagy hatással van rád ez a téma?

Mindenképpen. Ortodox zsidó családban nőttem fel, ezért egész életemben érdekelt a vallás. Úgy vélem, itt Európában alábecsüljük a vallás hatását az emberek mindennapi életére. A világ lakosságának többsége vallásos, beleértve az amerikaiakat is. Továbbá szinte mindenki találkozott élete során valamelyik vallással, vagy vallási hagyománnyal, szertartással. Az emberi elme számára természetes a hiten alapuló gondolkodás, ami nem feltétlen jelenti egyben azt, hogy ez volna a jó, vagy kívánatos. Mindenképpen fontos, hogy megértsük hogyan működik egy vallás és miben rejlik a vonzereje, hiszen csak így leszünk képesek felismerni, majd elkülöníteni a szekuláris élettől.

Mikor a lányok felfedezik az erejüket, az nagyban hasonlít ahhoz, mint amikor a szexualitást fedezzük fel a való életben. Miért tartottad fontosnak, hogy az ‘elektromos szervvel’, adj egy fizikai manifesztációt a képességeik forrásának?

A szexualitás pubertáskorban jelenik meg. Több változás is zajlik ilyenkor a testben. Elkezd nőni a szemérem- és hónaljszőrzet, a lányoknál növekedésnek indulnak a mellek, a fiúknak az arcukon jelennek meg a szőrszálak, a lányok menstruálni kezdenek, míg a fiúk magasabbakká és izmosabbakká válnak. Mindezek egyidőben zajlanak, ilyen az emberi faj biológiája. Abban az időszakban válnak a fiúk fizikailag erősebbé, mikor végbemegy a nemi érés és elkezdünk érdeklődni a másik nem iránt. Ezek a dolgok szorosan összekapcsolódnak a tudatalattinkban. A heteroszexuális nők számára abban az időszakban válik a férfi test vonzóvá, mikor az fizikailag erősebb lesz náluk.  A heteroszexuális férfiakat pedig akkor kezdik el szexuálisan érdekelni a nők, amikor fizikailag dominánssá válnak velük szemben. Ez egy elég komplex helyzetet eredményez. Nem feltétlen jó és kívánatos tehát minden, ami természetes. A szülési fájdalom és a bölcsőhalál például természetes jelenségek, mégsem fogadjuk el őket annak és rossznak éljük meg őket.

Az emberi faj jelenleg leginkább akkor tapasztalja meg a két nem közötti hatalmi különbözőséget, amikor szexuálisan aktívvá válik. Csak akkor alkothatunk véleményt erről és dönthetjük el, hogy ez jó, vagy rossz, ha sikerül megértenünk, miért történik ez így.

Egy barátnőm küldött egy üzenetet, miközben olvasta a könyvemet és azt kérdezte, hogy “miért érzi magát olyan vonzónak és szexisnek tőle “. Erre azt válaszoltam, hogy azért, “mert elképzeled milyen lenne, ha nem kellene félned kihívóan megbámulni egy férfit a metrón, flörtölni, olyan ruhát felvenni, amilyet csak akarsz, szabadon megélni a vágyaidat, akár mások kárára is, vállalva az esetleges következményeket. Végre szabadnak érzed magad.“ Ez a fajta szabadság teszi lehetővé azt, hogy félelem nélkül éljük meg a bennünk lévő szexualitást.

Naomi Alderman: Engedetlenség

Naomi Alderman: Engedetlenség

Mi a helyzet a férfi olvasóiddal? Tartottál tőle, hogy nem fogják érteni a könyved?

Néhány férfi úgy néz rám, mintha egy szörnyeteg volnék, aki csak a semmiből találta volna ki a könyvben lévő szörnyűségeket. Akiknek elég háttértudása van a témában, tudja, hogy valójában nem ez a helyzet. Egy brit kritikus kritikájában azt írta, hogy először teljesen nevetségesnek találta a ‘zabolázást’, vagyis a férfi nemi szerv megcsonkítását pubertás korukat elérve. Aztán eszébe jutott a női nemi csonkítás gyakorlata, ami után elszégyellte magát és nem tartotta többé nevetségesnek a fordítottját. Kell egyfajta háttértudás és empátia tehát ahhoz, hogy a férfiak is megértsék a könyvem.

Megvették tőled a regény megfilmesítési jogait. Elárulod milyen szerepet játszol az adaptációban? Látsz rá esélyt, hogy esetleg videojáték formájában is átélhetjük a történetet?

Jelenleg a Sister Pictures-nél készülő sorozat nyitóepizódjának forgatókönyvét írom, tehát nyakig benne vagyok a produkcióban. A produkciós fázisban tartunk és még nem döntöttük el, hogy milyen platformon szeretnénk megjelentetni a sorozatot. A videőjáték nem rossz ötlet, még nem gondolkodtam róla, hogyan lehetne a gyakorlatban megvalósítani.

Naomi Alderman

Naomi Alderman

A Weinstein-ügy nyomán kialakult #MeToo mozgalom hatása és tapasztalatai tudtában ugyanúgy írnád meg a könyved ma is, vagy változtatnál valamit rajta?

Semmit nem változtatnék. A Weinstein-ügy csak valós példákat hozott a közvélemény tudomására. Ettől függetlenül az, hogy a hatalmi pozícióban lévő férfiak visszaélnek hatalmukkal és szexuálisan zaklatnak, megtámadnak és megerőszakolnak nőket egyáltalán nem új jelenség. Mindannyian tisztában voltunk vele eddig is.

Mi a véleményed a #MeToo mozgalomról?

Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy nők végre úgy érzik beszélhetnek a velük történt szörnyűségek egy részéről. Remélem, hogy ez nemcsak a celebek, és a hollywoodi hírességek esetében van így és egy bárban dolgozó nőnek is nagyobb valószínűséggel hiszik el, amikor elmondja, hogy a főnöke megerőszakolta. Szívből remélem, hogy a Dominique Strausshoz hasonló férfiak nem ússzák meg büntetlenül, amikor egy hotelben szexuálisan zaklatják a takarítószemélyzet tagjait. Azokat az esetek, amikor a nők azt mondják, hogy az aktus megelőzően nem történt explicit, vágyon alapuló beleegyezés a részükről és csak némán, szenvtelenül eltűrték az abúzust, hiszen a férfiak nem hagyták abba, leginkább a részeg autóvezetéshez lehet hasonlítani. Korábban teljesen megszokott és elfogadott volt illuminált állapotban a volán mögé ülni, de manapság ez már nincs így, sőt, többnyire zéró tolerancia van az ittas sofőrökkel szemben. Azonban nem gondolom, hogy húsz, harminc évvel ezelőtt megtörtént eseteket kéne elővenni.

Egészen egyszerűen csak tudniuk kell a férfiaknak, hogy mostantól a nőknek egyértelmű belegyezésüket kell adniuk a szexhez, hiszen anélkül erőszakról beszélünk.

Mit gondolsz, kitörhet a két nem között egy háború a jövőben?

Szó szerinti értelemben vet háborúnak rendkívül kicsi az esélye. Azt viszont nagyon remélem, hogy újraértelmeződik az egymásról való gondolkodásnak néhány aspektusa, ahogy az az utóbbi harminc évben már elkezdődött. Bizonyára továbbra is létezni fog majd a nők ellen irányuló erőszak a férfiak irányából. A nők viszont soha nem fognak nagy számban erőszakot alkalmazni a férfiakkal szemben, hacsak nem teszünk szert valahogy a gondolattal történő elektrosokkolás képességére.

Naomi Alderman

Naomi Alderman

Nagyon tetszett az utalásod a férfiirodalomra a könyved utolsó oldalain. Az írói karriered során érezted magad frusztráltnak amiatt, hogy nő vagy? Történt ezen a területen bármi változás, mint például, hogy egyre több feminista könyv tör az eladási listák élére?

Én egyértelműen egy feminista író vagyok. Szerintem vannak konkrét frusztrációk, amelyek abban gyökereznek, hogy valaki nőként írni akar. A kiadók nagyon egyszerűen sütik rá egy ‘fictiont’ író nőre, a ‘női fictiont író’ bélyegét. A kettő azonban gyökeresen különbözik egymástól. A fiction irodalom tekintetében napjainkban az a helyzet áll fenn, hogy a nők olyan könyveket vesznek, melyeket nők is és férfiak is írtak. A férfiak ezzel szemben szinte kizárólag férfiak által írt könyveket olvasnak. Minden női írónak borzasztó fontos tudnia és értenie, hogy a kiadók igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy a nőknek jobban tetsző történeteket írjunk. Ha ezen változtatni szeretnénk, akkor a könyvünknek olyan témát kell feldolgoznia és úgy kell kinéznie a borítójának, valamint a hozzá kapcsolódó marketingnek, hogy egy férfi érdeklődését is felkeltse.

Min dolgozol jelenleg, elárulnál róla valamit?

Gondolati szinten érlelődik egy új regényötlet, viszont még nem forrta ki magát eléggé. Remélem a közeljövőben többet tudok róla mondani. A legtöbb időmet és energiámat a Hatalom sorozatadaptációja köti le. Szeretném, ha sikerülne még átütőbb hatást elérni a képernyőn, mint a könyv lapjain.

Kapcsolódó cikkek

Pókember 1963 óta teszi a dolgát

Árva tinédzserből lett a világ legjövedelmezőbb szuperhőse

Stan Lee és Steve Ditko 1962-ben új irányvonalat szabtak a szuperhőstörténeteknek.

Képregény

2021. 01. 15.

Illusztráció Orwell világhírű regényéhez

Sorozatként éled újjá George Orwell 1984 című regényének brutális színpadi adaptációja

Az új adaptáció csavar egyet a legendás történet feldolgozásán, de szerencsére nem drasztikus módon.

Hírek

2021. 01. 15.

Lassan-lassan idehaza is teljes lesz a Philip K. Dick-életmű

Idén sem maradunk korábban magyarul kiadatlan Philip K. Dick-regény nélkül

Az Agave Könyvek jóvoltából lassan-lassan magyar nyelven is teljes lehet a Dick-életmű.

Hírek

2021. 01. 13.

Jack London (1876-1916)

A csavargó írózseni, akinek élete maga volt a kaland – 145 éve született Jack London

Kevés olyan kalandorszerző létezik a világon, akinek élete legalább annyi izgalommal volt tele, mint az általa megírt könyvek.

Irodalom

2021. 01. 12.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

"A lényeg, hogy elfogadjuk, emberből vagyunk"/Forrás: velvet.hu/

Csernus Imre: A lényeg, hogy elfogadjuk, emberből vagyunk

Az ország egyik legismertebb pszichiátere szerint a járvány sújtotta időszak kiváló alkalom arra, hogy rendet tegyünk az életünkben.

Interjú

2020. 11. 30.

A szerző új regényével az Alexandra pécsi raktárában

Szántó Dániel: Ösztönösen hinni akarunk benne, hogy van valami a földi léten túl

A szombathelyi születésű író bár sok területen kipróbálta már magát az életben, végül az írás mellett döntött, és nagyon is jól tette.

Interjú

2020. 11. 20.

Író és fotóriporter /Fotó: Todoroff Lázár/

Szöllősi Mátyás: A valódi élet nem közönyös, hanem mindig aktív

Szöllősi Mátyás legújabb kötete nemrég jelent meg, ennek kapcsán beszélgettünk vele.

Interjú

2020. 10. 30.

Dean R. Koontz regényei 1965 óta jelennek meg folyamatosan

Dean R. Koontz: Az amerikai kiadók szörnyen lebecsülik az olvasóközösség intelligenciáját

A 400 millió kötetet eladott szerző nagy kedvvel mesélt nekünk írásról, és a könyvek világáról.

Interjú

2020. 10. 12.

Hirdetés