
- Kovács Krisztián
- 2022. március 4. | Becsült olvasási idő: 4 perc
Pék Zoltán neve vélhetően minden hazai irodalombarátnak és könyvmolynak ismerősen cseng, olyan külföldi sztárszerzők „szólalnak meg” a hangján, mint Neil Gaiman, Philip K. Dick, Jonathan Franzen, Colson Whitehead, Ray Bradbury, Paul Auster, Stephen King, John Scalzi vagy Dennis Lehane. Fordításai közt ugyanakkor viszonylag ritkán látni szerelmes, romantikus műveket, éppen ezért szúr szemet Billy O’Callaghan Szerelmem, Coney Island című regénye, mely február hónapban a Nincs időm olvasni kihívás közös könyve is volt. Zoltán Szabados Ágnes NIOK Könyvklub Extra című műsorának vendége volt, melyben a műfordítói szakma kulisszatitkai is feltárultak, és szó esett arról, miért vállalt el egy a korábbi fordításaitól látszólag ennyire eltérő művet.
Pék Zoltán volt a NIOK Könyvklub Extra vendége
Amennyire látom, mintha életművedben ritkábbak lennének a szerelmi, romantikus történetek, így egyik legutóbbi munkád, a Szerelmem, Coney Island mintha némileg kilógna a sorból?
Ebben a könyvben minden benne van, a nehézség, a szépség, de elsősorban a nyelvezete miatt vállaltam el. Nálam az a döntő. Hibátlan könyv nincs, a sztoriban akadhatnak megbicsaklások, lehet karakter, aki nem tetszik, és éppen ezért nekem inkább az a döntő, hogy a szöveg hogyan szólal meg. Éppen ezért 99%-ban elbeszélő prózát fordítok. Stílust nem zárok ki; egyáltalán nem kizáró tényező, hogy egy könyv romantikus; egyszerűen beleolvasok, és ha tetszik a szöveg, ha megmozgat, hogy vajon magyarul miként szólalna meg, akkor elvállalom.
Mennyire lehetsz fordítóként író, mennyire lehetsz önmagad egy adott szövegben?
A fordításban az a jó, hogy sok szabály van, és minden szabály alól van kivétel. Ez szerintem mindig az adott könyvtől és az adott szövegtől függ. Néha persze a kiadó is beleszól, de ez alapvetően ritka, a szerkesztő esetleg gyakrabban, de nagyrészt mindig a könyvtől függ, hogy mekkora a szabadságod. Az már szabály, hogy minél nevesebb az író, minél komolyabb az író, annál kevésbé nyúlhatsz bele. Ott van például Stephen King, aki nyilván iszonyú jól ír, ő az egyik csúcs, tehát nála nem avatkozhatsz bele. Ha ő így gondolja, és így írja, akkor neked így kell fordítanod. Ez a szépirodalomra fokozottan vonatkozik: egy Paul Auster-be nem javítunk bele.
A Szerelmem, Coney Island kapcsán mi volt a nehézség? Bele kellett nyúlnod a szövegbe?
Ez egy komoly szépirodalmi mű, ebbe nem lehet belenyúlni, éppen ez volt a nehézsége, és ezért vállaltam el, mert annyira szép szöveg. Az a jó, ha egy ilyen jellegű történet úgy is van elmesélve, hogy az hasson. És ez bizony hat, de ugyanakkor éppen ez a nehézsége is. Költői, de emellett nagyon sajátos nyelvezetű regény, érződik rajta a rengeteg munka, nagyon átgondolt könyv. Eleve az író után a fordító ismeri legjobban az adott könyvet, hiszen még a szerkesztő sem néz meg minden egyes szót, minden kifejezést, szemben a fordítóval, akinek mindent át kell gondolnia, még a kötőszavakat is.
Több olvasói vélemény szerint sem könnyű olvasmány a regény. Te érzed, vagy érezted ennek a nehézségét?
Abszolút, ez egy nehéz könyv, eredeti nyelven is nehéz. Teli van olyan mondatokkal, melyek nehezen megfoghatók, amiken gondolkodni kell. Egy ilyen könyvnél fordítóként nem tehetem meg, hogy egyszerűsítem a szöveget. A fordításban épp ez a nehéz: belőni, hogy miként szóljon az az adott szöveg. Ehhez eleve nagyon sokat kell magyarul olvasni, meg persze angolul is. Ezt annak idején az ELTE-n sok kezdő fordítónak elmondtuk: olvasni, olvasni, olvasni.
A teljes beszélgetést itt végignézhetitek, ITT pedig további izgalmas interjúkat találtok.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.
Hazai szerzős interjúink sorában most igazi különlegességgel jelentkezünk.
Alkotásról, motivációról, pandémiáról, családról és Pilinszky Jánosról beszélgettünk.
A magyar kortárs íróval a szép- és a szórakoztatóirodalom közti falak lebontásáról.
Az HBO első magyar játékfilmjének készítőivel beszélgettünk.