• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Richard Morgan és a Valós halála

Interjú

Richard Morgan: A sci-fi, mint önálló műfaj a jövőben minden bizonnyal meg fog szűnni

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A sci-fi és a fantasy is látszólag virágkorát éli manapság, mindkét zsánerben elképesztő mennyiségű új mű lát napvilágot bejáratott, vagy akár új szerzők tollából mind külföldön, mind idehaza, és egyre másra készülnek e művek televíziós adaptációi is. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb sci-fi sorozatának, a Valós halálnak hamarosan érkezik a második évada, ám még ennél is fontosabb, hogy az Agave Könyvek kiadó épp a napokban jelentette meg az adaptáció alapjául szolgáló regény írójának új művét.

Richard Morgan néhány éve Budapesten is megfordult, a fantasyban és a sci-fiben is hosszú évek óta nagy sikerrel alkotó angol szerző eredeti műfajához, a tudományos-fantasztikumhoz tíz év kihagyás után tért vissza a napokban megjelenő Légszomj című regényével, mely a vörös bolygóra, és egy mindent átszövő összeesküvés nyomába kalauzolja el az olvasót. A regény megjelenése kapcsán készítettünk hosszabb interjút a szerzővel, jelen interjú első részét ide kattintva tudjátok elolvasni.

Richard Morgan és a Valós halála

Richard Morgan és a Valós halála

A sci-fi jövőjéről sokszor és sokat beszélnek, de vajon a jelenlegi tendenciák és témák alapján látni-e a fantasy lehetséges jövőképét? Mi várhat ránk ebben a műfajban mondjuk 5-10 év múlva?

Szerintem ezt a kérdést az előbb már többé-kevésbé megválaszoltam. A sci-fi és fantasy műfajok lényegében az emberi civilizáció kreatív örökösei és fel kell nőniük az ezzel járó felelősséghez. Arra számítok, hogy a narratíva egyre összetettebbé és változatosabbá válik, melyet végül a kifejezésmódok színesedése koronáz meg. Sőt mi több, a sci-fi, mint önálló műfaj a jövőben minden bizonnyal meg fog szűnni és feloldódik a szórakoztató irodalom egyéb műfajaiban.

Egy interjúban azt nyilatkozta, karaktereivel közös vonásuk, hogy meglehetősen – ahogy fogalmazott – erőszakosan reagálnak az igazságtalanságra, ugyanakkor mégis érzek a mondatai mögött valamiféle optimizmust a jelennel kapcsolatban. Ez a fajta optimizmus lehet egyfajta reakció a minket érő igazságtalanságokra?

Én úgy gondolom, hogy ami napjaink hős narratíváiból hiányzik az a tény, hogy mindennek ára van. Természetesen lehet küzdeni az igazságtalanság ellen. Persze, fellázadhatunk az elnyomással szemben és harcolhatunk egy jobb világért. Egy biztos, szörnyű árat kell ezért fizetni. Ennek során ugyanis emberek halnak meg, veszítik el épelméjűségüket, egész kultúrák válnak háborúk martalékává. A probléma része továbbá, hogy azok a dolgok, melyek ellen harcolunk, folyamatosan velünk vannak, uralják a gondolatainkat. Ebből a szempontból nézve nincsenek hősök, nincsenek hollywoodi értelemben eredendően jó oldalt képviselők. Csak és kizárólag az elkeseredett küzdelem van, amely során mindenki megpróbálja megtenni a tőle telhetőt. Ha erényes ember vagy, elköteleződsz a küzdelem mellett, bizonyos mértékig mindannyian így teszünk, azonban tudni kell, hogy semmilyen elköteleződés nem eredményez győzelmet, sőt mi több, soha nem is ér véget a harc. Ha ezek alapján továbbra is úgy gondolod, hogy ez optimista hozzáállás, szíved joga.

Magyarországon hamarosan megjelenik a Légszomj című kötete, melyben tíz év után tért vissza a sci-fi műfajához. Érezni változást ennyi idő elteltével a műfajban, akár irodalmi trendekben, stílusban?

Nem igazán. A 10 év alatt rengeteg sci-fi irodalmat olvastam, annak ellenére, hogy jómagam nem írtam a műfajban, tehát nem távolodtam el tőle. A műfaj szemmel láthatóan kicsattan az egészségtől és fantasztikus ütemben gazdagszik, bővül, ami azt jelenti, hogy írótársaimmal bizony fel kell kössük a nadrágunkat, ha nem akarunk lemaradni. A Légszomj megírása kétségtelenül nagy kihívás volt, de úgy gondolom, hogy elég jól megbirkóztam vele.

Morgan regényeit idehaza az Agave Könyvek gondozza

Morgan regényeit idehaza az Agave Könyvek gondozza

A Légszomj a vörös bolygóra kalauzolja el az olvasóját, ahol úgy fest, a Földihez hasonlóan virágzik a politikai korrupció. Törvényszerűnek tűnik, hogy ahol az ember megjelenik, oda minden gyarlóságát magával viszi?

Úgy gondolom, hogy igen. Természetesen lehet mérsékelni a gyarlóság mértékét különböző fékek és egyensúlyok bevezetésével, melyek alkalmazásában részsikereket is elkönyvelhettünk a közelmúltban. Napjainkban viszont úgy érzem visszafelé haladunk. Azt látni, hogy a legtöbb vívmányt lebontjuk, vagy legalábbis olyan szintre züllesztjük vissza, ahonnan már erősen kétséges, hogy van-e visszaút. Az a baj, hogy DNS szinten van kódolva bennünk a korruptság, a megfékezésére tett civilizációs erőfeszítések viszont csak a bőrünk felszínét súrolják. Ez láthatóan egy egyenlőtlen küzdelem. Sohasem leszünk képesek legyőzni természetünk ilyen mélyen gyökerező rossz tulajdonságát. Sohasem dőlhetünk nyugodtan hátra a székünkben azt gondolva, hogy győzedelmeskedtünk a gyarlóságaink felett. Ha így teszünk, akárcsak egy pillanatra is, egyből újra a hatalmukba kerítenek minket. A Légszomj arra mutat rá, hogy mi történik, ha a székünkben hátra dőlve megyünk a Marsra, azzal a tudattal, hogy minden civilizációs közdelemben győzedelmeskedtünk és nincs már miért aggódnunk.

Nem lesz könnyű kérdés, de ha meg kellene neveznie három sci-fi, vagy fantasy művet, melyek Ön szerint a legnagyobb hatást gyakorolták a műfajra, melyek lennének ezek?

Rám furcsa módon nem a regények gyakorolták legnagyobb hatást, hanem a rövidebb történetek, úgy, mint William Gibson Izzó króm novelláskötete, mellyel én akkor találkoztam először, amikor a benne lévő történetek még külön-külön jelentek meg az Omni magazin lapjain a 70-es évek második felében és a 80-as évek elején. Aztán ott vannak Paul Anderson Domini Flandry történetei, melyeket én két kiadásban ismertem meg, a címük Flandry of Terra és Agent of the Terran Empire volt. Végül pedig Bob Shawtól az Idegenek hajóját emelném ki. Természetesen olvastam az említett írók többi regényét és novelláit is, azonban mégis ezek a rövidebb történeteik voltak azok, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták rám.

Az interjú fordításáért kollégánkat, Almási Pétert illeti a köszönet.

Kapcsolódó cikkek

Ernest Hemingway

Így írtak ők – 6 világhírű író, 6 különböző munkamódszer

Az írás nem egzakt tudomány, ezek pedig nem tanácsok az írópalántáknak.

Gaiman idén tölti be 60. évét

Kevésbé népszerű Neil Gaiman-regényből készít sorozatot az Amazon

Az Amerikai istenek és az Elveszett próféciák után íme az újabb adaptáció híre.

Jack Ketchum: A szomszéd lány

Jack Ketchum regénye az a könyv, amit soha nem akarsz újra elolvasni – Könyvkritika

Egy realista horrorremekmű, melyet még Stephen King is tisztel.

Az online ugródeszka – Regények, melyek az interneten kezdték diadalmenetüket

Avagy semmi sem lehetetlen, csak bátorság és szerencse kérdése.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Ernest Hemingway

    Így írtak ők – 6 világhírű író, 6 különböző munkamódszer

    Az írás nem egzakt tudomány, ezek pedig nem tanácsok az írópalántáknak.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. július 9.

    Irvine Welsh: Mindannyian egyformán elégedetlenek vagyunk egy disztópikus világban

    Irvine Welsh-t Todd Easton Ellis kérdezte Bret Easton Ellis podcastjében.

    • 2021. július 5.

    Alapi István: Ha valaki zeneileg másként gondolkodik, az engem is megújulásra késztet

    Alapi István már alig várja, hogy végre ismét együtt lehessen a közönséggel.

    • 2021. május 10.

    Rényi Ádám: Megtanultam tisztelettel utálni és szelíden rajongani

    Rényi Ádám évekig dolgozott a most csokorba szedett novellákon, melyek felnőtt mesekönyvet alkotnak.

    • 2021. május 3.

    Robert J. Szmidt: A sci-fi megízlelteti velünk, mi várhat a túlságosan óvatlan emberiségre

    Dmitri Glukhovsky Metró-univerzuma most magyarul is tovább bővült.