- Talabosné Lukács Nikolett
- 2021. december 17. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc
Az élet tele van furcsaságokkal, és ahogy Forrest Gump mondja, olyan, mint egy doboz bonbon, mert sosem tudhatjuk, mit veszünk ki belőle. Mindig is érdekelt Pablo Escobar legendája, de sosem gondoltam volna, hogy ezen a sötét múltú, hírhedt férfin keresztül egy kivételes embert ismerek meg. Roberto Escobar nem mindennapi ember, nem azért, mert Pablo Escobar fia, hanem azért is, mert képzőművészként képes fény gyújtani a sötétségben, meglátni és megláttatni a jót a rosszban. Kedves, humoros és alázatos, akit érdemes megismerni.
A mi Babits Mihályunk mondta:
„Minden ember lelkében van egy dal,
és minden dalban a saját lelkét hallja.
És akinek ének van a lelkében,
mások szép énekét is hallja.”
Roberto Escobar ilyen ember, és csak remélhetem, hogy egyszer majd személyesen is találkozhatunk vele idehaza.
Nevelőapját, Patrick Whitcombot, a kötetben egy egészen különleges, kivételes és bátor emberként ismerhetjük meg.
Nagy ember volt. Kedves ember, szeretetteljes családapa, én pedig nagyon szerettem. Sokat foglalkozott velünk, de ezzel együtt komoly üzletember volt, egy szállítmányozási cég igazgatója, ami felelősségteljes pozíció. Emellett volt egy titka, személyiségének egy másik oldala: segített a brit titkosszolgálatoknak is, sok információt szolgáltatott számukra, ezekről sokat írtam a könyvemben. Patrick Whitcomb angol férfi volt, anyja ír, háziasszony, apja szabó. Kedves volt, ugyanakkor titkolózó, főleg a munkája miatt. Ahogy a könyvben is írom, óriási kontraszt volt közte és Pablo Escobar közt, akivel ugyan találkoztam, de valójában nem ismertem. Azt hiszem, Patrick legnagyobb erénye a hűsége volt, hűséges volt a koronához, a családjához és személy szerint hozzám is. Egyszerű tinédzser lehettem, és ezt neki köszönhetem.
Nagyon érdekes momentum a kötetben a félelem, amely az ön és édesapja közötti hasonlóságokat boncolgatja. Még mindig aggasztja ez a kérdés?
Hosszú-hosszú éveknek kellett eltelnie, mire kivertem őt a fejemből. Nem számítva a hasonlóságokat, én tudok uralkodni magamon, megtanultam kontrollálni a bennem lévő jót és rosszat egyaránt. Elfogadtam, hogy Pablo Escobar volt az apám, és nem zavar többé.
A könyv legmeghatározóbb részei számomra azok, amikor Pablo Escobar többször is megpróbálja elrabolni. Hogyan lehet ezt megszokni, megérteni, megélni ezeket az eseményeket?
Az első alkalomkor tíz éves voltam, nagyon tisztán látom magam előtt ma is, ezért tudtam a könyvben is olyan érzékletesen leírni. Amikor gyerek vagy, a fegyver hangja hangos és rémisztő, számomra éppen ez a hang a legmeghatározóbb emlék. Nincs bennem önsajnálat, ami történt, megtörtént, és ez már a múlt, így is próbálok gondolni rá.
Ön szerint mennyire változott meg a kolumbiai drogkereskedelem Pablo Escobar halála óta?
Nem tudok semmit a drogkereskedelemről, nem követem nyomon az eseményeket, soha nem foglalkoztam vele. (nevet)
Hogyan képzeli el az édesanyját?
Bizonyára kedves, fiatal nő volt. Amikor először vizsgálódtam a származásommal kapcsolatban, megtudtam a nevét (Maira Sendoya), de ma sem tudom, honnan származott. Szomorú, ugyanakkor szokványos történet ez, hiszen több millió gyerek élt árvaházakban Kolumbiában. Az 50-es, 60-as években egyáltalán nem számított szokatlannak árvának lenni arrafelé.
Mit gondol, a festményei mennyire járulnak hozzá az önkifejezésen túl az önnel történtek feldolgozásához?
Soha nem készítettem festményt Pablo Escobarról. Egyébként is ritkán festek portrékat, sokkal jobban kedvelem a tájképeket. Azt hiszem, prostituálnám magam, ha lefesteném, és az nem én lennék. Egy paradicsomban élek, itt el tudok távolodni az emberiségtől. Rengeteg édenkert van a világon, amelyet érdemes bemutatni, nagy szerencsém van, hogy én ezt megtehetem, hogy más művészekhez hasonlóan így fejezhetem ki magam.
Hogyan befolyásolja, hogy rengeteg film, sorozat és könyv tartja életben, sőt növeli Escobar legendáját, akiről önnek csak rossz emlékei vannak?
Az emberi természethez tartozik, hogy érdeklődünk az érdekes személyiségek iránt. Ő is érdekli az embereket, bár nem tudom megmagyarázni miért, hisz nem volt jó ember. De rengeteg diktátor él és élt a világon, az ő magánéletük is felkelti az emberek figyelmét, akárcsak a hollywoodi sztároké is.
Visszatér még a hazájába?
Kicsit nehéz az én helyzetemben, és nincs is miért visszamennem, ezért nem. Elnézést a rövid válaszért.
Mik a tervei a jövőre nézve? Várhatunk-e további köteteket?
Igen, tervezek még egy könyvet, de miután nem vagyok hivatásos író, így egy-egy könyv megírása nekem sokáig tart. A cím ugyan már megvan, rejtély és izgalom pedig lesz majd benne bőven, és persze a saját, személyes érzelmeimről is írok majd.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
Amikor a forgatáson 100-150 ember azért van ott, hogy közösen alkossunk egy jót, azt én semmihez sem tudom hasonlítani.
Hazai szerzős interjúink sorában most igazi különlegességgel jelentkezünk.
Alkotásról, motivációról, pandémiáról, családról és Pilinszky Jánosról beszélgettünk.
A magyar kortárs íróval a szép- és a szórakoztatóirodalom közti falak lebontásáról.
Az HBO első magyar játékfilmjének készítőivel beszélgettünk.