Szabados Ágnes: Teljesen mindegy mit olvasunk, csak olvassunk!

Olvasni menő. Ezzel az állítással nem csak az RTL Klub híradósa, Szabados Ági ért egyet, hanem legalább 25 ezer ember is, ugyanis már ennyi főt számlál az Ági által indított Nincs Időm Olvasni Kihívás. A híradósnak egyébként nem csak saját könyvklubja, olvasónaplója, és könyves podcastje van, de végzett irodalomterapeuta is, aki szinte missziójának érzi az olvasás népszerűsítését. Mivel én is imádom falni a regényeket, miről is kérdezhettem volna Ágit, ha nem közös szerelmünkről, a könyvről.

Már 4 éve, hogy elindult a NIOK-csoport /Fotó: Peleskey Bence/

Tudom már sokan kérdezték tőled, de muszáj nekem is megkérdeznem: honnan jött az olvasás szeretete?

Ez egy többirányú történet, de az egyik, amit mindig kiemelek ilyenkor, az a Harry Potter. Ez volt az első igazi flow élményem, nagy mázlinak érzem, hogy én is a Harry Potter generáció tagja lehetek, hiszen mikor olvastam, épp egyidős voltam a főszereplőkkel. A Harry Potter nagyban megkönnyítette a gimnazista éveimet, már csak azért is, mert segített túlélni az egyébként nehéznek érződött kötelezőket, és végül ez lökött a többi olvasmány irányába is, megmutatva nekem, hogy milyen csodálatos is lehet a betűk világa. Másrészről nekem apukám nagyon nagy olvasó, hetente jár könyvtárba, és otthon is mindig rengeteg könyv vett körül. A családi minta szerintem egyébként is nagyon fontos ahhoz, hogy az ember olvasóvá váljon.

A Harry Potter mellett – amely nekem is nagy kedvencem – Szerb Antal és Márai Sándor munkásságát is sokat emlegeted. Én azonban most nem róluk szeretnélek kérdezni, hanem arról, hogy van-e olyan regény, amelyet valami oknál fogva nagyon nem kedveltél, és nem ajánlanál senkinek?

Hm, erre inkább azt mondanám, hogy én elítélem, amikor valaki elítél bizonyos könyveket. Abszolút nem értek egyet a sznobizmussal, vagy ha valaki mondjuk zsebkendővel nyúl egy-egy lektűrhöz, és csakis nagyon magas irodalmat hajlandó olvasni. Ez ugyanolyan rossz, mintha lenézzük azt, aki lektűrt olvas, mert hiszem, hogy teljesen mindegy mit olvasunk, csak olvassunk! Ma szerintem a versenyt egyébként sem egyes könyvekkel és műfajokkal kell felvenni, hanem a Netflixszel, az X-boxszal és a Youtube-bal. Ezzel amúgy nem is lenne baj: csodálatos tér a sorozatok világa, de csakis mértékkel, hiszen lássuk be, hogy a kevés szabadidőnkből épp ezek vesznek el időt az olvasástól, szóval ha már (sajnos) választanunk kell, én inkább az olvasásra szavazok.

„Elítélem, amikor valaki elítél bizonyos könyveket.” /Fotó: Sugár Kinga/

Gondolkoztál-e már könyvíráson, és ha igen milyen műfajban írnál szívesen?

Összességében már nagyon régóta játszom ezzel a gondolattal, de szerintem ez annyira nem is meglepő. Közös szerelmünk a könyv, így aki szeret olvasni, az vágyna is arra, hogy egy jó könyvet meg tudjon írni. Másrészről egyre jobban látom, hogy talán mégsem a regényírás lenne a nekem való, inkább a könyvkiadásban képzelem el a jövőmet. Az elmúlt évben például tanultam is ezzel kapcsolatban, és posztgraduális képzést végeztem a Pécsi Tudományegyetemen. Természetesen továbbra sem vetem el az írás lehetőségét, de jelen pillanatban inkább más irányban képzelem el az életem, főleg hogy rájöttem: a könyvek világában nem csak az írás és az olvasás létezik, hanem a könyvkiadás is.

Amikor a Nincs Időm Olvasni Kihívást létrehoztad 2017-ben, volt vele valamilyen komoly elképzelésed, vagy csak szórakozásból vágtál bele, inkább olyan lesz, ami lesz alapon?

Abszolút az utóbbi. Mindig is olvastam és szerettem a könyveket, de nálam is előfordult, hogy hónapok maradtak ki, és inkább csak nyáron maradt időm többet olvasni. Elsősorban inkább a saját tudatos olvasásomat akartam fejleszteni, ráadásul úgy gondoltam, hogy lehetnének értelmesebb kihívások is az interneten az Ice Bucket Challenge-nél. A barátaim között is akadt olyan, aki azt mondta, hogy „hát, szerintem ez nem annyira trendi”, de tulajdonképpen nem volt veszítenivalóm: ha nem megy, akkor egy év után bezárjuk az online kapukat. Bár az elején ez tényleg csak egy játék volt, szerencsére már egy fél év után látszott, hogy nagyobbá fejlődik, mint előzetesen gondoltam, így szép lassan én is beletanultam abba, hogyan kell egy közösséget építeni, és koordinálni.

„A könyvek világában nem csak az írás és az olvasás létezik, hanem a könyvkiadás is.” /Fotó: Peleskey Bence/

Van olyan nemzetközi könyvklub – például Emma Watsoné vagy Reese Witherspooné -, amelyet követsz, vagy esetleg inspirál a saját munkádban?

Mindkettő nagyon inspiráló, és követem is őket, bár Reese Witherspoonét annyival nehezebb, hogy az általa ajánlott könyvek nem igazán a magyar piac könyvei, és sokszor hazai fordításban sem jelennek meg. Én inkább magyarul olvasok – pedig jó lenne majd angolul is -, de most egyelőre az idő rövidsége miatt inkább a magyar nyelvű kötetek férnek bele a mindennapjaimba. Számomra a legnagyobb inspirációt egyébként Oprah-nak a több, mint tíz évvel ezelőtti könyvklubja jelentette, már csak azért is, mert ő amúgy is közelebb áll hozzám, hiszen nem színésznő, hanem tévés szakember. Oprah könyvklubja egész egyszerűen menő, bár csak akkor bukkantam már rá, amikor én magam is elkezdtem foglalkozni a könyvekkel. Igaz, ő egy TV-műsorban beszélt az ajánlásairól, és az amerikai piac is egészen más, mint a hazai, számomra mégis ő volt a legnagyobb inspiráció.

Mi alapján választod ki a hónap könyvét és magát a témát? Csak olyanokat választasz, amelyek valamilyen szempontból számodra is érdekesek?

Néha akadnak inspiráló pillanataim, amikor ötletekkel telinek érzem magam, ilyenkor például mindig felírok pár témát. Ellenben nagyon fontos, amit te is mondasz: mindig magamból indulok ki, hiszen az egész nem lenne hiteles, ha nem olvasnám el a közös könyvet, vagy nem lenne kedvem olvasni abban a témában, amit megadok. Már negyedik éve tart a kihívás, szóval néha persze törnöm kell a fejem, hogy mi is legyen a következő hónap témája. Sokszor próbálok kilépni a saját komfortzónámból – a krimi műfaja nekem abszolút ilyen -, de lényegében ez is a Nincs Időm olvasni Kihívás lényege: olyan könyveket is a kezünkbe veszünk, amelyeket magunktól esetleg nem tennénk. Nekem talán azért is megy ez könnyen, mert egyébként is mindenevő vagyok: lektűr, üzleti pszichológia, spirituális könyvek, szépirodalom, versek, gyakorlatilag bármi jöhet. Ez a nyitottság valószínűleg a szakmámból is fakad, hiszen 12 éve vagyok riporter, imádok kérdezni, érdekelnek az emberek, de tudom, hogy nem megy ez mindenkinek ilyen könnyen. Külön öröm számomra, amikor látom, hogy az olvasók nyitottabbá válnak más műfajok iránt is: például aki életében sohasem olvasott Agatha Christie-t, a kihívás miatt kezébe vett egy kötetet, azóta pedig hatalmas rajongója az írónőnek, és beszerezte az összes könyvét.

Szerb Antal régóta Ági egyik nagy kedvence /Fotó: Peleskey Bence/

Az olvasás neked hobbi vagy hivatás? Nem tartasz attól, hogy a könyvekkel való foglalkozás átfordul egyfajta munkába, és onnantól kezdve kevésbé fogod szeretni és élvezni, mert már nem csak kikapcsolódás lesz, hanem egyfajta kötelesség?

Igazság szerint nem, és erre tudatosan ügyelek is. A kiégést, mint olyat, sajnos már megtapasztaltam, és nem szeretném ezt a hibát máskor is elkövetni. Tény, előfordult már, hogy egyszerre nagyon sok mindent kellett elolvasnom – hiszen alapelvem, hogy nem interjúzok úgy egy szerzővel, hogy ne ismerném a művét -, de már felismerem, hogy olykor pihenni is kell, pontosan amiatt, amit te is mondasz. Minden csupán tudatosság kérdése.

Miért tartottad fontosnak, hogy a könyvklub kilépjen a digitális térből, és élőben is találkozzatok?

Fél éves volt a kihívás, amikor már körülbelül 1500-an voltunk, és olyan jó kis banda verődött össze a csoportban, hogy egyszer csak felmerült az igény a találkozóra. Nem is csoda, hiszen mindig szívvel-lélekkel beszéltünk a könyvekről, és szerintem éppen megérett az idő arra, hogy kilépjünk a digitális térből. Úgy gondoltam, hogy ha már online ilyen sokan összeverődtünk, akkor mi lenne, ha ezt élőben is kipróbálnánk, így most már ott tartunk, hogy idén szeptemberben lesz a nyolcadik NIOK találkozó.  Olyan ez, mint egy nagy családi ünnep, ahova ismert írókat hívunk és szabadon kérdezünk tőlük. Remek hangulat jellemzi, és szuper látni az embereket, ahogy megismerkednek egymással, és barátságok köttetnek. Sajnos idén a járvány miatt még nem volt rá alkalom, úgyhogy most szeptember 12-én lesz az év első könyves találkozója.

A nyolcadik NIOK-találkozó következik szeptemberben /Fotó: Peleskey Bence/

Apropó szeptember. Kikkel találkozhatunk majd ott, és mi lesz a NIOK-tali fő irányvonala?

Ezúttal Grecsó Krisztián lesz a fő vendég, akivel még sosem találkoztam, úgyhogy nagyon örülök, hogy a tavaszi elmaradás után végre szeptemberben be tudjuk pótolni a találkozót. Grecsó mellett pedig a Peter’s Planet írója, Szűcs Péter irodalomrajongó-utazó blogger is a vendégem lesz, akivel a könyvek és az utazás lesz a fő téma. Ami pedig a részleteket illeti: a találkozó 10 órakor kezdődik majd a Grundon, és körülbelül 2-ig tart, a beszélgetések után pedig következik a jól bejáratott könyvcsere is, amikor mindenki elhozhatja 2-3 olyan könyvét, amire már nincs szüksége, és miután bedobta a közösbe a sajátját, választhat helyette másikat. Ezeken kívül lesz még kvíz, többféle meglepetés, a helyszínen pedig a NIOK-os termékekből is be tud vásárolni, aki szeretne.

Lapozz a 99-re! címmel könyves podcastet is indítottál. Mit gondolsz, miben rejlik a műsor sikerének titka, hiszen ha jól tudom a hazai podcastek között igen előkelő helyen szerepel?

Nagyon boldog is vagyok emiatt. A Betone Studio keresett meg tavaly májusban, és felkértek egy műsorra. Korábban nagy álmom volt egy könyves tévéműsor – szóval először nem is podcastként képzeltem el a dolgot -, de visszagondolva már úgy gondolom, hogy ez a legjobb formátum a könyves kibeszélőkhöz. Ahhoz képest pedig, hogy a Lapozz a 99-re! viszonylag szűk tematikát képvisel – lévén, hogy könyvekről van benne szó -, kész csoda, hogy a Spotify-on szinte mindig az első négy helyen szerepelünk. És hogy mi a műsor sikerének titka? Ez nehéz kérdés. Talán az, hogy nem mindig csak egyetlen könyv a téma, és bár az igaz, hogy mindig egy-egy adott műből indulunk ki, általában szélesebb perspektívát is érintünk. Ezalatt azt értem, hogy nem csupán meghívok egy írót, hogy kitárgyaljuk a könyvét, hanem a téma kapcsán jóval átfogóbb jelenségek megbeszélésére is jut alkalom. A fő téma mellett pedig mindig van egy olyan rész, amikor ismert emberek mutatják be életük könyvét – szerintem például ez is sokat hozzátesz a műsorhoz. Tehát lehet, hogy jó a formátum, lehet, hogy szeretik az emberek, ahogy kérdezek, – nem tudom -, de az biztos, hogy nagy öröm számomra, hogy sokan hallgatják, és most már a podcast is fontos része az életemnek.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.