Talabosné Lukács Nikolett
2022. február 11. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Szarka Tamás: Nemcsak a nyelvünk, hanem a zenénk is egyedülálló

Szarka Tamás a magyar zene hírnöke. Erdélyi, felvidéki, magyar, és cigány zenei motívumok csendülnek fel a saját világából származó dallamokkal vegyítve szerzeményeiben, amelyeknek száma meghaladja a hatszázat. Több mint háromezerötszáz koncertet adott a világ huszonkilenc országában, négy nagykoncertet a Budapest Arénában, koncertezett a Grammy-díjas Al di Meolával, a Harlem Gospellel, a méltón világhírű Miklósa Erikával. Sokan a Ghymes tagjaként ismerik, azonban munkássága messze túlmutat az általa egyébként azóta is nagy becsben tartott zenekaron.

Írt verseket, hangoskönyvet, Éden földön című zenés fantasyját 2015-ben mutatta be a budapesti Nemzeti Színház. 2019 óta évente június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján közös éneklésre hívja a világ magyarjait. 2020-ban megszületett Missa Missio című korszakalkotó, szakrális műve. Az Esthajnal című produkciójához fiatal roma tehetségek után kutat, hiszen e terület is kiemelten fontos a számára. A hit, a magyar zene és szöveg ereje hatja át életét és munkáit, amelyekről készséggel beszélt magazinunknak.

Interjú Szarka Tamással

Mikor találkozott először a népzenével, népdalokkal? Emlékszik mi volt az első élménye?

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel, hogy úgy mondjam „funkciójában” is találkoztam a népzenével, hiszen lakodalmakban, temetéseken rendszerint élő népzene szólt. A zenén túl így megismerkedhettem a szokásokkal, hagyományokkal, mint a kántálás, vagy mendikálás (az egyik lemezemnek sem véletlenül „Mendika” a címe), amelyet karácsonyi vacsorák alkalmával mindig vártunk és nagyon örömmel és mosollyal hallgattunk meg. Számomra ez a „nemzet”-hez kapcsolódik, én erre a szóra, fogalomra nagyon büszke is vagyok. Konkrét dalt nem tudnék most mondani, de számos népdal tartozik ide.

Van kedvenc népdala, népzenéje?

Nálunk Felvidéken (Galántán élek, ahol Kodály Zoltán is élt) a 80-as években a táncház mozgalom nagyon elterjedt volt. Itt hallottam a legszebb őshonos dalokat, valamint az erdélyi őshonos muzsikákat is. Ezeket a dalokat attól, hogy egy ember alkotta, közösségek formálják, építik, éneklik, csiszolják, változtatják. Bachot nagyon szeretem, mivel hegedűs vagyok, nagyon megragadnak a zenéi, nem túlzok, naponta nyolc, tíz vagy akár tizenkét órát is játszottam a darabjait. A harmadik nagy kedvencem a könnyűzene, amely az 1970-es 1980-as években virágzott Magyarországon, ami ugyan természetesnek tűnik, de korántsem volt ez így minden országban.

Ezekből tevődik össze az én zenei világom is, amelyet egyesek kaotikusnak, mások színesnek tartanak, ezek azok, amikből én alkotok és merítek évtizedek óta és teszem ezt remélem még majd sokáig.

Interjú Szarka Tamással

Nagy kedvencem a Felvidék Allstars-al készített Északi szívek című dal. Miért emlékezetes ez a projekt? Mi volt a legpozitívabb élménye ezzel a formációval kapcsolatban?

Ez a projekt nagyon érdekes, mert más szövege volt, illetve eredetileg egy színházi produkcióra készült. A dal üzenete nagyon fontos, hiszen sokan nem tudják, de akkor készült, amikor a szlovák parlamenti választásokon arról döntöttek, hogy a magyarok képviseltetik-e magukat a Parlamentben. Akiket megkerestünk – mert nemcsak egyedül én szerveztem ezt a megmozdulást – mindenki nagyon szívesen vett részt benne. Nagyon kellemes emlék, hiszen a stúdióban sokat nevettünk amellett, hogy nagyon izgatottak is voltunk; nem túlzás azt mondanom, hogy ennek a produkciónak szíve volt.

Nekem, amit csinálok egyébként sem munka, hanem élvezet, játék, szenvedély. Minden dalom a szívemből szakad ki, sohasem arra törekszem, hogy töltelékdalokat írjak, hanem hogy maradandót alkossak.

Rengeteget tesz a tehetségek gondozásáért. Egyedülálló a roma tehetségek bevonása az Esthajnal című lemeze bemutatójára készült koncertre. Mesélne erről?

Az Esthajnal című zenei anyag eredetileg egy Gorkij novella alapján íródott, amely tulajdonképpen egy szerelmi történet egy cigánytábor életébe ágyazva, akiknek vándorlás az életük, soha nem tudnak megérkezni igazán, mert az otthonuk az út maga. Két gyönyörű ember tragikus szerelme, akik annyira büszkék, szabadok és erősek, hogy még a legszebb kötöttséget sem viselik el, – a szerelmet -, inkább belehalnak. Nagyon örülök neki, hogy a Parno Graszt és Reviczky Gábor, a csodálatos előadóművész is elfogadták a meghívásomat, az ősbemutatóra pedig ezen felül roma vendégelőadókat is keresünk. Erre 2022. augusztus 19-én kerül sor Budapesten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nagyon fontosnak tartom ennek a kultúrának a bemutatását, hiszen ez a zenei örökség egyedülálló. Sokan nem tudják, de azt hiszem, hogy ahhoz, hogy cigányzenét játsszunk kell egyfajta kapocs. Bennem ez megvan, mivel az én nagyapám is híres prímás volt, Sárközi Károlynak hívták. Nagyon jó ember volt, emlékszem mindig megállították a faluban egy kis beszélgetésre. A frontról a hátán cipelte haza a bajtársát, akinek ellőtték a lábát. Az öröksége bennem él, remélem ezzel a produkcióval az ő emléke előtt is tisztelgek majd.

Interjú Szarka Tamással

Mik a terveik a Ghymessel? Hosszabb lesz a szünet?

Még egyelőre nem tudjuk mikor élesztjük újra a formációt, a zenekar most egyelőre pihen, mert mind nekem, mind a testvéremnek szerencsére nagyon sok tervünk és elfoglaltságunk van, de valamikor majd természetesen elképzelhető a folytatás.

2019 óta évente június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján rendszerint közös éneklésre hívja a világ magyarjait. Mit jelent ma magyarnak lenni? Miért fontos, hogy a nemzeti összetartozást énekkel, zenével szimbolizáljuk? Mit jelent Önnek a magyar nyelv?

Azt gondolom, hogy igenis kapocs van közöttünk magyarok között. A zene a nyelvek közül a legbékésebb és a leguniverzálisabb, az összetartozás legszebb eszköze.

Nincs olyan ország, ahol ne élnének magyarok, s nincs közöttük olyan, aki egyszer ne akarná kimutatni, hogy ennek a nemzetnek, népnek a tagja. Sokféle nációval dolgoztam együtt a munkám során, és meg kell mondjam, hogy nemcsak a nyelvünk, hanem a zenénk is egyedülálló.

Interjú Szarka Tamással

A 2020-ban született Missa Missio című szakrális műve, amelynek bevételét az üldözött keresztényeknek ajánlotta fel. Milyennek ítéli a program sikerét?

Elégedett soha nem leszek, de természetesen nagyon büszke vagyok erre a munkámra és azt gondolom, hogy számos csodálatos pillanata volt. Egy barátom, aki nem hívő, eljött megnézni a misét és azt mondta nekem, hogy misére is fog ezután járni. A legmeghatóbb azonban az a hölgy volt, aki azt mondta a koncert után, hogy most már tudja, hogy létezik az Isten. Ma szó szerint emberek életét követeli a vallási hovatartozásuk, ezért a mise megírásának, bemutatásának a célja, hogy erre a tényre is felhívjuk az emberek figyelmét.

Hol találkozhat Önnel a közönség ebben az évben?

Március 15-én Dubajban, áprilisban Tuzséron, illetve augusztus 19-én a Margitszigeten, ezek azok, amelyeket biztosan előre látok. Az aktuális programokat a Facebook oldalamon és a honlapomon is közzé fogom tenni.