- Kovács Krisztián
- 2021. augusztus 12. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Stephen King nevét vélhetően az is ismeri, aki nem az olvasás szerelmese, vagy egyetlen regényét sem olvasta, a horrorkirály munkássága ugyanis az elmúlt közel öt évtizedben egész egyszerűen beágyazódott a popkultúrába, nem hiába, világszerte 450 millió példány kelt el a műveiből, melyek gyakorlatilag 80%-át meg is filmesítették, több-kevesebb sikerrel. Sokan próbálták utánozni, és még többeket inspirált, így aztán számos horrorremek született csak az elmúlt 10-20 évben, melyek nem jöhettek volna létre King hatása nélkül. Összegyűjtöttünk most egy csokorra valót azon regényekből, melyek szerzői elsőszámú hatásukként emlegetik a horrorkirály munkásságát.
A dél-afrikai írónő magabiztosan lavirozik a különböző zsánerek közt, éppolyan tehetséggel ír cyberpunkot, mint fantasy-t, és a thriller műfajban sem bicsaklik meg a tolla, amire bizonyság a 2013-as Tündöklő lányok című regénye, mely egy klasszikus sorozatgyilkos-hajsza forgatókönyvét csavarja meg, melyben ráadásul a fantasy elemeket is olyan, mondhatni king-i természetességgel képes a történetbe szőni, hogy az ember rögtön elhiszi, ez a valóságban is megtörténhet. Rendkívül okosan megírt, időn és téren átívelő thriller ez, mely építkezését és tempóját, részletesen ábrázolt szereplőit tekintve is egyfajta tiszteletadás a horrorkirály előtt.
Nick Cutter a modern horror egyik legnagyobb talánya, szinte a semmiből bukkant fel, megírt három nagy sikerű horrorregényt, aztán az álnév alatt megbújó Craig Davidson bejelentette, hogy végzett ezzel a műfajjal. Művei közt mind A falka, mind az itt említett A szekta egyértelműen King hatásából táplálkozik, és bár a történetet magasabb fordulatszámon pörgeti, hasonló mértékben adagolja a gyomorforgató részleteket, és a sötétben megbújó rémségeket is, ugyanakkor talán A szekta mindkét korábbi művénél ékesebben beszél az emberi lélek sötét bugyrairól, hasonló beleérzéssel, mint ahogy King teszi azt.
A Hyperion írója a sci-fi élő legendája, ráadásul King kortársa, talán éppen ezért furcsa, hogy az 1991-es Dermesztő nyár című regénye kis túlzással King Az című monumentális művének egyfajta replikája. Noha tény, hogy a hangsúlyok nem feltétlenül ugyanott vannak, mint King klasszikusában, de mégis Pennywise története számos ponton visszakacsint, ugyanakkor itt Simmons egyértelműen egyfajta emléket is állít a 80-as évek kultúrájának és generációjának, de szerencsére nem csupán a gyerekek kontra gonosz entitás központi szálban, de a szereplők komplex kidolgozottságában is hasonlít a horrorkirály remekére, hangulatteremtésben pedig Simmons-nak egyébként sem kell a szomszédba mennie.
Barker első regényére még a megjelenése előtt elismerősen bólintott maga King is, a Szíve helyén sötétség pedig még maga a szerző szerint is egyértelmű főhajtás a horrorkirály pályafutása előtt. A hihetetlenül eltalált gyerekszereplők, a titkos kormányzati háttér, és a háttérben meghúzódó fantasy-szál le sem tagadhatná a hatásait, de nem is akarja. Egészen nyíltan idézi meg King világát, ám kevésbé komplex, aminek viszont nem látja kárát a történet, az ugyanis a Barkertől a 4MGY-trilógiában látott módon hétszáz oldalon át gyakorlatilag megállás nélkül pörög, számos fordulattal, és olykor kifejezetten szürreális pillanatokkal tarkítva.
Neil Gaimant a Sandman képregény sikerével ismerte meg a világ, aztán zseniális tollú novellistaként könyvelte el, különösen a Tükör és füst című gyűjteménye kapcsán, így aztán a fantasy közvéleményt alaposan meglepte a szerző az Amerikai istenek című regényével, mely bizonyította, hogy az általa képviselt szürreális, misztikus fantasy hosszabb terjedelemben is működőképes. Gaiman epikus történetvezetése több helyütt is eszünkbe juttathatja King Setét torony-sorozatát, ám az angol szerző képes a korábban már magáévá tett toposzokon csavarni egyet, ráadásul olyan egyedi hangulatot teremt, mely annyira különlegessé tette korábban a Sandman képregényt is. Az Amerikai istenek talán nincs olyan jó, mint a Tükör és füst, de egyértelműen a modern fantasy csúcsteljesítménye.
Az idehaza leginkább a Halhatatlan-trilógiájáról ismert amerikai írónő 2018-ban húzott egy egészen váratlan, és korábbi műveihez képest meglehetősen hagyományosabb megközelítésű művel jelentkezett, mely pszicho-thrillerbe hajló horrorelemeit már nem csupán Kingből merítette, de Éhség című regényére érezhetően nagy hatással volt Dan Simmons Terrorja is. Egy megtörtént eseményeken, a Donner-karaván borzalmas történetén alapuló történelmi horrorról van szó, ahol már a könyv alapjául szolgáló történet is kis túlzással kimeríti a horror kategóriát, de Katsu ezen csavar még egyet, nyakon önti néhány bizarr momentummal, hogy a végeredmény egy igazán nyomasztó, és kilátástalan történetté váljon.
Sarah Pinborough 19 nyelvre lefordított regénye sok szempontból megidézi a Lány a vonatont a romantikába oltott pszichológiai krimi vonalán, de nem idegen tőle Gillian Flynn és a Holtodiglan sem, ugyanakkor mégis talán inkább Dean R. Koontz műveinek tematikájára hajaz, noha Pinborough saját bevallása szerint is King „női” regényei, mint a Lisey története, vagy még inkább A két Rose és a Bilincsben volt hatással rá. A Ne higgy a szemének! néhol kifejezetten kegyetlen tud lenni, és bár némileg lassabb történetvezetéssel dolgozik, talán pont ezzel hagyja, hogy az olvasó beleélje magát, aztán olyan fordulatokat bújtat elő, mely vélhetően kevesek fejében fordult volna meg, miközben a saját teóriát gyártotta.
Malerman számos interjúban nyíltan elmondta, hogy King az egyik oka annak, hogy egyáltalán tollat ragadott, az egyértelmű népszerűséget pedig Madarak a dobozban című, egyszerre szürreális és rémisztő regénye hozta meg a számára. Malerman kitűnően találta meg azt a motívumot, mely önmagában félelemmel tölti el az embert: egy szörnyekkel teli világban becsukott szemmel kell boldogulnod, azt sem tudván, mi vesz körül. A szerző kitűnő érzékkel nyúl a legősibb emberi szorongásokhoz, épp, ahogy King teszi az olyan világhírű műveiben, mint a Carrie, az Az, vagy a Tortúra, ráadásul mindezt rendkívül letisztult stílusban, melynek minden sorát áthatja a klausztrofób feszültség.
A spanyol szerző regénye különös keresztmetszetét adja annak a helyzetnek, mi történik, ha Scooby-Doo világát keresztezzük H. P. Lovecraft borzalmaival, és némi Kinges hangulattal. A regény legnagyobb erénye, hogy King és Lovecraft világát kifejezetten karcos humorral, de teljesen észrevétlenül fésüli egybe, tisztelettel nyúl a szellemiségükhöz, és hibátlanul ülteti azt át a modern korba, szerethető, fiatal felnőttek mindennapi problémáin keresztül is. Cantero egyszerre tár elénk egy borzongató horrorhajszát egy rejtélyes mítosz nyomában, ugyanakkor egy jóleső felnövéstörténetet is, melyben mindannyiunk felnőtté válása tükröződik vissza.
Josep Hillström King nem más, mint Stephen King középső gyermeke, a kissé kényelmetlen apai örökség eredményezte a névbeli rövidítést, ami kiváló ötlet, tekintve, hogy Hill mind témaválasztásában, stílusában és hangulatában is számtalanszor idézi a legendás apát. Ez persze nem jelenti azt, hogy másolná a horrorkirályt, az semmilyen szempontból sem vezetne eredményre; Hill megtalálja a maga csavaros és fantáziadús történeteit, melyek talán legjobb darabja a 2013-as grandiózus NOS4A2, az ördögi Charlie Manx története, aki gyermekeket rabol, hogy Karácsonyországba vigye őket. A regény karaktereit, stílusát, és dark fantasy-ba hajló történetét tekintve is az apai örökség betetőzése, ugyanakkor mégis friss, és a horrorrajongók számára felejthetetlenül borzongató élmény.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.