- Kovács Krisztián
- 2021. január 11. | Becsült olvasási idő: 7 perc
A híres-neves idézet szerint „minden ember könyv”, és talán valóban mindenkiben ott lakozik élete könyve, ám kevés történet létezik, melyet valóban érdemes elmesélni, és még kevesebb, melyet tulajdonosa képes megfelelő formába öntve tálalni az olvasók számára. A popkultúra hírességeinek élete ugyanakkor több okból is érdekes lehet; egyrészt képes szemléltetni a csillogó felszín mögötti megalkuvásokat, és kudarcokat, másrészt éppen ezzel párhuzamosan ihletet adni saját megoldandó problémáink kezelése és feldolgozása kapcsán. Persze nem minden memoár megfelelő önismereti kúra, de amelyik nem, az is legalább egy kivételes életút izgalmas látlelete.
10 kiváló művész 10 nagy sikerű önéletrajz
2020 őszének egyik leginkább várt hazai megjelenése volt az Oscar-díjas Matthew McConaughey memoárjának boltokba kerülése, mely az egykori hollywoodi szépfiúból lett komoly drámai színész saját, sok tucatnyi kötetre rúgó személyes naplójának zanzásított változatából született. Aki a fiatalon a vásznon túl a gondtalan amerikai szívtiprók életét élő McConaughey életrajzától az álomgyár kulisszatitkait, forgatási pletykáit várja, csalódni fog; ahogy már a borító is elárulja, ez sokkal inkább szerelmeslevél az élethez, mintsem valódi memoár, és bár kapunk – különösen a gyerekkorból származó – önéletrajzi információkat, alapvetően nem ez a kötet domináns része. McConaughey ugyanis saját életszemléletét osztja meg olykor tipikus konyhabölcsességek keretében, ám stílusa valamiért mégis kellemes, ám ártalmatlan olvasmánnyá teszi.
Matthew McConaughey: Zöldlámpa
A művész kategóriából kilóg, de mint életrajz, megkerülhetetlen. Az első afro-amerikai First Lady már férje hivatali ideje alatt is elképesztő népszerűségre tett szert szerte a világon, egyesek még Barack Obamánál is népszerűbbnek nevezték, nem csoda, hogy memoárja megjelenésekor valósággal letarolta a bestsellerlistákat. Az Így lettem legnagyobb erénye, hogy épp akkor a legerősebb, amikor a házaspár fiatalkoráról, és felemelkedéséről mesél, nem pedig a Fehér Házban történt epizódok tárgyalásakor, mely kétségtelenül érdekes részlet, ám mégis előbbi segít megérteni, hogy az Obama-család miként válhatott a nyitottság kulturális ikonjává az Egyesült Államokban. Michelle Obama ráadásul külön szimpatikus, hisz bölcs életlátásán túl meglepő szókimondással viszonyul fajsúlyos kérdésekhez, és a felszín alatt meghúzódva, észrevétlenül közvetíti az önérvényesítés üzenetét olvasóinak.
Michelle Obama: Így lettem
A rocknagyi élettörténete szintén papírra kívánkozott, furcsamód előbb készült életrajzi film rendkívüli karrierjéről, minthogy ő maga megírta volna hányattatott pályatörténetét, és magánéleti válságait, ám az Életem szerelme című kötet ezúttal valóban átfogó képet ad a rock ’n roll koronázatlan királynőjéről. Tina Turner mesélő stílusa ugyanis épp olyan, mint a zenéje, rendkívül szenvedélyes és energikus, ahogy bemutatja, miként lavírozott a magánélet és a karrier közt, miként élte meg legnagyobb sikereit, hogyan dolgozta fel hullámvölgyeit, miközben szinte mindvégig a könnyűzene trónján ült, milliókat téve boldoggá világszerte. Óriási szívvel elmesélt, irigylésre méltóan önazonos, ugyanakkor mély és szórakoztató történet ez, melyben az olvasó hamar belefeledkezik, hogy valójában nem regényt, hanem memoárt olvas.
Tina Turner: Életem szerelme
A Főnök könyv alakba öntötte a színtiszta rock ’n rollt, és ez mindent elmond az Amerikában születtem című életrajzáról, mely minőségében kétségtelenül felette áll az átlagos zenészmemoároknak, leginkább azért, mert Springsteennek most bőven akadt helye, hogy azokról a fontos társadalmi témákról is beszéljen karrierjén keresztül, melyeket a dalaiban csak érinteni lehetséges. Ami azonban emellett leginkább meghatározza ezt a kötetet, az a mérhetetlen zeneszeretet, mely minden egyes sorából árad; ha Matthew McConaughey az élethez, akkor a Főnök a zenéhez írt szerelmeslevelet, Springsteen ráadásul írásban is épp olyan lírai, mint a dalaiban, ami prózájának is igen magas minőséget kölcsönöz, ráadásul mentes tud maradni a teljesen felesleges pátosztól is.
Bruce Springsteen: Amerikában születtem
Ha létezik hiteles kordokumentum a magyar könnyűzene elmúlt közel fél évszázadáról, akkor az az idén ősszel boltokba került Presser könyve. Egy ugyan csapongva, de mégis hihetetlen szívvel és őszinteséggel elmesélt történet egy utánozhatatlan zenei életútról, melynek sava-borsát nem csupán a korábban sosem hallott, vagy olvasott történeti anekdoták adják, de az azokat kiegészítő, vagy mintegy alátámasztó, a szerző által rendelkezésre bocsátott fotók, dokumentumok, novellák, vagy kották, melyekből nem csupán egy karrier, de mondhatni egy Presser-univerzum képe rajzolódik ki. Nem csoda, a rengeteg felgyűlt anyag indokolttá tette egy második kötet megírását, így nagyon úgy fest, hogy idén érkezhet a második rész, benne remélhetőleg egy ehhez hasonló térbeli és időbeli kalandozással a magyar poptörténelem hőskorában.
Presser Gábor: Presser könyve
A többszörös Oscar-díjas rendező memoárja már megjelenése előtt nagy port kavart, eredeti kiadójának munkatársai elhatárolódtak tőle, de végül csak nyomdába került, és idehaza is megjelent. Az Apropó nélkülnek persze szomorú az apropója, ami miatt sokszor tűnik magyarázkodásnak egy olyan vád kapcsán, mely sosem nyert bizonyítást, és igazából azok nyernek vele, akik képesek ettől némileg elvonatkoztatva olvasni. Ebben az esetben ugyanis Allen önéletrajza pontosan olyanná válik, mint a filmjei: egyszerű, hétköznapi, mégis humoros, és áthatja valamiféle jó értelemben vett kispolgári báj. Nagyon nagy kár, hogy ilyen fájdalmas apropóból született, ha néhány évvel korábban lát napvilágot, a közvélemény biztosan másképp fogadja, ma már azonban ahhoz kevés, hogy filmjeinek esetlegesen komolyabb számban szerezzen új érdeklődőket.
Woody Allen: Apropó nélkül
A horror királyáról rajongói jól tudják, hogy már regényei előszavában szeret önéletrajzi adalékokkal dobálózni, Az írásról című műve ugyanakkor – bár a címe talán írástechnikai gyorstalpalót jelezne előre – lényegében tisztán önéletrajzi jellegű mű, mely ezúttal nem esik a memoárok gyakori csapdájába, hiszen alig háromszáz oldalban eleveníti fel a Carrie, a Ragyogás, vagy az Az szerzőjének életét, viszontagságos útját az íróvá válásig, harcát a drogok poklával, és ezzel párhuzamosan meglehetősen általános, ugyanakkor az ő stílusában mégis érdekes jótanács-gyűjteményt nyújt át az amatőr alkotók számára is. King műve persze nem olvasható útmutatóként az írás tekintetében, inkább csak egy, zsánerében egészen világrengető sikert aratott író egyéni gondolatait tükrözi, azt ugyanakkor a tőle megszokott kiváló, már-már dickensi stílusban.
Stephen King: Az írásról
Az irodalmi Nobel-díjas kolumbiai zseninél a 90-es évek végén diagnosztizáltak rákot, ő maga pedig megijedt, mert annyi mesélnivalója akadt volna még, így egy nagyszabású önéletrajzi trilógiában készült elmesélni az életét. Végül csupán az első kötet jelent meg, melyben az első 30 évét eleveníti fel a tőle megszokott közvetlen, és rendkívül változatos stílusban, és ahogy regényeiben, úgy itt sem hazudtolja meg önmagát, Márqueznek ugyanis az élete is maga a mágikus realizmus. Az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet ráadásul nem csupán regényként állja meg a helyét, de pontosan megmutatja azokat az önéletrajzi kapcsolódásokat, melyekből a Száz év magány, vagy a Szerelem a kolera idején született, amivel kiválóan keretbe foglalja a XX. századi irodalom egyik legfontosabb életművét.
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
A Guns ’N Roses legendás basszusgitárosa mindent megélt, amit a showbiznisz kínált neki. Nincstelen utcagyerekből vált a világ legnagyobb rocksztárjainak egyikévé, akit aztán beszippantott a rock ’n roll-életérzés, és kis híján végleg maga alá gyűrte az alkohol, és a drogok, majdnem az életébe kerülő kálváriájának pedig végül az anyabandából való kiválása vetett véget. Önéletrajzi kötete – bár sokan nyilván ezt várták volna – kétségtelenül ad némi háttérinformációt az egyébként is kiválóan dokumentált zenekar életére vonatkozóan, de furcsamód sokkal izgalmasabbak azok a részek, melyekben Duff a drog- és alkoholmámor elhagyásáról, élete értelmének megleléséről, a zene szeretetéről, és a showbiznisz árnyoldaláról mesél a zenészmemoárokhoz képest meglepően olvasmányos, és kiváló stílusban, nem kevés humorral, és még több kacagtató öniróniával.
Duff McKagan: It’s So Easy …és más hazugságok
Listánk egyetlen, magyarul máig sem elérhető darabja a Stephen King által a legokosabb írónak nevezett Crichton alkotói válságának lenyomata. A kötet még a Kongó megjelenése, de a Jurassic Park és folytatása megírása előtt született, mikor a legendásan precíz, az írás előtti kutatásra éveket fordító, és önmagát a téma szakértőjévé képző szerző hosszú időt töltött a világban legkülönbözőbb pontjaira szervezett utazásokon – ahogy a cím is jelzi – spirituális és tudományos élmények megélésével, mondhatni egy hatalmas, és kontinenseken átívelő önismereti munkával, melynek tapasztalatait ebben a bestsellerré érett kötetben adta közre. Crichton azonban nem merészkedett a McConaughey-féle bölcsességpufogtatás terepére, akárcsak fikciós írói stílusa, úgy ez a mű is rendkívül tárgyilagos, elfogulatlan, ugyanakkor mérhetetlen tapasztalati tudásról árulkodóan komplex beszámoló.
Michael Crichton: Travels
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
