Az elmúlt másfél évünk a koronavírusról, és annak hatásairól szólt. Bárkit is kérdeznénk meg, korábban a legtöbben alighanem elképzelhetetlennek tartottunk egy ehhez hasonló helyzetet, holott nem egyszer szembesültünk már vele a mozivásznon, a tévé képernyőjén, vagy épp a legkülönbözőbb regények lapjain, és ha fellapozzuk e műveket, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a valóság szerencsére egyelőre közel sem ilyen rémes. Úgyhogy most íme 10 regény, mely egy, a mostaninál sokkal rémisztőbb helyzetet képzelt el. E lista gondolatkísérleteit olyanok követték el, mint maga a horrorkirály, aztán az orvosi krimi mestere, az egyik legjobb vámpírregény írója, a techno-thriller atyja, és még egy irodalmi Nobel-díjas zseni is akad a felsorolásban.
Cutter igazi üstökös volt a horrorirodalom egén, feltűnt, fénylett, mint egy csillag, aztán ahogy jött, el is tűnt, igaz, önszántából. A Nick Cutter álnév Craig Davidson kanadai írót rejti, aki három borzongató horrorregényt tett le az asztalra, aztán bejelentette, hogy többet nem is kíván írni. Első ilyen jellegű műve, a Mélység egy egészen érdekes alapszituációt mutat be. A világban megjelent egy ismeretlen betegség, melyet csak a Kór néven emlegetnek, és amitől az emberek elkezdenek felejteni. Először csak apróságokat, aztán a betegség elburjánzásával lassan minden emlékük odalesz. A gyógymódot végül egy zseniális tudós leli meg a Csendes-óceán mélyén, a Mariana-árokban lévő kutatóbázison, ahol aztán elszabadul a pokol.
Nick Cutter: Mélység
Barnes neve nem csoda, ha nem ismerős, ez az egyetlen magyarul is elérhető kötet tőle, és sajnos újabb már nem is várható, mert a rendkívül tehetséges írót 2018-ban legyőzte az agytumor egy különösen agresszív fajtája. Mindenesetre Álmatlanok című regénye egészen rémisztő, és kiválóan megírt vírusregény, ahol ezúttal a rejtélyes kór Vancouverben üti fel a fejét, amikor egyszer csak a teljes lakosság azt tapasztalja, hogy képtelen elaludni. Telnek a napok, amikor aztán a hatodik után bekövetkezik az alvásdeprivációs pszichózis, az élet pedig tökéletesen a feje tetejére áll, és elszabadul a pokol. Nagy kár, hogy az Álmatlanok idehaza sem talált nagyobb visszhangra, hiszen egy igazán eredeti, semmiképpen sem sablonos kicsengésű, kiváló regényről van szó.
Adrian Barnes: Álmatlanok
A horrorkirály viszonylag ritkán használ meglévő szórakoztatóirodalmi sablonokat, ha mégis, akkor azt is a saját képére formálja. Monumentális műve, a több, mint ezer oldalas monstrum, a Végítélet egy titkos katonai bázisról kiszabaduló, és az emberiséget a végpusztulásba döntő járvány története, melyet csak kevés kiválasztott él túl a tünetek jelentkezése nélkül. Ugyanakkor a Végítélet ennél jóval több, bemutatja a hit különböző megnyilvánulási formáit, a túlbuzgó fanatizmustól a megnyugvást jelentő menedékig, belekóstol a vallási ideológiák manipulatív és álságos természetébe is, mindezt több tucat szereplő alakján, és a jó és a rossz évezredes szembenállásán keresztül feltárva az olvasó előtt. A Végítélet a sablonos alapötletből valami egészen másba kanyarodik aztán át, és a járványokkal foglalkozó regények egyik ékkövévé válik.
Stephen King: Végítélet
Természetesen nem maradhat ki az orvoskrimi atyja sem egy ilyen listából, aki valóban új zsánert teremtett Kóma című regényével a bűnügyi irodalmon belül, melynek alighanem azóta is ő jelenti a csúcsát, holott idén már 81. évét tölti majd be, ráadásul máig orvosként, és nem íróként hivatkozik magára, dacára a sok millió eladott kötetnek. Ez volt a később komplett sorozattá duzzadó Jack Stapleton regények második darabja, mely egy a családját frissen elvesztett orvosszakértő küzdelmét mutatja be egy halálos járvány megfékezéséért, melyet nem csupán kórokozók terjesztenek, de egy látszólag minden átszövő összeesküvés is. Cook, ahogy egyébként máskor, most is meglehetősen élesszemű és maró kritikát nyilvánít ki az egészségügyi ellátórendszer hiányosságairól.
Robin Cook: Ragály
Ma már alighanem egyetlen horrorrajongónak sem kell bemutatni Joe Hill-t, ő Stephen King fia, és mondhatni irodalmi örököse is, hiszen mind témáit, mind stílusát tekintve le sem tagadhatná apját, ami egyfelől előny, másfelől hátrány is lehet. 2016-os, közel ezer oldalas művében egy egészen különös járvány képét festi meg előttünk: a betegek bőre sárkánypikkelyszerűvé válik, aztán egyszer csak spontán lángra kap a testük. A betegség ellen pedig nincs ellenszer. Hill valóban folytatja az apja által megkezdett hagyományokat, hiszen ahogy King több mint harminc évvel korábban a Végítéletben, úgy Hill itt is egy egészen egyszerű, és sokszor látott alaphelyzetből indítja a történetet, hogy aztán hús-vér szereplőin át valami egészen máshová futtassa ki, mint ahogy azt az olvasó elképzeli.
Joe Hill: Spóra
Saramago a portugál és a világirodalom egyik vitathatatlan nagysága. Az immáron tíz éve eltávozott, irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett szerző művészete egészen zseniális ötvözetét nyújtotta a Márquez nevével fémjelzett mágikus realizmus, és a posztmodern irányzatok hatásainak, melyből egyik leghíresebb regénye, a Hollywoodban is megfilmesített 1995-ös születésű Vakság is született. Saramago sokak szerint éppen e művének köszönheti a Nobel-díjat, hiszen lenyűgöző módon mutatja be az ember visszalépését a legalantasabb ösztöneihez, ehhez pedig egy rejtélyes kórt használ katalizátornak, mely sorra megvakítja az átlagpolgárokat, akik a káosz közepette véglegesen kivetkőznek önmagukból.
José Saramago: Vakság
A techno-thriller atyjának bemutatkozó regénye (mármint saját nevén) több, mint ötven éves, de a mai napig a járványokkal foglalkozó művek egyik legjobbjának tartják, leginkább azért, mert hosszú éveket felölelő kutatómunka előzte meg, ennek köszönhetően pedig olyan hiteles történetet kapunk, ami miatt megjelenése után sokan azt gondolták, megtörtént esetet ír le a mű. A történet kezdetén egy lezuhant műholdon tenyésző parazita kipusztítja egy város teljes lakosságát, ezt követően pedig tudósok egy speciálisan képzett csoportja érkezik megvizsgálni az idegen organizmust egy titkos katonai laborban, ahol azt igyekeznek megakadályozni, nehogy a kór kitörhessen, mert ha így esik, az vélhetően jelen állás szerint az emberi faj végét is jelenthetné.
Michael Crichton: Az Androméda törzs
Crouch, akit számos lap Stephen King utódjának és örökösének nevezett (némileg túlzó módon) leginkább a Wayward Pines-trilógiának, és a belőle készült sorozatnak köszönheti hírnevét, holott az utóbbi években az egyik legnépszerűbb thriller szerző vált belőle. Legutóbbi műve, a Hamis emlékek ismét azon regények sorát gyarapítja, melyek viszonylag átlagos alaphelyzetből hoznak ki valami egészen váratlant, számtalan, nyaktörő fordulattal. A Hamis emlékek egy rendőr, és egy tudósnő története egy olyan korban, amikor egy ún. hamisemlék-szindróma nevű kór szedi az áldozatait, akik egyik pillanatról a másikra olyan emlékekre kezdenek emlékezni, melyek nem a sajátjaik. (Blake Crouch-csal készült interjúnkat ITT olvashatod el.)
Blake Crouch: Hamis emlékek
A horrorponyva mesterének 1981-es regénye egészen különös összecsengésben van a valóságunkkal, amire a koronavírus felbukkanása óta nem egy orgánum fel is hívta a figyelmet. A kötetnek kétféle változata létezik, az elsőben még egy a Szovjetunióból indult vírussal van dolgunk, ám az átdolgozott kiadásban már megjelenik egy tökéletes biológiai fegyver, mely a Wuhan-400 nevet viseli, és melyet egy titkos laboratóriumban fejlesztettek ki a kínai Vuhanban. Egészen különös egybeesés, noha nyilvánvalóan semmiféle jelentősége sincs, hiszen az alapötlet valóban közel negyven éves, és egyébként sem Koontz esete lenne az első és egyetlen példa, amikor egy író ráhibázott jövőbeli eseményekre. (Koontz-cal készült interjúnkat ITT olvashatod el.)
Dean R. Koontz: A sötétség szeme
Richard Matheson kultikus regényével külön cikkben is foglalkoztunk, egyszerűen azért, mert egészen új irányvonalakat határozott meg a horror műfaján belül, hiszen egy alapvetően a természetfelettiben gyökerező jelenségre igyekezett tudományosan megalapozott magyarázatot adni. Mint azt vélhetően a legtöbben tudják, Matheson világában a vámpírizmus pusztítja ki az emberiséget, ám a holtak vérszomjas fenevadakként térnek vissza, a kór ellen pedig az utolsó élő ember, Robert Neville igyekszik megszállottan felvenni a harcot, miközben észre sem veszi, hogy minden megváltozott, és ő már egy elmúlt kor utolsó hírmondója. A Legenda vagyok mára már a XX. századi horror egyik legnagyobb klasszikusa.
Richard Matheson: Legenda vagyok
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
