Kovács Krisztián
2020. március 29. | Becsült olvasási idő: 5 perc

115 éve született Rejtő Jenő, a magyar szórakoztatóirodalom nagyágyúja

Nem túlzás kijelenteni, hogy Rejtő Jenő legalább annyira hungarikum, mint a pálinka, a csabai kolbász, vagy az egri bikavér. Karinthy Frigyes jóbarátja egyszerű ponyvaregényeket írt élete során, olvasottsága mégis Jókai Móréval vetekedett, az utókor értékítéletének fényében pedig bátran kijelenthető, hogy mi itt a XXI. században is kevesebbet tudnánk a magyar humor sokrétűségéről Rejtő tetemes és színes munkásságának hiányában.

Idén múlt 76 éve, hogy 1943. májusában Rejtő családja táviratot kapott arról, hogy az író valahol az oroszországi Jevdakovo munkatáborában az év januárjának elején elhunyt. Bár népszerűsége életének utolsó éveiben is meredeken emelkedett, dacára az alakját ellehetetleníteni igyekvő cenzúrával, kultikus státuszba emelkedése e szomorú és tragikus hírrel kezdődött, és megtörtént az, amire korábban senki sem számított volna. Egy egyszerű ponyvaíró Jókai, Mikszáth, Karinthy, vagy épp Moldova és Eszterházy magasságáig emelkedett.

Rejtő Jenő (1905-1943) Forrás: wikipedia.hu

Menekülés a szavak birodalmába

Aki olvasott már korábban, akárcsak érintőlegesen is Rejtő életéről, pontosan tudja, hogy húszas éveiben nem kitörő ambíciójáról ismerték, ő maga pedig léhűtőként lézengett Nyugat- és Közép-Európa nagyvárosaiban, vagy épp Észak-Afrikában alkalmi munkákból a létminimumom tengődve. Nem találta meg a számításait, ugyanakkor nem tudom, kereste-e egyáltalán, Rejtő alighanem éppen olyan lehetett, mint hősei, Piszkos Fred, vagy Fülig Jimmy, akik igaz tehetsége abban rejlett, hogy minden helyzetben feltalálták magukat.

Egy ilyen életút két, igencsak eltérő irodalmi irányt szabhat. Edgar Allen Poe hasonló életet élt, az alkoholizmus, a drogok csapdájában tengette mindennapjait, sötét, borongós hangulatú írásokat adott közre, és gyakorlatilag nincstelenül halt meg egy baltimore-i padon. Rejtő, aki zsidó származása miatt legalább ennyire a társadalom által kitaszítottnak érezhette magát, ellentétes utat választott, és az általa látott szociológiai, és emberi ellentmondásokat maró szatírába fojtotta. Mindkettő egyfajta menekülés a valóságból a képzelet világába.

Eredeti NOVA kiadások Forrás: milev.hu

Nevetve egy viszontagságos korban

Ugyan korai műveiben még nem mutatkozott meg az a szokatlanul sajátságos humor, ami miatt a mai napig újra és újra elolvassuk legnépszerűbb regényeit, később mégis ez adta saját művészetének vitathatatlan pikantériáját. Rejtő művei távol állnak a szépirodalom választékosságától, lelkületétől, mégis ugyanolyan hatásos reflexióját adják az adott kornak, és a globális emberi tulajdonságoknak és interakcióknak, mint pl. egy Jókai regény.

Magyarország XX. század eleji-közepi történelme meglehetősen viszontagságos, az emberek pártok, politikai ideológiák közt csapongtak jobbra-balra, mint egy flippergolyó, a közhangulatról a legtöbb esetben nem a nevetés jutott az ember eszébe, de ha bementél egy újságárushoz, és levettél a polcról egy új Rejtő-regényt, alighanem az olvasás idejére kiléphettél némileg saját hétköznapjaidból, ezáltal pedig megvalósult az, aminél nagyobb elismerés alighanem nem szükséges egyetlen írónak sem: létrejött a kapcsolat a szerző törekvése, és az olvasó értelmezése közt, hisz nem csak Rejtő menekült a valóságból, de így magával vitte az olvasóit is.

Barátok közt, balról a második csíkos ingben, Karinthy Frigyes, a kép jobb szélén Rejtő Jenő Forrás: www.flagmagazin.hu

Aki nélkül kevesebbet tudnánk a humorról

Louis De Funes-ről mondták páran, hogy bár a filmvásznon mindig nagy nevettetőt játszott, ő maga az életben jóval zárkózottabb, kevésbé szórakoztató alak volt, aki olykor csendes magányában érezte a legjobban magát. Rejtőre fennmaradt naplótöredékek alapján bizonyos mértékben ugyanez megáll, ő maga mégis olyan rétegzett, és szabadon értelmezhető humort alkotott, mely mára szállóigévé érett.

Humora alapját a bizarr fordulatok, a helyzetkomikum fűszerezte némi szatirikus megközelítéssel, kizárólag a magyarokra jellemző kellemes, már-már vitriolos fanyarsággal, nem hiába hát, hogy annyira a magunkénak érezzük őt a mai napig. Bár a P. Howard álnéven írt idegenlégiós regények, Piszkos Fred és társainak történetei alapvetően az angolszász ponyva hagyományait követik, és ezáltal ehhez hasonló tematikát is használnak, sajátságos és azóta sem tapasztalt elegyet alkotnak a magyar humorral.

Rejtő minden egyes alakja mögött összetéveszthetetlenül érződik a magyarság, és az, amit a szerző gondolt a magyarokról, ahogy ő látta saját népének mentalitását. Mert milyen is a magyar? Aki találékony, aki minden helyzetből kivágja magát, aki mindig megtalálja a megoldást, és aki saját helyzetét képes megfelelő öniróniával, de persze cinikus merengéssel is fogadni. Az irodalom egyik legfontosabb küldetése a valóság visszatükrözése, és talán Rejtő maga sem gondolta volna, hogy éppen emiatt filléres regényei még több mint hetven évvel a halála után sem veszítenek majd aktualitásukból.

Könyvek, melyek kevés háztartásból hiányoznak Forrás: vs.hu

Rejtő öröksége

Felsorolni is nehéz, hogy a mindössze 37 évet megélt szerző hatása hány különböző művészeti ágban és miként érvényesült az azóta eltelt évtizedekben. Regényeiből színpadi darabok, játékfilmek, rádiójátékok, hangoskönyvek, képregények készültek, összességében talán egyetlen magyar írót sem tudunk említeni rajta kívül, akinél művészetének felhasználása ilyen széleskörű lett volna.

Egy Rejtő-regény nem pusztán egy irodalmi alkotás, sokkal inkább ma is az, aminek ő egykor megalkotta: kitérő a valóságból, nevetve, mosolyogva eltöltött idő, az önmagunkra ismerés jóleső érzésével, egy olyan irodalmi pályafutás öröksége, mely túlságosan korán ért véget, és mely talán az egyik, ha nem a legfájóbb művészi vesztesége volt ennek a magyar szempontból igencsak viszontagságos XX. századnak.