- Kovács Krisztián
- 2019. augusztus 12. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Emlékeztek az Albatrosz Könyvek sorozatra? A 80-as, 90-es években minden tisztességes magyar háztartás kötelező kellékei voltak, borzongató, csavaros sztorik általában az angol és amerikai krimik aranykorából, olyan legendák történetei, mint Agatha Christie, Raymond Chandler, vagy az idén 120 éve született Dashiell Hammett, a hard boiled keresztapja. A rossz minőségű papírra nyomott, egyetlen érintésre gyűrődő borítóval bíró széria volt az, ami gyerekként máig is kitartó ragaszkodást gerjesztett bennem a bűnügyi irodalom iránt, így úgy gondoltam, érdemes most kicsit időutaznunk.
Az itt felsorolt remekek nem feltétlenül képezik a krimi valaha volt legnagyszerűbb alkotásait (bár akad köztük, mely közel áll hozzá), ám mégis olyan hangulati esszenciáját adják a bűnügyi irodalom aranykorának, melyre a műfaj, a XX. század végi műfaji szerteágazás időszakában már nem feltétlenül emlékszik. És alighanem az olvasók közül is majd páran a fejükhöz kapnak: „igen, tényleg, én is olvastam.”. Íme tehát egy csokor nosztalgia, mely még ma is aktuálisan idézi vissza, miért is időtálló szórakozás a krimiolvasás.
Elfeledett krimik
Condon neve idehaza nem cseng túl jól, pedig nem csupán kitűnő politikai regényíró, de tehetséges forgatókönyvíró is volt, két egyértelműen legnépszerűbb regénye a Jack Nicholsonnal megfilmesített A Prizzik becsülete, és a két különböző filmváltozatban is létező A mandzsúriai jelölt. Bár két évvel az író halála után felmerült egy plágiumvád, miszerint a könyv nagyobbik részét Robert Graves egy 1934-es művéből merítette, mégis ki kell jelenteni róla, hogy kevés olyan regény született, mely zsigeribb módon ragadta meg a hidegháború, és a kommunista beszivárgók jelenlététől való félelmet. Megkapó és elborzasztó történet arról, miként válik agymosás hatására egy magas rangú politikai befolyással bíró család sarja kommunista bérgyilkossá. Olyan nagy utódok merítettek ihletet Condon művéből, mint John Le Carré, Robert Ludlum, vagy épp Tom Clancy.
Richard Condon: A mandzsúriai jelölt
A háromszoros Edgar Allen Poe-díjas Westlake, aki ugyanúgy jegyzett sci-fi szerző volt, mint krimiíró, pályafutásának csúcsán igazi sztárnak számított az Egyesült Államokban. A nagy zöld balhé pár balfék rabló elfuserált rablási kísérletét örökíti meg, mintha egy korabeli Ocean’s-filmet kereszteztek volna az Olsen banda kalandjaival, és Lawrence Block Betörő-sorozatával. Westlake nagy erőssége volt világéletében, hogy olykor kibogozhatatlanul csavaros történethez meglepően egyszerű lezárást kerekített, mindezt hajmeresztő helyzetekkel, és rengeteg humorral fűszerezve, emiatt A nagy zöld balhé olvasása közben olykor úgy érezhetjük magunkat, mintha egy amerikai Rejtő Jenő-könyvet tartanánk a kezünkben. Sajnos magyarul mindössze ez az egyetlen regény olvasható tőle, és látva elképesztően tetemes életművét, ez vélhetően így is marad már.
Donald E. Westlake: A nagy zöld balhé
A maga korában elképesztő népszerűségnek örvendő angol írót 56 évesen vitte el cukorbetegség szövődménye, de addigra hihetetlen mennyiségű életművet állított fel: 18 színpadi darab, 170 regény, és 957 novella maradt utána, miközben közel 160 film készült különböző írásaiból. Regényei egyik legnépszerűbbje (Magyarországon is legalább 4 különböző kiadást ért meg), az egyébként rendkívül bárgyú magyar címet kapott A gyilkos fekete mamba. A Scotland Yard és a Három Igaz Ember hajtóvadászata a zseniális logikájú és furfangos Oberzohn professzor ellen némileg hajaz Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteire, némileg pedig átmenetet képez a regény után mindössze pár évvel, Dashiell Hammett révén virágkorát kezdő hard boiled művek közt. Wallace minden műve tipikus, klasszikus detektívregény, annak mára már némileg kiszámítható fordulataival, ám ennek ellenére is utánozhatatlan atmoszférájával.
Edgar Wallace: A gyilkos fekete mamba
Az Agatha Christie kortársaként, ám annak árnyékában tevékenykedő brit születésű írónő 1944-ben írta meg a későbbi kritika által főműveként aposztrofált Halál zöld köpenyben című regényét, mely egészen meglepő helyszínre helyezi a cselekményt: egy angliai hadikórházban gyilkosság történik, miközben odakint számlálatlanul hullanak a Luftwaffe bombái Londonra. Brand az az írónő, akinek stílusa lendületes leírásainak hála manapság sem nevezhető megkopottnak, ugyanakkor óhatatlanul is mindenki a nagynevű kortárshoz hasonlítja, és bár a Halál zöld köpenyben egy fordulatos, izgalmas regény, logikájában, szereplői felépítésében, vagy a rejtély megoldásának struktúrájában valóban nem említhető egy szinten a Halál a Níluson, vagy a Gyilkosság az Orient Expresszen című időtálló remekekkel, ugyanakkor igazi, üde színfoltja az angol krimik századközepi dömpingjének.
Christianna Brand: Halál zöld köpenyben
A Salvatore Albert Lombinoként született, majd Evan Hunterként publikálni kezdett Ed McBain kétségtelenül a zsarukrimik egyik legnagyobb neve és úttörője, nem véletlenül. Több, mint 50 regényt felölelő sorozata, mely a kitalált, New Yorkról mintázott Isola város 87-es körzetének mindennapi ügyeit taglalja mára az egyik legklasszikusabb bűnügyi sorozatnak számít. A sorozat, és így Steve Carella nyomozó története 1956-ban indult a Halj meg, zsaru! című kötettel, és végül fél évszázaddal később ért véget. McBain érdeme, hogy míg addig leginkább magánnyomozók eredtek a bűnügyek nyomába, McBain a rendőri munka beható tanulmányozása után hiteles zsarukrimiket alkotott, és gyakorlatilag egy új zsánert hívott éltre a krimin belül. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ő írta a forgatókönyvet Alfred Hitchcock hátborzongató, Madarak című filmjéhez is.
Ed McBain: Halj meg, zsaru!
Gaston Leroux hírnevét leginkább a század első éveiben a Föld három nagy kontinensén tett utazásainak és az azokról írt beszámolóknak köszönhette (tudósított többek közt a japán-orosz háborúból is), majd 1910-ben megjelent Az operaház fantomja című regénye a legnagyobb élő francia írók közé emelte a nevét. A történet, mely mára már a popkultúra szerves része, lényegében minden egyebet elhomályosít, ami később kikerült Leroux kezei közül, ám így is említésre méltó a három évvel főműve előtt íródott A sárga szoba titka, mely tulajdonképpen egy újabb variáció Edgar Allen Poe, a krimi műfajt elindító, A Margue utcai kettős gyilkosság című novellájára. Leroux legnagyobb érdeme, hogy a kornak megfelelő terjengősebb irodalmi stíluson át, valóban Poe örökségét folytatva nem csupán egy csavaros krimit, de egy borzongató, és olykor kifejezetten félelmetes hangulatú thrillert is teremtett.
Gaston Leroux: A sárga szoba titka
Az egész életében bipoláris zavarral küzdő, ám már az 1940-es években önmagának nemzetközi hírnevet szerző drámaíró és kritikus 1950-ben írta meg A harmadik című regényét, melyből ugyanabban az évben Carol Reed forgatott díjnyertes filmet Orson Welles főszereplésével. Greene személyiségzavara munkásságára is rányomta a bélyegét, művei egy része abszolút magasirodalom, míg a másik fele teszi ki azokat a bűnügyi regényeket, melyek okán manapság is emlegetik a nevét. Az MI6 számára Sierra Leonéban a szovjetek ellen kémkedő író a második világháború utáni Bécsbe helyezte a történetet, az újjáépítés kezdetére, ahova egy férfi érkezik meglátogatni a barátját, aki közben elhalálozott. Vagy mégsem? Greene mesterien szőtt komoly filozófiai tartalmakat látszólag egyszerű bűnügyi regény keretei közé, amitől egészen egyedi, és utánozhatatlan ízt adott műveinek.
Graham Greene: A harmadik
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
