Stephen King nagyjából 400 millió eladott példánynál jár világszerte

Kovács Krisztián
2020. szeptember 21. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

7 hátborzongató Stephen King regény, és benne 7 pszichológiai motívum

Stephen King furcsa ember lehet. Egyszer úgy definiálja önmagát, mint a Big Mac és a sült krumpli irodalmi megfelelőjét, máskor azt nehezményezi, hogy az amerikai kritikusok, különösen a vele meglehetősen mostohán bánó néhai Harold Bloom, nem képesek elmosni a falakat szépirodalom és szórakoztatóirodalom közt, holott ő gyakorlatilag egész életművével ezt a szent célt próbálta szolgálni. Más kérdés, hogy vajon a popkultúra legolvasottabb szerzőjeként nem elég-e az elmúlt negyven évben több tucat nyelven eladott több mint 400 millió kötet, hogy az ember érezhesse törekvései jogosságát.

Kingnek nincs szerencséje, első regényével hamar megtalálta a horroríró kategóriája, pedig mi, akik szeretjük és tiszteljük a munkásságát – sőt, az is, aki csak 1-2 regényt olvasott tőle – pontosan tudja, hogy King messze-messze többet jelent, mint sablonos rémeket, és hatásvadász ijesztgetést. A regényei világa részletes, az ábrázolt kor, és miliő hiteles és kézzel tapintható, az ezt benépesítő karakterek komplexek és valósághűek, az atmoszféra pedig „kingesen” utánozhatatlan. És ha mindez nem volna elég, King nem egyszer, és nem kétszer igen összetett lélektani folyamatokat, és önértékelési problémákat jelenít meg akár közvetlenül, akár allegorikus módon. Összeszedtünk most néhány példát ezekből.

Stephen King nagyjából 400 millió eladott példánynál jár világszerte Forrás: syfy.com

Halálos árnyék – Szembenézni önmagunkkal

King 1989-es regényét nehéz nem egyfajta önmagára vonatkoztatott allegóriaként értelmezni. Mint az gyakorlatilag köztudott, King is úgy hivatkozik az 1980-as évekre, mint egy komplett évtizedre, melyre alig-alig emlékszik a mérhetetlen alkohol és drogfogyasztás miatt delíriumos mámorban töltött munkanapoknak hála. A regény főszereplője, Thad Beaumont, ugyancsak sikeres író, aki a George Komor álnév alatt adja ki regényeit, ám irodalmi alteregója kezd a fejére nőni. Mikor éppen dolgozik, és Komorként létezik, egészen másmilyen ember, olyan, akivel az ember nem szívesen tölti az idejét, így végül családjával megegyeznek, hogy jelképesen eltemetik George-ot. Ő azonban hús-vér életre kel, és Thad, valamint családja életére tör.

Thad alteregója rögtön két élményt hoz magával King magánéletéből. Egyrészt, King a 70-es évek végétől Richard Bachman néven is adott ki regényeket, aztán egy könyvkereskedő leleplezésének hála végül felhagyott ezzel. Másrészt a tudatmódosítók rabjaként eltöltött évek egyértelműen más emberré tették, amit ő maga is elismert, hiszen józanul egészen másképp viselkedett, mint egy szippantás kokain után, és ahhoz, hogy le tudjon számolni saját démonaival, családja és egy módszeres terápia segítségére volt szüksége.

Ahogy George meg akarja ölni Thadet, úgy a függőség is kis híján végzett Kinggel a 90-es évek elejére, az egyetlen, amit tehetett, hogy akárcsak főhőse, szembenézett vele.

Stephen King – Halálos árnyék (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

Az – Gyermekkori traumák feldolgozása

A több mint 1000 oldalas monstrum, az Az, King egyik legkedveltebb és legkomplexebb regénye, és végeredményben tökéletesen mutatja be, milyen mértékben van kihatással életünkre mindaz az élményanyag, melyet gyermekként magunkra veszünk. King 1986-ban írt meg a hét, egymásért tűzön-vízen át kiálló iskolás gyermek kalandját, és hihetetlenül bátor harcát a 27 évente feltámadó, kiapadhatatlan étvágyú szörnyűséges entitással, miután pedig a történet végig két szálon fut – egyrészt a főhősök gyerekkorában, másrészt felnőttkorukban – megfelelően képes bemutatni több, összetett lélektani folyamatot is.

Szó esik itt arról, mennyire nehéz gyerekként felvállalni önmagunkat, és az érzelmeinket akár egy baráti társaságon, akár egy bimbódzó szerelmen keresztül, miként nézzünk szembe a szülői bántalmazással, vagy az iskolán belüli kirekesztéssel, ám az igazán fontos téma mégis az, ahogyan az immáron felnőtté vált, egzisztenciálisan meglehetősen széles skálán mozgó hőseink miként képesek reflektálni saját múltbéli emlékeikre.

Jól láthatjuk, hogy a történtek mindenkit elkísértek egész életében, ám eljön az elszámolás órája, amire ki így, ki úgy reagál, akad, aki úgy tesz, mintha nem történne semmi különös, míg más egyszerűen felvágja az ereit a mázsás súly terhe alatt. A regény ezen túl félelmeink sokszínűségére is felhívja a figyelmet, hisz a teremtmény, akár egy mumus, mindig annak alakját ölti magára, akitől, vagy amitől áldozata a leginkább retteg.

Stephen King – Az (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

Végítélet – A jó és rossz megjelenítése a hit kérdésében

Az 1978-as regény egy fiatal író csúcsteljesítménye volt, aminek eladhatósága miatt annyira rettegett a kiadó, hogy 400 oldallal megrövidíttette a kéziratot, így a teljes, közel 1600 oldalas regény csak 1990-ben jelenhetett meg, King népszerűségének csúcsán. A világban elszabadul egy pusztító vírus, romba dönti a társadalmakat, mindössze egy maréknyi ember lesz immunis rá, akik azon kapják magukat, hogy különös álmokat látnak, melyek nem pusztán valamiféle delíriumos látomásnak tűnnek, annál sokkal valóságosabbak. Egyik csoportjuk számára egy feketébe öltözött ember jelenik meg, és Las Vegasba szólítja őket, míg a másik csoport egy jóságos öregasszonyt lát, és Nebraska felé veszi az irányt.

King hűen mutatja be a hit különböző megnyilvánulási formáit, a túlbuzgó fanatizmustól a megnyugvást jelentő menedékig, belekóstol a vallási ideológiák manipulatív és álságos természetébe, és bár a regény alapvetően a jó és a rossz párharcáról szól, kevés kivételtől eltekintve minden szereplőről kiderül, hogy senki sem pusztán jó és rossz, senki sem fekete és fehér, függetlenül hitük irányától, ez pedig a pasztorálpszichológiának igen érdekes pontja, valamint a pszichológia sokat emlegetett tételének, egymás elfogadásának, és a békés együttélésnek a tökéletes megjelenítése.

A regény teljes cselekménye mindazonáltal utalás arra is, az ember mennyire képtelen tanulni a saját hibájából, és miként követi el megváltozott körülmények közt is ugyanazokat a hibákat, ez a következtetés ma már sablonosnak hat, de 1978-ban még messze friss ötletnek érződhetett.

Stephen King – Végítélet (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

Tóparti kísértetek és Állattemető – Gyászfeldolgozás

Az Állattemetőt King saját elmondása szerint még ő maga is olyan rettenetesnek érezte, hogy vonakodott befejezni. A közel húsz évvel később íródott Tóparti kísértetek már egyértelműen nem a lázadó, sokkal inkább a tapasztalt, és lenyugvó fázisban lévő író műve, de valamiben mégis hasonlítanak. Mindkettő a maga módján ragadja meg az emberi élet rákfenéjének, a gyászfeldolgozásnak a jelenségét, és meglehetősen eltérőképpen mutatja be azt. Az Állattemető egy tipikusan a gyászába beleragadó és beletemetkező, attól szabadulni képtelen emberként mutatja be Louis Creedet, a kiváló orvost, aki egy szörnyű eljáráshoz folyamodik, hogy visszakapja tragikusan elveszített fiát.

King tökéletesen mutatja be, miként mérgezi meg mindennapjainkat a gyász, amennyiben képtelenek vagyunk segítséget kérni, ám a kérdés ennél cizelláltabb, hiszen a lényegi pont inkább az, hol és milyen formában kérjük ezt a segítséget.

Ezzel szemben a Tóparti kísértetekben Michael Noonan, aki terhes feleségét veszíti el, képes törekedni a gyógyulásra, és meg is találja saját terápiáját egy csendesnek tűnő tóparti házban, Itt végül olyan bolyongó lelkekre bukkan, akik egyrészt közelebb hozzák halott feleségéhez, közelebb mint amilyen közel az életben álltak egymáshoz, másfelől segítenek neki, elfogadni a veszteség szomorú helyzetét, megbékélni vele, és tovább lépni, felismerni, hogy neki még igenis feladata van ezen a világon.

Stephen King – Állattemető (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

Tortúra – Túlzásba vitt fanatizmus

Számomra az egyik legmegterhelőbb olvasási élményt King regényei közül éppen a Tortúra jelentette. Paul Sheldon sikeres író, aki legutóbbi regénye befejezése után a friss kézirattal a táskájában autóbalesetet szenved egy jeges úton a Sziklás-hegységben. Egy egykori ápolónő talál rá, aki nem csak ellátja a sebeit, és visszahozza az életbe, de egyenesen bálványozni kezdi, hiszen azonnal felismeri benne kedvenc íróját. Onnantól pedig, hogy ráveszi Pault, írjon egy regényt kizárólag neki, az író élete pokollá változik. Annie Wilkes a fanatikus őrült prototípusa, egyrészt pszichopata vonásokat mutat, másrészt rendkívül ingerszegény környezetben, a világtól elzárva él, ami igencsak visszaveti a társas szocializációját.

Egész létének értelmét egyetlen cél elérésére szűkíti le és összpontosítja, ez pedig, hogy megkapja az áhított regényt kedvenc írójától, mely kizárólag neki íródik, emiatt pedig áldozatát egy idő után már nem embernek, pusztán egy eszköznek tekinti, és úgy is bánik vele, amikor pedig Paul szökni próbál a rá váró borzalmak elől, Wilkes féktelen haraggal torolja meg az engedetlenséget, mert az nem fér bele a saját maga által kreált világ szűk szabályrendszerébe.

Bosszantóan emberi regény ez mégis, bosszantó, mert tudjuk, hogy a valóságból merít, és még inkább azért, mert itt nem valamiféle szörny az ellenfél, hanem egy hús-vér ember.

Stephen King – Tortúra (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

A ragyogás – Függőségeink hatása

King mindössze harmadik regénye a modern horror egyik csúcsteljesítménye, nem hiába látott benne fantáziát még maga Stanley Kubrick is. Az alkoholizmusából frissen kigyógyult Jack Torrance a Panoráma Szállóba költözik családjával együtt a téli hónapokra gondnoknak, és azzal a nagyratörő tervvel, hogy megírja első regényét. Függőségének démonai azonban nem hagyják nyugodni, és miközben a szálló halottjainak lelke életre kel, Jack megindul a lejtőn lefelé. Az egész regény értelmezhető egyfajta allegóriakét ismét, Jack társalgásai a kísértetekkel lehetnek afféle alkoholista hallucinációk is, mint ahogy megtébolyodásának egész folyamata is párhuzamba állítható azzal, ahogy egy függő visszasüpped saját függőségébe, és ahogy az lassan-lassan tönkreteszi és felemészti, míg végül már a saját családja sem ismer rá, és ő sem rájuk.

Torrance fia, Danny képessége, a ragyogás is egyfajta szimbólum, hiszen a fiú ezen át a jelekből pontosan látja, mi vár rájuk, ami egyfajta utalás arra vonatkozóan, milyen érzés szoros kapcsolatban élni egy labilis, függőségben szenvedő szerettünkkel, akinek hibáival mi magunk tisztában vagyunk, ám a szenvedélybetegsége olyan masszív falat húz köré, hogy azon át gyakorlatilag elérhetetlen a számunkra, miután pedig nem látunk be a fal mögé, viselkedése is kiszámíthatatlan.

Sok pszichológus megfogalmazta már, a függő mindig függő marad, a kérdés inkább csak az idő, hogy mikor zuhan vissza függőségébe, vagy az, vajon a függőség fókusza áttevődik-e esetleg életében egy másik területre.

Stephen King – Ragyogás (regény és filmadaptáció) Forrás: imdb.com

A holtsáv – Az újrakezdés

A 1979-es regény King korai, de szokatlanul érett hangvételű munkája. A még nevében is jelentéktelennek tűnő Johnny Smith-t majdnem halálos baleset éri, melynek következtében hat évet tölt kómában, mikor pedig felébred, lényegében újra kell kezdenie életét, ám közben egy különleges képesség birtokába jut.. Akihez csak hozzáér, annak lehetőséges jövőképébe nyer rövid és olykor egészen megdöbbentő bepillantást. Képességét rögtön kihasználja a helyi seriff egy borzalmas gyilkosságsorozat felderítésére.

Johnny története bármelyikünké lehetne, a kóma csak afféle szimbolikus utalás, a hat év jelölhet egy elbaltázott pályaválasztást, egy munkahelyet, mely a kiégés közelébe sodorja az embert, hogy aztán villámcsapásként érje az ébredés: váltanom kell.

Johnny képessége szintén szimbólum, ez az a bizonyos új tudás, vagy újfajta tehetség, esetleg egy ragyogó ötlet, mely kiragad minket addigi szürke hétköznapjainkból, hogy elindítson egy másik, remélhetőleg sikeresebb úton. Ugyanakkor Johnny nehézségei, a társadalomba való visszailleszkedés, a társadalom kétkedése Johnny képességeiben mind-mind olyan hatás, mellyel nekünk is meg kell küzdenünk a környezetünk részéről, és amely képes maga alá temetni, amennyiben nem bízunk eléggé önmagunkban, és túlságosan engedünk saját kishitűségünknek. Johnny története ugyan tragikus, a zárás mégis felemelő, hiszen az áldozat, és minden nehézség ellenére főhősünk végül morális, erkölcsi, és kézzel fogható győzelmet arat.