Kovács Krisztián
2020. június 22. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc

9+1 világhírű író, akiről nem is sejtetted, hogy jelölték a Nobel-díjra

Épp csak elült a visszhangos botrány az irodalmi Nobel-díj körül, mikor Peter Handke díjazásában az Akadémia azon nyomban újra felszította az indulatokat, ennek pedig csupán abban van meglehetősen negatív jelentősége, hogy a kritikák kereszttüzében kevesebb szó esik magukról az írókról, a művekről, és arról az olykor hosszú-hosszú évtizedeket átfogó törekvésükről, melynek minden mozzanatában az emberi természetet igyekeztek feltérképezni, és azt visszaadni írott formában az olvasóknak.

A Nobel-díj kétségtelenül valami olyasmi, ami minden író pályafutásának netovábbja lehet. Akadtak persze, akik visszautasították akár saját nézetük miatt (Jean-Paul Sartre), akár politikai nyomásra (Borisz Paszternak), mások jótékonysági célra használták a díjjal járó pénzjutalmat (Samuel Beckett), de akadtak, akik éveken át áhítoztak róla (William Faulkner, Ernest Hemingway). Szinte törvényszerű, hogy nem kaphatja meg a díjat annyi író, amennyi megérdemelné, és róluk a díjazottakkal szemben kevesebb szó is esik, ráadásul az Akadémia 50 évre titkosítja a jelöltek névsorát, mi azonban most végigböngésztük az 1969 előtti versenyeket, és bizony olykor egészen meglepő nevekre bukkantunk.

Akikre talán nem is gondoltál volna

Aldous Huxley

A Szép új világ írója művével 1931-ben megalkotta a modern disztópia műfaját, regénye pedig manapság még aktuálisabb, mint valaha. Vélhetően ennek erejét érezte meg többek közt Heinrich W. Donner az Uppsala Egyetem angol nyelv professzora, és a lille-i angoltanár, José Axelrad is, mikor 1963-ban az angol írót is felterjesztették a díjra.

Aldous Huxley

Robert Graves

Graves neve manapság talán leginkább az Én, Claudius című regénye kapcsán lehet ismert, mely rendkívül átfogó módon meséli el Augustus, Tiberius és Caligula történetét. Az író számára ez az 1934-es regény meghozta a várva várt sikert, 1961-ben pedig megtaláljuk a nevét a Nobel-díjra nevezettek listáján is, ahová Henry Olsson, a díj odaítéléséért felelős Svéd Akadémia tagja, költő és irodalomtörténész jóvoltából került. Graves egyébként 1966-ban is a jelöltek közt volt.

Robert Graves

Erich Maria Remarque

Egyesek szerint a Nyugaton a helyzet változatlan a valaha írt legjobb háborús regény, de az biztos, hogy a legjobb, melyet az első világháborúról írtak. Írója, a művéért hazájában később elátkozott Remarque is a nevezettek közt volt 1931-ben, akkor egyébként Tor H. Hedberg, a Svéd Akadémia munkatársa, író és kritikus volt az, aki a nevét a kalapba dobta.

Erich Maria Remarque

Emile Zola

A Nana íróját rögtön az első kiosztott irodalmi Nobel-díj várományosainak listáján találjuk 1901-ben, őt Marcellin Berthelot terjesztette fel ekkor, majd egy évvel később, alig pár hónappal Zola halála előtt ismét. Először a francia Sully Prudhomme, másod ízben pedig a német Theodor Mommsen utasította végül maga mögé az Akadémia szavazásán.

Emile Zola

Graham Greene

Az egész életében bipoláris zavarral küzdő egykori hírszerzőtiszt a szépirodalom, és a krimi irodalom egyaránt közkedvelt szerzője, akit 1963-ban hárman is jelöltek az irodalmi Nobel-díjra, köztük Robert Niklaus Exeterből, E.O. G. Turville-Petre, aki akkoriban izlandi irodalmat oktatott Oxfordban, valamint J. F. Kermode, a Manchesteri Egyetem angol professzora.

Graham Greene

Lev Tolsztoj

Azt hiszem, ezen senki sem lepődik meg, bizony, a valaha volt egyik legnagyobb orosz mesélőt 1903-ban ketten is jelölték a díjra. Ludovic Halévy és Marcellin Berthelot, mindketten a Francia Akadémia munkatársai voltak, akik úgy érezték, az akkor már a legtöbb korábbi művét megtagadó Tolsztoj számára már csak a Háború és béke című monumentális opuszért is kijárna az irodalmi Nobel-díj. Természetesen Tolsztoj egy évvel később is a jelöltek sorában találta magát.

Lev Tolsztoj

H. G. Wells

Bizony, a sci-fi kezdeteinek egyik legfontosabb alakja, a Világok harca, a Dr. Moreau szigete, vagy A láthatatlan ember, és Az időgép írója, H. G. Wells nevét is megtaláljuk a nevezettek listájában egészen pontosan 1921-ben, amikor is a Svéd Akadémia munkatársa, Henrik Schück irodalomtörténész jelölte az irodalmi Nobel-díjra. Wells többek közt John Galsworthy-vel, és Henri Bergsonnal volt egy kalapban.

H. G. Wells

Georges Simenon

Manapság már alighanem mindenki Maigret-felügyelő nevével, és a karakterével fémjelzett regényekkel azonosítja a kiváló belga írót, aki idehaza is nagy népszerűségnek örvend. Simenon nevét 1961-ben találhatjuk meg a jelöltek közt, amikor is ketten is felterjesztették a listába, köztük C. Soeteman, a Leideni Egyetem német professzora, valamint Justin O´Brien, a Columbia Egyetem francia nyelv és irodalom tanára.

Georges Simenon

J. R. R. Tolkien

Bizony, A hobbit és A Gyűrűk Ura akkoriban már ünnepelt íróját, és a fantasy műfaj nagyságát, Tolkient 1961-ben jelölték az irodalmi Nobel-díjra, méghozzá nem más, mint egyik legjobb barátja, a Narnia krónikái írója, C. S. Lewis, akivel akkoriban is munkatársak voltak Cambridge-ben. Tolkien Friedrich Dürrenmatt, John Steinbeck és a végső győztes, Ivo Andrić neve mellett szerepelt akkor.

J. R. R. Tolkien

+1 Illyés Gyula

Bizony, az egyik legnagyobb magyar mesemondót 1965-ben nevezték a díjra, méghozzá az amerikai John Lotz, aki akkoriban a Columbia Egyetem nyelvészprofesszoraként működött. A háromszoros Kossuth-díjas író, költő, és drámaíró abban az évben többek közt a későbbi győztes Mihail Solohovval, valamint Vladimir Nabokov, Ezra Pound, és Pablo Neruda hármasával volt versenyben. Lotz egyébként egy évvel később is jelölte Illyést az elismerésre.