- Kovács Krisztián
- 2020. október 20. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Az elmúlt évtizedekben sokszor hajlamosak voltunk megfeledkezni róla, miről is szól az irodalom, és ezzel együtt az olvasás csodája. Láttunk szabályos háborúkat világhírű szerzők közt, tettlegességig fajuló ellentéteket, plágium botrányokat, és sok egyebet, amire az irodalmi közélet nem lehet büszke, és ami miatt olykor feledésbe merül az olvasás intézményének valódi célkitűzése: a történetmesélés élvezete. Naiv képzet ez talán, első mindenképpen, hiszen a mai profitorientált világban már az irodalom sem csupán az értékteremtésről szól, de akadt azért szerző a XX. század sodrában, aki monumentális történeteivel a mesélés puritán öröme előtt adózott.
John Ronald Reuel Tolkien neve manapság fogalom, életében megjelent két lenyűgöző erejű története, A hobbit, és A Gyűrűk Ura írók és filmesek egész generációit ihlették meg Stephen Kingtől Peter Jacksonig, de beférkőztek a könnyűzene, és a képzőművészetek világába is, talán éppen azért, mert egyszerű, tisztalelkű történetek voltak, melyek olyan univerzális témákat jártak körül, mint a barátság, a bajtársiasság, a jó és a rossz viszonya, és amelyek mindenki számára bebizonyították, hogy a bátorság jelenti az igazi mágiát.
Tolkien, a világteremtő
Tolkien az Oranje Szabadállam, a mai Dél-Afrikai Köztársaság területén született 1893. január 3-án, ahonnan Birminghambe került testvérével, Hilaryval, és a két sokat betegeskedő fiú 1904-re árvává vált, majd gyámjuk Francis Xavier Morgan atya pártfogásába kerültek. Tolkien egész életében hithű maradt az anglikán egyházhoz, melyben többek közt ekkoriban szerzett élményei, és édesanyja iránti szeretete, és emlékének ápolása segítették. A fiatal fiú már ekkoriban is sokat kirándult a mesék világába, a gyermekeit utolsó leheletéig gondozó édesanyjuk történeteire emlékezve, melyeket saját fantáziájának termékeivel vértezett fel. Szorgalmas fiú volt, aki azonban nehezen találta meg a számára kijelölt irányvonalakat, így kezdetben angol irodalmat hallgatott az Oxfordi Egyetemen, mikor egy filológiai előadáson rabul ejtette az előadó elhivatottsága az idegen, ősi, antik nyelven iránt.
1915-öt írtunk, mikor Tolkien már filológia szakon tanult, és a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv, és az óangol nyelvek különféle változatait tanulmányozta, szabadidejében pedig mesterséges nyelvek megteremtésén fáradozott. Nem csupán ad hoc jelleggel talált ki hangzatos szavakat, melyekhez jelentést rendelt: hosszasan tanulmányozta a nyelvek fonetikáját, hangzásvilágát, kiejtését, és eszerint alkotta újra őket.
Tolkien azonban barátaival együtt a jelentkezett a brit önkéntesekhez, a frontvonalban szerzett tapasztalatai pedig örökre meghatározták az életét.
Tolkien a dolgozószobájában
Tolkien számos közeli ismerősét, és jóbarátját veszítette el a harcokban, a pusztítás borzalmai elől saját fantáziájába menekült, többször költött fejben vagy ha tehette írásban is verseket, és rövid történeteket a lövészárkokban a jó és a rossz egyetemes küzdelméről. Fontos motívum ez Tolkien életében, hiszen, ahogy korabeli beszámolók is megemlítik, a háború végső hónapjaiban már az egymással szembenálló katonák sem igazán tudták, miért is kellene tulajdonképpen megölniük egymást. Tolkien életében megjelent műveiben éppen ezért jól elhatárolta egymástól a jókat és a rosszakat, szinte tudtán kívül visszakanyarodva az általa már korábban is tanulmányozott ősi mitológiai történetek, és a szájról-szájra terjedő tündérmesék világához.
A háború után Tolkien pályája a veszteségei dacára is meredeken emelkedett, 1917-es családalapítása után 1925-től már az angolszász nyelv professzoraként dolgozott Oxfordban, közben jó grafománhoz mérten minden gondolatát lejegyzetelve a látszólag leglehetetlenebb helyekre: szalvétákra, papírcetlikre, iskolai dolgozatok hátoldalára, hevenyészett jegyzetfüzetekbe. Ekkoriban érte a felismerés, hogy a Brit Birodalomnak nincs igazi keresztény mitológiája.
E gondolatmenet mentén haladva számunkra is bizonysággá válik az, ami mára tény minden Tolkien-kutató számára: a neves filológusnak egyáltalán nem volt célja egy fantasy történet megalkotása.
Tolkien Edgar Allan Poe-t olvas
Tolkien 55 éven át folyamatosan, és megállás nélkül dolgozott mitológiája bővítésén és kidolgozásán, a két még életében is nyomtatásban megjelent regénye mellett sok-sok ezer oldalnyi kéziratot hagyva hátra, melyeket idén januárban elhunyt fia, Christopher szedett rendbe az elmúlt 40-50 évben, és szerkesztett kiadás alá. Hogy egy több mint hatvan éves pályafutás miként eredményezett mindössze két megjelent művet, arra nagyon egyszerű a megoldás. Tolkien igazi mesélő volt, aki nem a pénzért, a megjelenés öröméért, vagy az eladott példányszám kedvéért írt. Azért írt, mert mesélni akart, mert mindennél erősebben égett benne az alkotás vágya, munkamódszere ráadásul rendkívül precíz és aprólékos volt. A saját maga által élete főművének tartott, ám még életében meg nem jelent A szilmarilok egyes fejezeteit például néhány évente újraírta, mikor megunta az előző verziót.
Tolkien életének írói szempontból igazi tragédiája, hogy bár A hobbit, majd az 1954-től megjelenő A Gyűrűk Ura elképesztő sikere, és a tény, hogy utóbbi az 1960-es évek elejének legnépszerűbb könyve volt, a hippimozgalom afféle bibliája, és modern fantasy alapvetése, A szilmarilok végül csak ezek után kaphatott zöld utat a kiadótól.
A szerző nem fürdőzött a sikerben, haláláig sokkal inkább nyelvésznek, és fordítónak tartotta magát, semmint írónak, és kérdéses vajon mit szólna hozzá, ha tudná, hogy regényeit manapság nem keresztény mítosznak, hanem fantasy-nek tartják. Persze, mikor megjelent A Gyűrűk Ura, Tolkien kapott hideget-meleget a kritikusoktól, egyesek egyenesen az angolszász irodalom hanyatlását vizionálták a sikerben, de az idő végül az írót igazolta.
Az író Oxfordban, ahol a legtöbb fotó készült róla
Felsorolni is nehéz, hogy a világteremtő filológus hány szerzőre volt hatással, az általa teremtett, és az óskandináv, germán és óangol mitológiákból beemelt és átformált lényeket sok tucatnyi regény, film és sorozat használta fel az elkövetkező évtizedekben, a hetvenes évek végén Ralph Bakshi rajzfilmre is álmodta A Gyűrűk Ura első részét, és bár a regények továbbra is töretlenül népszerűek voltak, Peter Jackson 17 Oscar-díjat nyert filmtrilógiája végül azokból is rajongót csinált, akik addig ódzkodtak az emberek, tündék, törpök, orkok, vagy épp entek benépesítette történettől. Tolkien életművének jelentőségét nehéz összefoglalni, és talán felesleges is, hiszen mind szépirodalmi, mind tényirodalmi szövegei a mai napig számtalan kutatásra adnak okot tudományos és irodalomtörténeti körökben.
Tolkien műveiben a legszebb mégis az az egyszerű alapelv, ami az elkészültüket övező hozzáállásban csúcsosodott ki. A szerzőt nem érdekelte a hírnév, a pénz, vagy az irodalmi közbeszéd álságos csillogása, legalább olyan bátran vetette bele magát egy mások által soha korábban meg nem kísérelt, gigászi, és látszólag teljesíthetetlen feladatba, mint ahogy Aragorn, Legolas, Frodó, Samu, Gandalf és a többiek indultak el egy veszélyes utazásra keresztül Középföldén a Végzet Hegyéig. A mai napig azt gondolom, hogy minden a fejét alkotásra adó ember sokat tanulhat Tolkien precizitásából, eltökéltségéből, kitartásából, és türelméből, és ha ők csak feleolyan bátrak lesznek, megadatik a lehetőség a számukra, hogy valami jelentőset alkossanak.
Tolkien Zsákos Bilbó íróasztalánál
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
