- Kovács Krisztián
- 2021. június 17. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
A 2010. január 27-én, azaz most már több mint 11 éve elhunyt Jerome David Salinger élete és művészete kiváló példa arra, miként nő túl egy mű a saját alkotóján, ám a kultikus Zabhegyező, avagy új magyar fordításában, a Rozsban a fogó messze nem állt meg diadalmenetének e korai állomásán. Ez az a regény, mely nemcsak szerzőjén, de a teljes irodalmi elitnél, és az irodalmi piacnál is hatalmasabbá vált, a írás művészetének iskolapéldája lett, utóélete pedig a társadalmi viselkedés lenyomata, miként degradálódik egy személyes vallomás a popkultúra kereskedelmi termékévé.
A Rozsban a fogó valami olyasmi, amiről mindenki hallott, amit az emberek nagy része ismer, ami hivatkozási alap, egy generáció (vagy minden fiatal generáció) hangja, és mely olyan megkerülhetetlen műve a XX. század irodalmának, melyből még manapság, közel 70 évvel a megjelenése után is naponta nagyjából 700 példányt adnak el szerte a világon. Salinger immáron 11 éve nincs köztünk, de karcsú életműve így is újabb és újabb utánnyomásokat él meg idehaza is, foglalkozni vele így mindig aktuális.
Salinger a remetelét előtt Forrás: www.thedailybeast.com
Egy 1999-es interjúban az író egykori kedvese, Joyce Maynard mondta ki azt, amit valójában alighanem mindenki tudott, hogy világhírű regényének főszereplője, Holden Caulfield valójában a szerző alteregója. Az idén épp 100 éve született írózseni főhőséhez hasonló viszontagságos fiatalkori karriert futott be, jómódú zsidó iparos család sarjaként küzdött saját elismertetéséért, mint színész, később pedig mint író, számtalan dologba belefogott, de valahogy mindenből hamar kiábrándult, és a legfontosabb pillanatokban még a szerencse sem állt mellé.
Salinger 4-5 különböző novellát küldött a New Yorker magazinnak az 1930-as évek vége felé, de sorra kapta az elutasításokat, mígnem 1941 decemberében a kiadó igent mondott a Slight Rebellion of Madison című írására, mely gyakorlatilag a Rozsban a fogó közvetlen előzménye és történeti csírája is volt egyben. A minden erejével kibontakozni vágyó író pechje, hogy Japán azokban a napokban rohanta le és pusztította el az Egyesült Államok Pearl Harborban állomásozó hadiflottájának nagy részét, az írás pedig dühös és lázadó hangvétele miatt természetesen nem kerülhetett be a lapba.
Az elutasítás kis híján megsemmisítette Salingert, akinek egyetlen mentsvára egy hirtelen fellobbanó rövid szerelem volt csupán. 1942-ben megismerte a neves drámaíró, Eugene O’Neill lányát, Oonát, de a lány megannyi levelezés és plátói vonzalom ellenére nem sokkal később feleségül ment Charlie Chaplinhez, a románc így beteljesületlen maradt.
A fiatal Salinger Forrás: httpwww.pbs.org
Nem hiába vezetem vissza Salinger életét folyton kultikus főhősére, hiszen a szerző életrajzírói is kitartanak amellett, hogy a két alak összefüggése és még inkább összemosódása valóban egyfajta megvalósult transzcendencia. Salinger Európa behavazott erdeinek mélyén, éjszakánként, dideregve, holdfénynél fejben mondogatta Holden kalandjait, és belső monológjait, mikor épp nem volt ceruzája, hogy papírra vethesse azokat. Ő maga is elismerte, hogy akkoriban anyja meleg zoknijai, és legjobb barátja, Holden Caulfield tartotta csak életben, és azért harcolt, hogy a fejében görgetett mondatokat képes legyen még valaha leírni.
A háború – ki gondolná – elismerést is hozott a számára. Franciaországban találkozott az akkor már világhírű Ernest Hemingway-jel, és megmutatta neki írásait. A Papa állítólag csak annyit mondott: „pokolian tehetséges vagy.” Miután Salinger művészetét és stílusát egyértelműen befolyásolták Hemingway novellái, valamint két regénye, a Búcsú a fegyverektől, és a Fiesta, csak megerősítést kapott arra vonatkozóan, hogy jó irányba indult el. Az Egyesült Államokba való hazatérés azonban még így is pokolian messze volt. Salinger egy különleges hírszerző egység tagja lett, mely német és francia nyelvtudását kihasználva hadifoglyok kihallgatását kérte tőle. Ebben a rangjában vonulhatott be Dachau koncentrációs táborába, ahol a harctéri stressz miatt végül kórházban kötött ki.
Az író a második világháborúban Forrás: quartermasterarchivedotcom.files.wordpress.com
1945 végi hazatérése után közel havonta újabb történetet küldött a New Yorker magazinnak, és sorra kapta a visszautasításokat. Első regénye gyakorlatilag célegyenesben volt, ami a készültségét illeti, ám a kiadók nyilvánvaló okokból ragaszkodtak hozzá, hogy az új szerzők nevét novellákkal vezessék be, hiszen egy regény igencsak nagy anyagi kockázatot jelentett a piacon. Salinger a poszttraumás stressz és az egész életében magában hurcolt elégedetlen és lázadó mentalitás miatt ekkoriban kezdett élénken érdeklődni a buddhizmus iránt, és az ebből áradó nyugodtság végül segített neki koncentrálni a gondolatait.
1947-ben A banánhal címmel elküldött egy írást William Maxwellnek, a New Yorker főszerkesztőjének, aki látott fantáziát a koncepcióban, ám a történet gyakorlatilag teljes átszabását kívánta. A lap szerkesztőivel karöltve Salinger kereken egy évig dolgozott az íráson, míg végül 1948 januárjának végén bekerült az újságba Ilyenkor harap a banánhal címmel, és mint kiderült, ez végül egy sorozat kezdődarabjává vált, mely magyarul később a Kilenc történet című összegyűjtött kötetben látott napvilágot, és mely feltette a térképre Salinger nevét.
A csatatérre készülve, az asztalon a Rozsban a fogó kezdetleges kézirata Forrás: www.hollywoodreporter.com
A kérdés nagyon jó, és gyakorlatilag a mai napig irodalmi viták meghatározója. Vajon Salinger saját magáról mintázott főhőse meg nem értett ifjú zseni, vagy csak egy arrogáns, nyafogó és okoskodó tinédzser? A vita végére nem mi és nem itt fogunk pontot tenni, éppen ez benne a szép, ami viszont kétségtelen, hogy Salinger egyedi stílusával és azzal a képességgel, hogy tökéletesen képes volt megszólalni az akkori tinédzserek hangján, mindeközben pedig morális, erkölcsi, társadalmi, vagy épp politikai és irodalmi kérdéseket feszegetett, olyan kombinációt hozott létre, melyről gyakorlatilag mind a háborúból hazatért, és önmagában meghasonlott emberek, mind az életet kezdő, de az új világrendet még nem átlátó fiatalok, mind a tapasztalt idősek igen hamar véleményt alkothattak.
Coulfield New yorki barangolásai gyakorlatilag Salinger barangolásai saját gondolatai körül, saját vágyának kivetülése, mellyel igyekezett megérteni az őt körülvevő világot, és csak a regény megjelenése után szembesült vele, hogy hányan küszködnek még azzal a problémával, mely végül részéről a Rozsban a fogót szülte. Bár a The New York Times egy szokatlanul erős első regénynek titulálta a művet, az olvasói reakciók kezdettől igen vegyesek voltak.
A kultikus könyv első, 1951-es kiadása Forrás: www.raptisrarebooks.com
Salinger személyes vallomásnak szánta a Rozsban a fogót, nem várta, és végképp nem akarta, hogy olyan utat járjon be, amilyet bejárt. A regényt igen hamar több tucat nyelvre fordították le, máig összesen 65 millió példány kelt el belőle, manapság is évente 250 ezer példányban fogy leginkább univerzális, minden korban értelmezhető és örökérvényű mondanivalója miatt, és gyakorlatilag Magyarországon is minden háztartásban legalább egy példány ott lapul belőle valahol.
Az Egyesült Államokban a mai napig a legtöbb helyen és leghosszabb ideig betiltott regénynek számít, a 60-as 70-es években előfordult, hogy sorra rúgták ki azokat a tanárokat, akik esetleg megismertették volna osztályukat Salinger regényével. A mű tiltott irodalommá válását leginkább lázadó, uszító hangnemének köszönhette, nyelvezetében pedig ugyanolyan aktuálisan működött a fiatalság körében harminc évvel megjelenése után is, mint 1951-ben.
Az egyik ismert kép az idős, elvonultan élő szerzőről (jobbra) Forrás: choice.npr.org
A Rozsban a fogó gyakorlatilag egyszerre simul bele a XX. századi irodalom és popkultúra idővonalába, és emelkedik ki belőle, egyszerre lehet korszakos és időtálló remekműnek, és a kultuszsznobizmus netovábbjának titulálni. Ami biztos, a kíméletlen siker alapos bezárkózásra motiválta a szerzőt. Salinger vett egy házat New Hampshire-beli Cornishban, és itt gyakorlatilag élete végéig írt a fészerből átalakított dolgozószobájában, de egyetlen további regénye megjelenését sem engedélyezte. Utolsó interjúját 1980-ban adta, azt követően elvétve bukkant csak fel, és nem készült róla, mindössze néhány paparazzifotó.
Valamikor 1952 táján állítólag megállította egy ismeretlen fiatal férfi Salingert szülei háza előtt, kezében a Rozsban a fogót szorongatva, és megkérdezte tőle: „maga honnan ismer engem? Honnan ismer annyira, hogy könyvet írt rólam?” Rémisztő epizód, és számtalanszor felbukkant ez akkoriban, amint pedig a szerző ráeszmélt, hogy az olvasók immáron vallási buzgalommal tekintenek az általa teremtett karakterre, tudta, hogy a helyzetet nem lehet kordában tartani, és azt is, hogy ő nem ilyen utóéletet képzelt el egy személyes vallomásnak.
2010. január végén, 91 éves korában bekövetkezett halálát követően az őt jól ismerők világosan kijelentették, vélhetően több tucat tökéletesre csiszolt, és befejezett regény lapul a hagyatékában, köztük Holden Caulfield életének következő epizódja, a Rozsban a fogó folytatása is. Állítólag Salinger végrendeletében megjelölte a pontos dátumot, mikor ezek közreadhatóvá válnak, és miután eltelt 11 év, bármely más írónál már lemondtam volna ennek reményéről, ám valakinél, aki megírta a XX. század egyik legnépszerűbb regényét, majd gyakorlatilag örökre elbújt a világ elől, alighanem bármi kitelik. Épp, mint Holden Caulfieldtől.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
