- Kovács Krisztián
- 2021. február 25. | Becsült olvasási idő: 7 perc
May Károly. Karl May, a név, amit alighanem az is ismer, aki soha, egyetlen könyvét sem vette a kezébe, Winnetou és Old Shatterhand kalandjai, háttérben a csodálatos jugoszláv tájakkal még jóval Sergio Leone spagettiwesternjei előtt elhozták a vadnyugati hangulatot egy olyan messzi vidékre is, mint amilyen Magyarország. Ezeket a képsorokat látva, vagy épp May regényeit olvasva mi is úgy érezhettük, ott sétálunk a prérin, orrunkban a puskapor szúrós szagával, indiánok figyelő szemétől kísérve.
Különös, hogy mennyire hiteles volt ez a táj, mennyire érző és lélegző a környezet, és mennyire visszacsengtek a vadnyugati karakterek, pisztolyhősök és indiánok a későbbi amerikai filmekben is. Ami az igazán különös, hogy mindezt egy olyan ember vetette papírra, aki nem hogy a vadnyugaton nem járt, de még az Egyesült Államok keleti partvidékére is mindössze egyetlen egyszer tette be a lábát. May, akárcsak Jules Verne, határtalan fantáziájának fotelkalandora volt, egy író, akinek szenvedélye és lendülete meghatározta a fiatalkorunkat.
Karl May (1842-1912)
Ha valaki, hát az 1842-ben született Karl May életútja minden volt, csak épp szokványosnak nem nevezhető. Bár a vélemények megoszlanak, a legtöbb forrás arra hivatkozik, hogy a kisfiú anyja és így a saját alultápláltsága miatt gyakorlatilag vakon született, és csupán négy éves korára kapta vissza szeme világát. A család Chemnitzben, Németország keleti felén élt, rettentő szegénységben, egy gondoskodó nagymama közelében, és egy hirtelenharagú, agresszív apával egy háztartásban.
Ebben a rendkívüli nélkülözésben a kis May kis túlzással azonnal munkába állt, ahogy látása megjavult, és megtanult olvasni, vagyis alig tíz évesen már alkalmi munkákkal segítette a családját, miközben a nagymama meséi nyomán beleszeretett a világ távoli tájaiba, majd szenvedélyesen gyűjteni kezdte a könyveket. Nem is feltétlenül legális módon, bár ő maga korán magába szippantotta a kereszténység tanításait, ezeket végül meglehetősen sajátságosan értelmezve számtalanszor áthágta a törvényt.
Pózolás közben saját villájában
May-t először egy tanártársa zsebórájának eltulajdonítása miatt zárták börtönbe, bár ő váltig állította, hogy a kölcsönkért órát valójában „csak” elfelejtette visszaadni. Rövid raboskodásával egyetemben örökre eltiltották a tanári pálya gyakorlásától, a kudarc pedig az egyébként is szegény, és mélyszegénységben felnőtt férfit egy csapásra törvényen kívülivé tette. May ráadásul az a fajta bűnöző volt, aki mintha titkon élvezte is volna, amit csinál. Előfordult, hogy doktorként mutatkozott be, és álnéven méregdrága öltönyt készíttetett magának, majd fizetés nélkül távozott, máskor rendőrtisztnek adta ki magát, és hamis pénz után kutatott, amit pedig talált, bizonyítékként lefoglalta, majd távozott.
1865-ben, 23 évesen került ismét börtönbe, ekkor három és fél évre, majd szabadon bocsátása után rövidesen Szászországban tartóztatták le, és további négy évet kellett raboskodnia. Elítéltként töltött évei alatt a falakon belüli főhadiszállása a könyvtár volt, és állítása szerint gyakorlatilag minden kötetet elolvasott, melyet ott megtalált. Szabadulása után, immáron 33 évesen döntött úgy, hogy végleg szakít korábbi életével, és tisztességes munkával keresi majd a kenyerét.
A Winnetou egyik leghíresebb magyar kiadása
Érdekes, hogy May amennyire ravasz és fondorlatos volt bűnözőként, tisztességes állampolgárként annyira naivnak bizonyult. Heinrich Gotthold Münchmeyer könyvkiadóval való találkozása ugyan beteljesítette egy régi vágyát – főmunkaidőben történeteket írhatott, és adhatott ki a kezéből – ám Münchmeyer kíméletlenül kihasználta May büntetett előéletének tényét, és rettenetesen alávaló módon zsákmányolta ki a még egyelőre végső hangját kereső férfit. Előfordult, hogy egy-egy újabb történetével May összesen 35 márkát keresett, míg a kiadó a több tízezer eladott példányért közel 5 milliót.
May érezte, hogy nincs ez rendben, és számtalan kiadóváltáson esett át, miközben fizetése kiegészítéseképp alkalmi jelleggel különböző folyóiratoknak is dolgozott, ám bármely kiadóhoz is került, büntetett előéletének híre így is megelőzte, még akkor is, mikor 1875 környékén először írt Winnetou és Old Shatterhand kalandjairól.
Pózolás közben saját villájában
May már elmúlt ötven éves, amikor először találkozott Friedrich Ernst Fehsenfelddel, az első olyan könyvkiadóval, akit egyáltalán nem érdekelt May előélete, de rendkívül nagyra tartotta a férfi mesélőtehetségét, így igencsak kényelmes és nagyvonalú honoráriumot biztosított a számára egy-egy új történet megírásához. May előleget kapott, jogdíjat, sikerdíjat, így gyakorlatilag nem csak arra jutott ideje, hogy új történeteket írjon, de elővette, és jelentősen átdolgozta, újraírta korábbi, többek közt Winnetou-történeteit is. Az a forma, melyben a magyar közönség megismerte az apacsok törzsfőnökének életét, ekkoriban öltött testet.
Váltig állította, hogy nagy utazó volt, és a könyveiben bemutatott kalandokat személyesen is átélte, holott nagyobb külföldi utazásra először csak 1899-ben vette rá magát, akkor Egyiptomban és Szumátrán fordult meg. Mindezek mellett legendákat szőtt saját rendkívül tehetségéről és intelligenciájáról azzal, hogy gyakorlatilag haláláig kitartott mellette, miszerint utazásai során 40 különböző nyelvet és dialektust sajátított el. Az utazásokra bizonyítékként fotókkal szolgált, melyek azonban saját házában, hatalmas néprajzi- és fegyvergyűjteményével pózolva készültek róla.
Első kiadású May-kötetek egy múzeumban
May regényeinek főhősei tisztaszívű, keresztény érzelmiségű alakok, egyesek szerint egyik leghíresebb teremtménye, Old Shatterhand valójában annak megtestesítője, hogy milyen is akart lenni May világéletében, és a beszámolók szerint ez egyértelműen nem sikerült neki. Bár a vadnyugati történetek leírásai, karakterei tökéletesen megfelelnek a későbbiekben autentikus amerikai alkotásokban látottaknak, May valójában saját szemével sosem látta az általa sok tucatszor megénekelt világot. Az Egyesült Államokban is mindössze egyetlen alkalommal járt, 1908-ban, de akkor is csupán New Yorkból a Niagara-vízesésig jutott.
May gigászi enciklopédia-, lexikon-, és útleírásgyűjteménye segítségével lényegében ugyanazt a módszert használta, mint pályatársa, Jules Verne. Míg a francia legenda tudományos kötetek és világtérképek közt írta meg egzotikus tájakon játszódó, a sci-fi előfutárának tekinthető regényeit, addig May úti beszámolókat felhasználva a kalandregények prototípusait alkotta meg James Fenimore Cooper, és Robert Louis Stevenson munkáinak hatása nyomán.
Ahogy mindenki ismeri őket, Winnetou és Old Shatterhand
Biztos vagyok benne, hogy közületek sokan a kiváló német írót May Károlyként ismertétek meg a könyvek borítójáról, holott a világon semmi köze nem volt Magyarországhoz. A külföldi írók neveinek magyarítása, akárcsak a művek politikailag kényes tartalmának kigyomlálása rendkívül nagy divat volt a szocialista rendszerben, ugyanakkor regényeinek iszonyú népszerűsége is ekkorra tehető. May művei idehaza még a szerző életében elkezdtek megjelenni, a Winnetou első magyar nyelvű kiadása pl. 1904-re datálódik, a hetvenes években közreadott javított kiadás eladott példányszáma pedig a ma már elképzelhetetlen 120 ezres példányszámot súrolta.
May-t egy kicsit nem csak mi, de mindenki magáénak érzi, nemzetköziségére pedig kiváló példa műveinek számtalan filmadaptációja. Egy német író művéből, német rendezők amerikai, francia és szerb főszereplőkkel, olasz mellékszereplőkkel Jugoszláviában forgattak Amerikában játszódó westernfilmeket.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
