- Benke Éva
- 2021. január 12. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Rengeteg olyan kalandregényíró van, aki fantasztikus izgalmakat vetett papírra, ám ő maga sosem lépett ki a kényelmes élet nyújtotta nihilből. Nem így tett azonban a világirodalom egyik legismertebb írója, Jack London, akinek élete éppoly kalandos volt, mintha csak a legendás szerző írta volna. A mérhetetlen szegénységben nevelkedett író örök nyughatatlan volt világéletében, ugyanakkor olyan elképesztő elbeszélő tehetség is, aki szavaival vitt el minket az éhes farkasok és könyörtelen aranyvadászok közé, hogy csöppnyi halászhajókon és gyanús gőzösökön utazva járhassuk be a messzi észak gyönyörűen veszedelmes tájait.
Konzervgyári dolgozó, fosztogató osztrigakalóz, fókavadász, hobó, aranyvadász, alkoholista, író és még sorolhatnánk mi minden is volt Jack London. Végül ez a rossz körülmények közül jött, forrongó, kíváncsi és mindent látni vágyó fiatalember lett az amerikai irodalom egyik legkivételesebb alakja, aki a legenda szerint sose aludt öt és fél óránál többet.
Amikor Jack London – születési nevén John Griffith Chaney – egy vándor asztrológus törvénytelen gyermekként 1876-ban meglátta a napvilágot, senki nem gondolta volna, hogy az amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású alakja válik belőle. A szerző sanyarú gyerekkora miatt már idejekorán megtapasztalta az élet kegyetlen arcát: 13 évesen 12-18 órát robotolt egy konzervgyárban, hogy eltartsa testvéreit és édesanyját, aki nem sokkal születését követően férjhez ment egy John London nevű kétgyermekes özvegyemberhez. John az ő nevét vette fel, a Jack keresztnevet pedig magának választotta.
A gyermek a nehéz körülmények elől az olvasásban lelt menedéket, szenvedélyes figyelemmel falta a betűket, és talán innen merített ötletet ahhoz a kalandos élethez is, amit végül meg is valósított. Jack London ugyanis már gyerekként sem bírta az egyhangúságot, így hátrahagyva az eseménytelen gyári munkát, fosztogató osztrigahalásznak állt. A robotéletmód helyett egy igencsak vakmerő és veszélyes munkát választott hát, hiszen az osztrigaőrök gyakorta lőttek utána az osztrigatelepeket fosztogató kalózoknak.
Akármilyen kalandos és csapodár életet is élt Jack London, imádott könyveiről sohasem feledkezett meg, a Bibliától, Darwin, Marx és Nietzsche munkáin át a kalandregényekig, mindent elolvasott. 1893-ban ő maga is szerencsét próbált az írással, és miután egy újság pályázatára beküldött Tájfun Japán partjainál című elbeszélését első helyezéssel jutalmazták, elhatározta, hogy ő is író lesz. Ekkor mindössze 19 éves volt, ám mint oly sok minden az életében, a siker sem jött könnyedén.
Mivel írásait számtalanszor elutasították, és Amerikába visszatérve többször is felkopott az álla, úgy döntött, hogy a biztos munka helyett ismét a kalandot választja. Miután rövid ideig szénhordásból kereste a kenyerét, végül csavargónak állt, és csatlakozott egy utcai bandához, majd a Kelly hadserege nevű munkanélkülieket tömörítő tiltakozó szervezethez. Nem egyszer tartott lázító beszédet az utca tömegének, sőt egy tüntetést is szervezett Washingtonban, amely némi eredményre is vezetett.
Később a csavargó életmóddal szakított és a tanulásnak szentelte az idejét: négy iskolai év anyagát egy év alatt tanulta meg, leérettségizett, sőt egyetemre is járt egy ideig, ám azt végül anyagi okok miatt megszakította. Ennek az időszaknak a történetét egyébként Martin Eden című önéletrajzi könyvében örökítette meg, amelyet a mai napig az egyik legnagyszerűbb regényeként tartanak számon. A 1890-es évek Amerikájában Jack Londont sem kerülhette el az aranyláz, így az író Alaszkába utazott, ám a kincsek helyett skorbuttal, rengeteg kalanddal és még témával a tarsolyában tért haza. Bár akkor még közel sem gondolta, hogy ekkora istenáldotta tehetség lakozik benne, egyre bizonyosabb volt, hogy az írásból szeretne megélni, így mániákusan ontotta magából a történeteket, mígnem 1900-ban megjelent első novelláskötete, A Farkas fia. Innen egyenes volt az út a siker felé, és bár az időközben többször is megnősült író szép lassan meg is gazdagodott, a kalandoknak sohasem tudott nemet mondani.
Jack London imádta a kutyákat, a legenda szerint kutyaszereplőit Jack nevű juhászkutyájáról mintázta, akit szenvedélyesen szeretett, így talán nem véletlen, hogy éppen egy kutyás történet hozta el számára az abszolút világsikert. Az alaszkai élményeit feldolgozó A vadon szava mai napig az író egyik legismertebb műve, melynek főhőse Buck, a félig bernáthegyi, félig juhászkutya keverék: az ő szemén keresztül nyerünk betekintést a XIX. századi aranyláz történetébe, amikor nagy kereslete volt az ügyes és erős szánhúzó kutyáknak. A vadon szava elsöprő sikere után három évvel született meg a farkasból kutyává szelídült Fehér Agyar históriája, akinek története nagyon hasonlít Buckéra, hiszen két olyan állatról van szó, akik büszkék, bátrak, és sokszor megbíznak az emberben, aki többször visszaél ezzel.
Jack London azonban nem csak A vadon szavával és a Fehér agyarral ajándékozott meg minket, hiszen az író az említett művek megírása után sem hagyott fel a kutyás történetekkel: A beszélő kutya című történet például egy Jeromos nevű ír terrierről szól, akinek testvére, Mihály Az Éneklő kutya című folytatásban kapott helyett.
Jack London szép lassan elismert íróvá vált, akinek történeteiből még életében elkészültek az első némafilmek. A jogdíjakból bár szépen meggazdagodott, akadt egy kis gond: nem volt az a pénz, amit a szerző el ne vert volna, és miközben alkoholizmusa és vesebaja is egyre inkább elhatalmasodott, szép lassan elindult a lejtőn, és már az írást is csupán kényszernek érezte.
A világirodalmi rangú amerikai író számtalanszor megjárta a poklot és a mennyet, többször is a halál szélén lebegett: majdnem vízbe fúlt, agyonverték, delirált az alkoholtól, ám végül mégsem ezek, hanem a morfium okozta halálát 1916-ban az akkor mindössze negyven éves művésznek. Hogy szándékosan vagy véletlen vetett véget életének, az sosem derült ki, ám az akaratlagosság mellett szól, hogy számos önéletrajzi ihletésű művében – például a Martin Edenben vagy a Tengeri farkasban is – a főszereplő önkezével vet véget életének.
Jack London élete során több mint 50 regényt, kisregényt és elbeszélést írt, olyan széles műfaji palettát felsorakoztatva, amelyre nem sokszor akadt példa a világirodalomban. Lehetett az állathistória, krimi, utópia vagy szociográfia, amihez London nyúlt, az maga volt az irodalom. Mindegy, hogy egy ír terrier, egy aranyásó vagy egy londoni nyomorult a főszereplő, mögöttük mindig ugyanaz az ember szólalt meg:
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.