Irodalom

A csavargó írózseni, akinek élete maga volt a kaland – 145 éve született Jack London

Hirdetés

Rengeteg olyan kalandregényíró van, aki fantasztikus izgalmakat vetett papírra, ám ő maga sosem lépett ki a kényelmes élet nyújtotta nihilből. Nem így tett azonban a világirodalom egyik legismertebb írója, Jack London, akinek élete éppoly kalandos volt, mintha csak a legendás szerző írta volna. A mérhetetlen szegénységben nevelkedett író örök nyughatatlan volt világéletében, ugyanakkor olyan elképesztő elbeszélő tehetség is, aki szavaival vitt el minket az éhes farkasok és könyörtelen aranyvadászok közé, hogy csöppnyi halászhajókon és gyanús gőzösökön utazva járhassuk be a messzi észak gyönyörűen veszedelmes tájait.

Konzervgyári dolgozó, fosztogató osztrigakalóz, fókavadász, hobó, aranyvadász, alkoholista, író és még sorolhatnánk mi minden is volt Jack London. Végül ez a rossz körülmények közül jött, forrongó, kíváncsi és mindent látni vágyó fiatalember lett az amerikai irodalom egyik legkivételesebb alakja, aki a legenda szerint sose aludt öt és fél óránál többet.

Jack London (1876-1916)

Jack London (1876-1916)

Fosztogató osztrigahalász és buzgó fókavadász

Amikor Jack London – születési nevén John Griffith Chaneyegy vándor asztrológus törvénytelen gyermekként 1876-ban meglátta a napvilágot, senki nem gondolta volna, hogy az amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású alakja válik belőle. A szerző sanyarú gyerekkora miatt már idejekorán megtapasztalta az élet kegyetlen arcát: 13 évesen 12-18 órát robotolt egy konzervgyárban, hogy eltartsa testvéreit és édesanyját, aki nem sokkal születését követően férjhez ment egy John London nevű kétgyermekes özvegyemberhez. John az ő nevét vette fel, a Jack keresztnevet pedig magának választotta.

A gyermek a nehéz körülmények elől az olvasásban lelt menedéket, szenvedélyes figyelemmel falta a betűket, és talán innen merített ötletet ahhoz a kalandos élethez is, amit végül meg is valósított. Jack London ugyanis már gyerekként sem bírta az egyhangúságot, így hátrahagyva az eseménytelen gyári munkát, fosztogató osztrigahalásznak állt. A robotéletmód helyett egy igencsak vakmerő és veszélyes munkát választott hát, hiszen az osztrigaőrök gyakorta lőttek utána az osztrigatelepeket fosztogató kalózoknak.

Ebben az időszakban ismerkedett meg örök „jó barátjával”, az alkohollal is, és miután a kocsmák lelkes látogatója lett belőle, végül úgy döntött, hogy fókavadásznak áll, és egészen Japánig beutazza a vad vizeket.

Jack London gyerekként Bollo nevű kutyájával

Jack London gyerekként Bollo nevű kutyájával

A hobóból lett író

Akármilyen kalandos és csapodár életet is élt Jack London, imádott könyveiről sohasem feledkezett meg, a Bibliától, Darwin, Marx és Nietzsche munkáin át a kalandregényekig, mindent elolvasott. 1893-ban ő maga is szerencsét próbált az írással, és miután egy újság pályázatára beküldött Tájfun Japán partjainál című elbeszélését első helyezéssel jutalmazták, elhatározta, hogy ő is író lesz. Ekkor mindössze 19 éves volt, ám mint oly sok minden az életében, a siker sem jött könnyedén.

Mivel írásait számtalanszor elutasították, és Amerikába visszatérve többször is felkopott az álla, úgy döntött, hogy a biztos munka helyett ismét a kalandot választja. Miután rövid ideig szénhordásból kereste a kenyerét, végül csavargónak állt, és csatlakozott egy utcai bandához, majd a Kelly hadserege nevű munkanélkülieket tömörítő tiltakozó szervezethez. Nem egyszer tartott lázító beszédet az utca tömegének, sőt egy tüntetést is szervezett Washingtonban, amely némi eredményre is vezetett.

Jack London volt tulajdonképpen az első hobók egyike, amelyet Országúton című regényében meg is írt: csavargóként élt, a tehervonatok potyautasaként bejárta fél Amerikát, kicselezte a törvényt, ha pedig nem tudta, akkor leülte a büntetést.

Később a csavargó életmóddal szakított és a tanulásnak szentelte az idejét: négy iskolai év anyagát egy év alatt tanulta meg, leérettségizett, sőt egyetemre is járt egy ideig, ám azt végül anyagi okok miatt megszakította. Ennek az időszaknak a történetét egyébként Martin Eden című önéletrajzi könyvében örökítette meg, amelyet a mai napig az egyik legnagyszerűbb regényeként tartanak számon. A 1890-es évek Amerikájában Jack Londont sem kerülhette el az aranyláz, így az író Alaszkába utazott, ám a kincsek helyett skorbuttal, rengeteg kalanddal és még témával a tarsolyában tért haza. Bár akkor még közel sem gondolta, hogy ekkora istenáldotta tehetség lakozik benne, egyre bizonyosabb volt, hogy az írásból szeretne megélni, így mániákusan ontotta magából a történeteket, mígnem 1900-ban megjelent első novelláskötete, A Farkas fia. Innen egyenes volt az út a siker felé, és bár az időközben többször is megnősült író szép lassan meg is gazdagodott, a kalandoknak sohasem tudott nemet mondani.

Jack London (1876-1916)

Jack London (1876-1916)

Jack London kutyahősei

Jack London imádta a kutyákat, a legenda szerint kutyaszereplőit Jack nevű juhászkutyájáról mintázta, akit szenvedélyesen szeretett, így talán nem véletlen, hogy éppen egy kutyás történet hozta el számára az abszolút világsikert. Az alaszkai élményeit feldolgozó A vadon szava mai napig az író egyik legismertebb műve, melynek főhőse Buck, a félig bernáthegyi, félig juhászkutya keverék: az ő szemén keresztül nyerünk betekintést a XIX. századi aranyláz történetébe, amikor nagy kereslete volt az ügyes és erős szánhúzó kutyáknak. A vadon szava elsöprő sikere után három évvel született meg a farkasból kutyává szelídült Fehér Agyar históriája, akinek története nagyon hasonlít Buckéra, hiszen két olyan állatról van szó, akik büszkék, bátrak, és sokszor megbíznak az emberben, aki többször visszaél ezzel.

Jack London azonban nem csak A vadon szavával és a Fehér agyarral ajándékozott meg minket, hiszen az író az említett művek megírása után sem hagyott fel a kutyás történetekkel: A beszélő kutya című történet például egy Jeromos nevű ír terrierről szól, akinek testvére, Mihály Az Éneklő kutya című folytatásban kapott helyett.

Bár az író szenvedélyesen szerette a kutyákat, ezek a történetek valójában az emberre és a társadalomra világítanak rá, hiszen, ahogy ő maga mondaná: a kutya nemesebbé teszi a nemest és aljasabbá az aljast.”

Jack London a Vadon szava kéziratának keletkezése közben

Jack London a Vadon szava kéziratának keletkezése közben

Szabadesés

Jack London szép lassan elismert íróvá vált, akinek történeteiből még életében elkészültek az első némafilmek. A jogdíjakból bár szépen meggazdagodott, akadt egy kis gond: nem volt az a pénz, amit a szerző el ne vert volna, és miközben alkoholizmusa és vesebaja is egyre inkább elhatalmasodott, szép lassan elindult a lejtőn, és már az írást is csupán kényszernek érezte.

A világirodalmi rangú amerikai író számtalanszor megjárta a poklot és a mennyet, többször is a halál szélén lebegett: majdnem vízbe fúlt, agyonverték, delirált az alkoholtól, ám végül mégsem ezek, hanem a morfium okozta halálát 1916-ban az akkor mindössze negyven éves művésznek. Hogy szándékosan vagy véletlen vetett véget életének, az sosem derült ki, ám az akaratlagosság mellett szól, hogy számos önéletrajzi ihletésű művében – például a Martin Edenben vagy a Tengeri farkasban is – a főszereplő önkezével vet véget életének.

Jack London élete során több mint 50 regényt, kisregényt és elbeszélést írt, olyan széles műfaji palettát felsorakoztatva, amelyre nem sokszor akadt példa a világirodalomban. Lehetett az állathistória, krimi, utópia vagy szociográfia, amihez London nyúlt, az maga volt az irodalom. Mindegy, hogy egy ír terrier, egy aranyásó vagy egy londoni nyomorult a főszereplő, mögöttük mindig ugyanaz az ember szólalt meg:

Jack London, aki a társadalom mélyrétegéből érkezett, majd szakadatlanul törve felfelé elért mindent, amit lehetett, hogy megértse az emberi és a természeti lét között húzódó törékeny összhangot.

Jack London kedvenc lovával

Jack London kedvenc lovával

Kapcsolódó cikkek

Frank Miller a modern képregény élő legendája

Bűnös hősök, hazug feloldozások – Frank Miller, a hibrid-noir fenegyereke

A kultikus képregényíró, aki immár negyven éve sikert sikerre halmoz.

Képregény

2021. 04. 21.

Stephen King és fia, Joe Hil

Magyarul is megjelenik Joe Hill kultikus horror-novelláskötete

Stephen King fia 2005-ben futott be a most megjelenő gyűjteménnyel.

Hírek

2021. 04. 20.

A felfedezés igazi filmtörténeti kuriózum lenne

Hajtóvadászat Brazíliában Orson Welles elveszett kópiája után

A dokumentumfilmes stáb sikere igazi filmtörténeti kuriózum lenne.

Hírek

2021. 04. 19.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

William Peter Blatty: Az ördögűző

Világirodalmi krónikák 28. – William Peter Blatty: Az ördögűző

A birsalmasajt árus fiának, a szaudi hercegnek hátborzongató regénye.

Irodalom

2021. 04. 15.

5 női krimi, mely ötvözi az izgalmat és az érzékenyítést

5 női krimi, mely ötvözi az izgalmat és az érzékenyítést

Ha letehetetlen könyvre vágsz, de szeretnél közben a lélek útvesztőiben is bolyongani, íme néhány ötlet.

Irodalom

2021. 04. 13.

A tatabányai József Attila XIV. Nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó verseny plakátja, 2021.

Versolvasóvá nevelés József Attilával a magyar költészet napján

A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük egyik legnagyobb költőnk születésnapján.

Irodalom

2021. 04. 11.

Németh László (1921. április 18. – 1975. március 3.), fotó 1963-ból

A méltatlanul elfeledett Németh László, a magyar szellemi erők organizátora

Mi inspirálta Németh László regényeinek görög nőalakjait?

Irodalom

2021. 04. 07.

Hirdetés