- Kovács Krisztián
- 2022. október 17. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Bár a kultúra bölcsőjeként egyértelműen Európát jelöli meg a történelem, fontos megemlíteni, hogy a világ legelső irodalma Mezopotámia mellett az ókori Egyiptomból származik. A két különböző – hieroglif és hieratikus – írás legelső összefüggő szövegei i. e. 27. századból eredeztethetők. Olyan híres „olvasmányokról” van szó, mint a Holtak könyve, mely valamikor i. e. 13. és 16. század közt íródott, és akkor még nem is beszéltünk a szájról-szájra terjedő, majd papirusztekercsekre íródott elbeszélésekről, Szinuhe, a hajótörött, vagy a két testvér történetéről.
Afrika a XX. század egzotikus, ám veszélyes színtere volt, nem hiába kalandoztak szavannáin vadakat és ihletet kergetve Nobel-díjas írók, mint Ernest Hemingway, vagy Jean-Marie Gustave Le Clezio, az elnyomás, a folyamatos háborúk, a korrupció, a rabszolgaság, a diktatúrák és kegyetlen népírtások pedig érthető módon a mai napig nyomasztják a lakosság lelkiismeretét, és éppen ezek azok a motívumok, melyekből a Fekete Kontinens íróinak témái is táplálkozni tudnak. Összegyűjtöttünk most Nektek 10 hamisítatlan afrikai regényt.
A 2003-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett John Maxwell Coetzee jelenleg talán a Dél-Afrikai Köztársaság legnevesebb szerzője. Az idén épp a 80. évét betöltött író leghíresebb műve az 1980-ban megjelent A barbárokra várva, mely egyébként épp idén kapja meg a saját filmadaptációját. A fiktív afrikai ország határvidékén játszódó történet főszereplője egy erődváros bírója, akinek állítólagos mulasztását vizsgálóbizottság érkezik kivizsgálni. Coetzee a manipulált külső fenyegetettség, a felsőbbrendű állam teljhatalmú és brutális terrorja köré csavarja fel a történetet, mely kifutásában igen hűen idézi meg George Orwell 1984-ének zárását, a hatalmi gépezetekkel szemben tehetetlen kisember kilátástalan háborúját.
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
Az újságíróból lett író és forgatókönyvíró, Lauren Beukes Arthur C. Clarke-díjas urban fantasy-ja meglehetősen érdekes alapötlet köré épül: azokat a bűnösöket, akik más haláláért felelősek egy misztikus és megmagyarázhatatlan átok sújtja, afféle külső lelkiismeretként állatok szegődnek a nyomukba, melyek miatt az átlagpolgárok könnyedén kiközösítik őket. Fülledt, poros, dél-afrikai remekmű, mely kiváló nyelvezettel vegyíti a fantasy-t az alternatív idősíkon játszódó történetével, és képes az aktuális társadalmi problémákra is szimbolikusan, vagy épp kevésbé szimbolikus reflektálni. Beukes emellett kiválóan ötvözte a noir hangulati elemeit a parapszichológia furcsaságaival, amiből egészen egyedi regény született.
Lauren Beukes: Zoo City
A joruba származású, de angol nyelven alkotó író igazi szupersztárnak számít hazájában, Nigériában, ráadásul nem csupán regényíróként, de drámaíróként is közismert. Soyinka a nigériai politikai rendszerek elkötelezett kritikusa, de hosszú pályafutás során tulajdonképpen bármely afrikai diktatórikus rezsim ellen felemelte a szavát, és ez az attitűd hatja át műveit is. A sokak által főműveként emlegetett 1981-es Aké-ban gyermekkorának állít emléket, ám ennél jóval átfogóbb tablót nyújt át szülőföldjéről, annak viszonyairól, hiedelemvilágáról, miközben saját útkeresését is kiválóan összefoglalja. Érzékletes írásmódja, és méregerős képei miatt is lehetett az első fekete-afrikai író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat munkásságáért 1986-ban.
Wole Soyinka: Aké
A 2007-ben megjelent önéletrajzi ihletésű beszámoló húsbavágó mű az afrikai gerillaharcok valóságáról. A szerző, Ishmael Beah mindössze tizenhárom évesen került a kormányhadsereg sorállományába, és egészen tizenhat éves koráig harcolt, míg az UNICEF ki nem mentette onnan. A több mint húsz nyelvre lefordított műben azonban nem csupán a borzalmakról emlékszik meg, sokkal inkább egyfajta megtapasztalt, és átfogó útmutatót ad át arról, miként lehetséges magunk mögött hagyni azt a poklot, amit a legtöbb ember soha életében nem tapasztal meg. Beah műve sajnos a mai napig aktuális, Afrika, sőt Dél-Amerika földjén is gyerekkatonák harcolnak manapság is, mi viszont csak annyit tehetünk, hogy hálát adunk, amiért a mi gyerekeinknek más sors jutott.
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
A nigériai származású író 2010-es, World Fantasy-díjat nyert regénye a fantasy-t egy olyan helyre vitte el, melyet korábban ritkán láthattuk. A posztapokaliptikus Afrikában járunk talán a távoli jövőben, talán egy párhuzamos univerzumban, nem számít, itt látja meg a napvilágot Onyesonwu, a nemi erőszakból fogant főszereplőnk, egy félvér, aki ráébred, hogy különleges erő birtokosa. Okorafor regényének legnagyobb erénye, hogy bár támaszkodik a hőst középpontba állító, klasszikusnak is nevezhető fantasy toposzokra, de tovább is megy ennél, itt ugyanis hősünk ugyanolyan gyarló, végtelenül emberi, dacos tinédzser, ugyanakkor bátor akarnok, a felnövés egy olyan szintjén, melynek érzelmi káoszán mindannyian keresztülmentünk.
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
A francia nyelven alkotó kameruni származású író épp 10 évvel ezelőtt hagyott itt minket, ám a mai napig őt tekintik a modern kameruni irodalom megalkotójának. 1956-os kisregénye, Az öreg néger és a kitüntetés egyfajta esszenciája saját művészetének, tömör és lényegretörő, egyszerű, de gyönyörű nyelvezettel megírt olykor mégis kellemetlenül realista mű, mely mégis tobzódik a humoros, szatirikus, sőt gúnyos képekben az elnyomóihoz ragaszkodó öreg Meka alakjában. Oyono személyes érintettsége az egész, rövidke művön végigvonul, és vélhetően éppen ez által az afrikai emberek érzéseit, és gondolatvilágát páratlan éleslátással képes átadni, és bár ez nekünk, európaiaknak elsőre talán furcsán hat, könnyű megbarátkozni és együttérezni vele.
Ferdinand Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés
Wilbur Smith a 87. évét töltötte idén, de továbbra is fáradhatatlanul dolgozik, ráadásul történelmi kalandregényeiben mindig egységesen magas minőséget képvisel, bármelyik sorozatáról is legyen szó, így tulajdonképpen akármelyik regényét hozhattuk volna. Az 1964-ben az Amikor az oroszlán zabál című kötettel induló, és tavaly a 19. köteténél járó széria a Courtney-család történetét meséli el. Az egyes epizódok megjelenése nem feltétlenül kronológiai sorrendben követi az eseményeket, bátran ugrándozik az időben, de alapvetően az 1667-es esztendőben veszi fel a fonalat, és egészen a második világháborúig követi a vérvonal képviselőinek olykor nyaktörő kalandjait Afrika vadregényes tájain át.
Wilbur Smith: Amikor az oroszlán zabál
Immáron a harmadik afrikai születésű Nobel-díjas író a listán, a 2014-ben elhunyt Nadine Gordimer hazájában politikai aktivistaként legalább annyira ismert volt, mint íróként, és ahogy az 1991-es Nobel-díj átadáskor az Akadémia is megindokolta, briliáns stílusával éles kritikáját írta meg az országában évtizedek óta napirenden lévő faji kérdéseket. A July népe 1981-ben jelent meg, egy olykor bizarr gondolatkísérlet ez, melyben az írónő felvázolja, mi történne az apartheid rendszer alatt egy polgárháborúba torkolló erőszakos rendszerváltás esetén, mit tennének a fehérek, akik ugyanúgy magukénak érzik Dél-Afrikát, mint azok a feketék, akik felett „uralkodtak”. Sajátos nézőpontú, egészen nyugtalanító regény, igazi mestermunka.
Nadine Gordimer: July népe
Az ibó származású nigériai író, költő, Achebe az amerikai Brown Egyetem professzoraként vonult nyugállományba hazája, sőt, Afrika élő irodalmi legendájaként. Az eredetileg a Széthulló világ című regényével megkezdett Afrika-trilógiája 1958-ban alapozta meg a hírnevét. Achebe a feketék és fehérek szembenállását, és a gyarmatosítás brutális hatásait járja körbe, érzékletes módon szembeállítva a hagyományos, törzsi életformát, a természet szeretetét, a nyugati emberek számára a civilizációt jelentő technológiákkal. A főhős, Okonkwo története olyan mintha egy görög tragédiát olvasnánk, ugyanakkor a regény hihetetlen erénye, hogy Achebe nem „beszél haza”, ugyanúgy megmutatja a törzsi élet hátrányait, ahogy a technológia és a fejlődés előnyeit is, és fordítva.
Chinua Achebe: Széthulló világ
A kenyai író eredetileg angol nyelven, James Ngugi néven kezdte az alkotást, majd 1967-ben immáron több kötetes íróként hagyta el addigi identitását, és ma már kikuju nyelven alkot és a törzs tagjának számít. Az Egy szem búza című műve ugyanebben az évben jelent meg, ez volt az első regény, mely Ngũgĩ wa Thiong’o név alatt látott napvilágot, és ahogy korábbi történeteiben, itt is a hírhedt Mau-Mau mozgalmat járta körbe. Elmélkedik a győzelem fogalmáról, és annak megfizetett áráról, legyőzők és legyőzöttek alakján és áldozatuk jelentőségén át, és nagy formátumú portrét rajzol fel Kenya függetlenedéséről, meglehetősen pozitív, vagy legalábbis derűs kicsengéssel, nem hiába, az idén már 82 éves, és az Egyesült Államok számtalan egyetemén is oktató szerzőt régóta emlegetik a Nobel-díj várományosai közt.
Ngũgĩ wa Thiong’o: Egy szem búza
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
