• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Kuczka Péter Zórád Ernő képregényrajzolóval egyeztet 1986-ban

Irodalom

A galaktika forradalmára – 20 éve hunyt el Kuczka Péter

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Kossuth Fantasztikus Könyvek, Kozmosz és Galaktika Fantasztikus Könyvek, Galaktika magazin, és Metagalaktika antológia, Sci-fi mesterei sorozat, és több mint 30 évnyi irodalmári tevékenység, mely meghonosította Magyarországon a science fictiont, és amely számtalan érdeklődő fiatalnak adott útmutatást egy olyan zsánerről, mely az adott korban idehaza addig az irodalmi élet perifériáján tengődött. 20 éve hunyt el a Galaktika forradalmára.

Az a bizonyos 1999. december 8-i nap, mikor a magyar sci-fi úttörője itt hagyott minket, olyan végtelenül távolinak tűnik, hisz gondoljatok bele, aki akkor született, idén már vélhetően érettségi vizsgát tesz, és ahogy jönnek az újabb és újabb generációk, akik már Dan Brown és J. K. Rowling művei miatt szerették meg az olvasást, és esetleg a könyvesboltokban a sci-fi részleg felé kalandoznak, nem is igazán sejthetik, hogy ez az ember mekkora hatással volt a magyar fantasztikus könyv- és lapkiadásra.

Kuczka Péter, 1968-ban

Kuczka Péter, 1968-ban Forrás: cabe-2.blog.hu

Pedig milyen furcsán is kezdődött a történet. Ahogy azt a Kuczka életművét jól ismerők szinte biztosan tudják, a Galaktika későbbi főszerkesztője költőként kezdte irodalmi pályafutását, politikai nyomásra 1950-ben József Attila, 1954-ben Kossuth-díjat kapott, aztán 1964-ig eltiltották a publikálástól az 1956-os forradalomban betöltött szerepének köszönhetően, és tulajdonképpen ez az élmény jelentette életének mérföldkövét, fordulópontját, érdeklődése ugyanis ekkortájt fordult az akkor már az Egyesült Államokban épp aranykorát élő tudományos fantasztikum felé. A kortársak szerint meglehetősen nehéz természetű, és erős akaratú Kuczka Péter végül nem egyszerű szószólója, de jó értelemben véve megszállottja lett aztán a zsánernek, és innen indult egy közel harminc évig tartó elképesztő diadalmenet, melynek hatásait nyomokban bizonyosan érezzük a mai napig is.

A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a sci-fi Magyarországon kevés embert érdekelt igazán, ha mégis, hát nem volt elég minőségi és naprakész termék, mely érdeklődésüket kielégítette volna, és ez alapvetően akkoriban több Kelet-európai országot is érintett. Akadtak ugyan hazai próbálkozások, a háború utáni években adott ki science fictiont a Táncsics Kiadó, az Európa és a Magvető is, (megjelent korábban az Én, a robot és a Solaris is), de a Móra húzta a legnagyobbat, mikor 1969-ben Isaac Asimov A halhatatlanság halála című regényével elindította legendás Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatát. A kötet első oldalain pedig ott szerepelt a szöveg, mely alapvetően nyomta rá bélyegét a hazai sf-kiadásra az elkövetkező közel három évtizedben: „Szerkesztette Kuczka Péter.”

Az eredeti, kis alakos Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat darabjai

Az eredeti, kis alakos Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat darabjai

Mint kiderült, Kuczka kezdeményezése, és a Mórával közösen elindított projekt végül eltalált egy olyan piaci rést, melyről kevesen feltételezték, hogy egyáltalán létezik. A sorozat első évében kiadott kötetek 15-18 ezres példányszámban találtak gazdára, és ez másokat is arra ösztönzött, hogy belefogjanak az sf-kiadásba. Mikor a Kossuth Kiadó is elindította a maga Fantasztikus Könyvek sorozatát, a staféta itt is Kuczka Péter kezébe került, és bár a sorozat 17 kimagasló minőségű kötet után abbamaradt, jól jelezte, hogy igenis van igény idehaza a tudományos fantasztikumra. Ahogy ő mondta: „Nem kell védenem a science fictiont, védi az magát, terjed és növekszik korlátozottsága ellenére, megnyeri az olvasókat, akár tudomásul veszik ezt a támadói, akár nem.”

Kuczka azonban pontosan tisztában volt vele, hogy ahhoz, hogy a műfaj minél szélesebb rétegekhez jusson el, követni kell a tengerentúli példát, vagyis alkotni egy olyan rendszeresen megjelenő folyóiratot, melyben időről-időre közölhetők a zsáner épp aktuális írásai, ráadásul ezzel párhuzamosan esélyt ad feltörekvő magyar íróknak is a megjelenésre. A kezdeményezés szülte a méltán kultikus Galaktikát, melynek első lapszáma 1972-ben jelent meg, először negyedévenként. A Galaktika azonban az elejétől fogva több volt, mint egy egyszerű folyóirat, antológia volt, gyűjtemény, a piacon egyeduralkodó név, melyen át Kuczka Péter szervezhette és irányíthatta az országhatárokon belül kibontakozni vágyó tudományos fantasztikus irodalmi életet. Az olykor nyolcvanezer példányban megjelenő (és elfogyó) lap 1985-től aztán havi rendszerességű megjelenésre váltott, és már nem koncentrálódott kizárólag novellákra, vagy kisregényekre, cikkeket, portrékat és filmismertetőket is közölt.

Az immáron folyóirattá alakult, nagy alakos Galaktika

Az immáron folyóirattá alakult, nagy alakos Galaktika

A Galaktika jelentőségét nehéz a mai kor viszonyai közt érzékeltetni, és tekintve, hogy én is csak Kuczka Péter halála környékén ismerkedtem meg a folyóirattal, amikor az már évekkel korábban megszűnt, csak találgathatom, mit is jelenthetett ez akkoriban. Bár akadtak próbálkozások, a Galaktika lényegi versenytárs nélkül húzta le fennállásának legnagyobb részét. Elsőként hozott el olyan angolszász szerzőket a magyar olvasókhoz – persze szigorúan a cenzúra keretein belül maradva – melyekkel korábban idehaza nem találkozhattunk, ráadásul olyan elképesztő mennyiségben nyomták ki, hogy nem akadt háztartás, ahol ne ismerték, vagy forgatták volna. Kijelenthetjük, hogy a Galaktika ekkoriban nem a science fiction terméke volt, hanem idehaza maga volt a science fiction, és erről elsősorban Kuczka Péter tehetett.

Aki egyébként nem is elégedett meg ennyivel. A hetvenes évek végén az akkor még az Erzsébet körúton székelő szerkesztőség megannyi olvasói levelet kapott, melyben arról érdeklődtek, lesz-e utánnyomás a régebbi lapszámokból, illetve a munkatársaknak vannak-e tippjeik azzal kapcsolatban, honnan lehet beszerezni azokat. Kuczka Péter pedig megint nem hazudtolta meg önmagát. Megjelent az első MetaGalaktika, melyet még aztán nyolc szám követett, és mely válogatást nyújtott az első 25 lapszámban közölt novellákból, majd később mindig egy-egy tematikára épült, és hagyománya egyébként a Galaktika 2004-es újraindulását követően is folytatódott. Ezzel tulajdonképpen – ahogy Kuczka is fogalmazott a legelső kötet előszavában – megszületett az antológia antológiája, újabb magas minőségű kiadványt juttatva a piacra, amiből bárki könnyedén képet kaphatott arról, miként is áll jelenleg a science fiction.

Az antológia antológiája

Az antológia antológiája

Kuczka, hála annak a szerkesztői tevékenységnek, mely megmutatta a kultúrpolitikai vezetőknek, hogy a zsánernek igenis van létjogosultsága, egy idő után lehetőséget kapott, hogy részt vehessen a különböző külföldön megrendezésre kerülő science fiction találkozókon, mint amilyen az EuroCon, így a Galaktika sikeréről már nem kizárólag idehaza beszéltek, hanem a nyugati országokban, vagy egyenesen a tengerentúlon is. A találkozókon történt ismerkedéseknek hála Kuczka egy idő után tömegével kapta a külföldi lapok szerkesztői által ajánlott köteteket és válogatásokat, melyekből aztán kedvére szemezgethetett, melyiknek is érdemes megszerezni a jogait, és leközölni a tervezés alatt álló lapszámokban, vagy beilleszteni a Kozmosz, később pedig a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatba. Ráadásul a kapcsolati tőkének hála 1988-ban pl. Budapesten került megrendezésre a WSF kongresszus, Kuczka pedig haláláig jó barátságot ápolt olyan neves angolszász írókkal, mint pl. Frederik Pohl, az Átjáró-sorozat szerzője.

A Galaktika, és így annak főszerkesztője hosszú évek rendkívüli kitartásával tehát kiszabadította a műfajt a hazai ponyvairodalmi címke alól, ezt jól jelzik a példányszámok is, Huxley Szép új világa például 240 000 példányban talált gazdára, ami akkor is elképesztő szám volt, de gondoljatok bele, manapság, ha egy könyv 2-3 ezres példányszámban elkel, már komoly sikerről beszélünk. Ahogy Kuczka fogalmazott: „Sci-fi kiadványok keresik meg azt a pénzt, amelyet a kiadók ’rendes’ művek dotálására fordítanak. Ezért mulatságos, amikor komoly írók 4-5 ezer példányos dotált könyveik fedezetében lángot okádnak a sci-fire.” Nem utolsósorban pedig Kuczka tevékenysége, részvétele a találkozókon, és nemzetközi szerepvállalása (külsős tagként beválasztották z Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségébe), nem csak lökést adott az ország fantasztikus könyvkiadásának, és tágította az olvasók irodalmi horizontját, de feltette Magyarországot a térképre, melynek hatásait alighanem egyetlen mai sci-fivel vagy fantasyval foglalkozó könyvkiadó vezetője és szerkesztője sem vitatná.

Számomra azonban Kuczka Péter sosem egyszerű szerkesztő volt, aki kulcsfontosságú orgánumok és kötetek felett bábáskodott, a cikk címe nem véletlenül említi forradalmárként. Bizony, Kuczka a science fiction szószólója volt, zászlóvivője, elsőszámú harcosa, forradalmára, és bizony, mint minden forradalmának, neki is máig kétes a megítélése szakmai körökben. Kevesen tagadják, hogy rendkívül szigorú embernek ismerték, és ez válogatási elveire is alaposan rányomta a bélyegét, ami tehát megjelenthetett a Galaktikában, és az általa szerkesztett könyvsorozatokban, az nem feltétlenül a sci-fi adott korban lévő helyzetét, sokkal inkább Kuczka személyes ízlését tükrözte. (Szinte már legenda, hogy Gáspár András, a későbbi Vallhalla Páholy alapítója, Kiálts farkast! című regényével kopogtatott Kuczka ajtaján, de a szerkesztő elutasította. Érdekes módon ugyanígy nem jelent meg Kuczka idején Magyarországon William Gibson Neurománc című stílusformáló remeke sem.) Hogy ez mennyiben jó, vagy rossz, nos, inkább azt gondolom, elkerülhetetlen. Az a szocialista rendszer, mely akkoriban működtette az országot, szinte megkövetelte, hogy minden egy kézben összpontosuljon, Kuczka Péter pedig vélhetően minden fejfájást okozó hozadékával együtt is lubickolt ebben a helyzetben. A mi szerencsénk, hogy nagyjából 70-80%-ban igencsak szemfülesen, és jó érzékkel, kitűnő ízléssel nyúlt a műfajhoz, és olyan értékteremtő műveket válogatott be sorozataiba, melyek azóta is sokunk meghatározó olvasmányélményei.

1980-tól immáron nagyobb alakban, 1988-tól pedig Galaktika Fantasztikus Könyvek néven

1980-tól immáron nagyobb alakban, 1988-tól pedig Galaktika Fantasztikus Könyvek néven

Ne feledjük el azt se, hogy szigorú válogatási elvei mellett (melyek még inkább megszigorodtak, ha magyar művekről volt szó), a Kozmosz, majd később a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban folyamatosan jelent meg önálló kötettel, vagy akár több kötettel is Szepesi Mária, Zsoldos Péter, Szentmihályi Szabó Péter, Csernai Zoltán, vagy éppen Lőrincz L. László. Ezek a válogatási elvek hozták el először Magyarországra az Alapítvány-trilógiát, Arthur C. Clarke Űrodisszeia-történeteit, a Galaxis útikalauz stopposoknak című Douglas Adams művet, Arkagyij és Borisz Sztrugackij valamint Stanislaw Lem több művét, Jorge Luis Borgest, Kurt Vonnegutot, vagy épp Frank Herbert legendás Dűnéjét, és olyan külföldön elismert zsánerszerzőket vonultatott fel, mint Robert Sheckley, John Brunner, Harry Harrison, vagy Wolfgang Jeschke. Kuczka: „Minden tiszteltünk és szeretetünk mellett sem feledkezhetünk meg arról, hogy a science fiction irodalomnak csak kisebbik része valódi művészi érték, a nagyobbik része olcsó szórakoztatóipari termék.” Szerencsére Kuczka Péternek sikerült ebben is megtartani a megfelelő arányokat.

Kuczka elköteleződését nem kizárólag a töméntelen mennyiségű sorozat, önálló kötet vagy novella jelzi, ennek bizonyságát leginkább az általa írt cikkekben, könyvismertetőkben, elő és utószókban, életrajzokban találhatjuk meg. Szavaiból árad a műfaj feltétlen szeretete és tisztelete, egy olyan műfajé, melynek létjogosultságát irodalomtörténészek és kritikusok a mai napig képesek megkérdőjelezni, és nem volt ez másként a Galaktika aranykorában sem, Kuczka azonban volt olyan önfejű és makacs, hogy ne érdekelje ki, mit mond arról, amit tesz, és amire minden idejét áldozza, hiszen a folyamatosan növekvő vagy éppen magasan stagnáló példányszámok, és az a korábban elképzelhetetlen műfaji kiteljesedés bizonyította számára, hogy jó irányba halad. Ahogy fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Szerkesztem a Galaktikát, amelyről csak külföldön tudják, hogy egyike a világ három legjobb magazinjának.”

Kuczka Péter Zórád Ernő képregényrajzolóval egyeztet 1986-ban

Kuczka Péter Zórád Ernő képregényrajzolóval egyeztet 1986-ban Forrás: wikipedia.org

Persze a rendszerváltás nem kímélte a Galaktikát sem, mely még működött ugyan néhány évig, végül 1995-ben, a 175. lapszámmal megszűnt, a Galaktika Fantasztikus Könyvek 1994 végén húzta le a rolót, és bár Kuczka megpróbálkozott még egy önálló sorozattal, Az SF mesterei címen, végül egy tucat kötet után ennek is vége szakadt, a magyar sci-fi űttörője pedig a megváltozott könyvpiaci viszonyok közt inkább úgy döntött – és ebben bizonyára szerepet játszott, hogy közben betöltötte 72. életévét – hogy itt az ideje visszavonulni. Pedig rendkívül optimistán tekintett a jövőbe. A Galaktika 1989 januárjában megjelent 100. számában Halmos Ferenc készített vele interjút, ahol zárszóként ennyit felelte arra a kérdésre, vajon milyen lesz a lap 500. száma: „Kitűnő lesz. Nem papíron jelenik meg, hanem az előfizetők saját elektronikus szerkentyűiken olvashatják otthonukban. Mi pedig ott ülünk majd a szerkesztőségben és nyomkodjuk a billentyűket, valamikor a jövő évezred második évtizedében.”

Hiába következtek aztán igencsak termékeny (és bizonyos szempontból kártékony) évek a magyar sf-kiadásban, ahol kiadók, szerkesztők és írók jöttek és mentek (ne feledjük, hogy immáron Burger István irányításával 2004-ben újraindult a Galaktika, aztán a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat is) tagadhatatlanul lezárult egy korszak, melyet ellentmondásaival együtt is bátran nevezhetünk a magyar sci-fi aranykorának. És, ahogy minden korszaknak léteznek nagy alakjai, akik akár önállóan is felelősek annak alakításáért, és felemelkedéséért, úgy ennek is megvolt a maga forradalmára, aki idén töltené 95. életévét, és akinek nevét érdemes megismernie a jövő sf szerető generációinak, hisz ő ültette el annak a fának a magjait, mely a mai napig zöldell.

Kapcsolódó cikkek

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Bálint Ágnes hősei bélyegen /Forrás: https://metropol.hu/vip/balint-agnes-rajzilmek-frakk-vizipok-mazsola-es-tade-emlekhaz-vates-842558/

Frakk és Mazsola megálmodója – 100 éve született Bálint Ágnes

1922. október 23-án született Frakk, Kukori és Kotkoda, Mazsola, Manócska és Tádé megálmodója, a József Attila-díjas  magyar író, szerkesztő, dramaturg….

Philip K. Dick: Kamu Rt, azaz a könyv, amit a borítója hívott életre

A Kamu Rt. az utolsó önálló Philip K. Dick regény az Agave kiadó gondozásában, de nem csak ettől lesz emlékezetes.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. november 9.

    Amikor a Föld szilánkokra szakadt – Christelle Dabos Tükörvilág-sorozata

    A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.

    • 2022. október 17.

    A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

    Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

    • 2022. október 5.

    Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

    Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

    • 2022. szeptember 29.

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    • 2022. szeptember 9.

    Rejtőzködők, ügynökök, kalandorok – 6+1 rejtélyes író a XX. század irodalmából

    Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.