Kovács Krisztián
2019. november 11. | Becsült olvasási idő: 5 perc

A Galaktika kistestvére – 35 éve indult a Robur magazin

Sokszor gondoltam arra, mennyire szerettem volna tizenéves, érdeklődő fiatal lenni a 80-as évek eleje-közepe táján, amikor fénykorát élte a Galaktika, mely akkoriban antológiából folyóirattá alakult, dübörgött a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat, immáron nagyobb alakban; az újságosoknál Hahota és Kockás, valamint Rakéta regényújság várta a fiatalokat, a kereslet pedig olyan óriásira duzzadt, hogy mindezek mellett a bődületes példányszámok mellett is újabb és újabb kiadványok indítása vált szükségessé az olvasói igények kielégítésére.

Létezett a lapok közt egy igazi, kérészéletű klasszikus, aki nagyobb társai mellett igyekezett boldogulni, mint az öccs, aki folyton a bátyja játékaiban akar részt venni, ez a bátyj azonban az a típus, akivel ugyanaz az érdeklődési körük, ugyanazt szeretik, és ugyanazért harcolnak, így aztán kézen fogva gyalogolnak be a fantasztikumot kedvelők hálószobájába, és foglalják el megérdemelt helyüket a könyvespolcokon. Idén immáron 35 év telt el azóta, hogy elindult a Robur magazin, mely valahol sajnos megrekedt a Galaktika árnyékában, ám az egészen biztos, hogy aki egyszer a kezébe vette valamelyik lapszámát, kellemes nosztalgiával olvasta tovább és tovább.

Robur magazinok licit alatt

Az 1980-as évek elejére hihetetlen dömping alakult ki a magyar szórakoztató könyv- és folyóiratpiacon. A Galaktika ekkorra már túl volt egy aprócska arculatváltáson, ráadásul többek közt a 70-es évek végén felpörgő sci-fi filmművészet – élén természetesen a Csillagok háborújával, valamint az első Alien-filmmel – újabb változásokat indukált, aminek hatására a korábbi antológia 1985-től nagyalakos magazinként üzemelt tovább, havi megjelenésekkel, egyszerűen azért, mert a sok tízezres eladott példányszámok mindennél ékesebben beszéltek az olvasói igényekről.

Ekkoriban természetesen már javában futott – egészen pontosan 1969 óta – a Galaktikához hasonlóan Kuczka Péter nevével fémjelzett Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat. A Móra Kiadó saját berkeiben belül, kifejezetten jó érzékkel indított el egy ezzel párhuzamos szériát 1964-ben, melynek szerkesztését Rónaszegi Miklósra bízta, és mely a Delfin-könyvek címkét kapta. Korábban ezt írtam róla: „A leosztás világosnak tűnt, Kuczka és szerkesztőgárdája kizárólag a fantasztikus irodalom mezsgyéjén mozog majd, felnőtteknek, vagy fiatal felnőtteknek szóló regényekkel, és novelláskötetekkel, míg Rónaszegi dolga egy olyan, hatékonyan megválogatott ifjúsági sorozat létrehozása lesz, mely évtizedekre elláthatja olvasnivalóval az arra fogékony olvasótábort. (…) A Móra ráadásul arra is figyelt, hogy a két zászlóshajójának számító sorozat közt legyen némi átfedés, vagyis az olvasók, amint átléptek a megfelelő korba, a boltok polcairól egyszerűen nem a Delfin, hanem a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat egy darabját emelték le, vagyis a Móra házán belül maradtak.”

Rigó Béla otthonában

Hasonló elv hívta végül életre jelen cikk alanyát, a Robur magazint is. A Galaktika – bár olvasótábora meglehetősen vegyes volt – lényegében mégiscsak az idősebb, de legalábbis a fiatal felnőttek generációit célozta meg, hiába olvasták gyerekek is, így a kiadó részéről tulajdonképpen – a Delfin kontra Kozmosz elvet követve – egyértelműnek tűnt, hogy szükséges egy széria, mely kimondottan a fiatalabb generációnak szól. 1984-ben így alapította meg Kuczka Péter és a főszerkesztői feladatokat is magára vállaló, két évvel ezelőtt elhunyt kiváló költő és irodalomtörténész, Rigó Béla a Robur magazint.

Már a széria címadása is egyértelmű utalás az olvasás terepére belépőirodalomként funkcionáló Jules Verne A hódító Robur című regényére. Valóban, a Robur feladata valami hasonló lett volna, megnyerni a fiatalokat az olvasás örömének, vad kalandok, és távoli, egzotikus világok megismerésének, majd tovább engedni őket a Galaktika magazin felé. A Robur azonban sokkal több volt, mint egy híd: olyan tartalmat kellett szolgáltatnia, mely meggyőzi a fiatalságot, hogy hiába lendül fel a sci-fi mozgóképes története, és hozza magával új ötletek sosem látott tárházát, ez nem az olvasás helyettesítésére történik.

Robur magazin

Rigó Béla kiválóan foglalja össze mindezt a törekvést az első lapszám előszavában: „El akarjuk vinni olvasóinkat a távol múltba, ősemberek és ősi szörnyetegek közé, a távoli jövőbe, fantasztikus világokba. Szeretnénk megmutatni olvasóinknak a Föld messzi tájait, a levegő birodalmát, a pálmás szigeteket, a jeges hegycsúcsokat, a tengerek rejtelmeit, a Naprendszer bolygóit, a világűr csillagait. Szeretnénk bemutatni a regények bátor és okos hőseit, nemes céljaikat, akár népük szabadságáért, akár a Föld megmentéséért, akár a végtelenség meghódításáért küzdenek. Szórakoztatni szeretnénk az olvasót. A képzelet szabadságát, az emberiesség győzelmének hitét, az igazság megismerésének Örömét szeretnénk adni. Örülnénk, ha a regények és elbeszélések szereplőivel együtt kutatná távoli vidékek titkait, repülne ismeretlen értelmes lények bolygóira, megfejtené a rejtélyeket, keresné az igazságot.”

A Robur magazin mindössze két esztendeig működött, és összesen 16 lapszámot érte meg, ugyanakkor az ifjúsági irodalom markáns és emlékezetes produktumaként maradt meg alighanem mindenki emlékezetében. Bár jobbára tényleg fiatalabbaknak szóló írások töltötték meg a számokat, a felhozatal mégis változatosabb volt olykor, mint maga a Galaktika. Megfordult a lapokon Nemere István, Lőrincz L. László, vagy akár olyan külföldi nagyságok, mint Isaac Asimov, Sir Arthur Conan Doyle, vagy épp a Sztrugackij-testvérek, de olyan, nem feltétlenül a sci-fi zsánerbe tartozó alakokról szóló történetekben sem volt hiány, mint Sandokan, vagy épp Indiana Jones.

Egy Star Wars-történet a Robur lapjain /Forrás: csillaghaboruk.blogspot.com/

A Robur magazin 16 lapszámából egy teljes, jó állapotban megmaradt sor manapság igazi kincsnek számít, no persze nem pénzben kifejezve. Ha feltévedünk bármely licitoldalra, rövid keresgélés után belebotlunk a fillérekért vesztegetett széria egyes darabjaiba. A Robur értéke, akárcsak a Galaktikáé, a Kozmosz- és a Delfin-könyvek sorozat tagjaié nem pénzben mérhető. Ha manapság végiglapozzuk bármelyiket, úgy érezhetjük, ez nem egy kellemesen nosztalgikus szerelmeslevél saját fiatalkorunkhoz, és egy olyan, manapság már szinte hihetetlen időszakhoz, amikor mindenki, de tényleg mindenki olvasott, és nem csupán azért, mert „nem volt mást tenni”. Választás mindig akadt, az ember egyszerűen csak tudta, hogy egy ilyen magazin jó kezekben lesz nála, és ő is jó kezekben lesz a történetekben foglalt kalandozások közt.