- Kovács Krisztián
- 2021. november 9. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Többször is foglalkoztunk már az oldalon örök kedvenc horrorírónk munkásságával, sorra vettük azokat a regényeit, melyekre még nem csapott le Hollywood, igyekeztünk megfejteni, miért sikerül olyan pocsékul legtöbb művének adaptációja, sőt, megkíséreltük feltárni legnépszerűbb regényeiben megbúvó lélektani tartalmakat is. Itt az ideje, hogy bemutassuk a mi szigorúan szubjektív listánkat az általunk leginkább kedvelt King-regényekről.
Feltűnhet majd mindenkinek, hogy a listában nem láthatjátok egyik Setét Torony-kötetet sem, az ok egyszerű: ez a monumentális regényfolyam még ennél is többet érdemel, ráadásul a 8 megjelent kötet egyetlen gigászi műként értelmezendő, akárcsak A Gyűrűk Ura, és egészen egyedi helyet foglal el King-munkásságában, így inkább most az önálló köteteit vettük sorra. A legtöbb persze közmegegyezéses kedvenc, egy-két kivétellel, de az tény, hogy gyakorlatilag mára mindegyik szerves része a horror és a popkultúra történelmének.
Stephen King életmű
A telekinetikus képességekkel bíró, erőteljes szülői és vallási elnyomásban élő diáklány története 1974-ben váratlanul nagy sikert hozott írójának, és elindította azon a pályán, mely később a popkultúra legnépszerűbb írójává tette. Hogy miért is nagy eredmény a Carrie? Egyrészt a horrort egy gimnázium falai közé, tinédzserek átlagos életébe, átlagos, ám rendkívül nagy hatású hétköznapi problémái közé vegyíti. A történet látszólagos hitelességét csak tetézi a regény formája, a csordogáló sztori közé emelt fiktív dokumentumokkal, miközben a regény képes egyszerre mesélni a felnövéssel járó testi és lelki folyamatok kellemetlenségéről, a gimnazisták életkori megpróbáltatásairól, a vallási bigottság következményeiről, vagy épp a családon belüli erőszakról. Mindemellett az ifjúsági rémregények egy egészen új dimenzióját nyitotta meg a tinihorrorok csúcsidőszaka előtt.
Carrie
Paul Sheldon, a sikeres író, és Annie Wilkes, az ő legnagyobb rajongójának kamaradrámája az egyik legsokkolóbb a King életműből. A Mester ezúttal száműzi a természetfeletti borzalmakat, helyette egy kőkemény pszichológiai thrillert kovácsol, mely garantáltan megtépázza az olvasó idegeit. A Tortúrában éppen az a legfélelmetesebb, hogy nincs benne misztikum; amitől ezúttal rettegni kell, az maga az emberi psziché legmélyebb bugyra, ezáltal a történet sokkal átélhetőbb, hiszen Annie Wilkes „csak” egy ember, és mint olyan, bármikor szembe jöhetne velünk is az utcán. A Tortúra mindezek mellett egy fejlődésregény is, Paul Sheldon, a nárcisztikus önimádó író személyiségének kibontakozása és lágyulása az átélt borzalmak hatására, valamint a sikeres ember, és az őt sikeressé tevő rajongó pszichológiai kórtörténete is egyben.
Tortúra
King második regénye főállású íróvá válását követően született, eredetileg a Második eljövetel címet viselte, mely igazán szimbolikus, ha belegondolunk. King gyakorlatilag nem tett mást, mint megragadta Bram Stoker jól ismert Dracula-történetét, és megírta belőle a saját verzióját az 1970-es évek kisvárosi Amerikájába helyezve a történetet. Ben Mears, sikeres író története mintegy szembenézés saját származásunkkal, saját gyökereinkkel, és a minket egy életre meghatározó gyermekkori élményekkel. A Borzalmak városa az első kísérlet King későbbi ars poeticájának és visszatérő témájának, a kisvárosi életnek a bemutatására, tele lecsúszott, züllött és groteszk alakokkal, problémás családi kapcsolatokkal, melybe éppen ezért először szinte észrevétlenül simulnak bele az emberalakot öltött szörnyek. A regény az új megközelítés miatt úgy tud friss lenni a mai napig, hogy a horror sokat látott toposzait gyártja újra.
Borzalmak városa
Akárcsak a Tortúra, némileg a Halálos árnyék is kivétel, noha nem olyan markánsan, ami a king-i horrort illeti, itt ugyanis megjelennek természetfeletti elemek, de alapjában mégis egy klasszikusnak nem nevezhető bűnügyi regényről beszélünk. Főszereplőnk ezúttal ismét egy író, Thad Beaumont, aki George Komor álnéven adja ki rendkívül sikeres regényeit, ám miután ez az alteregója egy agresszív, önpusztító én, úgy dönt, családja érdekében leszámol vele. George azonban nem hagyja. A Halálos árnyékba nehéz nem belelátni King 80-as évekbeli masszív, drogos delíriumban, alkoholgőzben eltöltött kálváriáját, és annak vágyát, hogy maga mögött hagyja mindezt. A regény egyben az író önéletrajzi ihletettségű segélykiáltása, atmoszférájában és elemeiben pedig egyértelmű tisztelgés David Lynch Kék bársony című filmje iránt.
Halálos árnyék
A listán szereplőktől talán némileg elütő hangvételű mű, sokkal inkább King 2000-es és 2010-es években született műveivel rokon, ahol a természetfeletti valóban csupán az írói eszközök szintjére redukálódik, ugyanakkor az egyik legcsodálatosabb, leginkább szívet tépő történet, melyet a Mester valaha is papírra vetett. Az eredetileg hat kisebb kötetben megjelent folytatásos mű Paul Edgecombe, a Cold Mountain fegyház halálsorának főnöke, és John Coffey, a halálraítélt óriás különös barátságának története, mely nem csupán egy szomorú-felemelő mese, de szinte már kortárs szépirodalom. King bámulatos érzékkel manőverez, és vezeti végig az olvasót ezen az érzelmi hullámvasúton, és számtalan alapvető emberi érzésről mesél a haragtól kezdve a halál értelmezésén át az áldozathozatal értelméig.
A halálsoron
Bár a mai napig minden Kinget megveszek, és olvasok, egyik-másikért kifejezetten rajongok, számomra életművének hibátlan fele ezzel a művel ért véget 1998-ban. A Tóparti kísértetek, benne Michael Noonan, a feleségét vesztett sikeres író találkozása a természetfeletti világ jelenségeivel az egyik legszebb történet, melyet valaha is írtak a gyász feldolgozásáról, megéléséről és elengedéséről, és alighanem sosem olvastam korábban olyan regényt, mely ennyire tökéletesen beszámolt róla, mit is jelent az alkotói válság, és milyen hatásokat fejt ki az alkotó ember személyiségének változásaira. Az új szerelmek, új barátságok, új lakhelyek, és úgy általánosságban az újrakezdés története ez, melyben a természetfeletti szál is csupán az író lelkét mardosó érzések és gátak feloldásának szimbóluma, egy végtelenül egyszerű, mégis emberi történet.
Tóparti kísértetek
Akárcsak a Tóparti kísértetek, az Állattemető is egyértelműen reagál a gyász feldolgozására, és az újrakezdés lehetőségre, ám egészen más oldalról teszi mindezt. King egyik legfélelmetesebb, és legszomorúbb műve a Creed család történetén és tragédiáján keresztül saját világunk, nüanszokon történő darabokra hullásának krónikája, és bámulatos éleslátással mutatja be, miként csúszik át egy józan és materialista gondolkodású ember az őrület terepére, ha útját tragédiák szegélyezik. Kétségtelenül ez az egyik regény, melynek hála Kinget manapság is a horror mestereként emlegetjük, nem hiába nyilatkozta többször is, hogy kénytelen volt időről-időre félretenni a kéziratot, mert úgy érezte, még ő maga – aki folyton a határokat feszegeti – is túlságosan messzire merészkedett.
Kedvencek temetője/Állattemető
A monumentális Végítélet, King posztapokaliptikus, vallási szálakkal mélyen áthatott lázálma, mely keletkezésekor olyan grandiózus vállalkozásnak tűnt, hogy a kiadó helyből 400 oldalt húzatott ki belőle az íróval, hogy a teljes változat csak 12 évvel később, King pályája csúcsán láthasson napvilágot. A Gikszer Kapitány nevű gondatlanságból szabadon engedett vírus egy tipikus világvége történetre engedne kezdetben következtetni, King viszont a maga módján, és a tőle megszokott módon csavarja ki a megszokott klisét, és hűen mutatja be a hit különböző megnyilvánulási formáit, a túlbuzgó fanatizmustól a megnyugvást jelentő menedékig, belekóstol a vallási ideológiák manipulatív és álságos természetébe, és utalást tesz arra is, hogy az ember mennyire képtelen tanulni a saját hibájából, és miként követi el megváltozott körülmények közt is ugyanazokat a hibákat.
Végítélet
Ha a Halálos árnyékra azt mondtam, valódi önvallomás, akkor ugyanez áll a Ragyogásra is, mindössze egy másik életszakaszban mutatva meg az írót. A szintén számtalan szimbólummal áthatott regény annak összegzése, milyen vékony jégen táncol minden függőséggel bíró ember, és tanúsítvány azok életének nehéz körülményei előtt, akik egy ilyen, szenvedélyeinél fogva labilis ember mellett kénytelenek élni az életüket a mindennapok normalitását színlelve, önmaguknak is folyamatosan hazudva. A Panoráma Szálló mintha csak maga Jack Torrance megtestesülése, vagy énjének meghosszabbítása lenne, és a végére gyakorlatilag eggyé is válnak. A Ragyogás olyan regény, melynek hátborzongató momentumait egyszerűen képtelenség elfelejteni, mert beleégnek az ember agyába, ennél fogva a valaha volt egyik leghatásosabb King-regény, és a horror örökérvényű remeke.
A ragyogás
Szilárdan hiszem, hogy a több mint ezer oldalra rúgó, a 27 évente feltámadó gonosz entitás förtelmes ténykedéséről, és a vele szembeszálló hét bátor gyermekről szóló regény King egyértelmű magnum opusa, és esszenciája saját művészetének, egyben a legjobb regény, mely valaha kikerült a műhelyéből. Hihetetlenül komplex mű, igazi felnövésregény, egy óda a gyermekkorhoz, mely mesél arról, mennyire nehéz gyerekként felvállalni önmagunkat, és az érzelmeinket akár egy baráti társaságon, akár egy bimbódzó szerelmen keresztül, miként nézzünk szembe a szülői bántalmazással, vagy az iskolán belüli kirekesztéssel, ám az igazán fontos téma mégis az, ahogyan az immáron felnőtté vált, egzisztenciálisan meglehetősen széles skálán mozgó hőseink miként képesek reflektálni saját múltbéli emlékeikre, és ezáltal önbecsülésükben megtalálni a helyüket a világ viszontagságai közt.
Az
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
