• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Irodalom

A kevesebb néha több – 7 nagyszerű író, akik megálltak egyetlen regény után

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Az irodalom fantasztikus sikersztorik tárháza, ráadásul ugyanúgy képes kitermelni több tucat regényt, és sok évtizedes pályafutást, mint keserű kudarcokat, és elutasításokat, ám én valamiért mindközül az egyregényes szerzők életét tartottam mindig is a legizgalmasabbnak. Mi indokolja, hogy egy szerző, akinek kötete világsikert arat, eltűnjön a nyilvánosság elől, és nem, vagy csak alig-alig publikáljon azután? A művészet, a könyv, mint művészeti termék iránti hűség ez, vagy egyszerű és makacs önazonosság? Esetleg a világraszóló könyvsiker miatt a szerző vállára az olvasói elvárások miatt nehezedő nyomás? Esetleg valami egészen más?

Az irodalom az elmúlt kétszáz évben nem egy és nem két egykötetes szerzőt termelt ki, akik ugyan cikkeket, novellákat, verseket publikáltak még főművük előtt és után is, ám soha többé nem vetemedtek arra, hogy hosszabb lélegzetvételű műbe kezdjenek. Az alábbi cikkben igyekeztünk most kicsit utánajárni, mi lehetett az ok, ami miatt ezek a kétségtelenül világhírű, a szakma és az olvasók által is körberajongott szerzők végül mindössze egyetlen regény publikáltak egész pályafutásuk alatt.

J. D. Salinger: Rozsban a fogó

A Zabhegyező, vagy Rozsban a fogó a XX. század egyik legnagyobb könyvsikere, még manapság is több száz példányban fogy hetente szerte a világon. Az író, az idén már 11 éve elhunyt J. D. Salinger a rendkívül zajos siker után egyszerűen hátat fordított a világnak, és életének hátralévő évtizedeit (közel 60 évet) remeteségben élte le, az 1980-as évektől már interjút sem adott, élete utolsó 30 évében összesen egyetlen paparazzi fotó készült róla. Salinger az elzárkózást egyértelműen a gigászi sikernek tulajdonította, a ténynek, hogy regénye egyértelműen túl nőtt rajta, a körülötte kialakult hisztéria pedig már egészen másról szólt, mint az irodalom szeretetéről. Többször is leszögezte, hogy önkéntes száműzetése alatt is folyamatosan alkot, és már alig pár héttel 2010. januári halála után mindenki azt találgatta, vajon hány regény lapulhat az irodalmi hagyatékban. Végül három évvel ezelőtt jött a hír, hogy a végrendelet szerint meghatározott időközönként ezek napvilágot látnak majd, köztük állítólag a Zabhegyező folytatása is.

J. D. Salinger: Rozsban a fogó

J. D. Salinger: Rozsban a fogó

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Lee kissé kilóg a listánkról, hiszen bár 1960-ban megjelent regényéből 30 millió példányt adtak el világszerte, és az amerikai próza egyik legfontosabb műveként tartják számon (ráadásul elnyerte a Pulitzer-díjat is), ő maga sokáig próbálkozott egy második regény megírásával a siker beköszönte után. Először az 1970-es években The Long Goodbye munkacímmel dolgozott egy művön, ami sosem készült el, aztán a 80-as éveket egy alabamai sorozatgyilkos utáni kutatással töltötte, melyet szintén regényformába akart önteni, de ebből sem lett semmi. Lee híres arról, hogy nélküle talán sosem született volna meg gyermekkori barátja, Truman Capote világhírű, Hidegvérrel című kötete, melynek helyszíni kutatómunkáját ő maga is segítette. Lee végül a 2000-es években ismét belefogott egy újabb kötet megírására, melyet végül a 2010-es évek elején be is fejezett, így némileg kilóg a listánkról, hiszen Menj, állíts őrt! címmel 2015-ben, egy évvel a halála előtt megjelent második regénye, mely azonban minőségben jelentősen elmaradt az elsőtől, és megjelenésekor sem kapott akkora visszhangot, melyre ennyi idő elteltével számítani lehetett volna.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Az Elfújta a szél című regényt, és a belőle készült filmet alighanem mindenki ismeri, ami nem csoda, 37 országban, 27 nyelven jelent meg, nagyjából 30 millió példány fogyott el belőle, írónőjét pedig – aki tíz kőkemény évet töltött a kutatómunkával, és a gigászi, több, mint ezer oldalas monstrum megírásával, egy csapásra világhírűvé tette. Bár Mitchell élvezte a sikert, azt viszonylag hamar kikötötte, hogy nem tervez folytatást írni a kötethez, sőt, egyáltalán nem tervez még egy regényt írni. Kiadója hosszú éveken át kérlelte, elképesztő összegeket ajánlva a regény folytatásáért, de a szerző tartotta magát. 1949 augusztusában aztán, 12 évvel a regény megjelenése után egy részeg taxisofőr halálra gázolta, nem messze atlantai háza bejáratától. Mitchell örökösei már nem voltak ennyire meggyőzhetetlenek, mikor ráeszméltek, hogy a könyv jogai 2011-ben lejárnak, idejekorán felbérelték Alexandra Payne-t, hogy írja meg a folytatást. 55 évvel az első kötet után jött tehát a második közel 40 országban, és bár jó pénzt hozott az örökösöknek, egyértelmű kritikai bukásnak számított.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Sylvia Plath: Az üvegbúra

Plath helyzete is meglehetősen érdekes, a tragikusan fiatalon elhunyt írónőt tinédzser kora óta foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata, melynek motívumai egyértelműen megjelennek Az üvegbúra című, nem sokkal 30 éves kora környékén bekövetkező halála előtt kiadott regényében, mely rögtön világsikert hozott a számára, amit már sajnos nem érhetett meg. 1977-ben végül özvegyen maradt férje, a szintén író Ted Hughes hozta nyilvánosságra a hírt, hogy halála idején Plath a második regényén dolgozott, melynek a Double Explosure vagy Doubletake munkacímet adta. Hughes emlékiratai szerint Plath nagyjából 130 oldalt írt meg a regényből, melynek központi témáját kettejük házasságának széthullása adta. Az özvegy szerint a kézirat valamikor 1970 táján, nagyjából hét évvel Plath halála után tűnt el, ám sok irodalomszerető, akik egyben Plath munkásságának hívei is voltak, kételkedtek Hughes szavaiban, mondván, ő maga semmisítette meg a kéziratot, mivel abban az írónő meglehetősen rossz színben tüntette fel őt.

Sylvia Plath: Az üvegbúra

Sylvia Plath: Az üvegbúra

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Kevés olyan műfaja létezik a lektűrirodalomnak, melyen nem mutatható ki egyértelműen Poe hatása, akit a krimi, a sci-fi, a horror, és a fantasy műfajok művelői egyaránt az eredetként aposztrofálnak. Poe életében mindössze egyetlen teljes és befejezett regényt írt, ez volt az 1838-as Arthur Gordon Pym, a tengerész. A szokványos tengeri kalandnak induló mű a végére valami egészen mássá válik, a korabeli kritika nagyrésze nem is tudott mit kezdeni vele, leginkább a különös és számukra értelmezhetetlennek tűnő önéletrajzi elemek, és szimbólumok miatt. Poe egyébként is önpusztító életmódja ekkoriban kezdett felülkerekedni egészségén, tuberkulózisban szenvedett, ami az elkövetkező években elhatalmasodott rajta, talán ereje sem lett volna újabb nagyobb lélegzetvételű műbe fogni, ráadásul ez volt az az időszak, amikor megpróbált kormányzati állásban elhelyezkedni. Érdekes ugyanakkor, hogy Poe is mintha épp Arthur Gordon Pym hatására jött volna rá, mennyivel kifejezőbb tud lenni a kisprózában, hiszen leghíresebb novellái szinte mind egyetlen regénye után láttak napvilágot.

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Az ír származású Oscar Wilde kétségtelenül az irodalomtörténet egyik legszenzációsabb alakja, egy igazi zseni, és talán a legtragikusabb sorsú művész Anglia történetében, akinek nevét hazájában elítélése, és börtönévei után még kimondani sem volt szerencsés. Mindazt a vágyat, ami őt magát is fűtötte, első és egyetlen megjelent regényében, a Dorian Gray arcképében tette nyilvánossá 1890-ben, mely homoerotikus utalásai révén nagy port kavart, és tulajdonképpen megnyitotta az utat Wilde lecsúszásához. Mint tudjuk, az egykor jómódú arisztokrata művész börtönévei után tönkremenve, nincstelen, beteg emberként halt meg 1900-ban Franciaországban. Az ellene homoszexualitás bűntette miatt folyó per megakadályozta benne, hogy hosszabb lélegzetvételű művet vessen papírra, két éves raboskodása alatt ugyan még számtalan kiváló verset írt, de azok már véglegesen besározódott neve miatt nem jelenhettek meg, sőt, Anglia csak közel fél évszázaddal a halála után eszmélt rá irodalmi nagyságára, és örökségének ápolására.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Borisz Paszternak: Doktor Zsivágó

Paszternak már 1913-tól megjelentette verses köteteit, ám egyetlen igazi regénye csak 3 évvel halála előtt, 1957-ben jelent meg, Doktor Zsivágó címen. A szerző kegyetlen realitásérzékkel mesélte el az 1903 és 1929 közé eső oroszországi történelem legfontosabb eseményeit, társadalmi és politikai tablója pedig természetesen negatív visszhangra lelt hazájában, ahol a művet be is tiltották. Bár 1958-ban odaítélték a Nobel-díjat az írónak, a szovjet kormány ultimátumot adott neki, ha elfogadja a kitüntetést, megfosztják állampolgárságától, és száműzik hazájából. Paszternak végül visszautasította a kitüntetést, amit hosszú évekkel a halála után végül fia vehetett át, ám az a meghurcolás, mely a kormány, a társadalom, és az írótársak részéről érte ekkoriban, teljesen megmérgezte az életét, így vélhetően még ha egészsége engedi, sem feltétlenül fogott volna bele még egy mű megírásába, ráadásul semmi garancia sem volt arra, hogy a propaganda valaha még nyomdai megjelenéshez engedné a Szovjetunióban. Paszternak sorsa így tulajdonképpen a XX. századi irodalom egyik legszomorúbb tragédiája is egyben.

Borisz Paszternak: Doktor Zsivágó

Borisz Paszternak: Doktor Zsivágó

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Richard Osman: Az eltévedt golyó /Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=577645514365115&set=a.546160457513621/

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Egri Lajos: A kreatív írás művészete

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. november 9.

    Amikor a Föld szilánkokra szakadt – Christelle Dabos Tükörvilág-sorozata

    A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.

    • 2022. október 17.

    A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

    Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

    • 2022. október 5.

    Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

    Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

    • 2022. szeptember 29.

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    • 2022. szeptember 9.

    Rejtőzködők, ügynökök, kalandorok – 6+1 rejtélyes író a XX. század irodalmából

    Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.