Kovács Krisztián
2018. július 23. | Becsült olvasási idő:

A legjobb Stephen King-sztorik, melyekből sosem készült film

Nem könnyű felidézni néhány olyan címet a horrorkirály repertoárjából, melyet még nem láttunk a filmvásznon, nem igaz? Kétségtelen, hogy amióta Hollywood felfedezte magának Stephen King életművét, ontja magából a legkülönfélébb adaptációkat, melyek minősége meglehetősen széles skálán mozog, a nézhetetlen szeméttől az IMDB listájának éllovasáig. Valóban nem sok regény maradt, melyik nem kapta meg a maga adaptációját, az elmaradások közt azonban akad jónéhány kiváló mű, a kérdés, hogy érdemes-e ezeket is vászonra ültetni.

Láttunk már kiváló filmet, mint A remény rabjai, a Tortúra, a Halálsoron, a Köd, az Eminens, az Atlantisz gyermekei, a Kubrick-féle Ragyogás, az Állj mellém, láttunk megannyi közepeset, amilyen a Dolores Clairborne, a Carrie, a Titkos ablak, A holtsáv, vagy az 1922, és jó néhány olyat is, ami még viccnek is rossz volt, ez utóbbi tábort pedig olyan kiválóságok erősítették, mint a King által rendezett Maximális túlhajtás, a Fűnyíró ember, a Mángorló, és legutóbb az egyik legnagyobb csalódás, a Setét torony.

Bármennyire furcsa is, King regényei nem azok, melyekből jó filmek kerekednének, láthatjuk, hogy igazán csak azok az adaptációk nyerték el egyöntetűen a publikum tetszését, melyek földhözragadtabb történeteket meséltek, ott pedig, ahol King valóban szabadjára engedte a fantáziáját, jobbára gyatra B-kategóriás utánérzések. Hogy King igazán írott formában működik, az nem újdonság, az életmű 90%-a így is eljutott a filmvásznoig, és alighanem nem menekülünk meg az elől, hogy a kimaradt néhány regény is kövesse a többi példáját.

King egy dedikáláson a sok közül Forrás: syfy.com

Nem jön szememre álom

King csúcskorszakának általában a 80-as éveket tekintik, pedig a 90-es években legalább olyan jó sztorikat gyártott, de való igaz, többször esett a felesleges túlírás csapdájába, mint korábban bármikor. Szépen illeszkedik ebbe a sorba a feleségét frissen elveszített Ralph Roberts története 1996-ból, aki képtelen lehunyni a szemét, ha meg is teszi, az álom akkor is elkerüli, álmatlansága pedig egy idő után kórossá válik, ráadásul furcsa látomások gyötrik, élete pedig ebben a furcsa szakaszban összefonódik szomszédja, Lois sorsával, aki ugyanezt éli át, mióta elveszítette a férjét. A sztori visszavezeti az olvasót az Az-ból jól ismert különös városba, Derrybe, és több helyütt is kapcsolódik King korábbi regényeihez, valamint a Setét Torony-ciklushoz is.

Működne filmen? Nem hinném, túlságosan összetett (ez mondjuk Kingnél nem meglepő), igazi mágikus realizmus, másfél-két órába belezsúfolva, épp lényegi mondanivalóját és kellemes, de kifejező melankóliáját veszítené el, mindazonáltal épp emiatt sorozatként is vélhetően csak a kemény mag tartana ki a fináléra. Ralph Roberts szomorkás, valahol mégis felemelő történetét hagyjuk meg inkább írott formában.

Nem jön szememre álom Forrás: amazon.com

A talizmán

King 1984-ben adta ki a horrorszerző Peter Straubbal közösen jegyzett regényét, a Territóriumok rémisztő világába alámerült kisfiú, Jack Sawyer történetét, aki édesanyja megmentésére indul a rejtélyes talizmán megszerzéséért. A sztori valahol a fantasy és a horror határmezsgyéjén mozog, de valójában igazi lélektani regény a korai felnőttválásról, bátorságról, és az áldozatvállalás felelősségéről. A regénynek közel húsz évvel később folytatása is megjelent A fekete ház címmel, az immáron felnőtté cseperedett, és sztárnyomozóvá vált Jackről, az azonban minőségben elmaradt az első kötettől. A talizmán vérbeli fantasy, ami szépen illeszkedik King zsánerbeli regényeihez, és a teljes Setét Torony-ciklushoz.

Működne filmen? Straub jelenléte „jót tett” a regénynek, ugyan kevesebb a tipikus Kinges agymenés, miután pedig a sztori inkább fantasy, mint a megszokott horror a mestertől, abszolút érdemesnek találnám a megfilmesítésre. A Terrotóriumok ábrázolása megköveteli a nagy költségvetést, de ez ma már csak stúdió kérdése, egy három órás, grandiózus filmhez pedig ez dukálna. A kérdés inkább a főszereplő személye, Jack ugyanis kiváló és sokrétű karakter, megérdemelne egy tökéletes alakítást, de a Stranger Things, és az Az is megmutatta, hogy igenis akadnak manapság tehetséges gyerekszínészek.

A talizmán Forrás: www.lovelaughterinsanity.com

Rémautó

Ha kocsikról van szó, King etalonja a Christine, ami hozzám valamiért sosem tudott közel kerülni, sőt, az önálló életre kelt, és a tulajdonosára féltékeny kocsi számomra sok ponton inkább nevetségesnek hatott, semmint félelmetesnek. Ezzel szemben a szerző súlyos autóbalesete után 2002-ben megjelent regény, bár egy autóról szól, nem sok pontban hasonlítható a 80-as évekbeli horrorklasszikushoz. A Rémautó jóval földhözragadtabb, karakterközpontúbb, és jóval melankolikusabb, illeszkedve King 90-es évek végén, és a 2000-es évek elején született műveinek sorába. A látszólag két világ közti átjáróként funkcionáló Buick sztoriját King az Az-hoz hasonlatos múlt és jelenbeli síkok váltogatásával, és az autó rejtélyének teljes kiismerhetetlenségével dobja fel. Nem kiemelkedő regény, semmiképpen sem elsöprő, inkább csak jóleső, lassú kikapcsolódás, emberi mese a fájdalmak forrásáról.

Működne filmen? Abszolút, leginkább akkor, ha a készítők, ahogy King is, a hangsúlyt nem a kocsi rejtélyére helyezik, hanem arra, hogyan reagálnak a szereplők a Buick jelenségére, és ez miképpen befolyásolja az életüket. Nem mondom, hogy megszületne az új Halálsoron, de az ott használt arányok a dráma és a fantasztikus elemek közt itt is működőképessé tennék a filmet, akkor pedig szinte mindegy is, kik alakítják a főbb szerepeket.

Rémautó Forrás: www.abebooks.com

Lisey története

King kései korszakának egyik legemberibb regénye, mely valóban túlmutat a horror keretein, és melyről még ő maga is azt nyilatkozta, nem gondolta volna, hogy még képes lesz ilyen kaliberű regényt írni. A stílusa is meglehetősen meghatározhatatlan, talán a fantasyhoz áll a legközelebb, bizonyos részek pedig már-már komoly szépirodalmi vonásokat mutatnak, de ez egyébként sem állt távol korábban Kingtől. A sztori szerint meghalt a rettenetes gyermekkori traumáit élete végéig cipelő, Pulitzer-díjas író Scott Landon, felesége pedig, miután többé-kevésbé végigszenvedte a gyász egyes szakaszait, és úgy érzi, sikerült maga mögött hagynia azt, bemegy férje dolgozószobájába, hogy összerendezze irodalmi hagyatékát, ez pedig maga lesz a viszontagságos utazás a múltba, és az ember lelkivilágának legsötétebb bugyraiba. A Lisey története King egyik legérzékenyebb és kétségkívül legemberibb regénye, ennélfogva nem is feltétlenül könnyű olvasmány, de hogy maradandó, az egészen biztos.

Működne filmen? Vélhetően igen, és előre remegnék az izgalomtól, ha egy Darren Aronofsky, egy Alexander Payne, esetleg egy Wes Anderson ülne a rendezői székbe, én pedig már látom is magam előtt Cate Blanchett-tet Lisey szerepében, aki elképesztő sokrétűségével tökéletesen képes lenne megragadni a figura lényegét.

Lisey története Forrás: ebay.com

Duma Key

A munkahelyi balesetben egyik kezét elveszített sikeres vállalkozó története, aki Duma Key-re költözik, hogy megbirkózzon a poszttraumás-stressz szorongató rémével, ahol rátalál új életére a festészetben. Edgar Freemantle azonban mintha épp azzal a kezével alkotná műveit, melyet elveszített a balesetben, és ezek a festmények az események egészen különös, és tragikus láncolatát indítják el. A regény tulajdonképpen párba tehető King pocsék magyar címet kapott, amúgy pedig kiváló Tóparti kísértetek című 1998-as regényével, mely éppen tíz évvel előzte meg a Duma Keyt. Mindkét esetben egy férfi szorongásaitól és élete tragédiája elől menekülve költözik egy eldugott új helyre, ahol élete lehetséges folytatásának értelmét keresi. A Duma Key szerencsére nem hat egyszerű utánérzésnek, kiváló mellékszereplőivel és lendületességével a kései életmű kiemelkedő darabja.

Működne filmen? Vélhetően igen, hiszen a Tóparti kísértetek is működött Pierce Brosnan-nel a főszerepben, a kérdés inkább, hogy szükség van-e rá? A történet drámai oldalát megfelelően hangsúlyozó forgatókönyvre lenne szükség, valamint a főszereplő, és az egyik mellékszereplő, Wireman castingjának eltalálására, e kettő nélkülözhetetlen lenne a sztori működőképessége szempontjából.

Duma Key Forrás: www.abebooks.com

A két Rose

Az 1995-ös regény a 90-es évekbeli korszak egyik legkevésbé kiemelkedő darabja. Egyáltalán nem rossz történet, de én a magam részéről sosem éreztem benne azt a Kinges különlegességet, amit korábban mindig, emiatt nekem bele is szürkült munkásságának gyengébb darabjai közé. Rose Daniels elhagyja agresszív férjét, a rendőr Normant, szinte menekül, és egy kitaszított nők számára fenntartott házban talál menedéket, ami az új kezdetet is jelentheti számára. Munkát kap, ismerkedik, még randizni is kezd, amikor persze felbukkan a férj, hogy a maga nem túl finomkodó módján elmagyarázza, mi is egy feleség dolga. Rose azonban akkor már nincs egyedül. Ott vele a másik Rose, aki egy vörös ruhás nőt egy dombtetőn ábrázoló festményen át lép kapcsolatba vele. Az itt felsorolt megfilmesítetlen regények közül talán ez a leginkább jellegtelen, legszürkébb darab, nem is igazán sokat emlegetett darabja a King-életműnek.

Működne filmen? Működne, de minek? A két Rose King egyik azon története, mely túlságosan sok újdonságot nem tartogat, könyvben is inkább kellemes, mint maradandó élmény, amihez egyedül a főszereplő női karakter ad némi többletet. Sem a horrorműfajnak, sem a King adaptációknak nincs igazán szüksége egy filmváltozatra, és erre vélhetően Hollywoodban is rájöttek, ezért is maradt ki a kötet a szórásból a megjelenése óta számított 23 évben.