• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Az író, meseíró a könyvtárában (MTI fotó)

Irodalom

A lélek rejtett tájai – Lázár Ervin kútból zengő citerája

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

A szülőföldjével éppen olyan bensőséges viszonyban van az ember, mint az anyjával és a szerelmével. … S mivel a lélek legrejtettebb tájait érinti, s ráadásul mélységesen magánjellegű is, nagyon nehéz róla beszélni ˮ  ̶  vallja Lázár Ervin a Csillagmajor című novelláskötete függelékében, ami 2005-ben jelent meg az Osiris Kiadónál. A gyermekkor tájára visz az 1996-os első tizenhét novella is, majd a tárcanovellákkal megtoldott függelék, az Isten-szerette pogányˮ Alsórácegrespusztára, Rácpácegresre, aminek neve játékos szóalkotásként került a magyar irodalomtörténetbe.

Az író, meseíró a könyvtárában (MTI fotó)

Az író, meseíró a könyvtárában (MTI fotó)

Megalkotójának ugyan nem szülőhelye, hanem gyermekkorának helyszíne, mégis innen lehet továbbjutni a mesék világába, a „Négyszögletű Kerek Erdő”-be vagy a majorság mágikus-reális világába – aszerint, az olvasó hova vágyik. Utóbbi a Gelléri Andor Endre, majd Tamási Áron novelláiról Lázár Ervinre is érvényes meghatározással „tündéri realistáˮ- nak nevezett novellafüzére, az 1996-os Csillagmajor. (A címadás egy szóelvonás a második elbeszélés titokzatos főhősének a ragadványnévéből, a „Csillagmajori” alakból.) A helyszín a Mezőföld közepén – Tolna és Fejér megye nagybirtokain –, a világtól elzártan élő mezőgazdasági munkások, régen a cselédek majorjainak vidéke. Az 50-es évek téeszesítése rombolta szét ezt a zárt világot, amelyben a tradicionális közösség összetartozása és a külvilágból érkező ellenséges vagy különc alakok határozzák meg a gyermekkor légkörét, egyben ezek alakítják a cselekményt.

A pusztai táj tehát nem az Alföldé, hanem a lankás, tagolt felszínű, sokkal változatosabb Dunántúlé. Ezen a löszös-termékeny talajon gazdálkodnak a hosszú cselédházak lakói, akiknek négy-öt kilométer távolság meg sem kottyan: így juthatnak el, többnyire gyalog a vasútállomásra, Simontornyára, a sárszentlőrinci iskolába vagy templomba.

Itt a gyermek szemléletében fekvő óriás a „hegyˮ, ami első felfedezése a kisdiáknak, egyben a megszelídített ismeretlen és félelmeinek kivetülése (Az óriás). Erre folyik a néha megáradó Sió, amelynek fahídján túl egy ismeretlen és veszélyes terület kezdődik. Itt terem a keserűfű és a ballangkóró, az „ezeréves Nagyszederfa”, − amelynek árnya alatt évszázadokig várják egymást a szerelmesek (A remete) −, valamint a juhar, amit kivágnak a téesz utasítására.

„nem kétséges, minden a Nagyszederfával kezdődött” (Lázár Ervin: Napló)

„nem kétséges, minden a Nagyszederfával kezdődött” (Lázár Ervin: Napló)

A gyerekkor helyszíne inkább a közösségé, nem a családé. A nagyszülők és a származás nem ide köti Lázár Ervint, így a gyermek- és ifjúkor tágul mitikus méretűvé és jelentőségűvé, nem úgy, mint Illyés Gyula Puszták népének családi gyökerei. A mesenovellák nem szociografikus művek, bennük a néplélek és a mitikus gondolkodás teremti az „égig érő fa”, a hegy-óriás, az ördög patkója és a sírással megtöltött láda történetét.

A Csillagmajor második, bővített kiadásának belső borítója (Helikon, 2005)

A Csillagmajor második, bővített kiadásának belső borítója (Helikon, 2005)

Az intuíciók és a realitás – egyfajta mélyrealizmus (az élettények megéltsége révén) és a mesei-tündéri képzelet világa: ez a kettősség, ami bevonja az olvasót ennek a novellafüzérnek a sajátvilágába.

Egyedi életutakból összeállnak a közösség sorstörténetei, aminek „tágasságot” a csoda ad, mint megoldási lehetőség. Úgy indít neki minket, olvasókat az ismeretlennek „a szöveg várakozása”, hogy biztonságban vagyunk, hiszen a lét határhelyzetei is részei a majorsági történeteknek, a reálvilág szorító tényeivel. A fordulatok végletekig fokozódnak: A tolvaj titkát felfedő család végleg elveszti a létezésüket transzcendens dimenzióval igazoló misztikumot:Most, felnőtt férfiként, felriadok néha éjszaka, és fülelek. Hátha itt motoz a lakásban egy angyal! Hátha szüksége van valamire a dolgaim közül! De nem moccan semmi, csak a csend hasogatja a dobhártyámat.”

Bohózattal zárul A grófnő, melynek hóbortos és emberbarát Isztikéje úri ruhába öltözteti egy napra a pusztaiakat. És jöttek vissza az asszonyok, királynői estélyikben, abroncsos szoknyákban, csipkés blúzokban, finom körömcipőkben, csatos magas szárúban, arannyal díszített piros csizmácskákban. Csak bámulták egymást, moslékosdézsában cserzett kezük ismerkedett a lágyan leomló anyagok érintésével, a sima gombok finom domborulataival, a habkönnyű csipkékkel. … Kora reggel jókora zuhé kerekedett…. Az emberek álmosan sereglettek elő a házakból, szokatlanul mozogtak a furcsa ruhákban, a lakkcipők megmerítkeztek a sárban. Hujber Gyula lenézett a lábára. − Na, meg vagy körösztűve − mondta a cipőjének.”

A rácegresi iskola

A rácegresi iskola

A keserűfű a német lakosságcsere egy éjszakáját idézi fel, amikor a pusztaiak menedéket adnak egy idős sváb házaspárnak, Pámer Konrádéknak. Ebben a novellában is megjelenik az összetartó közösség, illetve az áruló, ördögi Bederik Duri, aki nem tudja elfogni a keserűfűben az üldözött párt, mert hirtelen köddé válnak. Az olvasói igazságérzetet az elbeszélés Lizi, az idős sváb asszony megszólaltatásával, illetve az utolsó jelenetben Hujber Gyula kegyeleti gesztusával billenti helyre.

„− Eleget szívták a levegőt a magyar emberek elől. Menjenek a testvéreik közé, az imádott Németországukba.

Lizi előrelép, elhúzza a száját. Kivillan az aranyfoga.

̶ Te vagy magyar? Szar vagy te, nem magyar − mondja. Így hangzik: »Te faty matyar? Szar faty te, nem matyar.«”

(Hujber Gyula) „ Letérdelt, egy kalapnyi gödröt ásott a bicskájával, a kezével kikaparta a meglazult földet. Kivette a keserűfüvet, belehelyezte a gödörbe, körültömködte. A középső ujjával eligazgatta a virágokat, lerázta róluk a rájuk hullott porszemeket. Fölállt. Kifordította a kalapját, leveregette róla a rögöcskéket, kikotorta a kalapja bélését is. Visszafordította a kalapot, visszaütötte a tetejére a horpadást és a térde mellé eresztette.

− Na, Lizi néném, itthun vannak. Isten nyugtassa magukat − mondta.”

A záró novella, A kút anyaalakja felidézi a földosztás időszakát, a férjet: „Amikor lefeküdt, eligazgattam a ruháját, érzem ám, hogy valamivel nagyon ki van tömve a zsebe. Belenyúlok, hát föld. Hazahozott egy zsebbel a földjéből.

Az anya Fehérváron élő fiának meséli el a téeszesítés idején átélt szenvedéseiket, elkeseredett magángazdálkodó ura utolsó kétségbeesett próbálkozását földje elvétele ellen.

„− Akkor már nagyon elegük volt az embereknek a zaklatásból. Úgy döntöttek, hogy visszaadják a földjüket az államnak. Ajánlgatták nekik a téeszcsét, de nem akarták. Azt mondták, nem leszünk még egyszer cselédek. Csak apád makacskodott. Hogy ő nem mond le, ő nem adja vissza, neki kell a föld.

Bődör elvtárs, hát éppen maga! Maga nem látja, mi a jövő útja?! Azt akarja, hogy mindenki saját magának kaparjon? Magának kellene legjobban megérteni az idők szavát.

Le van szarva az idők szava!

A kútba menekül Bődör Gyula, mondván, hogy amíg ott van, a földjét nem tudják elfoglalni. Majd ráomlik a kút, s ezután (borzongató itt a tündéri realizmus!) a citeraszó állandóan hallatszik a mélyből. (Már amennyiben ez nem hallucináció, hiszen a novella ennek a lehetőségét is fenntartja, sugallja.)

A lelenc című elbeszélésben a csoda működni kezd, majd a visszavonja a címszereplő. A varázslat és a realitás oda-, majd visszafelé gördíti az eseményeket: a lelencből kivett Rezsenke csodatévő gyógyításaival sem vívja ki az elfogadást társai és a pusztaiak körében, pláne az elismerést, ezért visszacsinálja a varázslatait. A sánta, a tüdőbajos és a béna – egyikőjük sértő csúfolódása miatt – visszaváltozik beteggé. A test gyógyulása a Bicléder lelkét nem tette szelídebbé, gőgös maradt, ezért bűnhődött meg.

A pár-novellák egymást követik a kötetben: a feltámasztás sikeres és sikertelen története (A bajnok, A porcelánbaba), az ördögűzés és az angyallal találkozás (A kovács, A cirkusz és a Csillagmajori), a szenttel való találkozás és elvesztése (Az asszony, A tolvaj).

A szökés a hazatalálás elbeszélése, a víz életre keltő erejéről és a Sióról, a folyó kitörölhetetlen emlékéről, szülőházról és az azt őrző hű kutyáról. Lázár Ervin valamennyi kötetbeli novellamotívuma megjelenik ebben a művében: a gyerekkor utáni vágyódás, a szenvedéssel szerzett tudás és a természet újjáteremtő ereje.

„A ház homloka sárgán ragyogott a valószínűtlen esti fényben. Ez volt az a kép, amely ott lebegett mindig emlékezete peremén, amelyről sohasem szakadtak le a fekete, gomolygó ködök. Most, hogy teljes pompájában kibomlott előtte, úgy megkönnyebbült, azt hitte, fölrepül. Ragyog sárgán a ház homloka. A ház homloka. A ház. És most legbelül, túl a titkok határán, megszólalt egy női hang. Azt mondta: Ferkó… De hiszen az én vagyok!”

Az író, meseíró a könyvtárában (MTI fotó)

Az író, meseíró a könyvtárában (MTI fotó)

Kapcsolódó cikkek

Egy este Albert Camus-vel a Francia Intézetben – Nyomornegyedtől a Nobel-díjig

Albert Camus élete csupa izgalom, melyet most az Ectopolis szerzőjének út kötete segít megérteni.

Szerb Antal Utas és holdvilágának találkozása Bernardo Bertolucci Oltalmazó egével… Indiában

Mágikus realista történet Szerencsés Dániel tollából, Csiby Gergely előadásában.

Zenei album készült Veres Attila egyik weird novellájához

Egyedülálló kísérlet az Amerikában is olvasott író novellájához.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Animációs filmek gyerekeknek, amiket felnőttként is élvezni fogsz

    Kicsiknek és nagyoknak – 9 animációs film gyerekeknek, amit felnőtt fejjel is élvezni fogsz

    Avagy néhány animáció, amit felnőttek és gyerekek egyaránt élvezni fognak.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. május 11.

    Hidak az irodalomban – 10 szépirodalmi mű, mely kriminek sem utolsó

    Egy ponyvaműfaj, amivel még az irodalmi elit nagyjai is kacérkodtak.

    • 2022. május 9.

    Azért írt ilyen jól, mert keveset írt? – 110 éve született Ottlik Géza

    Az Iskola a határon szerzője kifürkészhetetlen ember volt.

    • 2022. május 6.

    Gondolatok Szerb Antal akaratáról, A Pendragon-legenda szövegromlásáról, a szerkesztő felelősségéről

    Az új kiadás kapcsán a kötet szerkesztőjét kérdeztük a munka nehézségeiről.

    • 2022. május 4.

    Egzotikus szavak – 7 izgalmas kortárs regény a spanyol nyelvű irodalomból

    Avagy íme Márquez és társai testet öltött öröksége.

    • 2022. május 3.

    Világirodalmi krónikák 56. – Szerb Antal: A Pendragon legenda

    Az ember, akinek még a vérében is irodalom csörgedezett.