- Erősné Vörös Viktória
- 2021. március 23. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
„A szülőföldjével éppen olyan bensőséges viszonyban van az ember, mint az anyjával és a szerelmével. … S mivel a lélek legrejtettebb tájait érinti, s ráadásul mélységesen magánjellegű is, nagyon nehéz róla beszélni ˮ ̶ vallja Lázár Ervin a Csillagmajor című novelláskötete függelékében, ami 2005-ben jelent meg az Osiris Kiadónál. A gyermekkor tájára visz az 1996-os első tizenhét novella is, majd a tárcanovellákkal megtoldott függelék, az „Isten-szerette pogányˮ Alsórácegrespusztára, Rácpácegresre, aminek neve játékos szóalkotásként került a magyar irodalomtörténetbe.
Megalkotójának ugyan nem szülőhelye, hanem gyermekkorának helyszíne, mégis innen lehet továbbjutni a mesék világába, a „Négyszögletű Kerek Erdő”-be vagy a majorság mágikus-reális világába – aszerint, az olvasó hova vágyik. Utóbbi a Gelléri Andor Endre, majd Tamási Áron novelláiról Lázár Ervinre is érvényes meghatározással „tündéri realistáˮ- nak nevezett novellafüzére, az 1996-os Csillagmajor. (A címadás egy szóelvonás a második elbeszélés titokzatos főhősének a ragadványnévéből, a „Csillagmajori” alakból.) A helyszín a Mezőföld közepén – Tolna és Fejér megye nagybirtokain –, a világtól elzártan élő mezőgazdasági munkások, régen a cselédek majorjainak vidéke. Az 50-es évek téeszesítése rombolta szét ezt a zárt világot, amelyben a tradicionális közösség összetartozása és a külvilágból érkező ellenséges vagy különc alakok határozzák meg a gyermekkor légkörét, egyben ezek alakítják a cselekményt.
Itt a gyermek szemléletében fekvő óriás a „hegyˮ, ami első felfedezése a kisdiáknak, egyben a megszelídített ismeretlen és félelmeinek kivetülése (Az óriás). Erre folyik a néha megáradó Sió, amelynek fahídján túl egy ismeretlen és veszélyes terület kezdődik. Itt terem a keserűfű és a ballangkóró, az „ezeréves Nagyszederfa”, − amelynek árnya alatt évszázadokig várják egymást a szerelmesek (A remete) −, valamint a juhar, amit kivágnak a téesz utasítására.
A gyerekkor helyszíne inkább a közösségé, nem a családé. A nagyszülők és a származás nem ide köti Lázár Ervint, így a gyermek- és ifjúkor tágul mitikus méretűvé és jelentőségűvé, nem úgy, mint Illyés Gyula Puszták népének családi gyökerei. A mesenovellák nem szociografikus művek, bennük a néplélek és a mitikus gondolkodás teremti az „égig érő fa”, a hegy-óriás, az ördög patkója és a sírással megtöltött láda történetét.
Egyedi életutakból összeállnak a közösség sorstörténetei, aminek „tágasságot” a csoda ad, mint megoldási lehetőség. Úgy indít neki minket, olvasókat az ismeretlennek „a szöveg várakozása”, hogy biztonságban vagyunk, hiszen a lét határhelyzetei is részei a majorsági történeteknek, a reálvilág szorító tényeivel. A fordulatok végletekig fokozódnak: A tolvaj titkát felfedő család végleg elveszti a létezésüket transzcendens dimenzióval igazoló misztikumot: „Most, felnőtt férfiként, felriadok néha éjszaka, és fülelek. Hátha itt motoz a lakásban egy angyal! Hátha szüksége van valamire a dolgaim közül! De nem moccan semmi, csak a csend hasogatja a dobhártyámat.”
Bohózattal zárul A grófnő, melynek hóbortos és emberbarát Isztikéje úri ruhába öltözteti egy napra a pusztaiakat. „És jöttek vissza az asszonyok, királynői estélyikben, abroncsos szoknyákban, csipkés blúzokban, finom körömcipőkben, csatos magas szárúban, arannyal díszített piros csizmácskákban. Csak bámulták egymást, moslékosdézsában cserzett kezük ismerkedett a lágyan leomló anyagok érintésével, a sima gombok finom domborulataival, a habkönnyű csipkékkel. … Kora reggel jókora zuhé kerekedett…. Az emberek álmosan sereglettek elő a házakból, szokatlanul mozogtak a furcsa ruhákban, a lakkcipők megmerítkeztek a sárban. Hujber Gyula lenézett a lábára. − Na, meg vagy körösztűve − mondta a cipőjének.”
A keserűfű a német lakosságcsere egy éjszakáját idézi fel, amikor a pusztaiak menedéket adnak egy idős sváb házaspárnak, Pámer Konrádéknak. Ebben a novellában is megjelenik az összetartó közösség, illetve az áruló, ördögi Bederik Duri, aki nem tudja elfogni a keserűfűben az üldözött párt, mert hirtelen köddé válnak. Az olvasói igazságérzetet az elbeszélés Lizi, az idős sváb asszony megszólaltatásával, illetve az utolsó jelenetben Hujber Gyula kegyeleti gesztusával billenti helyre.
„− Eleget szívták a levegőt a magyar emberek elől. Menjenek a testvéreik közé, az imádott Németországukba.
Lizi előrelép, elhúzza a száját. Kivillan az aranyfoga.
̶ Te vagy magyar? Szar vagy te, nem magyar − mondja. Így hangzik: »Te faty matyar? Szar faty te, nem matyar.«”
(Hujber Gyula) „ Letérdelt, egy kalapnyi gödröt ásott a bicskájával, a kezével kikaparta a meglazult földet. Kivette a keserűfüvet, belehelyezte a gödörbe, körültömködte. A középső ujjával eligazgatta a virágokat, lerázta róluk a rájuk hullott porszemeket. Fölállt. Kifordította a kalapját, leveregette róla a rögöcskéket, kikotorta a kalapja bélését is. Visszafordította a kalapot, visszaütötte a tetejére a horpadást és a térde mellé eresztette.
− Na, Lizi néném, itthun vannak. Isten nyugtassa magukat − mondta.”
A záró novella, A kút anyaalakja felidézi a földosztás időszakát, a férjet: „Amikor lefeküdt, eligazgattam a ruháját, érzem ám, hogy valamivel nagyon ki van tömve a zsebe. Belenyúlok, hát föld. Hazahozott egy zsebbel a földjéből.”
Az anya Fehérváron élő fiának meséli el a téeszesítés idején átélt szenvedéseiket, elkeseredett magángazdálkodó ura utolsó kétségbeesett próbálkozását földje elvétele ellen.
„− Akkor már nagyon elegük volt az embereknek a zaklatásból. Úgy döntöttek, hogy visszaadják a földjüket az államnak. Ajánlgatták nekik a téeszcsét, de nem akarták. Azt mondták, nem leszünk még egyszer cselédek. Csak apád makacskodott. Hogy ő nem mond le, ő nem adja vissza, neki kell a föld.
− Bődör elvtárs, hát éppen maga! Maga nem látja, mi a jövő útja?! Azt akarja, hogy mindenki saját magának kaparjon? Magának kellene legjobban megérteni az idők szavát.
− Le van szarva az idők szava!”
A kútba menekül Bődör Gyula, mondván, hogy amíg ott van, a földjét nem tudják elfoglalni. Majd ráomlik a kút, s ezután (borzongató itt a tündéri realizmus!) a citeraszó állandóan hallatszik a mélyből. (Már amennyiben ez nem hallucináció, hiszen a novella ennek a lehetőségét is fenntartja, sugallja.)
A lelenc című elbeszélésben a csoda működni kezd, majd a visszavonja a címszereplő. A varázslat és a realitás oda-, majd visszafelé gördíti az eseményeket: a lelencből kivett Rezsenke csodatévő gyógyításaival sem vívja ki az elfogadást társai és a pusztaiak körében, pláne az elismerést, ezért visszacsinálja a varázslatait. A sánta, a tüdőbajos és a béna – egyikőjük sértő csúfolódása miatt – visszaváltozik beteggé. A test gyógyulása a Bicléder lelkét nem tette szelídebbé, gőgös maradt, ezért bűnhődött meg.
A szökés a hazatalálás elbeszélése, a víz életre keltő erejéről és a Sióról, a folyó kitörölhetetlen emlékéről, szülőházról és az azt őrző hű kutyáról. Lázár Ervin valamennyi kötetbeli novellamotívuma megjelenik ebben a művében: a gyerekkor utáni vágyódás, a szenvedéssel szerzett tudás és a természet újjáteremtő ereje.
„A ház homloka sárgán ragyogott a valószínűtlen esti fényben. Ez volt az a kép, amely ott lebegett mindig emlékezete peremén, amelyről sohasem szakadtak le a fekete, gomolygó ködök. Most, hogy teljes pompájában kibomlott előtte, úgy megkönnyebbült, azt hitte, fölrepül. Ragyog sárgán a ház homloka. A ház homloka. A ház. És most legbelül, túl a titkok határán, megszólalt egy női hang. Azt mondta: Ferkó… De hiszen az én vagyok!”
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.