A munkanélküliből lett sztáríró – J. K. Rowling és a varázslat születése

Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem mindig arról a legnehezebb írnom, aki valamilyen szempontból különösen fontos a számomra. Talán azért is, mert ilyenkor az ember mindent el akar mondani, mindent bele akar adni. Nos, nekem J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője épp ilyen. Most azonban összeszedtem a bátorságom, és sokak példaképét és inspirálóját mutatom be Nektek, egyelőre figyelmen kívül hagyva az utóbbi napokban nyilatkozataival kapcsolatban felmerült ellentmondásokat, és igyekezvén kizárólag irodalmi hatásaira fókuszálni.

E tekintetben ugyanis Rowling hihetetlen figura. Sokáig senki nem hitt benne, és még a kávéját sem tudta kifizetni, éppen abban a kávéházban, ahol a Harry Potter világát megalkotta. Ma már az egész világ ismeri a sorsszerű vonatúton megszületett szemüveges varázslófiú történetét, de nagyon kevesen ismerik a szenvedést, amely a születését övezte.

Harry Potter anyja, és a világ leggazdagabb írónője

Szülői nyomás miatt titkárnő

Rowling korai éveit a szülői elvárás és az álmai közötti őrlődés tölthette ki. Négyéves volt, amikor családjával együtt elköltözött Bristolba, itt egy Potter nevű família lakott a szomszédságukban. Szülei meg voltak győződve róla, hogy fényes karrier áll lányuk előtt, mint kéttannyelvű titkárnő. Rowling haladt is egy ideig a szülők által elvárt úton, akik támogatták abban, hogy minél több nyelvet tanuljon.  Ám a benne élő kislány – aki imádta a Narnia krónikáit, és már gyerekkorában is fantasy történetekkel kápráztatta el osztálytársait – utat tört magának a kötelességtudat és szülői nyomás alól.

„Én angolt akartam tanulni, de úgy éreztem, mindenki azt kérdi majd: Mi értelme ennek? Bár író szerettem volna lenni, sosem hittem, hogy ebből lesz valami, ezért erről a vágyamról csak a közeli barátaimnak meséltem” – monda a Daily Mailnek egy interjúban.

Az egyetem után Londonba utazott az írónő, ahol az Amnesty Internationalnél helyezkedett el, és Afrika francia nyelvű vidékeinek problémáival foglalkozott. Bár alapvetően ez is érdekesnek hangzik, Rowlingnak leginkább az tetszett az irodai munkában, hogy mikor nem figyeltek oda kollégái, bepötyöghette a napközben eszébe jutott kitalált történeteit.

A legelső kiadás

Négy óra vonatút és a Harry Potter ötlete

Az írónő 1990 táján sokat ingázott London és Manchester között. A hosszú – egészen pontosan négy órányi – vonatút pedig mire is jó? Nos, számomra elsősorban olvasni, másoknak pedig történeteket kitalálni. Az írónő is az utóbbira szavazott, így éppen egy sikertelen lakásvadászatot követően Londonba tartott vissza, amikor megszületett a kis túlélő és a varázsvilág ötlete. Mire leszállt a King Cross pályaudvaron, több karakter és helyszín is formát öltött a fejében, többek között a londoni pályaudvar koncepciója is. Harry Potter történetének írása egyre inkább szerves részét kezdte képezni Rowling életének: a munkahelyén, a kávézókban, a pubokban vagy ahol csak tehette, a varázslófiú kalandjain dolgozott.

Már fél éve írta a Harry Pottert, amikor 25 éves korában sclerosis multiplexben szenvedő édesanyját elveszítette. Mai napig élete legmegrázóbb élményeként tartja számon 1990 szilveszterének éjszakáját, amikor szeretett édesanyájától el kellett búcsúznia.

Rowling édesanyja elvesztésének hatására döntött úgy, hogy a főszereplő Harry is hasonló megpróbáltatáson menjen keresztül, azaz ő is veszítse el a szüleit.

Ám a könyv kiadásáig ezen kívül is történt egy s más! Többek között Rowling felmondott a munkahelyén, és a napfényes Portoba utazott, ahol beleszeretett Jorge Arantes-be, a fiatal újságíró növendékbe, akivel összeházasodott, és szerelmük gyümölcseként született egy lányuk. A gyorsan jött fellángolás gyorsan ment is: férjével hamarosan elváltak, Rowling pedig egy bőrönddel és egy kisbabával a karján a napfényes Portugáliából a szeles és esős Skóciába költözött, ahol nehéz éveknek nézett elébe. Volt férje később egyébként azt nyilatkozta, hogy több ötlettel is hozzájárult a Harry Potter történethez, amelyre az írónő ironikusan csak ennyit reagált: „Körülbelül annyi ötletet adott a Harry Potterhez, mint én a Két város regényéhez.”

J. K. Rowling többek között a The Elephant House kávézóban is dolgozott a Harry Potter és a bölcsek kövén.

Az egyedülálló anyuka és a kiadó-vadászat

Ma már természetesen elég furcsának tűnhet, – látva a Harry Potter sorozat óriási sikerét – de bizony-bizony a kiadók kezdetben nem haraptak rá Roxfort és a varázsvilág történetére. Rowling elvált egyedülálló anyukaként hagyta el a kontinens legnyugatibb országát, és Edinburgh-ba költözött, ahol húga is élt. Itt próbált állást találni és boldogulni, ám ez egyáltalán nem ment könnyen. Sokszor küzdött anyagi gondokkal, olykor még arra sem futotta, hogy a kávéját kifizesse, és egy hajszál választotta el a hajléktalanságtól.

Akkoriban sokszor foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata, ám szerencsére kislányába kapaszkodva megtalálta a kiutat borongós gondolatai mögül, és az írásban lelt menedéket.

Az írónő rengeteg kiadót megkeresett a történetével, ám mind visszautasította, arra hivatkozva, hogy a Rowling alkotta világ túlságosan bonyolult és kidolgozott a gyerekeknek, emellett az ifjúsági kategóriába sem illeszthető bele. Nos, ezek a kiadók biztos foghatták később a fejüket, ám egy közülük mégis mást akart.

Az írónő rajza a Harry Potter első kötetéhez

Egy csipet szerencse és a berobbanás éve

Ahogy mondani szokás: minden kezdet nehéz, és ez Rowling esetében is igaznak bizonyult. Az írónő úgy gondolta, senkit nem fog érdekelni a könyve, ám ma már tudjuk, hogy mekkorát tévedett. A Harry Potter első könyvének sikereséhez valóban rögös út vezetett, amihez egy csipet szerencse és egy szorgos munkaerő is kellett. A Christopher Little Irodalmi Ügynökség postaládáját a 25 éves irodavezető,  Bryony Evans ürítette ki aznap, amikor Rowling regénye beérkezett hozzájuk. Mivel tudta, hogy főnökét, Mr. Little-t nem érdekli a gyermekirodalom, már éppen dobta volna ki a kukába, amikor – lelkiismeretes munkaerő lévén – mégiscsak kezébe vette a Harry Potter és a bölcsek köve című kéziratot, amelynek humora azonnal magával ragadta. Végül az ügynökség számos kiadónak továbbította a varázsvilág történetét, ám sokáig senki nem akadt horogra. Egészen pontosan 12 kiadó hajtotta el Rowlingot, mígnem a Bloomsbury Children’s Books mégis látott benne fantáziát, és vállalta a kiadás költséget.

Bár az írónő nem túl sokat – egészen pontosan picivel több, mint 1200 font jogdíjat zsebelt be első regényéért – mégis földöntúli örömet érzett, hogy egy igazi, kézzelfogható könyv született a történetéből.

A Harry Potter és a bölcsek köve 1997-ben jelent meg Angliában, és gyakorlatilag minden díjat bezsebelt a zsáner keretein belül. Már a második kötetén, a Harry Potter és a titkok kamráján dolgozott, amikor Mr. Little telefonon kereste: első regénye a bestseller listák élén jár, és éppen tárgyalás folyik a könyvek amerikai jogaiért. A mára 78 nyelvre lefordított regény 1999-re hivatalosan is milliomossá tette Rowlingot, 2003-ra pedig a brit királynénál, II. Erzsébetnél is nagyobb vagyonra tett szert. A könyvek megfilmesítési jogait a Warner Bros. filmstúdió zsebelhette be, amelynek munkáját az írónő folyamatosan felügyelte.

Rowling küzdelmének szerintem van egy nagyon erős mondandója is: emberek tizedennyi problémával, sokkal kényelmesebb körülmények között sem mindig valósítják meg álmaikat. Vajon mennyi fantasztikus történet lapul a fiókok mélyén a lustaság vagy a kitartás hiányából kifolyólag?

Harry Potter 20 éve elindíthatott volna valamit

Az igazi varázslat

A Harry Potter sorozat hét kötetesre nőtte ki magát, amelyet milliók követtek évről évre, hogy olvashassák Harry és Voldemort küzdelmének történetét.

Amikor először kezembe vettem a könyvet 11 évesen, még nem tudtam, hogy engem és a korosztályomba tartozó rajongókat Harry Potter generációnak fognak nevezni.

Egy 11 éves gyereket – aki én is voltam akkoriban– nem könnyű lekötni egy regénnyel, ezt már csak tapasztalatból is tudom. Az, hogy Rowlingnak ez sikerült, látszólag maga a csoda. A 2000-es évek gyakorlatilag Harry Potter lázban teltek, így nem meglepő az a hatás, miszerint valami titkot kell keresni a Harry Potter elképesztő sikere mögött. Számos tudományos tanulmány és könyv született ezzel kapcsolatban, amelyben megpróbálják megfejteni Rowling könyveinek titkát: többek között Kende B. Hanna gyermekpszichológus tanulmánya is erre keresi a választ, amelyet egyébként a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról le is tölthetünk.

Az első Harry Potter könyv már több, mint 20 éve jelent meg, és kis túlzás nélkül állíthatom, hogy azóta sincs olyan irodalmi mű, amely ekkora hatást gyakorolt volna a gyerekekre és az olvasási szokásokra. Általános tendencia ugyanis, hogy a sorozat elolvasása után a fiatalok más könyvek irányába is nyitottak lesznek, egyszóval olvasóvá válnak. Egyébként ezt az iskolák is előszeretettel használják – megjegyzem nagyon helyesen. Ha nincs ez a könyv, ez a sorozat, talán én sem leszek az olvasás szerelmese, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Míg egyesekre tizenévesként volt nagy hatással, másokat felnőttként tanított meg újból gyereknek lenni. A Harry Potter könyvek írónője, J. K. Rowling gyerekek millióit ajándékozta meg az olvasás szeretetével, és úgy vélem, olyasvalamit hozott létre, amelyben mugli mivoltunk ellenére őszintén szeretnénk hinni.

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.