A nagy ötletek, és különös történetek mestere – 15 éve hunyt el Robert Merle

Azért szeretem az irodalmat, mert a nyilvánvaló erényein túl – fejleszti a kreativitást, formálja a lelket, gyarapítja a szókincset, szélesíti a látókört, stb. – gyakorlatilag korlátlan merítései lehetőséget biztosít az olvasást szeretőknek, ráadásul meglehetősen jól kategorizálható. Mindig pontosan tudom, hova nyúljak, amennyiben egy jéghideg krimire, egy borzongató horrorra, egy elgondolkodtató sci-fire, vagy egy megerőltetően jóleső szépirodalmi kirándulásra vágyom. Ismerem a szerzőket, ismerem a stílust, a formát, tudom, mire számíthatok.

Olykor-olykor azonban felbukkannak szerzők, akiket a kategóriák szabta szűk keretek közé szorítani. Belőlük nincs túl sok, hiszen, ha a saját magad által belakott kategóriával nem tudsz olvasót szerezni, akkor valami máshoz kell folyamodni, és itt jön ki az igazi szerzői nagyság. Amennyiben a történetszövés, az ötletek, a karakterek, a stílus mind-mind a helyén van, egyszerűen jelentőségüket vesztik a műfaji keretek, ám ez még így is igencsak veszélyes terep egy regény eladhatóságának és egy olvasóbázis kiépítésének szempontjából. Nem hiába ragaszkodik az írók 90%-a a saját, kötött tematikájához, melyen belül teljes magabiztossággal mozog, annak a 10%-nak pedig, aki bátran kísérletezik, és hagyja el a megszokott terepet, egyik legkiemelkedőbb tagja egyértelműen az a Robert Merle, aki idén már 15 éve, hogy nincs köztünk.

Robert Merle (1908-2004) Forrás: televizio.sk

Lenyűgöző műveltségű háborús veterán disszertációja Oscar Wilde-ról

Az algériai születésű és gyerekkorát is az afrikai országban töltő Merle egészen kicsi korától rendkívül fogékonynak mutatkozott az új tudás befogadására, főleg, miután a világháború befejezését követően, 1918-ban a család Párizsba költözött, a kis Robert pedig a neves Condorcet líceumba ment tanulni. Felnőtté válásának útját számtalan tragédia árnyékolta, elveszítette lánytestvérét, majd édesapját, végül 1933-ban mindössze 29 éveses Roger nevű bátyját is elvitte egy szívroham. Bár Merle örökké magában hordozta veszteségeit, és ezekre regényeiben is reflektált, az érzékeny lelkű fiú megpróbált ezekből, és munkaszeretetéből is erőt meríteni.

Hátrahagyván a középiskolai tanárok vesződséges életét, továbbképezte magát, hogy egyetemen oktathasson, és már előre vizionálta magában saját jövőképét, az írót, aki saját történeteivel szórakoztatja a nagyközönséget. Házasságon, a második világháború hadifogolytáborán, és egy közel ezer oldalas Oscar Wilde-ról írt doktori disszertáción, no meg számtalan hátrahagyott középiskolai katedrán át vezetett az útja célja eléréséhez, amit aztán végül mégis egy egészen különös hangvételű, a háborús igazságtalanság, és embertelenség ihlette első regény teljesített be.

Merle az itthon egyik legolvasottabb francia szerző Forrás: www.europakiado.hu

Bármiről bármit és mindent érdekesen

Merle terjedelmes tudásanyaga, és széleskörű érdeklődése már első művével, a fikciós háborús emlékirattal, a Mesterségem a halál című regénnyel megmutatkozott. Életműve tematikáját tekintve szerteágazóbb már nem is lehetne, minőségileg azonban meglepően egységes, szinte mindegy, hogy milyen műfajt választott, az adott témát mindig amolyan ezer körül is felismerő „robertmerlésre” formálta, ez pedig végérvényesen a legnagyobbak sajátja. Merle prózája ugyan nem az a típus, melyből túl sokat okulhatnak a kezdő írók, ám leírásai olvasmányosak, zökkenőmentesek, párbeszédei pörgősek, történetei pedig a háttérben lógó, olykor egészen misztikus szálaknak és hangulatnak hála kifejezetten érdekesek.

Merle érezhetően érzésből írt, kétlem, hogy sokat gondolkodott azon, következő regénye mennyiben illeszkedik majd a kialakulóban lévő, vagy éppen jól futó irodalmi trendekbe, vélhetően mindig épp azzal foglalkozott, ami éppen kitöltötte az érdeklődési körét, ez a fajta jó értelemben vett szeszélyesség pedig kimondottan jól állt neki. A teljesség igénye nélkül művei közt egyaránt megtalálhatók dokumentarista művek, mint a Fidel Castro-val való találkozás élményéből született Moncada, vagy az Algéria regnáló köztársasági elnökével készített interjú által inspirált Ahmed Ben Bella, de akad itt világháborús emlékirat (Két nap az élet), fikciós történelmi regény (nevezhetjük akár alternatív történelmi regénynek is) Rudolf Höss életéről (Mesterségem a halál), de akad valós idejű társadalomkritika (Üvegfal mögött), hidegháborús kordokumentum (Állati elmék), posztapokaliptikus jóslat (Malevil), sci-fibe hajló halálallegória (Madrapur), pajzán szerelmesregény (A bálvány), és korát megelőző gender-tanulmány is (Védett férfiak).

Javítás közben a Francia história egyik készülő kötete felett Forrás: wikipedia.org

Merle regényeiben ott lapul az egész XX. századi politika

Bármihez is nyúlt, bármiről is írt, a világéletében erős politikai érdeklődést és aktivitást mutató Merle mindig beleszőtte az őt éppen foglalkoztató társadalmi, szociológiai, teológiai és politikai összefüggések vizsgálatát, mely minden esetben egyedi ízt adott a történetnek, így nyugodtan állíthatjuk, hogy Merle életműve mintegy lenyomata is viszontagságos XX. századnak. Maga a szerző, aki maga is megélt néhány komoly párfordulás saját meggyőződésében, hiszen keményvonalas kommunistából lett a kommunizmus bírálója, műveiben sem bánik kesztyűs kézzel azokkal, akik elvakultan ragaszkodnak saját becsípődött dogmáikhoz.

A Merle regények mindenkinek odaszúrnak kicsit. A sziget az erőszak természetrajzáról, mozgatórugóiról, valamint a faji előítéletekkel való kapcsolatáról mesél, az Állati elmék a hidegháborúból fakadó tudományos törekvések embert és állatot sem kímélő szenvtelenségéről, az Üvegfal mögött a diákság gondolat- és érzelemvilágáról, a Malevil a hidegháborús paranoiáról és az újrakezdésről, a Védett férfiak a feminizmus és a humanizmus kapcsolatáról, a Madrapur a személyes hitvilág és a halál viszonyáról, a Majomábécé pedig a természet kizsákmányolásáról. Merle életének tragédiái ott vannak a sorok közt, bár műveinek akadnak felemelő pontjai, az összkép mégis kifejezetten pesszimista, ami az emberekbe vetett hitét illeti.

A saját maga által főművének tartott sorozat magyar kiadása Forrás: vatera.hu

Miért szeretjük mi magyarok annyira Merle-t?

Jó kérdés. Ami a francia írókat illeti, az élmezőnyben egyértelműen Jules Verne-t találjuk, ami nem meglepő, sokunk belépő olvasmánya volt az irodalom ezerszínű terepére, a másik azonban kétségkívül Robert Merle. Adja magát a kérdés, miért? Mi magyarok rendkívül kritikus nép vagyunk, kritikusak a világgal, szkeptikusak a társadalmi, politikai, vallási rendszerekkel, ugyanakkor elképesztő ambivalencia jellemez minket, hisz ugyanúgy tudunk rajongani egy különös divatdogmáért, mint élből és elvből elutasítani azt. Merle művészetét is valahol ez a kettősség határozza meg, saját rajongása a kommunista tanok felé, majd az ideológiával való személyes élmények hatására történt szembefordulása olyan, mintha mi magunkról szólna.

Merle ugyanakkor nagyon finom esztétikai és arányérzékkel áldatott meg, történetei valahol mindig megtalálják az arany középutat, és bár nem lehet elmondani róluk, hogy bármiféle messianisztikus törekvést tartalmaznának, tudatalatt így is egyértelműen ismeretet terjesztenek, és legalább úgy szélesítik az olvasó látószögét, ahogy Merle tette a sajátjával, mikor minden erejével azon dolgozott, hogy kitörjön a francia középiskolák szürke világából, és belépjen az egyetemi katedrák kényelmes mindennapjaiba.

George C. Scott az Állati elmék filmadaptációjában, a Delfin napjában Forrás: imdb.com

Hol kezd az ismerkedést?

Remélem, hogy már eddig is sikerült kedvet csinálnunk Merle életművéhez, amennyiben még nem volt szerencséd olvasni tőle, de akkor most nézzük a konkrétumokat. Mázlisták vagyunk, ugyanis egyrészt szinte mindegyik műve több magyar kiadást is megért, az Európa Kiadó pedig újabban már az életmű ritkább, ezáltal kuriózumnak számító remekeit is nyomdába küldte (pl. Moncada), ráadásul a régebbi példányok antikváriumokból aprópénzért is könnyedén beszerezhetők.

Amennyiben humanistább, földhözragadtabb, kevésbé allegorikus műre vágysz, akkor A sziget, az Üvegfal mögött, vagy a Mesterségem a halál a jó választás, ezek megfelelő bevezetőt adnak Merle kellemes hömpölygő prózájába, és mély gondolatvilágába, ha pedig ezekkel megvagy, jöhet a Malevil, a Védett férfiak, vagy épp a Madrapur. Ha pedig már ott vagy, semmiképpen se hagyd ki az Állati elméket sem, de igazából mindegy, melyiket veszed a kezedbe, Merlének mindig is megvolt az a különleges tulajdonsága, hogy könnyedén bevont saját világába, erősen fogta az olvasó kezét, és magabiztosan vezette végig a történeten, így abban biztos vagyok, hogy egy Merle-regénynél nem fogsz majd tudni megállni.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.