• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Ray Bradbury (1920-2012)

Irodalom

Aki megmutatta, miként lehet szépirodalom a sci-fiből – 10 éve hunyt el Ray Bradbury

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Amióta csak beleszerettem az olvasásba, hiszek benne, hogy az igazi remekmű a kortalanságáról ismerszik meg. Az esetek túlnyomó többségében ezt a motívumot azon művekben találom meg, melyek az emberi lélekről mesélnek, egészen egyszerűen azért, mert a világban változnak a társadalmak, fejlődik a technika, eszmék születnek, és halnak el, de ami állandó, az a mindezt mozgásban tartó emberi tényező.

1920. augusztus 22-én az Illinois állambeli Waukegan városkájában az 1682-es salemi boszorkányperek során elítélt, és kivégzett Mary Bradbury leszármazottja egy svéd bevándorló anya, és egy villamosszerelő apa gyermekeként megszületett Ray Douglas Bradbury. Azóta, hogy először kinyitotta a szemét 102 esztendő telt el, az a sok millió betű azonban, melyet hosszú élete során papírra vetett, a mai napig aktuális, aktuális lett volna 1920-ban, és az 2020-ban is, sőt 2040-ben is az lesz, mert Bradbury soha nem a jövőt mérte az emberhez, hanem az embert a lehetőséges jövőjéhez.

A könyvtár magányos lakója

Bradburyről számtalan legenda kering, abban viszont mindenki egyetért, hogy a rendkívül tehetséggel megáldott író énjének később az alkotásban, és az irodalomban kiteljesedő részét teljes mértékben autodidakta módon sajátította el. Bár a gimnáziumot még becsülettel kijárta, itt intézményi tanulmányait fel is függesztette, és ezt követően önmagát képezte, második otthonává pedig a könyvtár vált.

A fiatal fiú nem menekült otthonról, ahogy ő maga is többször utalt rá, a családja a társadalmi helyzetétől telhető legnagyobb nyugalomban élte mindennapjait, így a könyvtári lét valóban azt jelentette, amit tükröz: feltétlen, és már 6 éves korától datálódó, egyre növekvő vágyat a szabadon választott tudás világa iránt.

1938-tól hetente három teljes éjszakát töltött a könyvtárban, bezárkózva a szavak és betűk birodalmába, ez a különös rituálé pedig egészen 1948-as házasságkötéséig kitartott. Ebben a tíz évben Bradbury mindent megtanult az írásról, ábrázolásmódokról, mindent ellesett az irodalom klasszikusaitól, a ponyva királyaiig, melynek később olyan briliáns ötvözetét hozta létre olykor nyúlfarknyi történeteiben, melyek nem csupán egy rá végletekig jellemző ízvilágot kreáltak, de amiben egyaránt kedvét lelhette a tudományos-fantasztikum rajongója, és a szépirodalomkedvelő is, márpedig ez a rendkívüli bravúr Bradburyn kívül talán csak Philip K. Dicknek, és Kurt Vonnegutnak jött össze később.

Bradbury a dolgozószobájában

Bradbury a dolgozószobájában

Az új generáció üdvöskéje

Bradbury műveiben valóban az a szép, hogy egy gyakorlatilag lehetetlen crossovert hozott létre a szép- és a szórakoztatóirodalmi kánon stílusjegyei között. Már csak választott műfajainál – sci-fi, fantasy, krimi, horror – egyértelműek a hatásai, melyekben gyermekkora klasszikus képregénytörténete, Flash Gordon és Buck Rogers találkozik az 1920-as évek ponyvairodalmával, Edgar Rice Burroughs Mars-történeteivel, vagy épp a Weird Tales, vagy az Amazing Stories magazinokban megjelent novellákkal, Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, vagy épp Henry Kuttner ötleteivel, és stílusával.

Mindezeken túl azonban Bradbury mégsem hasonul igazán pályatársaihoz, például az épp 30 éve elhunyt Asimovhoz, Clarke-hoz, Heinleinhez, mert náluknál jóval egyszerűbb módon, ám szebben megmunkált nyelvezettel, jóval szimbolikusabb megközelítésben írja a történeteit.

Bradbury stílusa megközelítőleg 1942-re forrta ki magát igazán, akkor jelent meg A tó című novellája, és tulajdonképpen ez volt a fordulópont, amikortól a különböző lapok már kifejezetten várták az egyéni hangú és fontos, ám megfelelő köntösbe bújtatott társadalmi kérdéseket feszegető írásait. Bradbury ezzel simult bele tulajdonképpen a sci-fi aranykorának második nemzedékébe Hal Clement, Brian Aldiss, vagy a fentebb említett Asimov-Clarke-Heinlein trió mellé. Ahogy a szerző a későbbiekben többször is igyekezett kiemelni, nem csupán a kemény munka juttatta el oda, ahová végül eljutott, ebben ugyanis esetében kétségtelenül nagy jelentősége volt a rendkívüli találkozásoknak.

Kurt Vonnegut társaságában

Kurt Vonnegut társaságában

A pozitív kritika ereje

Bradbury novellaíróként képzelte saját pályáját, ami nem csoda: rövid, csattanós, ám olykor kifejezetten szépirodalmi nyelvezetű munkái ebben a formátumban működtek igazán, az olvasók az 1950-es évek elejére már kifejezetten várták újabb és újabb történeteit, ám ebben az időszakban ahhoz, hogy valaki önálló kötetet publikálhasson okvetlenül egy regényre volt szükség. A szerző a Marsbéli krónikák megírása után a Doubleday kiadó szerkesztőjével vacsorázott, aki azt javasolta neki – áthidalandó a problémát – hogy úgy alakítsa a történeteit, hogy a novellafüzér egy teljes kötetet alkosson. Bradbury ennek megfelelően írta meg egyik leghíresebb művét, mely a 30. születésnapja után nem sokkal került a boltokba, és idén már épp a 72. évét ünnepli.

Hiába azonban a kiváló történet, mely elementáris erővel boncolgatja az emberiség hidegháborús jelenét, mindezt szimbolikusan a Marsra helyezve, az igazi felfutás még váratott magára.

Később aztán Bradbury 1950-ben egy Los Angeles-i könyvesboltban vásárolt egyik este, amikor belebotlott a neves angol-amerikai íróba, és kritikusba, Christopher Isherwoodba. Isherwood véleményére igencsak adott az irodalmi közvélemény akkoriban, Bradbury pedig szóba elegyedett vele, és ha már ott volt, adott neki egy példányt a Marsbéli krónikákból.

Isherwoodot lenyűgözte a mű, és elismerő kritikát írt róla, mely tulajdonképpen véglegesen feltette Bradbury nevét az irodalmi térképre, ráadásul ekkoriban számtalan író kölcsönözte el tőle a Marsbéli krónikák formátumát, így született meg pl. egy másik legendás mű is 1952-ben, Clifford D. Simak tollából, mely A város címet viselte.

A Fahrenheit 451 számtalan kiadása

A Fahrenheit 451 számtalan kiadása

Fahrenheit 451

Isherwood szabadjára engedte a szellemet, Bradburyt újabb és újabb rétegek fedezték fel, novelláinak egyes darabjait egyenesen Ernest Hemingway-hez hasonlították, stílusát a fiatalon elhunyt Thomas Wolfe-hoz, 1953-ban pedig végleg bebizonyította, hogy a XX. század második felének egyik legígéretesebb amerikai írójáról van szó.

Ekkor jelent meg ugyanis a Fahrenheit 451, melyet kilenc nap alatt, bérelt írógépen egy könyvtár alagsorában írt meg, és mely metszően éles társadalomkritikájával, túlságosan is valósághű disztópikus világképével egyesek szerint felnőtt George Orwell 1984-e, és Aldous Huxley Szép új világa mellé.

A Fahrenheit 451 napjainkban ismét aktuális, holott születése óta csaknem 72 év telt el, de már tartalmaz olyan motívumokat, melyek manapság is a közbeszéd részét képezik. A cenzúra, a politikai korrektség, a televízió káros hatása, mely aztán a könyvégetésben csúcsosodik ki fájóan rideg és valósághű olvasmánnyá teszi.

Bradbury 2012-ben, 91 éves korában hunyt el. Gyakorlatilag nem volt olyan író, vagy filmes személyiség Neil Gaimantól a regnáló amerikai elnökik, Barack Obamáig, aki ne emlékezett volna meg páratlan tehetségéről, és sokszínű életművéről. Nekrológokban jelentőségét Edgar Allan Poe-hoz, és J. D. Salingerhez mérték, Neil Gaiman pedig egy szívmelengető anekdotával búcsúzott tőle. A The Guardianban megjelent írásában a Sandman, és az Amerikai istenek szerzője elmesélte egy barátja történetét, aki 10-12 éves lehetett, mikor megadatott neki, hogy személyesen is találkozzon Bradburyvel, és megkérdezze tőle, hogyan válhat íróvá az ember.

Az akkor már világhírű író félrehívta a kisfiút, és közel fél napon át beszélgetett vele kulisszatitkokról, elhivatottságról, az írás művészetéről. Ez az apróság is jelzi emberi és írói nagyságát, egy emberét, aki végigélte a XX. századot, aki az írást a sci-fi aranykorában kezdte, ám akinek sem Hollywood fénye, sem a televíziós szereplések, díjak, és szerzői sikerek nem formálták át gyökeresen a világképét: Ray Bradbury ugyanis egész életében csak egyet akart: mesélni, és ezt nála kevesen csinálták jobban a tudományos-fantasztikum történetében.

Az idős szerző

Az idős szerző

Kapcsolódó cikkek

Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

Szeptemberben jön magyarul az Oscar-díjas Will Smith memoárja

A kötet idehaza is megjelenik még idén szeptemberben.

A regény legelső kiadása

Csaknem tíz év után kapott új kiadást a leghíresebb szerelmes regény

Margaret Mitchell egyetlen regényének népszerűsége továbbra sem kopik.

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a 2022-es Libri-díjat

Bödőcs Tibor másodszor, Krasznahorkai először a díjazottak közt.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

    Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. május 24.

    Olvass klasszikus hazait! 2.0 – Újabb 10 halhatatlan regény a XX. századi magyar irodalomból

    Avagy újabb 10 klasszikus, mely nélkül értelmezhetetlen a magyar irodalom jelene.

    • 2022. május 19.

    A felkelő nap ereje – 10 letehetetlen regény Japánból

    Ahogy a dél-amerikai országok irodalma, úgy bizony Japán ízei is eltéveszthetetlenek.

    • 2022. május 11.

    Hidak az irodalomban – 10 szépirodalmi mű, mely kriminek sem utolsó

    Egy ponyvaműfaj, amivel még az irodalmi elit nagyjai is kacérkodtak.

    • 2022. május 9.

    Azért írt ilyen jól, mert keveset írt? – 110 éve született Ottlik Géza

    Az Iskola a határon szerzője kifürkészhetetlen ember volt.

    • 2022. május 6.

    Gondolatok Szerb Antal akaratáról, A Pendragon-legenda szövegromlásáról, a szerkesztő felelősségéről

    Az új kiadás kapcsán a kötet szerkesztőjét kérdeztük a munka nehézségeiről.