Az 1990-es években, mikor a könyvpiac szabaddá vált, és egyre-másra alakultak a független kis kiadók, egyik napról a másikra bevett gyakorlattá vált, hogy a kezdő magyar írók angolszász álnevek mögé bújtak, mert a fogyási adatok pontosan megmutatták, hogy az olvasók előnyben részesítik a külföldi neveket vásárláskor. Az írói álnév kérdése persze nem új-keletű találmány, és valójában sokkal régebbre, a XIX. század elejére nyúlik vissza, hiszen akkoriban többek közt már a hírhedt Benjamin Franklin is Jótét Csendben írói álnéven küldte cikkeit az újságoknak.
A későbbiekben aztán világhírű írók egész armadája alkalmazta a módszert, ki-ki különböző okok miatt. Volt, aki a nemét kívánta elfedni, más arra használta alteregóit, hogy különböző műfajokban alkothasson, megint más azért döntött így, mert a kiadója csupán évi egy regény megjelenését engedélyezte neki saját nevén. Mindenesetre mi most összegyűjtöttünk 10 alkotót, akik saját nevükön is híresek ugyan, de némelyikük írói álnevén is meghódította a bestsellerlistákat.
Stephen King hosszú éveken át alkotott Richard Bachman álnéven
A krimi koronázatlan királynője irgalmatlan tempót diktált, általában évente legalább két regényt írt, volt, hogy egy-egy kézirattal egy hétvége alatt elkészült, és bár manapság jobbára közel 80 detektívregénye miatt emlékszünk rá, munkatempója miatt akadt lehetősége további publikációra is, ennek keretében romantikus regényeket jegyzett Mary Westmacott írói álnéven (a Mary a középső keresztneve volt). Az első álnéven írt műve 1930-an látott napvilágot, összesen 6 kötetet publikált így, az utolsót 1956-ban Az élet súlya címen.
Agatha Christie – Mary Westmacott
A horrorkirály álnevét ismerik talán a legtöbben. Richard Bachman 1977-ben „kelt életre” a magyarul máig kiadatlan Rage című regény kapcsán. King összesen 7 regényt írt írói álnevén, ráadásul inkognitóját az 1980-as évek közepéig őrizni is tudta, akkor egy lelkes rajongó jött rá a két szöveg és a motívumok közti hasonlóságra, és „leleplezte” az írót. Jellemző, hogy az akkor már a szórakoztatóirodalom ünnepelt szupersztárjának számító King neve hallatán az addig nagyjából 20 ezer példányban fogyott Bachman regényekből 200 ezer darabot adtak le pár hónap leforgása alatt.
Stephen King – Richard Bachman
Crichton a popkultúra egyik legsokoldalúbb szerzője, aki első, 1969-es Az Androméda-törzs című regényével megteremtette a techno-thriller műfaját, később pedig megalkotta a Jurassic Parkot, a Vészhelyzetet, és olyan filmeket rendezett, mint a Kóma, és a Feltámad a vadnyugat. Crichton még pályakezdő íróként főleg orvosi krimiket publikált Jeffrey Hudson és John Lange név alatt, ráadásul 1966 és 1972 közt összesen tíz regényt írt így, aztán Az Androméda-törzs hihetetlen sikere után szép fokozatosan elhagyta korábbi alteregóit, és már csak a saját nevén folytatta a publikálást.
Michael Crichton – Jeffrey Hudson, John Lange
A Harry Potter-sorozat szülőanyja esetében tökéletesen érthető a névválasztás, még akkor is, ha a mai digitális korban nem igazán sikerült titkolni a tényét. Miután a Harry Potter a világ legtöbb példányban eladott könyvsorozatává vált, Rowling kitalálta a Robert Gailbrath álnevet, melyen krimiket kezdett publikálni, elsőként a 2013-ban megjelent Kakukkszó című művet. A regény négy éven belül tetralógiává bővült, és a BBC One hamar lecsapott a megfilmesítési jogokra, a Strike címet kapott széria 8 epizódot ért meg.
J. K. Rowling – Robert Gailbrath
Stephen King után Koontz-ot szokás a második számú horroríróként emlegetni, pedig ő sokkal inkább pszichológiai thrillerben utazik, ráadásul pályája kezdetén iszonyú termelékenységgel közel másfél tucat álnéven működött, melyek alatt a misztikus történetektől kezdve, a keményvonalas krimiig, és a lélektani thrillerekig tulajdonképpen minden megtalálható. Miután aztán 1986-ban megjelent az Idegenek című műve, mellyel végleg befutott, a továbbiakban már nem volt szüksége az írói álnevek használatára.
Dean R. Koontz – Anthony North, Brian Coffey, David Axton, Deanna Dwyer, K. R. Dwyer, Leigh Nichols, Owen West, Richard Paige
A sci-fi olvasók és a szépirodalmat kedvelők által egyaránt rajongott, idén épp 100 éve született Ray Bradbury precízen kimunkált és gyönyörű nyelvezettel megírt novelláit egyes kritikusok Ernest Hemingway-hez hasonlítják, de ahogy a legtöbb korabeli sci-fi író, néha még ő is használt álnevet ennek ellenére is. Az álnevét ráadásul felmenőjétől, az Egyesült Államok egyik leghíresebb Shakespeare-tudósától egy az egyben vette kölcsön, és főleg a korai novellái esetében használta, de csak viszonylag elhanyagolható ideig, mert a Marsbéli krónikák sikere után erre már nem igazán volt szüksége.
Ray Bradbury – Douglas Spaulding
Nora Roberts esetében kétségkívül szükséges is az éles határvonal a két írói alteregó közt. Eleanor Marie Robertson, azaz Nora Roberts ugyanis 225 romantikus regény szerzője, és bár az amerikai írónő az Egyesült Királyságban legtöbbször a Jill March, vagy a Sarah Hardesty neveket használta, alapvető témáitól mégis a J. D. Robb néven született művei különülnek el talán leginkább, melyek hamisítatlan romantikus felhangokkal övezett thrillerek és krimik, szám szerint tizenkilenc kötet a mai napig, melyek számos darabja tanyázott a New York Times bestsellerlistájának élmezőnyében.
Nora Roberts – J. D. Robb
Az egyik legszembetűnőbb hazai példa, ha már az írói álneveknél tartunk. Lőrincz L. László már több tudományos kötet szerzőjeként 1983-ban adta ki első keleti, „kolostoros” krimijét, Sindzse szeme címmel, melyhez a korábbi tudományos munkásságától jól elkülönülő, és a krimi és kalandregények hagyományait őrző Leslie L. Lawrence álnevet választotta. Ebbe a sorozatban a mai napig 49 kötet született, ám közben az író saját nevén tudományos-fantasztikus kalandregények írásába is kezdett, így a két írói neve alapján tökéletesen elkülöníthető a két tematika, melyekkel egyébként a mai napig az egyik legolvasottabb magyar írónak számít.
Lőrincz L. László – Leslie L. Lawrence
A szintén épp 100 éve született sci-fi nagymester sem vetette meg az írói álneveket. Asimov élete során gigantikus, közel 500 címet számláló életművet hagyott maga után, irodalmi és tudományos munkákat egyaránt. Legendás regénye, az Alapítvány megjelenésével egy időben írta meg a Lucky Starr sorozatának első epizódját, Az Űrvadászt, mellyel főleg a fiatalabb generációt célozta meg egy könnyed, ifjúsági sci-fivel, és mely a Paul French álnéven jelent meg, és mely néhány éven belül összesen hat epizódot ért meg, melyben a főhős az egész Naprendszert bebarangolta.
Isaac Asimov – Paul French
A mindössze 39 évesen tragikus körülmények közt elhunyt kiváló francia író és műfordító Boris Vian főműve, a Tajtékos napok épp idén jubilál. Vian nagy rajongója volt Raymond Chandlernek, A hosszú álom többek közt az ő fordításában jelent meg franciául, és ebből inspirálódva 1946 és 1950 közt négy regényt írt Vernon Sullivan álnév alatt, melyek afféle hard-boiled beütésű bűnügyi regényparódiaként írhatók le a legkönnyebben, ugyanakkor még ezekben is olyan fontos témákat járt körbe, mint a szexuális visszaélés, vagy a faji megkülönböztetés.
Boris Vian – Vernon Sullivan
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
