- Kovács Krisztián
- 2022. március 22. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Kevés író mondhatja el magáról, hogy több mint hatvan évvel a halála után is popkultúrális és irodalmi ikonként tekintenek rá, igaz, kevés író hatott nagyobb mértékben a XX. századi amerikai próza alakulására, mint az irodalmi Nobel- és Pulitzer-díjas Ernest Hemingway. Alakja – bizonyos szempontból sajnálatos módon – némileg túl is nőtt nagyszerű művein, ami azt eredményezte, hogy mára többen olvastak róla, mint tőle. Kalandos élete bizonyos tekintetben nyitott könyv, írásai ugyanakkor nem véletlenül időtállók, akkor is, ha témáit – a bikaviadalok, a háborúk, vagy a nagy vadászatok – manapság az irodalomkritika már idejétmúltnak is tekinti. Összegyűjtöttünk most egy szigorúan szubjektív listát az általunk leginkább kedvelt Hemingway-történetekből.
Az egész életében a vadászatért és halászatért rajongó Hemingway régi vágya volt Afrikában is próbára tenni magát. Álma végül 1933-ban valósult meg, amikor feleségével 10 hetes szafarira indultak Kenyába és Tanganyikába. Az út élményanyagából született többek közt A Kilimandzsáró hava, mely végül 1936 augusztusában jelent meg nyomtatásban az Esquire magazinban, és nem csupán Hemingway tartotta személyes kedvencének. A halálos ágyán az életével számot vető, és kritikus szemmel önvizsgálatot tartó író története nem csupán irigylésre méltó önkritika, de az egyik legcsodálatosabb, és legtökéletesebben történeti ívvel szerkesztett novella, nem csupán a Hemingway életműben, gondolatisága pedig olyan sűrű, hogy más íróknál vélhetően teljes regényt töltene meg.
A Kilimandzsáró hava
Hemingway mintegy Jack London regényei előtt tisztelegve vetette papírra talán legnépszerűbb Nick Adams-történetét, a két részre bontott A nagy kétszívű folyón-t, mely A mi időnkben című első válogatásában jelent meg. A rendkívül szálkás, feszesre húzott történetek látszólag egy magányos férfi horgászatáról, táborozásáról szólnak, másrészt szerelmes levelek a természethez, ugyanakkor a Hemingway által Jéghegy-elvnek nevezett jelenség talán legtökéletesebb képviselői, itt ugyanis a kérdés nem az, mi történik a novellában, hanem, hogy az miért történik. Nick Adams miért döntött úgy, hogy egymagában kel útra, miért a természetet választja más emberek társasága helyett? A mindössze huszonhat évesen írt novella még élénken táplálkozott Hemingway első világháború után érzett kiábrándultságából, annak egészen líra megszólaltatása.
A nagy kétszívű folyón I-II.
Az 1933-as afrikai vadászat útibeszámolója nem aratott osztatlan sikert megjelenésekor, ugyanakkor talán a legékesebb példája Hemingway zseniális megfigyelő- és leíróképességének. Az afrikai szavanna gyakorlatilag megelevenedik az ember szeme előtt, és bár a vadászat manapság kevésbé számít széleskörben elfogadott kikapcsolódásnak, vagy sportnak, Hemingway nem tárgyszerűen ír az állatok leöléséről, szavai mögött ott a részvét, miközben feltárja a természeti népek viszonyait, vagy épp a bennszülöttek és az európai és amerikai turisták kontrasztját. Az író persze használja a vadászati zsargont, módszerek és technikák leírását, ám a regényes elbeszélőjelleg miatt ezek hatására sem vált a mű szakkönyv jellegbe, az utánozhatatlan stílus miatt pedig azok számára is kitűnő olvasmány, akik irtóznak a vadászattól.
Afrikai vadásznapló
Közel harminc éven át pihent a párizsi Ritz egyik széfjében Hemingway még az 1920-as években, naplószerűen írt kézirata, melyet a szerző csak az 1950-es években kapott kézhez, hogy aztán haláláig csiszolgassa, de közreadni már ne maradjon ideje. Vélhetően ennél nem született nagyszerűbb és lényegretörőbb összefoglaló arról, milyen volt az 1920-as években külföldiként Párizsban élni és alkotni, ráadásul senki sem fogta össze kreatívabb módon az akkor és ott szárba szökkenő kreatív energiákat. A teljesség igénye nélkül a történetben feltűnik Gertrude Stein, James Joyce, F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Pablo Picasso, és az elveszett nemzedék számos tagja, akikből aztán egy új, és az amerikai művészetet átfogóan meghatározó művészgeneráció sarjadt, ráadásul a forma esélyt ad Hemingway-nek arra is, hogy véleményt nyilvánítson számos kérdésben, melyekről újságíróként nem volt lehetősége.
Vándorünnep
Santiago, a halász története, aki 84 napnyi sikertelenség után is nekivág egyedül a tengernek, és eközben minden egyszerűségével együtt is megtestesíti az ember hőssé válásának globális és eszményi képét. Hemingway szikár, sallangoktól mentes stílusa, és örök hite az ember legyőzhetetlenségében – mely minden egyes művét meghatározta korábban is – itt alkot igazán tökéletes elegyet. A kisregény meghozta szerzőjének a Pulitzer-díjat, majd nem sokkal később lényegében szintén az öreg halásznak köszönhetően neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat is. Csodálatos és egyben rendkívül fájdalmas hangvételű mű, mely nem csupán az emberi kitartásról, és bátorságról mesél, hanem az ember viszonyáról a természet és állatvilág erőihez, üzenete pedig a mai napig érvényes, és elgondolkodtató a saját céljainkhoz való viszonyulás kérdésében.
Az öreg halász és a tenger
Egy újabb mű az 1933-as afrikai vadászatról, és egy másik ékköve Hemingway kései novellista hangjának, mely egyben világos kinyilatkoztatása is azon elvének, melyet aztán a legcsupaszabb formájában Az öreg halász és a tengerben fogalmazott meg. A Francis Macomber rövid boldogsága kimondja a hemingway-i világ főbűnét: a gyávaságot, a gyáva ember törvényszerű elkárhozását, és annak megbocsáthatatlanságát. Akárcsak A Kilimandzsáró hava, mondhatni novellaterjedelmű, de regénynek beillő sűrűségű történet és mondanivaló, érezhetően a novellista és a regényíró Hemingway határmezsgyéjén mozog számos apró-cseprő életigazsággal, melyeket az író néha egy-egy félmondatban vet csupán oda. Direktebb történet, mint A Kilimandzsáró hava, de nem kevésbé lüktető és maradandó.
Francis Macomber rövid boldogsága
A kritikusok egyértelműen a Búcsú a fegyverektől, valamint Az öreg halász és a tenger mellett teszik le a voksukat, ám az irodalmi Nobel-díjas Hemingway talán legnagyobb közönségsikere mégis az Akiért a harang szól marad, melyben az amerikai író a spanyol polgárháborúban szerzett tapasztalatait öntötte formába, ahogy az már szokása volt, egy tragikus és magávalragadó szerelmi történetbe ágyazva. A Kubában és Key Westen írt háborús regény első kiadásának 75 ezer példánya pár nap alatt elkelt, aztán a következő fél évben további félmillió darabot adtak el belőle, és Pulitzer-díjra is jelölték, sőt, a bizottság nyertesnek hozta ki 1941-ben Hemingway regényét, ám végül az egyik tag felülbírálta a döntést, és inkább abban az évben nem osztották ki az elismerést.
Akiért a harang szól
Több kritikus megfogalmazta már, hogyha Hemingway még életében befejezi, és megszerkeszti az egyébként csak jóval a halála után, posztumusz megjelent Szigetek az áramlatban című regényét, ez lehetett volna élete főműve. E három idősíkon játszódó nagyregény talán összetettebb minden korábbi Hemingway-műnél, hisz ugyanúgy szól a háborúról, mint a háború ellenességről, a család összetartásáról, és annak széthullásáról, bajtársiasságról és barátságról, vagy épp az az apa-fiú kapcsolatok problematikájáról. A közreadott művet ugyan a kiadó utószerkesztette, de a kézirat így is rendkívül hosszúra nyúlt, érezhető, hogy Hemingway jelenlegi formájában nem szánta kiadásra, az utolsó szerkesztői kör még lemaradt róla, de még így, jelenlegi, némileg túlírt formájában is nem csupán színfoltja, de esszenciája is a Nobel-díjas író életművének, melyben ugyanúgy megjelenik harcias fiatalkora, mint az idős író elmúlástól való félelme.
Szigetek az áramlatban
Hemingway Fitzgerald kortársa, sőt, közeli ismerőse második regényével robbant be igazán az irodalmi köztudatba, és ez tette lehetővé számára, hogy a későbbiekben kizárólag az írásra koncentrálhasson. A Búcsú a fegyverektől az író önéletrajzi ihletésű első világháborús regénye, egy rendkívül tragikus végkifejletű, egy a fronton megsebesült amerikai önkéntes katona, és egy skót származású ápolónő beteljesült szerelmének története. A regény jelentőségét jól jelzi, hogy kétszer is megfilmesítették, olyan világsztárok főszereplésével, mint Gary Cooper, vagy Rock Hudson, és már 5 évvel eredeti, amerikai megjelenése után magyarul is megjelent Örkény István fordításában, azóta pedig legalább egy tucat hazai kiadást ért meg. Egyes kritikusai szerint ez az egyetlen, igazi regénye Hemingway-nek, minden egyéb inkább afféle felduzzasztott novella.
Búcsú a fegyverektől
Mit lehet mondani az egyik legszeretettebb és legszélesebb körben tisztelt amerikai regényről, e különös szerelmi sokszögről, melyben Hemingway számos fontos témát gyúrt össze, és bár manapság is inkább az elveszett nemzedék előtti tiszteletadásként emlékeznek rá, stílusának és ábrázolt képeinek hála bőven nevezhető az első klasszikus értelemben vett modernista regénynek is. A szerző a bikaviadalok képén át először rajzolta fel saját ars poeticáját, mely aztán Az öreg halász és tengerben, közel harminc évvel később nyerte el végső formáját és olyan tökéletes alapossággal és éleslátással állított emléket a háború utáni generáció kiüresedésének, hogy annak örökérvényű mondanivalója még közel 100 évvel az első megjelenés után is visszhangzik.
Fiesta – A nap is felkel
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
