Talabosné Lukács Nikolett
2021. május 7. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Az embert a szokásai tartják egyben, meg a szenvedélyei – Vámos Miklós-portré

Vámos Miklós József Attila-díjas író, műsorvezető és dramaturg, sokan, ahogy én is, a Lehetetlen című műsorával ismerték meg, amely több mint nyolcvan alkalommal került adásba. Széles érdeklődését jól mutatja, hogy jogászként végzett, bár sohasem dolgozott a szakmában, hiszen mindig az irodalom vonzotta, könyvbemutatókon pedig nem rest gitárt ragadni, hogy zenei érdeklődésének és tehetségének is hangot adjon. Portrénkban az Apák könyve 20. évfordulójára nemrég általunk is megszólaltatott szerző életművéből csemegézünk.

Vámos Miklós-portré

Vámos Miklós Budapesten született 1950. január 29-én. Az ELTE állam és jogtudományi karán tanult és szerzett diplomát 1975-ben, de ez az út mindössze kényszerpálya volt számára, soha nem tevékenykedett benne, ez pedig egyértelműen az eredeti történetekre kiéhezett magyar olvasó szerencséje. Komolyan vette Friedrich Nietzsche bölcsességét: „Ha valaha is azt tapasztalod, hogy arra mész, mint a többiek, fordulj vissza!”

Mindig vonzotta a filmes szakma is, ezért 17 évig volt az Objektív Filmstúdió dramaturgja. 1995-ben éppen ezért már jól tudta, hogy a televízió képernyőjén át sokkal könnyebben megérintheti, elérheti az embereket, mint a könyvekkel. Tévénézők százezrei ismerték meg akkor a nevét és arcát, sorozatai (Lehetetlen, Rögtön, 2 Ember) a Magyar Televízióban pedig hamar sikert arattak, mert közvetlen, mégis intelligens és elgondolkodtató beszélgetéseket láthatott a közönség, olyanokat, melyeket a mai generációk szinte már csak hírből ismernek.

Vámos Miklós többször is elmondta, hogy sosem a szereplés hajtotta, sokkal inkább az, hogy tudta, ha jól kérdez, és teret enged meghívottainak, abból lenyűgöző történetek születnek.

Éppen ezért televíziós sorozatait a mai napig emlegetik azok, akik a kilencvenes évek végén vagy az ezredfordulót követően láthatták őket.

Vámos Miklós-portré

Vámos Miklós az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője is volt évekig, valamint az International Buda Stage művészeti vezetői tisztségét is betöltötte. Az újságírás sem áll távol tőle, a Nation című amerikai hetilap európai tudósítója volt 15 évig 1990 és 2005 között.

Vámos Miklós talán legkevésbé ismert oldala a zene iránti szeretete, rajongása és tehetsége. 1966-ban Budapesten több egyetemi klubban is el lehetett csípni a Gerilla együttest, amelyben egy Vámos Tibor nevű fiatalember énekelt és gitározott. Tibor pedig nem más, mint portrénk főszereplője, aki Miklós néven lett országos hírű és elismertségű író, egyrészt azért, mert akkoriban már élt és alkotott egy Vámos Tibor nevű tollnok. A nevét Jovánovics Miklós javaslatára változtatta meg, aki másfelől védeni is próbálta a fiatal pályakezdőt. Vámos Miklós édesapja, Dr. Vámos Tibor ugyanis még a világháború előtt szerzett jogi diplomát, később pedig a kommunista rendszer által szomorúan elítélt Rajk László titkáraként dolgozott. Nehéz évek vártak rá a szocializmus első évtizedeiben és a jóakarók a fiát szerették volna megmenteni a régi haragosoktól.

Vámos Miklós-portré

Vámos Miklós irodalmi palettája bátran állíthatjuk, hogy legendás és tiszteletre méltó. Az 1975-ben íródott Borgisztól már nagyon messze került, és az elmúlt évtizedek során számos nagy volumenű témát dolgozott fel. Kétségtelenül egyik legfontosabb műve, az Apák könyve 2000-ben jelent meg és 20 év alatt semmit sem veszített a jelentőségéből,

örök témája, az apák és fiúk kapcsolata, a nemzedékek változása és a történelem többszáz éves viharai a nagy regények sajátja, melyet nem hiába olyan rangos irodalmi lapok is méltattak, mint a The Guardian, vagy a The New York Times.

Az Utazások Erotikában a férfi-női szerelmi bonyodalmakat taglalja, a Sánta kutya egy asszonyi sors tablója; az Öt kisregény tartalmazza a Borgiszt, az Én és ént, az Emily néni szakállát, a Hanyatt-homlokot és a Jajt, a legkorábbi írás az 1970-es évek elején, a legutolsó az 1980-as évek végén jelent meg először, az akkori kiadás számára a szerző átdolgozta őket; a Zenga zének a kommunizmus szomorú tablórajza, amely a későbbi Koncz Zsuzsa dal ihletője is lett.

Vámos Miklós-portré

Vámos Miklós otthonosan mozog a novellák, portrék és esszék világában is. Nagy kedvencem a Beatles és én, amely a legendás zenekar iránti tisztelet lenyomata, szintén nagyszerű a Hogy volt, a Márkez meg én, és a 135 Lehetetlen történet. A Ha én Bródy volnék 1994-ben íródott és mivel nagy Illés és Fonográf rajongó vagyok, különösen a szívemhez nőtt. Akit érdekel, jó szívvel ajánlom olvasásra Lénárt Gábor: Szerepéletek című könyvét, amely e cikknél jóval bővebb információkat tartalmaz Vámos Miklós több évtizedes és meglehetősen szerteágazó irodalmi pályafutásáról.

2006-ban jelent meg egy hangoskönyve a Hogy volt és 2008-ban egy DVD-je, az Írók egymás közt. Vámos Miklóstól nem idegen a színház világa, drámái, színdarabjai, színházi előadásai legalább olyan hosszú listát tennének ki, mint prózai munkái, ezért most csak a legismertebbekről emlékezünk meg: Marilyn Monroe csodálatos halála (Karinthy Színpad, 2012), Hogyan legyünk riportalanyok (Belvárosi Színház , 2006), Kész regény (IBS, 2001-2002.) Koltai Róbert filmjeihez is köthetők forgatókönyvei, mint az Ámbár tanár úr vagy a Szamba mind kellemesen hétköznapi, ugyanakkor jólesően bájos és szerethető történetek.

Legnagyobb titka talán az, hogy mai problémákról a ma emberéhez szól évtizedek óta. A legmegfontolandóbb gondolatai alighanem a következők: „Nekünk itt és most, a huszonegyedik században minden másodperc számít és kell. Legfőbb küzdelmeinket a látszat ellenére nem a hülye főnökkel, a korlátolt pedagógussal, az ellenséges szomszéddal vagy a pénz előteremtéséért vívjuk. A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.”

2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Elégedett, sikeres és pozitív életszemléletű ember, akit érdemes követni életvitelünkben és szemléletmódunkban egyaránt: „Mindenkinek azt kívánom, hogy ne legyen senkiben sem több negatív érzelem, irigység, rosszindulat, mint amennyi bennem van. Azt hiszem, ez untig elég.”