Kovács Krisztián
2020. január 28. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Az ifjúsági irodalom Mekkája, az olvasás bölcsője – 30 éve ért véget a Delfin-könyvek sorozat

Nem tudom, emlékeztek-e életetek első, önszántából választott olvasmányára? Én igen élénken. Általános iskola harmadik osztályában, 1997 környékén akadt a kezembe Alexandr Beljajev orosz író A kétéltű ember című regénye. Természetesen a borító fogott meg először, a tintahallal szembeszálló, ezüstruhás emberről, aki egy gyémántkést tart a kezében. Tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom, és – milyen furcsa az idő – nyúlfarknyi kis regényről van szó, az emlékeimben úgy él, mint amit hosszú hetekig olvastam élvezettel. Ez volt az első regény, ami a kezembe akadt a Delfin-könyvek sorozatból, de már ez elültette bennem az olvasás szeretetét.

Kétlem, hogy létezik olyan háztartás Magyarországon, ahol nem található meg néhány kötet Galaktika, Robur, Kockás, vagy épp Hahota magazin, ahol nincs pár darab az Albatrosz-, a Kozmosz Fantasztikus-, vagy a Delfin-könyvek sorozatból. A rendszerváltás előtt ezek olyan hozzávalói voltak egy valamirevaló családi fészeknek, mint a konyhabútor, a rádió, vagy az 1200-as Lada. És bár nem szeretek siránkozni, hogy régen minden jobb volt (egyrészt mert ez csak részben lenne igaz), de az idén 30 éve véget ért Delfin-könyvek sorozat valami ilyesmit képviselt, ezért fel is ülünk most a kedvéért a nosztalgiavonatra.

A legendás sorozat

Irodalmi célkeresztben az ifjúság

1950-ben Magyarországon megalakult az Ifjúsági Könyvkiadó, mely hamarosan útjára indította az Ifjúsági kiskönyvtár sorozatot, és végül közel 65 kötet után 1963-ig szünet nélkül üzemelt is. Viharos évek, és a forradalom leverése után aztán az Ifjúsági Könyvkiadó felvette Móra Ferenc nevét, 1964-ben pedig a kiadón belül megalakult egy különálló kis csoport, mely az – ahogy az a szocializmusban számtalanszor szembetűnő volt – az ifjúság szórakoztatását, és ízlésének formálását tűzte ki célul maga elé, miközben olyan irodalmat hozott el a fiatalok számára, mely távoli világokon, messzi földrészeken zajló kalandok során szerettette meg velük az olvasást.

Két sorozat indult néhány év különbséggel, a Móra létrehozta a Kozmosz Fantasztikus Könyvek névre keresztelt tematikus sorozatát (ezt többek közt épp a Delfin-könyvek sci-fi vonala is inspirálta), melynek szerkesztését az idén már 20 éve eltávozott, a magyar sci-fi rajongók körében máig tisztelt Kuczka Péter kapta. A másik sorozat szerencsére hasonlóan széleslátókörű, és elkötelezett embert kívánt, és kapott az akkor már többkötetes neves író, Rónaszegi Miklós személyében.

A leosztás világosnak tűnt, Kuczka és szerkesztőgárdája kizárólag a fantasztikus irodalom mezsgyéjén mozog majd, felnőtteknek, vagy fiatal felnőtteknek szóló regényekkel, és novelláskötetekkel,

míg Rónaszegi dolga egy olyan, hatékonyan megválogatott ifjúsági sorozat létrehozása lesz, mely évtizedekre elláthatja olvasnivalóval az arra fogékony olvasótábort. A végeredmény és a történelem immáron önmagáért beszél, mindkét sorozat több száz kiváló kötetet, és több, mint negyed évszázadnyi folytonosságot ért meg, és a XX. századi magyar könyvpiac legendás sorozataivá váltak.

Sok magyar háztartásban megtalálhatóak voltak

Széles horizont

1964 és 1990 között összesen 167 cím jelent meg a Delfin-könyvek égisze alatt a behatárolt tematikájához képest meglehetősen széles spektrumból válogatva. Ahogy a Kozmosz Könyvek tette Szentmihályi Szabó Péterrel, Lőrincz L. Lászlóval, vagy Szepes Máriával, úgy persze a Delfinnél is megvoltak a bejáratott belső és saját szerzők, mint Tőke Péter, Szentiványi Jenő, Fehér Tibor, vagy Csukás István, akiknek már mind volt tapasztalatuk az ifjúság megszólításában, ám Rónaszegi jó érzékkel tapintott rá a magyar irodalom korábbi remekeire is, melyek beilleszthetőek voltak a központi tematikába.

Így válhatott a sorozat részévé Molnár Ferenc, vagy épp Jókai Mór, mellettük pedig, ahogy Kuczka tette, úgy Rónaszegi is számtalan, addig idehaza ismeretlen külföldi szerzőt jelentetett meg.

Ott volt Friedrich Gerstäcker, a brazil Francisco Marins, a Clark Darlton álnéven alkotó német Walter Ernsting, vagy épp az orosz Alexandr Beljajev. Persze, ahogy minden sorozatba, úgy ide is szükségeltetettek húzónevek, Rónaszegi pedig, aki valóban végigjárta a szerkesztőségi ranglétrát, hiszen dolgozott szerkesztőségi titkárként, korrektorként, és felelős szerkesztőként is, jó érzékkel válogatta be az irodalom olyan neves alakjait, akiken még a szigorú cenzúra sem talált igazán fogást. Így került be a széria kötetei közé Daniel Defoe, Robert Louis Stevenson, Karl May, Jules Verne, Sir Arthur Conan Doyle, Jack London, Erich Kästner, Arthur C. Clarke, vagy épp H. Rider Haggard.

A mai napig fellelhetőek antikváriumokban

A népszerűség útja a tudatos építkezés

A fenti névsorból már világos lehet, hogy a Delfin-könyvek merítése valóban a szórakoztatóirodalom meglehetősen széles medréből történt, ráadásul az egyes példányok olykor több százezres példányszámban jelentek meg, hasonlóan színvonalas konkurencia hiányában pedig boldog-boldogtalan „delfines” könyveket olvasott két és fél évtizeden keresztül. Rónaszegi és a Móra tökéletesen lőtte be a célközönséget, és tudta, mit adjon, és milyen formában. A legtöbb megjelent kötet könnyed, olvasmányos, és főleg rövidke kalandregény, melyek az amerikai vadnyugatra és a prérire, Dél-Amerika és Afrika dzsungeleinek mélyére, viszontagságos tengeri utakra, és kockázatos küldetések mélyére vezette a fiatalságot.

A Móra ráadásul arra is figyelt, hogy a két zászlóshajójának számító sorozat közt legyen némi átfedés, vagyis az olvasók, amint átléptek a megfelelő korba, a boltok polcairól egyszerűen nem a Delfin, hanem a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat egy darabját emelték le, vagyis a Móra házán belül maradtak.

Fennállása 26 éve alatt persze több apró változtatáson is átesett a sorozat, ez főleg a könyvek külalakján, és a Delfin-emblémán volt észrevehető, de nem hiába nem történt nagyobb tematikus, minőségi, vagy tartalmi változás. Egyszerűen nem volt rá szükség, a Delfin-könyvek az elejétől fogva határozott lépésekkel és minimális változásokkal haladt egy jól körülhatárolható úton, miközben olykor százezer ember olvasta egyidejűleg a széria köteteit.

Rónaszegi Miklós, az egykori sorozatszerkesztő idén töltötte be 89. életévét

Rónaszegi Miklós, az egykori sorozatszerkesztő idén töltötte be 90. életévét

Régi és új kedvencek

Bár a Móra Kiadó 2000-ben megpróbálta feltámasztani a sorozatot, ez végül kérészéletű kísérletnek bizonyult, és tíz kötet után hamvába holt, ugyanakkor az 1990-ig datálódó széria erejét jól jelzi, hogy a nosztalgiafaktort félretéve is számtalan kötete a mai napig rendkívül szórakoztató, és jólesően kellemes nyári kikapcsolódást ad egy-egy álmos, fülledt délutánra. Az én személyes kedvenceim közé tartozott A fehér törzsfőnök, a már említett A kétéltű ember, a Salamon király kincse, A kígyóisten nem válaszol, A pergamen titka, A kincses sziget, A titokzatos bolygó, az Aranyásók, A földrengések szigete, és a Sárga villámcsapás.

Ezek a kötetek a mai napig a polcomon sorakoznak egy sor a rendszerváltás előttről származó Galaktika, Kockás és Robur magazin, no meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek több tucatnyi kötetének szomszédságában, mert a miénk egy tisztességes magyar háztartás. Nem állítom, hogy ezek a regények manapság bárkivel is képesek lennének bárkit is a könyvek szerelmesévé tenni, nem olyan világot élünk már. Ezek a kötetek régen azért készültek, hogy megszeressük az olvasást, manapság pedig az a küldetésük, hogy újraolvasva emlékeztessenek rá minket, miért is szerettük meg igazán.