- Kovács Krisztián
- 2021. augusztus 10. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Ázsiát és Afrikát az utóbbi tíz évben kezdte igazán felfedezni az irodalmi közélet, szerencsére azonban Dél-Amerika már rég ott díszeleg az olvasásrajongók térképén, sőt, tulajdonképpen erről az egzotikus vidékről egy tökéletesen új irodalmi műfaj, zsáner, vagy stílus – mindegy, minek hívjuk, hiszen mindenre kihatással bír – származik, ez pedig a mágikus realizmus, ami ugyan nem jelenik meg minden egyes dél-amerikai műben, az viszont tagadhatatlan, hogy a térségből származó regények olyan egyedi hangulattal bírnak, mely semmihez sem hasonlítható.
A magam részéről először Julio Cortázar révén találkoztam a dél-amerikai irodalommal, ami mondhatni maga volt a mélyvíz. Az Axolotl címre keresztelt rövidke novellája a Kozmosz Fantasztikus Könyvek egyik jubileumi kiadásában jött szembe velem, a belőle áradó ragacsos, mégis jólesően melankolikus hangulat, a fantázia és a valóság kiszámítható, mégis némileg váratlan formában végbemenő összemosása pedig egészen elkápráztatott, aminek hála a dél-amerikai irodalom rajongójává váltam. Éppen ezért összeszedtem most 10 művet, melyek nem csak számomra, de irodalomkedvelők egész generációjának meghatározó olvasmánya volt.
Kivel is kezdhetnénk, ha nem Peru világhírű, irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett szerzőjével. Vargas Llosa legelső műve, mely eredetileg 1962-ben látott napvilágot hazájában saját, katonaiskolai önéletrajzi élményein alapszik, felütését tekintve pedig olyan, mint egy átlagos krimi, aztán valami egészen váratlanul erőteljes körképpé válik Peru társadalmának alsóbb rétegeiről. Egy több szálon futó történet, melynek minden sorából érződik a kadétok mindennapjainak szigora és izzadsága, és ami kíméletlenül szembesíti a társadalmi konvenciókat önmaguk működésképtelenségével.
A furcsa című alkotás egy egészen megható kisregény egy az amazonasi esőerdő mélyén lakó öregemberről, akinek fogorvos barátja évente egyszer elhozza azokat a szerelmes regényeket, amiket egykor egy nagyvárosi prostituált olvasott. Az 1989-es regény a chilei író kevés magyarul is olvasható munkájának egyike, ugyanakkor egy gyönyörű és egyszerű történet a természet szeretetéről, az elmúlásban található életigenlő fogódzókról és az élet alapvető értelméről. Sepulveda különös ereje megkapó leírásaiban is rejlik, melyekkel az őserdő szinte életre kel olvasás közben, az öreg pedig tőmondatokban ad választ az élet nagy kérdéseire.
Sepulveda után egy újabb chilei író, aki egyrészt elmeséli egy egyszerű, romantikus lelkű fiatalember rövid felnőtté válását, és ezzel együtt megható emléket állít Chile legnagyobb, irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett költőjének, Pablo Nerudának. A fiatal, de az életről tanulni szándékozó ifjú, és a bölcs, tanult, és sokat látott költő barátsága afféle távoli apa-fiú viszonnyá válik, ami kettejük kapcsolatán át hangsúlyos képet fest Chile az Allende-kormány alatti hétköznapjairól is. A regény filmadaptációja legalább ilyen híres, összesen 5 Oscar-díjra jelölték, Skármeta műve pedig összesen 28 országban jelent meg világszerte.
Egy ilyen listáról kihagyhatatlan minden idők legolvasottabb dél-amerikai írója, a mágikus realizmusa atyja, akitől mégis túl egyszerű lett volna a Száz év magányt szerepeltetni itt, így inkább másik híres regényére esett a választásom. Márquez a tőle megszokott gyönyörű nyelvezettel tárja elénk saját nagyszülei fikcióba bújtatott egyszerűen és varázslatosan gyönyörű, máskor valósággal megrázó szerelmét. Jólesően melankolikus történet, egy letűnt kor krónikája két ember szoros kapcsolatán keresztül, ami szépen, lassan rágja be magát az emberi bőre alá, és hogy aztán vele is maradjon.
Bolano az egyik legizgalmasabb, ugyanakkor talán legnehezebben befogadható író, vaskos műveinek stílusa és szerkezete talán James Joyce-al rokonítható, és bár a 2666-ot szokás a főművének tartani, személyes kedvencem tőle a Vad nyomozók. Ez a gigászi regény egy húsz évet felölelő nem éppen hagyományos nyomozás története, Arturo Belano és Ulises Lima realista költők kutakodása az eltűnt Cesárea Tinajero költőnő után. Az egész világot átszelő sztori azonban jóval több ennél, szokványosnak semmiképpen sem nevezhető, Bolano pedig annyit mondott róla, ez az ő szerelmes levele saját nemzedékéhez. (A regénnyel ITT foglalkoztunk részletesen.)
Borges műve kicsit kilóg a listáról, hiszen nem regényről, hanem novellafüzérről van szó, de a XX. század egyik legjelentősebb írója, és filozófusa egyszerűen nem maradhat ki egy ilyen listáról. Ahogy minden prózai válogatása, ez a mű is fantasztikusan szuggesztív alkotásokat gyűjt csokorba, meghökkentő, bizarr, vagy épp csodálatos, szárnyaló fantáziáról tanúbizonyságot tevő gyűjtemény, telis-tele filozófiai és kultúrtörténeti eszmefuttatásokkal, illetve az irodalom örök problémáiról szóló, kizárólag Borges-re jellemző virtuóz elmélkedésekkel.
A brazil író 1943-as regénye a XX. század elejének társadalmi átváltozását helyezi a történet középpontjába, melynek során egy régi világ hamvain kisarjad egy új Brazília, ám ehhez kivétel nélkül mindenki, kalandorok, írók, földbirtokosok, nők és férfiak, gazdagok és szegények is fel kell áldozzanak valamit a fejlődés oltárán. Amado töredékekből összeálló, westernhangulatú novellafüzére kegyetlen mű a véres felemelkedésről, az elszánt vetélkedésről, és kinyilatkoztatása annak, hogy az életben mindenért, de valóban mindenért olykor az utolsó leheletig kell küzdeni, egyébként belefogni sincs értelme.
Az egykori chilei elnök, Salvador Allende másodunokahúga a kortárs dél-amerikai irodalom egyik legfontosabb női képviselője, akinek főműveként emelgetik az 1982-ben megjelent Kísértetházat. A vaskos történelmi, család- és kalandregény a Trueba család több nemzedékének különc nő- és férfitagjain át ad részletes keresztmetszetet a chilei társadalomról, ahol megfordulnak parasztok, prostituáltak, katonák és csendőrök, arisztokraták és politikusok, akik alakján keresztül egy teljes történelmi tabló elevenedik meg, ugyanakkor Allende nem jelent ki semmit, szigorúan csak bemutat.
A fiatal venezuelai író némileg posztmodern szerkezetű műve, ami még stílusával is a fogyasztói társadalom elidegenítő és kiüresítő hatását fogalmazza meg egy sikerember, Mateo alakján keresztül. Garmendia művében tulajdonképpen nincsenek szerethető szereplők, és még a főalak is inkább mellékszereplő saját világában, ahogy eltékozolt életének mozaikjait igyekszik kétségbeesetten rendbe szedni. Hangulatilag meglehetősen nehéz, szerkezetében szokatlan mű, ami tulajdonképpen minden eszközzel mondanivalójának alátámasztását szolgálja.
Bár inkább novellista volt, Cortazár sem maradhat ki a felsorolásból, ha már saját érdeklődésem javarészt miatta fordult a dél-amerikai irodalom felé. Az összefüggő parkok egy magyarul megjelent novellaválogatás az argentin írótól, és bár az Ugróiskola kísérleti regénye kétségkívül pályafutása ékköve, én mégis novellái miatt kedvelem a mai napig, mellyel tulajdonképpen nagyregénye vonalát viszi tovább formabontó elbeszélési technikáival, mellyel igazán absztrakt világokba kalauzolja el az olvasóját, és melyek egyesével is valódi ékkövei a dél-amerikai prózának.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.