A cím nem véletlen: arra a nézőpontra utal, amit az irodalomkritika többek közt a XX. század elején vallott a magáénak – és bizonyos körökben a mai napig tart – mégpedig, hogy az általuk ponyvairodalomnak titulált műfaj nem más, mint az irodalom silány ellenpontja, a kevésbé művelt tömegek kicsinyes szórakoztatására létrejött termék, mely lényegében semmiféle esztétikai értékkel sem bír. Való igaz, hogy akadtak történetek a kor meghatározó ponyvamagazinjaiban, melyek nem léptek túl ezen a meglehetősen hálátlan kategórián, ám így is rendelkeznek olyan erényekkel, melyeket nem felejthetünk el.
Szerencsére ma már – ismét csak hangsúlyozom, továbbra sem mindenhol – de jóval nehezebb meghúzni a határvonalakat a ponyvairodalom klasszikusai közt. Míg Dashiell Hammett, vagy Raymond Chandler ma már a szépirodalmi kánon része, addig Robert E. Howard, vagy Edgar Rice Burroughs továbbra is csupán a szórakoztatóirodalom klasszikusa. Mi hiszünk benne, hogyha irodalmi kategóriákról beszélünk, akkor csupán két nap csoport létezik: jó és rossz regények, az itt felsorolt művekben pedig egy valami kétségkívül közös, mégpedig az, hogy rendkívül sokat tettek a szórakoztatóirodalom mai státuszáért.
Klasszikus ponyvaregények a hőskorból
Burroughs – aki saját maga komplett franchise-t épített főhősére – a ponyva egyik prototípusa. Bár Tarzan történetei kétségtelenül nem öregedtek túl elegánsan, a dzsungel hőse az Egyesült Államok legolvasottabb szerzőjévé tette akkoriban az írót, és bár nyilván túlzás azt állítani, hogy az általa írt 24 és fél kötet egymagában tehet a szórakoztatóirodalom felvirágzásáról, az nehezen vitatható, hogy hihetetlenül sokat tett érte. Ráadásul a Tarzan alakja köré csoportosuló franchise, valamint a már 1920-as évektől folyamatosan jelenlévő filmadaptációk egyre szélesebb közönséghez juttatták el a hírét, könnyed, ám erkölcsi tanulságokat sem nélkülöző történeteivel pedig a kalandregények prototípusává vált.
Edgar Rice Burroughs: Tarzan, a majomember
A pályáját titkosügynökként kezdő, és számtalan hírszerzési akcióban részt vett Fleming a hidegháborús hadviselés egy olyan oldalát domborította ki, melyben a szexualitás, az akció, és a kémek életének túlromantizált, hedonista oldala köszön vissza. Ellentétben pl. a hitelességet szem előtt tartó John Le Carré-vel, Fleming művei könnyedek, fantáziadúsak, és tobzódnak a kalandokban, azonban nem felejthetjük el neki, hogy az ábrázolt történéseknek, és a legtöbb főszereplő figurájának gyökerei egyértelműen a valóságban keresendők, így talán elsőként volt képes a hidegháborús történéseket nem a többek közt Richard Condontól megszokott paranoid hangulatban bemutatni, a jutalma pedig a hihetetlen népszerűség lett, hiszen a világ jelenleg is egy új James Bond-film bemutatójára vár éppen.
Ian Fleming: Casino Royale
A később Vörös árnyak címre keresztelt bemutatkozó történet főhőse a mindössze harminc évesen öngyilkosságot elkövetett Howard egyik emblematikus alakja Conannel, a kimmériai harcossal együtt. Howard, jóbarátjával, H. P. Lovecrafttal együtt a dark fantasy egyik legfontosabb írója, rövid, ám rendkívül termékeny pályafutása a fantasy írók elkövetkező generációinak jelölte ki a követendő utat. Az Úr útmutatásait követő puritán férfi izgalmas kalandjaiban a fekete mágia által életre keltett sátáni pokolfajzatok ellen küzd a tizenhatodik századi Angliától a távoli afrikai dzsungelek mélyéig. Howard rendkívül igényes irodalmi stílusával a fantasy és a horror határmezsgyéjén mozgott, és alakja hihetetlenül sokat tett érte, hogy a későbbi követők kezében komolyanvehető műfajjá váljanak választott zsánerei.
Robert E. Howard: Solomon Kane
A klasszikus kalandregények egyik prototípusa, egy olyan főhőssel, Allen Quatarmainnel a középpontban, aki aztán a XX. század első felében számtalan ponyvaírót ihletett meg, és aki nélkül egészen biztos, hogy Indiana Jones sem létezne abban a formában, ahogy mi ismerjük. Haggard több tucat regényt írt élete során, de nem csak, hogy Quatarmain Afrika egy fiktív országában tett kalandja hozta meg számára a hírnevet, de gyakorlatilag máig ez a legtöbbször hivatkozott művei is, mely számtalan, jóval kevésbé színes és sikeres filmfeldolgozást is megélt, melyekben feltűnt Richard Chambarlain és Patrick Swayze is. Haggard legendás művének alapja is valahol Robert Louis Stevenson történeteiben keresendő, hatása pedig Burroughs Tarzan-regényeiben érhető tetten, gyakorlatilag megalkotva a kalandregények egyik legfontosabb elegyét: kincsek, miszticizmus, romok és egzotikus tájak.
H. Rider Haggard: Salamon király kincse
Alfred Elton van Vogt a sci-fi második világháború utáni aranykorának egyik legkeresettebb szerzője volt, a kanadai író képei, motívumai és ábrázolásmódja számtalan későbbi kultikus szerzőre, többek közt Philip K. Dickre is hatással volt. A magyarul is olvasható A nulla A világa eredetileg az Astounding Stories magazinban jelent meg három részben, később pedig a háború utáni idők legelső keménytáblás kivitelben is kiadott sci-fije lett, sokak szerint ez a mű indította be a következő években felfutó, Asimov, Clarke, vagy Ray Bradbury fémjelezte aranykorszakot. Bár a kritikusok közt a mai napig megoszlanak a vélemények, vajon van Vogt műve valóban olyan kultikus-e, mint a híre, és bár manapság már meglehetősen keveset emelgetik a regényt, és magát van Vogtot is, ugyanakkor az egykori pályatársak, vagy épp az utódok továbbra is esküsznek A nulla A világának formabontó erejére.
A. E. van Vogt: A nulla-A világa
Philip José Farmer jó néhány története magyarul is olvasható, ezek főleg a 90-es évek független kis kiadóinál láttak napvilágot olykor meglehetősen silány fordításban, és rossz minőségű kivitelben, aki olvasott tőle, biztosan emlékszik a sci-fit és az erotikus irodalmat meglehetősen sajátságosan vagy épp bizarr módon ötvöző történeteire. Talán legnépszerűbb karakteréről, Doc Savage-ről kevés magyarra fordított anyag található, pedig az Egyesült Államokban az egyik legnépszerűbb ponyvahősnek számított 1933 és 1949 között, amikor is különböző magazinok nagyjából 180 lapszámában jelentek meg a kalandjai. Farmer történetei talán elsőként merték a szexualitás tabutémáját boncolgatni, sőt, még a Csillagkapu széria ötlete is lényegében hozzá köthető, mely a mai napig népszerű, Riverworld-ciklusának népszerűségét pedig jól jelzi, hogy a mai napig készülnek hozzá fanfiction-ök.
Philip José Farmer: Doc Savage – His Apocalyptic Life
Gardner neve nemrég ismét futni kezdett, bemutatkozott ugyanis televízióban a legújabb Perry Mason-sorozat, mely kiválóan ragadta meg a korabeli ponyvaregények hangulatát. Mason talán nem a popkultúra leghíresebb nyomozója, annyira semmiképpen sem, mint kortársai, Philip Marlowe, vagy Sam Spade, de fordulatos, bár egyszerű nyelvezetű történeteinek értékét jól jelzi, hogy magyar fordításban is már 1934-ben napvilágot láttak, a szerző pedig 1970-es halálakor a 20. század legnépszerűbb írójának számított. Ide lényegében bármelyik műve elférne, mert bár nem olyan stílusteremtő, mint Dashiell Hammett, nem olyan jellegzetes, mint Raymond Chandler, vagy épp nem olyan tömör és tömény, mint James M. Cain, de talán A dadogó professzorhoz hasonló regényei éppen ezért tudtak ilyen mérhetetlenül széles közönséget szerezni maguknak.
Erle Stanley Gardner: A dadogó professzor
Hammett ma már a krimi megkerülhetetlen klasszikusa, aki A máltai sólyommal továbbfejlesztette Edgar Allan Poe és Sir Arthur Conan Doyle formuláit, és megteremtette a hard boiled krimi műfaját, mi most ugyanakkor első regényét, a Véres aratást választottuk a listára. Ez a mű még nem olyan csiszolatlan gyémánt, mint A máltai sólyom, és még jó néhány később jellegzetessé váló motívum – mint a nagyváros mocska – nem jelenik meg közvetlenül, ám már nyelvezetével is előrevetítette azt a bűnügyi irodalomban radikálisnak számító szemléletváltást, mely 1930-ban megjelent főművét annyira kiemelte a tömegből. Hihetetlenül feszes cselekményű, elképesztően cinikus és eseménydús írás, melyben már megjelenik a keményöklű nyomozó figurúja, aki minden korábbi archetípussal szembemegy, és végül annyira elválasztotta a műfajt a zsáner többi résztvevőjétől.
Dashiell Hammett: Véres aratás
Bár a ponyva hőskorán túl született, okvetlenül ide kívánkozik, mert mindabból táplálkozik, melyet leginkább Robert E. Howard és Edgar Rice Burroughs talált ki néhány évtizeddel korábban. Brackett sorozatnyitó darabja a heroikus fantasy iskolapéldája, középpontjában az egy ismeretlen világban barátai felkutatására indul főhőssel, Eric John Starkkal. Brackett világa valahol félúton helyezkedik el Howard Conan-történetei, és Burroughs Mars-ciklusa közt, de még nem képes a fantasyt az eggyel magasabb, pl. Michael Morcock-hoz hasonló szintre emelni, ugyanakkor kalandos és fordulatos történetével nem csupán beáll a sorba, de egyszersmint tiszteleg is a nagy elődök előtt, ráadásul mindezt nőként teszi, akikről köztudott, hogy a ponyva hőskorában sajnos csak férfi álnevek mögé bújva publikálhattak, pedig Brackett nem volt kezdő, korábban olyan sikerfilmek forgatókönyvén is dolgozott, mint a Hosszú álom, vagy a Rio Bravo.
Leigh Brackett: A rőt csillag
Ma már Highsmith is azok közé tartozik, akiket a klasszikusok közé sorolnak Hammett és Chandler mellett, nem hiába, talán leghíresebb regényét maga a feszültségkeltés nagymestere, Alfred Hitchcock adaptálta vászonra kiválóan, és mind a film, mind a könyv talán azért is érhetett el ekkora sikert, mert kiválóan tapintott rá a cselekmény morális vetületére, és emellett az ok-okozat kérdéskörét is kiválóan és logikusan járta körbe. Nem is annyira krimi ez, hiszen a bűnügyi történetek strukturális kereteit viszonylag a történet elején felrúgja, inkább egyfajta korai pszichothriller meglehetősen egyéni stílusban, emlékezetes szereplőkön át elmesélve. Highsmith művének érdekessége, hogy 1950-ben született, vagyis, a ponyvakrimi nagyjai már rég túl voltak legnagyobb sikereiken, ám ő mégis képes volt új megközelítést adni egy látszólag szűken behatárolt zsánernek.
Patricia Highsmith: Két idegen a vonaton
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
