Vitkolczi Ildikó
2022. június 14. | Becsült olvasási idő: 6 perc

Az öreg bányától a titokzatos kastélyüdülőig – Berkes Péterre emlékezve

2022. június 2-án elment egy olyan magyar író, akinek a művein a 70-es, 80-as évek korosztálya felnőtt – és akinek a történeteit a 2000-es évek ifjúsága valószínűleg nem is ismeri, holott nekik is írt, ahogyan minden gyereknek. Kisebbnek és nagyobbnak egyaránt (ahogyan gyermeklelkű felnőtteknek is.) Ha azt mondom, Utánam, srácok! (esetleg Bezzeg a Töhötöm), az én korosztályom azon szerencsés része, aki gyerek- és ifjúkorában lelkesen olvasott, és jóféle ifjúsági filmeket láthatott a tévében, valószínűleg bőszen bólogatni fog.

A miskolciak meg még inkább, hiszen a regény alapján készült tévésorozatban olyan helyszínek bukkannak fel, mint a Diósgyőri vár, a lillafüredi kisvonat, Miskolc főutcája a Kossuth szoborral… és persze ott van a villamos, amin akkoriban miskolciak és budapestiek vitatkoztak, hogy hol is állt voltaképpen, Miskolcon vagy Budapesten. Egy régebbi interjúban aztán az író, Berkes Péter elmesélte, hogy a kiszuperált villamos a Miskolchoz tartozó Vargahegyen állt, hétvégi házként használták a tulajdonosok, és a regénybeli villamos ötlete is egy hasonló, hétvégi házként szolgáló jármű miatt született meg.

Berkes Péter (1931-2022)

És hogy mi is ez a nagy zűrzavar a villamos körül? Berkes Péter 1975-ben, még a Móra Kiadónál megjelent ifjúsági regényének, az Utánam, srácok!-nak volt jelentős helyszíne az a bizonyos villamos, ami egy régi telken állt – és amiért két banda vetélkedett. Ezen kívül a „jófiúk” rakétát és nyúlketrecet barkácsoltak, fociztak – ahogyan akkoriban szinte minden gyerek -, bokszoltak, iskolai tolvaj után nyomoztak… hiszen kulcsos gyerekek voltak, vagyis végtelen mennyiségű szabadidővel rendelkeztek. A kulcsos gyerekek generációja megszokta, hogy a szülők reggeltől estig általában nem voltak elérhetőek, telefon csak a kiváltságosoknak jutott, így segítséget kérni a szülőktől napközben nemigen lehetett, csakis a barátoktól.

Akikkel együtt lehetett lógni egész délután és hétvégén, és ha az ember megéhezett, akkor nem a gyorsétterembe ugrott be, hanem hazament, általában egy jóféle zsíros kenyérért.

Ez jellemzi a regény – és a filmsorozat – főhőseit is, a „jófiók” vezérét, a fociőrült Kapufát és a legjobb barátját, a folyton kísérletezgető Andrist is, ahogyan a csapat többi tagját, például a bringamániás Pocakost. Vagy az ellenfél csapatának gonosz fővezérét, Ladát, és a még gonoszabb alvezérét, Radost. Ahogyan az is, hogy ha gondjuk támad, le kell győzni például a gonosz bandát, vagy meg kell védeni a villamost, nem a szülőkhöz futnak, hanem egymáshoz, mert kiállnak egymás mellett, és nem mindig ököllel védik meg az igazukat, sokkal többször ésszel.

Berkes Péter emlékére /Fotó: Gazda Albert/444.hu/

A fiúkarakterek viszont jól kidolgozottak, vág az eszük, bátrak és kiállnak a barátaikért. Mellettük előfordulnak színesítő elemként a mindig rettenetesen idegesítő kistestvérek, főképp fiúk, akikre a nagyobbaknak vigyázniuk kell – és akik a háttérből vagy sokkal jobban összekuszálják a szálakat, vagy épp ők segítenek egy-egy rejtély, vagy konfliktus megoldásában.

Így van ez a 1969-ben (szóval rémesen régen) megjelent Az öreg bánya titka c. regényben, vagy az én titkos kedvencemben, A fűre lépni veszélyesben, illetve az író utolsó ifjúsági regényében, az 1987-es SOS, szobafogságban is. Ez utóbbi története, ahogyan a Bezzeg a Töhötöm is azt mutatja, a pedagógiai módszerek is igencsak érdekelték. Az SOS, szobafogságban a főhős, Csaba Marci – egy félreértés miatt – egy dúsgazdag, magányos és igen érdekes pedagógiai módszereket alkalmazó nagynéninél kénytelen tölteni a nyári szünet egy részét, míg föl nem lázad, és a maga módján meg nem tanítja a nagynéninek, hogyan kell jól gyereket nevelni – és mindezt igen vicces formában. A Bezzeg a Töhötömben pedig az új, fiatal és tapasztalatlan osztályfőnök, Éva néni példálózik kiváló zenei tehetségű osztályának azzal, hogy bezzeg az ő Töhötöm utcai osztálya… És a gyerekek addig hallgatják a bezzegeket, míg megelégelik, és kihívják a Töhötöm utcai osztályt egy zenei versenyre. És ekkor jön a csavar, amit nem írok le, mert egyszerűen el kell olvasni, annyira vicces és érdekes.

Berkes Péter emlékére

Az öreg bánya titkából és az SOS, szobafogságból szintén készült film, ahogyan a Bezzeg a Töhötömből is, viszont a – szerintem – legjobb regényéből, A fűre lépni veszélyesből, nagy bánatomra, nem (és ezt Berkes Péter is nagyon hiányolta, ahogyan azt egy régi interjúban elmondta). Míg az előző két regény a nagyvárosban játszódik, az írótól már megszokott helyszíneken, vagyis a panelek által körbezárt téren, és általában nem azonosítható – épp ezért minden olvasó számára ismerősnek tűnő – nagyvárosokban, addig A fűre lépni veszélyes többségében egy, az északi határ közelében, vadregényes helyszínen található üdülőben, az András-majorban játszódik. Ahol van jó levegő, teniszpálya, izgalmas sziklafalak… no meg végtelen számú tiltó tábla, kezdve a legfőbb bűn tiltásával: A fűre lépni tilos! Egy családi üdülőben.

Ide érkezik a Dénes család, a kikapcsolódni vágyó – és az általában semmit észre nem vevő – szülők, meg a két gyerek, a teniszmániás Csaba és az öccse, Kisbalázs. A fiúknak elég gyorsan problémái támadnak az üdülőt felvigyázó gondnokkal, Gercse (elvtárssal), akit a gyerekek elég gyorsan el is neveznek – főképp az egyik tiltó tábla miatt – Viperák elvtársnak. És aki árgus szemmel figyeli az üdülő gyerekeket, nehogy elkövessenek valami, a táblák által gondosan tiltott vétséget. És a helyzetet súlyosbítja a Csekő család érkezése. A szülőkért a Dénes szülők nincsenek odáig, az utódért, Csekő Csongorért – Csecsókáért – meg a két fiú. Holott Csecsóka – szerintem – Berkes egyik legérdekesebb karaktere, a „megtervezett” gyerek, akitől a szülei elvárják, hogy mindenben úgy viselkedjen, ahogyan azt a szülők jó előre, még a fiú születése előtt eltervezték. Csakhogy… Csecsókának ez egyáltalán nem tetszik, így általában meghökkentő balesetek érik.

És csak a fiúknak árulja el, hogy minden balesetet ő okoz, hogy megzavarja a szülők aprólékos terveit – vagy, ahogyan ő nevezi: „kisiklatja a vonatot”. És ha mindez még nem lenne elég, ott van még Gercse elvtárs titka, a tiltott terület, a határőrök, a Trabantok, a jó kis szocialista üdülők és szerkók… Szóval, aki nosztalgiázni akar, az olvassa el, ahogyan a többi Berkes-regényt is.

Berkes Péter (1931-2022)

Azután pedig nézze meg a még fekete-fehérben látható Utánam, srácok!-at és Az öreg bánya titkát, a pedagógiai szempontból is nagyon érdekes és vicces, de már színesben látható Bezzeg a Töhötömöt és az SOS, szobafogságot. Például azért, hogy jól szórakozhasson az akkor ruha- és frizuradivaton.