Kovács Krisztián
2020. szeptember 3. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Bestsellereket írt, mégsem ismerte senki – B. Traven, a rejtélyes ponyvaíró

Az ember azt gondolná – némi képzavarral élve – hogy az irodalomtörténet nyitott könyv, holott telis-tele van rejtélyes alakokkal, elég, hacsak a Zabhegyező által remeteségre ítélt J. D. Salingerre, vagy a nyilvánosságtól teljesen elzárkózó Thomas Pynchonra gondolunk, de ugyanilyen rejtély Edgar Allan Poe halála, Sylvia Plath soha meg nem született második regénye, vagy Ernest Hemingway elveszett világháborús regényének kézirata. B. Traven nevét manapság már viszonylag ritkán emlegetjük, pedig világhírű művéből John Huston minden idők egyik legjobb kalandfilmjét készítette el, igaz, talán még ő maga sem tudta, egész pontosan, kitől is vásárolta meg a megfilmesítés jogait.

Bruno Traven a XX. század legrejtélyesebb írója, a semmiből tűnt fel, inkognitóját mindvégig jól őrizte, pedig karrierjének legtermékenyebb időszaka, az 1930-as évek már avattak jó néhány sztárként kezelt írót, róla mégis a mai napig élénk viták zajlanak, melyek furcsamód nem művei értékét, hanem személyazonosságát hivatottak körbejárni. B. Traven ugyanis lehetett Ret Marut, vagy Otto Fiege, esetleg Hal Croves, de álnevein túl szinte csak az biztos, hogy a német nyelven alkotó szerző különös rokonszenvet táplált a mexikói őslakosok iránt.

Az állítólagos Bruno Traven

Jellegzetes témák német nyelven

A B. Traven név először 1925-ben jelent meg a Vorwärts című berlini lapban közölt egyik novella felett, és még ugyanebben az évben önálló kötetet is publikált, A gyapotszedők című regénnyel, innentől pedig sorra jelentek meg művei, A halálhajó, az Aranyásók, vagy a Híd a dzsungelben, melyek elképesztő népszerűségre tettek szert, és valódi bestsellerekké váltak. Travent közel harminc nyelvre fordították le, 1934-ben a később A Sierra Madre kincse címmel John Huston által filmre álmodott Aranyásók című regénye magyarul is megjelent a Pantheon Irodalmi Intézet gondozásában, de más művei is hamar elérhetővé váltak itthon. Ahogy nőtt Traven népszerűsége úgy nőtt az érdeklődés az író személye iránt is, ő azonban olyan sikeresen őrizte inkognitóját, hogy művei témáját tekintve csak az tűnt biztosnak, hogy meglehetősen jól ismeri a Közép-Amerikai nemzetek, különösen Mexikó kultúráját.

Bár Traven műveit ekkoriban egzotikus helyszínei, és kalandos történetei miatt jórészt a ponyvaregényekhez sorolták, fontos megemlíteni, hogy rendkívül éretten, ugyanakkor nyilvánvalóan némileg elfogultan nyilatkozott meg egyébként fontos társadalmi témákról, mint a bennszülöttek, az őslakos indiánok elnyomása, a rasszizmus, a halál, a magány, vagy a törzsi babonák. Traven az egyszerű emberek mellett állt, szembement a tekintélyelvűséggel, a kapitalista nézőpontokkal, melyek igen hangsúlyosan megjelennek művészetében is.

Művei népszerűségét talán éppen ez a fajta a társadalmi elnyomással szembemenő lázadó attitűd tette annyira népszerűvé a rendkívül közérthető stílus, és fordulatos cselekmény mellett, mert a gazdasági világválság mindent elsöprő kísértete egyébként is a társadalom működésképtelenségére hívta fel akkoriban a figyelmet.

A legtöbb kritikus egyébként a „proletár kalandregény” megjelölést használta Traven munkáira.

Hal Croves portréja

Egy viskó a dzsungelben

Traven a kiadójának küldött leveleiben többször is ráerősített saját arc poeticájára, miszerint egy írónak nincs szüksége életrajzra, hiszen művei maguk jelentik az életrajzot, ezért mindig konzekvensen elhatárolódott attól, hogy ilyesmit, vagy akár egy-egy fotót küldjön magáról. Sem az amerikai, sem európai kiadói nem találkoztak vele soha személyesen, a levelezőlapokon mindössze ennyi szerepelt: „B. Traven, Tamaulipas, Mexikó.” A legenda szerint Traven a dzsungelben élt feleségével egy viskóban viszonylagos kényelemben, melyet a kötetei után kapott jogdíj tett lehetővé, és ideje zömében kizárólag az írásnak élt. Aprócska lehetőségnek látszott a nyilvánosság elé lépni, mikor John Huston 1948-ban filmre vitte az Aranyásók című regényét Humphrey Bogart főszereplésével, és a film 4 Oscar-nyert, de Traven ezúttal is csendes maradt.

Az újságírók Hustontól kérdezték, találkozott-e Travennel, mire ő azt felelte, hogy a forgatáson jelen volt egy Hal Croves nevű férfi, mintegy tanácsadóként, valamint Traven képviseletében, és ő a maga részéről úgy hiszi, a férfi maga Traven lehetett.

Az évek során számtalan irodalomtörténész és újságíró igyekezett a rejtély nyomára akadni, miután Traven felesége bejelentette, hogy az író 1969. március 26-án elhunyt Mexikóvárosban. A bejelentés sem zajlott egyszerűen, az asszony ugyanis Hal Croves haláláról adott hírt, és elmondta azt is, hogy férjét eredetileg Traven Torsvan Croves-nak hívták, és 1890. március 3-án született Chicagóban. Hogy valóban Travenről van-e szó, az kérdéses, mivel ez az elmélet amerikai származást takar, holott Traven minden esetben németül írta a műveit, melyeket kezdetben egy berlini lap kezdett közölni.

Angol nyelvű kötetek, melyek az író rejtélyét kutatják

Az alteregók

Az első, kifejezetten Traven személyazonossága kapcsán végzett kutatás a BBC angol újságírójának Will Wyattnek a nevéhez fűződik, aki 1978-ban azt derítette ki – kiadói és levéltári adatokra hivatkozva – hogy Travent eredetileg Otto Max Feigeként született 1882-ben a Brandenburg tartományban fekvő Schwiebusban, mely ma Lengyelország területén található. Bár manapság ez számít a legszélesebb körben elfogadott teóriának, kétségtelen, hogy nem győzte meg a szerző műveinek olvasóit maradéktalanul. Nem tudni, vajon Otto Feige azonos-e például Traven Torsvan-al, vagy épp Hal Croves-al, sőt, egyesek szerint Ret Marutot kell sejteni az álnév mögött.

Marut nem túl sikeres színésznek és rendezőnek számított az első világháború előtti Németországban, egészen pontosan Essenben és Düsseldorfban, majd 1917-től A téglaégető címen folyóiratot adott ki, hogy aztán 1919-ben egyszerűen eltűnjön. Onnantól semmiféle adatot sem találni róla, így aztán sorsát, és rejtélyes eltűnését később könnyedén mosták össze Traven alakjával.

Nem segíti a kutatást az sem, hogy a szerző élete során 27 különböző álnevet használt, melyek nem csupán művein virítottak, de állítólagos társasági életét is ezek mentén élte, vagyis legalább annyira lehetséges, hogy Traven azonos Croves, Torsvan, Feige és Marut alakjával, mint amennyire esélyes, hogy ezek az emberek különálló személyiségek.

A magyarul is megjelent, kiváló Halálhajó, melyet filmre is adaptáltak

Jack London és Ambrose Bierce nyomában

A Traven állítólagos 1969-es halála óta számtalan teória kapott szárnyra az író alakját illetően, némelyik egészen hajmeresztőnek tűnik. A hasonló stílus, a kalandos történet, és az ábrázolt motívumok tekintetében sokan Jack Londont sejtik az álnév mögött, aki állítólag meghamisította 1916-os halálát, hogy aztán Travenként alkothasson tovább. Egy másik népszerű teória az amerikai sötét irodalom klasszikusát, Ambrose Bierce-t emlegeti Traven alteregója mögött, aki 1913-ban csatlakozott a mexikói forradalomhoz, aztán még ugyanabban az évben nyomtalanul eltűnt. Ez a teória nem tűnik túlságosan hihetőnek, azért sem, mert Bierce 1843-ban született, vagyis 83 éves lett volna Traven első munkáinak publikálásakor.

John Huston évtizedekkel A Sierra Madre kincse sikerét követően egy interjúban azt felelte a Traven személyét firtató kérdésre, mégsem biztos benne, hogy Croves és Traven ugyanaz a személy volt, elképzelhetőnek tartja akár azt is, hogy a műveket sem egy ember, hanem többen írták, amivel megint csak megágyazott további teóriák kialakulásának.

Traven egyébként életében maga is táplálta saját kialakulóban lévő legendáját, egy levelében például világosan kifejtette, hogy ő hiába ír németül, nem német származású, máskor azt írta, hogy 1900-ban született, megint máskor II. Vilmos német császár törvénytelen fiának vallotta magát.

Ahogy fentebb is írtuk, mindegyik teória pontosan annyira lehet puszta tény, mint füllentés.

Traven hamvait halála után állítólag egy repülőgépből szórták szét a dzsungel felett, ott, ahol nagyjából egész életét töltötte. 1977 és 1982 közt aztán 18 kötetben jelent meg művei válogatott gyűjteménye, ami csak növelte a regények és novellák iránti tulajdonképpeni töretlen érdeklődést. Bár Traven – állítólag – már több mint 50 éve halott, életműve máig keresettnek számít, ábrázolt képei miatt idővel a ponyvaszerző státuszából is képes volt kilépni, és szerencsére legtöbb műve magyarul is hozzáférhető az antikváriumok polcairól, némelyik féltucat magyar kiadáson is túl van már. B. Traven kétségtelenül komolyan vette azt, amiről számtalan író csupán ábrándozik: életéről, törekvéseiről valóban kizárólag művei beszéltek, azok azonban olyan hangsúlyosan, hogy szinte mindegy is, kit rejtett a rejtélyes álnév, az, hogy mit képviselt a szerző egész életével, világosan megmutatkozik.