Irodalom

Boszorkányok leszármazottjából a Mars krónikása vált – 100 éve született Ray Bradbury

Hirdetés

Amióta csak beleszerettem az olvasásba, hiszek benne, hogy az igazi remekmű a kortalanságáról ismerszik meg. Az esetek túlnyomó többségében ezt a motívumot azon művekben találom meg, melyek az emberi lélekről mesélnek, egészen egyszerűen azért, mert a világban változnak a társadalmak, fejlődik a technika, eszmék születnek, és halnak el, de ami állandó, az a mindezt mozgásban tartó emberi tényező.

1920. augusztus 22-én az Illinois állambeli Waukegan városkájában az 1682-es salemi boszorkányperek során elítélt, és kivégzett Mary Bradbury leszármazottja egy svéd bevándorló anya, és egy villamosszerelő apa gyermekeként megszületett Ray Douglas Bradbury. Azóta, hogy először kinyitotta a szemét épp 100 esztendő telt el, az a sokmillió betű azonban, melyet hosszú élete során papírra vetett, a mai napig aktuális, aktuális lett volna 1920-ban, és az 2020-ban is, sőt 2040-ben is az lesz, mert Bradbury soha nem a jövőt mérte az emberhez, hanem az embert a lehetőséges jövőjéhez.

Ray Bradbury (1920-2012)

Ray Bradbury (1920-2012)

A könyvtár magányos lakója

Bradburyről számtalan legenda kering, abban viszont mindenki egyetért, hogy a rendkívül tehetséggel megáldott író énjének később az alkotásban, és az irodalomban kiteljesedő részét teljes mértékben autodidakta módon sajátította el. Bár a gimnáziumot még becsülettel kijárta, itt intézményi tanulmányait fel is függesztette, és ezt követően önmagát képezte, második otthonává pedig a könyvtár vált.

A fiatal fiú nem menekült otthonról, ahogy ő maga is többször utalt rá, a családja a társadalmi helyzetétől telhető legnagyobb nyugalomban élte mindennapjait, így a könyvtári lét valóban azt jelentette, amit tükröz: feltétlen, és már 6 éves korától datálódó, egyre növekvő vágyat a szabadon választott tudás világa iránt.

1938-tól hetente három teljes éjszakát töltött a könyvtárban, bezárkózva a szavak és betűk birodalmába, ez a különös rituálé pedig egészen 1948-as házasságkötéséig kitartott. Ebben a tíz évben Bradbury mindent megtanult az írásról, ábrázolásmódokról, mindent ellesett az irodalom klasszikusaitól, a ponyva királyaiig, melynek később olyan briliáns ötvözetét hozta létre olykor nyúlfarknyi történeteiben, melyek nem csupán egy rá végletekig jellemző ízvilágot kreáltak, de amiben egyaránt kedvét lelhette a tudományos-fantasztikum rajongója, és a szépirodalomkedvelő is, márpedig ez a rendkívüli bravúr Bradburyn kívül talán csak Philip K. Dicknek, és Kurt Vonnegutnak jött össze később.

Bradbury a dolgozószobájában

Bradbury a dolgozószobájában

Az új generáció üdvöskéje

Bradbury műveiben valóban az a szép, hogy egy gyakorlatilag lehetetlen crossovert hozott létre a szép- és a szórakoztatóirodalmi kánon stílusjegyei között. Már csak választott műfajainál – sci-fi, fantasy, krimi, horror – egyértelműek a hatásai, melyekben gyermekkora klasszikus képregénytörténete, Flash Gordon és Buck Rogers találkozik az 1920-as évek ponyvairodalmával, Edgar Rice Burroughs Mars-történeteivel, vagy épp a Weird Tales, vagy az Amazing Stories magazinokban megjelent novellákkal, Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, vagy épp Henry Kuttner ötleteivel, és stílusával.

Mindezeken túl azonban Bradbury mégsem hasonul igazán pályatársaihoz, a szintén 100 éve született Asimovhoz, Clarke-hoz, Heinleinhez, mert náluknál jóval egyszerűbb módon, ám szebben megmunkált nyelvezettel, jóval szimbolikusabb megközelítésben írja a történeteit.

Bradbury stílusa megközelítőleg 1942-re forrta ki magát igazán, akkor jelent meg A tó című novellája, és tulajdonképpen ez volt a fordulópont, amikortól a különböző lapok már kifejezetten várták az egyéni hangú és fontos, ám megfelelő köntösbe bújtatott társadalmi kérdéseket feszegető írásait. Bradbury ezzel simult bele tulajdonképpen a sci-fi aranykorának második nemzedékébe Hal Clement, Brian Aldiss, vagy a fentebb említett Asimov-Clarke-Heinlein trió mellé. Ahogy a szerző a későbbiekben többször is igyekezett kiemelni, nem csupán a kemény munka juttatta el oda, ahová végül eljutott, ebben ugyanis esetében kétségtelenül nagy jelentősége volt a rendkívüli találkozásoknak.

Kurt Vonnegut társaságában

Kurt Vonnegut társaságában

A pozitív kritika ereje

Bradbury novellaíróként képzelte saját pályáját, ami nem csoda: rövid, csattanós, ám olykor kifejezetten szépirodalmi nyelvezetű munkái ebben a formátumban működtek igazán, az olvasók az 1950-es évek elejére már kifejezetten várták újabb és újabb történeteit, ám ebben az időszakban ahhoz, hogy valaki önálló kötetet publikálhasson okvetlenül egy regényre volt szükség. A szerző a Marsbéli krónikák megírása után a Doubleday kiadó szerkesztőjével vacsorázott, aki azt javasolta neki – áthidalandó a problémát – hogy úgy alakítsa a történeteit, hogy a novellafüzér egy teljes kötetet alkosson. Bradbury ennek megfelelően írta meg egyik leghíresebb művét, mely a 30. születésnapja után nem sokkal került a boltokba, és idén már épp a 70. évét ünnepli.

Hiába azonban a kiváló történet, mely elementáris erővel boncolgatja az emberiség hidegháborús jelenét, mindezt szimbolikusan a Marsra helyezve, az igazi felfutás még váratott magára.

Később aztán Bradbury 1950-ben egy Los Angeles-i könyvesboltban vásárolt egyik este, amikor belebotlott a neves angol-amerikai íróba, és kritikusba, Christopher Isherwoodba. Isherwood véleményére igencsak adott az irodalmi közvélemény akkoriban, Bradbury pedig szóba elegyedett vele, és ha már ott volt, adott neki egy példányt a Marsbéli krónikákból.

Isherwoodot lenyűgözte a mű, és elismerő kritikát írt róla, mely tulajdonképpen véglegesen feltette Bradbury nevét az irodalmi térképre, ráadásul ekkoriban számtalan író kölcsönözte el tőle a Marsbéli krónikák formátumát, így született meg pl. egy másik legendás mű is 1952-ben, Clifford D. Simak tollából, mely A város címet viselte.

A Fahrenheit 451 számtalan kiadása

A Fahrenheit 451 számtalan kiadása

Fahrenheit 451

Isherwood szabadjára engedte a szellemet, Bradburyt újabb és újabb rétegek fedezték fel, novelláinak egyes darabjait egyenesen Ernest Hemingway-hez hasonlították, stílusát a fiatalon elhunyt Thomas Wolfe-hoz, 1953-ban pedig végleg bebizonyította, hogy a XX. század második felének egyik legígéretesebb amerikai írójáról van szó.

Ekkor jelent meg ugyanis a Fahrenheit 451, melyet kilenc nap alatt, bérelt írógépen egy könyvtár alagsorában írt meg, és mely metszően éles társadalomkritikájával, túlságosan is valósághű disztópikus világképével egyesek szerint felnőtt George Orwell 1984-e, és Aldous Huxley Szép új világa mellé.

A Fahrenheit 451 napjainkban ismét aktuális, holott születése óta csaknem 70 év telt el, de már tartalmaz olyan motívumokat, melyek manapság is a közbeszéd részét képezik. A cenzúra, a politikai korrektség, a televízió káros hatása, mely aztán a könyvégetésben csúcsosodik ki fájóan rideg és valósághű olvasmánnyá teszi.

Bradbury 2012. június 5-én, 91 éves korában hunyt el. Gyakorlatilag nem volt olyan író, vagy filmes személyiség Neil Gaimantól a regnáló amerikai elnökik, Barack Obamáig, aki ne emlékezett volna meg páratlan tehetségéről, és sokszínű életművéről. Nekrológokban jelentőségét Edgar Allan Poe-hoz, és J. D. Salingerhez mérték, Neil Gaiman pedig egy szívmelengető anekdotával búcsúzott tőle. A The Guardianban megjelent írásában a Sandman, és az Amerikai istenek szerzője elmesélte egy barátja történetét, aki 10-12 éves lehetett, mikor megadatott neki, hogy személyesen is találkozzon Bradburyvel, és megkérdezze tőle, hogyan válhat íróvá az ember.

Az akkor már világhírű író félrehívta a kisfiút, és közel fél napon át beszélgetett vele kulisszatitkokról, elhivatottságról, az írás művészetéről. Ez az apróság is jelzi emberi és írói nagyságát, egy emberét, aki végigélte a XX. századot, aki az írást a sci-fi aranykorában kezdte, ám akinek sem Hollywood fénye, sem a televíziós szereplések, díjak, és szerzői sikerek nem formálták át gyökeresen a világképét: Ray Bradbury ugyanis egész életében csak egyet akart: mesélni, és ezt nála kevesen csinálták jobban a tudományos-fantasztikum történetében.

Az idős szerző

Az idős szerző

Kapcsolódó cikkek

Stephen King nagyjából 400 millió eladott példánynál jár világszerte

7 hátborzongató Stephen King regény, és benne 7 pszichológiai motívum

A horrorkirály és az allegorikus, vagy épp közvetlenül ábrázolt lélektan.

Irodalom

2020. 09. 21.

A Michael Rennie által alakított Klaatu, háttérben a védelmező robot, Gort

9 remek film a hidegháborús paranoiáról egyenesen a hidegháborúból

Avagy miként reagáltak a filmgyárosok az aktuális világpolitikai helyzetre.

Film

2020. 09. 21.

Winston Groom 77 éves volt

Elhunyt Winston Groom, a Forrest Gump szerzője

A kiváló író 77 éves volt, világhírű regényéből 2 millió példányt adtak el.

Hírek

2020. 09. 18.

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Világirodalmi krónikák 19. – Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

A regény, mely regényíróvá tette a tudóst, és elindította irodalmi karrierjét.

Irodalom

2020. 09. 18.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Stephen King nagyjából 400 millió eladott példánynál jár világszerte

7 hátborzongató Stephen King regény, és benne 7 pszichológiai motívum

A horrorkirály és az allegorikus, vagy épp közvetlenül ábrázolt lélektan.

Irodalom

2020. 09. 21.

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Világirodalmi krónikák 19. – Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

A regény, mely regényíróvá tette a tudóst, és elindította irodalmi karrierjét.

Irodalom

2020. 09. 18.

Fekete Afrika hangjai

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

Irodalom

2020. 09. 16.

Agatha Christie plagizált volna?

A bűnügyek koronázatlan királynője – 130 éve született Agatha Christie

A kiapadhatatlan fantáziájú nagyasszony, aki nélkül a krimi nem lenne ugyanaz.

Irodalom

2020. 09. 15.

A Nautilus és az óriás tintahal

10 legendás kalandregény, mely megszerettette velünk az olvasást

Gyerekkorunk hősei, akik miatt mi is hősnek éreztük magunkat.

Irodalom

2020. 09. 14.

Facebook közösség