- Ectopolis
- 2022. június 13. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
A krimi műfaja látszólag a szerzők számára a legcsekélyebb mozgásteret kínáló és legszigorúbb eszköztárral, strukturális vagy narratív elvárásokkal bíró műfaj, ugyanakkor az is tény, hogy olykor egészen meglepő, hogy komplett társadalmi folyamatokról milyen remekül lehet mesélni egy bűnügyi történeten belül. És persze nem csupán a krimiírók szeretnek más műfaji áthallásokat beépíteni műveikbe, de más zsánerek alkotói éppen ugyanilyen előszeretettel kalandoznak a bűnök és bűnelkövetők világában. Így aztán most, tekintve, hogy a Nincs időm olvasni kihívás júniusi közös könyve is egy olyan alkotás lett, mely meglehetősen egyedi módon közelít a krimi műfajához, csokorba gyűjtöttünk Nektek egy listát a nyárra bátran ajánlható rendhagyó bűnügyi történetekből.
A Nincs időm olvasni kihívás júniusi közös könyve tökéletes nyárindító olvasmány, mely nem csupán a kisgyermekes anyák mindennapi problémáiról, vagy a válás elidegenítő hatásáról és ellenségeskedésig fajuló mivoltáról vall, de egyben egy kacagtatóan üde bűnügyi történetet is nyújt az olvasónak, melyben a fordulatokat és a krimi feszültségét olykor kifejezetten sziporkázó helyzetkomikumok lazítják fel. Ráadásul Finlay Donovan története e kötettel nem is ér majd véget, kalandjai ugyanis az angol nyelven már megjelent második epizóddal folytatódnak, és a zajos nemzetközi sikert látva Cosimano egyértelműen beállt Richard Osman mellé, ami a bűnügyi zsánerek könnyedebb, ám mégis izgalmakkal tűzdelt tálalását illeti. (A kötet most exkluzív rejtvénymelléklettel érhető el a Libertine Könyvesboltban, és annak webshopján ITT.)
Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna
Stephen King már a Bill Hodges-trilógiával (sőt, korábban a Bilincsben, vagy a Dolores Clairborne című regényekkel is) bizonyította, hogy nagyon ért a bűnügyi regények feszültségteremtéséhez, de ennek talán legékesebb bizonyítéka mégis a 2013-ban megjelent Joyland, mely egy egyetemista srác nyári munkán egy vidámparkban átélt kalandjait tárja fel, melynek keretében önkéntelenül is egy kísértethistóriává nemesedett bűnügy megoldásának katalizátorává válik. King nem csupán a horror és a krimi határmezsgyéjét érzi tökéletesen, de ezúttal a tőle megszokotthoz képest jóval csekélyebb terjedelemben képes nem csupán magával ragadó hangulatot teremteni, de olyan karaktereket, akik az olvasás után is velünk maradnak, és akikkel együtt e háromszáz oldal alatt újra fiatalnak érezhetjük magunkat.
Stephen King: Joyland
A kötet fülszövegében azt írják, hogy a regény Szerb Antal szerteágazó érdeklődésének, és sokoldalú tehetségének sajátos kifejeződése, ennél jobban pedig nehéz is lenne összefoglalni ezt a rendkívül eredeti műfajkavalkádot, melyet 1934-ben közreadott a Magvető Kiadó. A Pendragon legenda egyértelműen Szerb Antal főműve, annak az írónak a regénye, aki korábban elemzéseket írt a legfontosabb angolszász írókról, és amit ott magába szívhatott, visszakacsint ránk a regény oldalain. Több kritikus egyenesen a posztmodern előfutárának nevezte, és a műnek, mely bőven megelőzte a stílus klasszikusát, Umberto Eco A rózsa neve című regényét, holott rendkívül nehéz bekategorizálni, hiszen egyszerre elmélkedés, bűnügyi regény és a kísértethistória, mindnek a paródiája, melyet egyébként írója egyszerűen a filológiai detektívtörténetnek nevezett, és amely most új kiadásban, egységes szövegkivitelben érhető el ITT.
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Az X-generációs írók egyik leghíresebbike 1991-ben adta ki a Robert Bloch eredeti regénye előtt is tisztelgő, ám annak fő cselekményvázát posztmodern társadalomkritikába rejtő harmadik regényét. Patrick Bateman története csupán a felszínen egy pszichopata tombolásának krónikája – amit végül a filmadaptáció alaposan ki is domborított – legmélyén azonban sokkal inkább egy sorozatgyilkos karakterén át feltáruló rothadó társadalom portréja. Ellis regénye – a történetben rendkívül naturálisan ábrázolt brutalitás, szexuális erőszak, gyilkosságok, csonkítások részletes leírása miatt – hatalmas vitákat váltott ki megjelenésekor, első kiadója el is állt a megjelentetésétől, és bár vélhetően épp tartalma miatt kultkönyv vált belőle, máig ez a szerző legvitatottabb alkotása.
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Az önmagát világéletében újságírónak valló, ám már életében Dél-Amerika valaha volt legolvasottabb írójának számító Nobel-díjas zseni, a mágikus realizmus atyja 1981-ben írta meg nyúlfarknyi méretű értekezését, mely bőven értelmezhető bűnügyi történetként, holott annak fő motívumai mégis hiányoznak belőle, hiszen nem szükséges nyomoznunk, és nincs végső magyarázat sem, ám egy rendkívül hangsúlyos Krisztus-parafrázis igen, ami sokak szemében teszi Márquez pályafutásának egyik pikantériájává a rövidke művet. Misztikus történet, mely ugyan egy gyilkossággal veszi kezdetét, és több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, mégis témájában még a Bűn és bűnhődéssel is rokonítható.
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Az Ectopolis Magazin főszerkesztőjének első regénye egy kiábrándult huszonéves értelmiségi fiú története, akinek unalmas családi hétköznapjait zúzza szét egy a nagyapjáról megjelent lejárató cikk. Ám a nagyapa harminc éve halott, és senki sem hajlandó beszélni róla, így Vojvoda Dániel maga kezdi el felgöngyölíteni felmenője történetét, melynek szálai Afrikától Dél-Amerikán át egészen Japánig érnek. Feldolgozatlan sérelmek, múlt és jelen szembenállása, háborútól rettegő gyerekek, generációkon átívelő családi minták a második világháborútól napjainkig terjedő viszontagságos magyar történelem mintegy hetven évét felölelve, ami egyesíti a bűnügyi regények jellemzőit a családregény mintázataival és a kalandregények izgalmával, mely arra keresi a választ, vajon meddig képes visszhangozni a múlt, és feldolgozhatók-e annak megértésével a jelen traumái.
Kovács Krisztián: Hiányzó történetek
Whiteheadet mindig öröm olvasni, a jelenkor egyik legélvezetesebb prózájú szerzője, aki példátlan koherenciát képes teremteni a történet, a szereplők, a mondanivaló és a hangulat négyesében, és ehhez minden bizonnyal hozzájárul Pék Zoltán mesteri fordítása is. A Harlemi kavarás jelentőségében talán nem mérhető A föld alatti vasúthoz, vagy A Nickel-fiúkhoz, ellenben iskolapéldája annak, miként kell tartsa magát egy író saját témáihoz, miközben valami egészen eltérőt alkot úgy, hogy az mégis észrevétlenül simul az életművébe. Whitehead ezúttal ugyanis egy három, szorosan összefüggő epizódban tárja fel a század közepi New York bűnös világát, ahol senki, különösen a hétköznapok átlagembere nem mentesíthette magát attól, hogy ő maga is bűnbe sodródjon.
Colson Whitehead: Harlemi kavarás
A Pulitzer-díjas Michael Chabon regényben írta meg szeretett anyai nagyapja fiktív élettörténetét, ahol az idős és demens férfi haldoklása közben tárja fel emlékeit unokájának. Az emlékek pedig egészen a második világháború pokláig nyúlnak vissza; európai hadjáratok, Németország felszabadítása, háború utáni talpraállás, amerikai rakétaprogram, szakszervezeti harcok és persze Werner von Braun. Mindez egy nagyívű, epizódokból épülő történet keretében, melyben a zsidó gyökereknek legalább akkora szerepe van, mint a természettudományos érdeklődésnek, és a felmenőink életében lappangó bűnös titkoknak, és melynek felelevenítésével a nagyapa már nem megváltást, vagy megértést keres, csupán jó helyen kívánja tudni életének titkait. Chabon ragyogó mesélőkedvvel tárja fel hetven év emlékanyagát, és mutatja be, miként hatnak legapróbb döntéseink életünk alakulására, és hogyan határozzuk meg utódaink személyiségfejlődését azáltal, hogy beszélünk, vagy épp hallgatunk.
Michael Chabon: Ragyog a Hold
A mexikói írónő második regénye egy fiktív mexikói faluban játszódik, és a helyi boszorkány meggyilkolása körül bonyolódó különös nem-lineáris cselekményével komoly nemzetközi sikert ért el, 2020-ban a legjobb angol fordítás kategóriában Nemzeti Könyvdíjra is jelölték (ezt a kategóriát nyerte meg egy évvel korábban Krasznahorkai László), az El Pais pedig beválasztotta a XXI. század 100 legjobb regénye közé. Melchor különös, fülledt, bűntől mocskos világának a prostitúció, babona, korrupció, kábítószer, és a társadalmi nyomor által keretezett brutális históriája ez, mely szerzőjét generációja legismertebb latin-amerikai szerzői közé emelte. Melchor egyébként bevallottan két ihletforrásból dolgozott, az egyik Truman Capote Hidegvérrel című bűnügyi dokumentumregényének objektív nézőpontja, míg a másik Gabriel García Márquez A pátriárka alkonya című diktátorregényének különös narratívája.
Fernanda Melchor: Hurrikánok évada
Bartók Imre új regényét tavaly az év könyvének választottuk. Már a Jerikó épül is messze kiemelkedett a hazai kortárs szcénából 2018-ban, ám új művében nem csupán a korábbi nagyregényre érkezett kritikákra reagál, de ezzel egyidejűleg kigyomlált mindent, ami esetleg korábbi fejlődésregényében kifogásolható volt, ami nem csak csodálatos önreflexió, de emellett még egy szürreális detektívregénynek is beillik, noha persze, amolyan Paul Auster-es módon. Kiváló prózájú és rendkívül rétegzett műremek, mely abszurd fordulataiban itt-ott még Örkény István szellemét is megidézi, tobzódó kulturális utalásai pedig bőven adnak feladványt az olvasónak. Bámulatos prózaírói készséggel megalkotott regény, kellően szürreális, mégis fókuszált, és összeszámolni is nehéz, hány különböző rétegben értelmezhető.
Bartók Imre: Lovak a folyóban
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
