- Kovács Krisztián
- 2021. augusztus 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Nagyon szeretjük a jó krimit! Többször is foglalkoztunk már a műfajjal, ITT például 10 nagyszerű skandináv bűnügyi regény gyűjtöttünk csokor, ITT a noir krimi evolúcióját jártuk körbe, ITT pedig a műfaj 7 nagy jelentőségű klasszikusát szedtük listába, de készítettünk interjút a műfaj hazai művelőivel, Lőrincz L. Lászlóval, Kondor Vilmossal, Szántó Dániellel, a krimiszakértő, Miklós Ágnes Katával, vagy épp Cara Hunterral és Dean R. Koontz-cal is, de egyelőre nem vettük elő azt az embert, aki eladott példányszámot tekintve világszerte is a műfaj éllovasai közt szerepel, akinek életműve népszerűségét jól jelzi, hogy szinte minden regénye megjelent idehaza is, az utóbbi években pedig legjobb karaktere végre önálló sorozatot is kapott, melynek hetedik évadja épp most forog. Michael Connellyről van szó.
Michael Connelly az elsőszámú indokom arra, miért szeretem a krimit. Egy aprócska vidéki könyvesboltban akadtam rá Az Echo park titka című regényére még jó tizenöt évvel ezelőtt, és ahogy mondani szokás, szerelem volt első olvasásra, és motiváció, hogy felkutassam, megszerezzem, és elolvassam az író összes, magyar nyelven elérhető regényét, és vagy két tucat könyv után rájöttem, hogy Connelly nem csupán krimi író, hanem valaki, aki tökéletes átmenetet képzett az Ed McBain-féle korai krimi ponyvairodalom, és a modern, mai stílus közt, ezáltal közelítve némileg a krimi műfaját a magasirodalomhoz.
Connelly gyerekként hamar megörökölte krimifaló apja teljes bűnügyi irodalmi könyvtárát, nagyjából 12 évesen már túl volt az amerikai krimiirodalom legnagyobb alakjainak művein, mint amilyen Dashiell Hammett, Raymond Chandler vagy Ross McDonald, de az igazi belépőt a bűn világába egy egészen érdekes eset jelentette a számára.
Krimiken nevelkedett kiskamaszként rögtön tudta, hogy mit lát, óvatosan megvizsgálta a tárgyat, és felismerte, hogy az egy pisztoly, melyet a lehetséges elkövető egy vastag favágóingbe csomagolt, és úgy rejtett el a sövény tövében. Connelly később követte a férfit egy bár bejáratáig, majd hazaszaladt, hogy elmondja apjának a látottakat. Együtt hívták ki a rendőröket a bárhoz, de a férfit már nem találták ott, ellenben a pisztolyt igen, amin elindulhatott a nyomozás. Connelly, ha eddig még nem is tűnt biztosnak abban, mihez akar kezdeni az életben, ez az élmény végül egész életét meghatározta.
1980-as diplomaszerzése után bűnügyi tudósítóként kezdett dolgozni a Daytona Beach News Journal nevű helyi lapnál, egy évvel később azonban már a Sun-Sentinel nevű floridai újságnak tudósított a térség kokainháborújáról. 1986-ban két másik riporterrel együtt több hónapot töltött azzal, hogy interjúkat és beszámolókat készített az egy évvel korábban lezuhant Delta Flight utasszállítógép túlélőivel, aminek köszönhetően abban az évben a újságírói Pulitzer-díj döntőjéig jutott.
Connelly hamarosan Los Angelesbe költözött, hogy a karrierjét egyengesse, és itt kivette a High Tower Apartments azon lakását, melyben Raymond Chandler világhírű regényhőse, Philip Marlowe is lakott a sztori szerint, és ez időtájt már komolyan próbálkozott a regényírással, de két műve is fiókban maradt, mert nem érezte őket megfelelő minőségűnek. 1992-ben azonban a boltok polcaira került a Sötét visszhang című regény, mely megjelenése évében azonnal elnyerte a krimiírók legrangosabb elismerését, az Edgar-díjat a legjobb első regény kategóriájában.
Aki éles szemmel olvassa Connelly regényeit, pontosan érzi rajtuk a nagy elődök kezének nyomát, ám Connelly ennél jóval messzebbre merészkedett, és a krimi műfajon belül több zsáner hatását gyúrta egybe. Hangulatilag tökéletesen érezhető Chandler és Hammett az olykor borongós történetekben, ám itt van már a 87-es körzetben játszódó zsaruregényeiről híres Ed McBain is.
Connelly az ügyek feltérképezésében és megoldásában sem épít a fikcióra, a bűnügyi tudósítóként töltött évek érezhetően a nyomozói munka avatatlan szakértőjévé tették, a módszerek, eszközök bemutatása mind hiteles, legyen szó a helyszínelők munkájáról, a hivatalon belüli hierarchiáról, vagy épp a nyomozók közti ádáz versengésről. Connelly regényeit a fenti két dolog emeli ki a tömegből, a rendkívül életszagú sztorik, és a kiváló központi karakter, azonban ez még mit sem érne, ha nem lenne helyén a témaválasztás.
Akad itt minden, a regényekben találkozunk sorozatgyilkosokkal, meghasonlott rendőrökkel, akik a testület ellen fordulnak, zsarugyilkosságokkal, pornóval, droggal, és a gazdag elit beteg játékaival is.
Connelly-ről általánosságban elmondható, hogy pontosan érez rá, és tudatosan építi tovább a saját maga által kreált univerzumot, ami így a bűn még több aspektusát képes bemutatni. Harry Bosch alakja után beléptette világába Terrel McCalebet, a bölcs, nyugalmazott FBI-tisztet, és Mickey Hallert, a nagyszájú védőügyvédet, akik mindketten friss és üde színfoltjai Connelly világának, a crossover-történetek pedig, melyekben Bosch csatlakozik hozzájuk, lehetőséget biztosítanak a számára, hogy ütköztesse főhősei nézeteit.
Persze bármi történjen, mindig is a rendkívül jó érzékkel megalkotott Harry Bosch marad Connelly fő karaktere, és nem hiába ért el ez a szereplő akkora népszerűséget, hogy az Amazon Prime úgy döntsön, érdemes komplett szériát építeni az alakjára, és a Bosch című sorozat ennek megfelelően idén már a hatodik évadához ért, és egy évadot még biztosan kapunk belőle, majd ezt követően testvérsorozatban folytatódnak a nyomozó kalandjai, vagyis Harry Bosch úgy fest, nem csak papíralapon érdekes, és izgalmas figura.
De mi adja a karakter vonzerejét? Nos, leginkább az, hogy Bosch alakja ugyanolyan esetlen ember, mint mi mindannyian. Elvált, lányát ritkán látja, igazságérzete, és saját, sötét, és lassan feltáruló múltjából fakadó tragédiái munkamániába hajszolják. Sérülékeny, érzékeny emberi jellem, aki a világ felé olykor mégis mást mutat, ahogy olykor mi mindannyian. Boschnak nincsenek szuperképességei, talán még igazán kimagasló intelligenciája sem, ám elképesztően intuitív alkat, és zseniális logikai képességgel megáldott nyomozó.
Nem igazán van rossz választás, és ez nem vicc. Connelly életműve talán épp a jól körülhatárolható eszközkészlete, atmoszférája és karakterei miatt igencsak egységes, igazán rossz könyvet sosem olvastam tőle, inkább azt mondanám, jó, és kimagasló sztorik váltogatják egymást, de ha mindenképpen ajánlanom kellene, akkor azt mondom, bármelyik Harry Bosch-történet megfelelő belépő ebbe a bűnnel átitatott világba.
Jó hír, hogy bár az Alexandra csődje úgy tűnt kivégzi a Connelly-regények magyar megjelenését, emiatt jó néhány kötettel el is van maradva az itthoni piac, a Könyvmolyképző Kiadó legalább az életmű korai darabjait felkarolta és elkezdte újra kiadni, az Alexandra Kiadó pedig belefogott legújabb, Renée Ballard-sorozatába is, ami azért fontos, mert ha létezik olyan krimi író, aki megérdemli, hogy minél szélesebb közeg megismerje, hát Michael Connelly feltétlenül közéjük tartozik.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.