• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Irodalom

  • 2022. január 25. | Becsült olvasási idő: 8,5, perc

Egy hasadt lélek látlelete – Philip K. Dick élete

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Mi a valóság? Mi az idő? Mi tesz emberré minket? Így szólnak az 1982-ben elhunyt Philip K. Dick életének és művének talán legfontosabb kérdései, ezért talán nem meglepő, ha az aktív éveinek javában az irodalom lelences gyerekének számító sci-fi műfajában publikáló író munkássága trendeken felüli tudott maradni. A következő bemutató az életművet meg sem próbálja felölelni, mindössze kapudrogként kíván szolgálni e zaklatott tehetség örökségének megismeréséhez.

Philip K. Dick élete

Philip K. Dick élete

A kis testvér mindent lát

Philip Kindred Dick 1929-ben, a nagy gazdasági világválság idején, egy különösen hideg chicagói télen látta meg a napvilágot. Anyjának, Dorothynak fogalma sem volt róla, hogy ikreket hordoz, akik ráadásul idő előtt érkeztek. Phil húga, Jane születésekor alig másfél kilót nyomott, és mivel az asszonynak nem jutott elegendő teje mindkét gyermekének, azok a kor viszonyaitól nem idegen módon egyre tragikusabb állapotba kerültek. Mire a fiatal szülők segítséget kaptak, a kislányt már nem lehetett megmenteni; Jane-t a coloradói Fort Morgan-ben temették el, kettős sírkövet állítva nyughelye fölé. Bátyja neve alól már csak az évszámok hiányoztak.

Dick még gyermekként szerzett tudomást húga haláláról, ami egész életére mélyen kihatott, és jelentősen megbonyolította a szüleivel való kapcsolatát. A világháború frontvonalát megjárt apja, Edgar az otthoni feszültséget hol férfiklubokban, hol pedig dührohamok formájában vezette le. A viselkedéséből fakadó kettősséget fia egyik korai, Az álapa című novellája örökíti meg, amiben űrinváziós kulisszák közé helyezi a férfi sötét oldalát. Dorothyval szembeni haragját ezzel szemben képtelen volt kreatív absztrakciókba csatornázni, és szinte kizárólag őt hibáztatta korai éveinek sérelmeiért.

Már ekkor, alig öt éves korára megszületett az az elveszett része után kutató, hasadt lélek, aki a valóságot megkérdőjelezve kísérelt meg saját veszteségének értelmet adni. Az egyetlen stabil pontot a fiatal fiú életében anyai nagyanyja, Mimó jelentette, akitől végre megkapta a vágyott, sőt egyre inkább makacsul követelt a törődést és szeretetet.

Philip és Nancy Dick

Philip és Nancy Dick

Csúszkáló realitások között

A szülők 1933-ban végül elváltak. 1935 elején Dorothy volt férje fenyegetőzése elől Washington D.C.-be költözött Phillel, ami őt Mimótól is elszakította. Emiatt anyja később bocsánatot kért tőle: „négyéves korodban elvesztetted a szülőanyádat, mert dolgozni mentem, és alig hatévesen elvesztetted az édesanyádat, Mimót”, írta. Dorothy az amerikai Szövetségi Gyermekvédelmi Irodánál vállalt állást, amiről úgy emlékezett, hogy ha előre tisztában lett volna a felmerülő nehézségekkel, talán sosem indul el az önállósodás útján. Ehhez az időszakhoz kívánkozik még a bizonyítást nem nyert feltételezés Barry Spaz, Phil egyik későbbi pszichológusától.

Earl, Mimó férje Spaz szerint zaklathatta a fiatal fiút, ami hozzájárulhatott korán kialakult nyelési zavaraihoz, valamint későbbi problémáinak egy részéhez. Ezek – mint a drogfüggőség, a nőkkel fenntartott se veled-se nélküled viszony, az öngyilkosságra való hajlam – a családon belüli erőszakot elszenvedő fiatalokra jellemző tendenciák, bár bizonyító ereje ennek nincsen.

1938 júniusában anya és fia visszatértek Berkeley-be, ahol innentől Phil élete java részét töltötte. A harmincas években a munkásosztály ugyanolyan súllyal képviseltette magát a városban, mint a művészlelkek és a szabad gondolkodók. Gyermekként Phil újságot szerkesztett, az akár frivolul is magyarítható Daily Dicket, zsebpénzét pedig a „komoly” irodalmárok által lenézett képregényekre és sci-fi magazinokra költötte. Edgar Clevelandban vállalt munkát, amit fia az elhagyás újabb, írói ambícióit egyúttal katalizáló traumájaként élt meg: összesen tizenöt alkalommal közölt novellákat a Berkeley GazetteFiatal szerzők klubja” rovatában. Ezek közt csupán egyetlen sci-fi szerepelt, a rovat szerkesztője azonban számos jövőbéli pályatársához hasonlóan inkább az ismert valóságokhoz való ragaszkodását igyekezett ráerőltetni az ifjú tehetségre. Ezt ő ki nem állhatta, lévén már ekkor rádöbbent, hogy megszelídíteni nem tudja, figyelmen kívül pedig nem hagyhatja sajátos személyiségét.

Fiatalon

Fiatalon

Szédülés a gyarló istennők karjaiba

Különféle fóbiái, az anyjával való ambivalens viszony, valamint a sűrű helyváltoztatásból fakadó nehézségeket a pszichoterápia és Dick lemezeladói állása, vagyis az írás mellett valaha végzett egyetlen munka segített átvészelni. Megpróbálkozott az egyetemmel, ám öntörvényűsége, félelmei és egészségügyi aggályai 1949 novemberére tanulmányai feladására kényszerítették. Az iskolapad helyett társra volt szüksége, aki megóvta a pszichológiai széteséstől. Tizenkilenc évesen feleségül vette Jeanette Marlint, egyik törzsvásárlóját a lemezboltból. A házasság alig fél évig tartott, és futó viszonyok követték, amelyek előre vetítették többnyire tiszavirág életű, ám végtelen mélységűnek megélt kapcsolatokból álló szerelmi életét.

Az ötvenes évek Amerikája szélsőségesen ítélte meg a sci-fi műfaját. A képeslapokról ismerős jól öltözött, stabil családi háttérrel rendelkező sabloncsaládfők megvetették, gyermekeik viszont egyre lelkesebb olvasóközönségévé terebélyesedtek az újságosstandokon megjelenő magazinoknak, amelyekből a háborút követő papírhiányon túllendülve havonta huszonhét kiadvány került rendszeres nyomtatásba. Az űrkalandok lelőhelyén túl a műfaj a szkeptikus proféták Mekkájaként is funkcionált: az atomkor hívői ugyanúgy követték, mint azok, akik egy rettenetes jövő vízióit látták belé. Philnek kezdetben derogált a sci-fi, amihez egy Anthony Boucher nevű szerkesztő édesgette közelebb – az idősebb férfi sokoldalú személyisége győzte meg végül, hogy az ember lehet egyszerre érett, művelt és a tudományos fantasztikum rajongója.

Bár a valódi elhatárolást lehetetlennek tartotta, a sci-fi/fantasy közti különbséget így próbálta meghatározni: „A fantasy-ben arról van szó, amit a közvélekedés lehetetlennek tart, a sci-fiben arról, amit a közvélekedés bizonyos körülmények közt lehetségesnek tart. Ez lényegében megítélés kérdése.”

Phil még azelőtt találkozott második feleségével, a tizennyolc éves Kleo Apostolidesszel, hogy otthagyta bolti állását. Miután huszonegy évesen eladta első novelláját, a Ruug-ot (főszerepben egy paranoid kutyával), belekóstolt a szabadságba. Mégis hiába pörgette fel írási tempóját – és talált magának egy ügynököt – a szavanként három-négy centes fizetség gyakran csak arra volt elég, hogy az ifjú pár otthon állateledelnek szánt lóhúst egyen. A McCarthy-érától elvárhatóan az FBI ügynökei sűrűn keresték fel őket, ami később jelentősen hozzájárult a fiatal férj üldözési mániájához. Ennek ellenére a házasság rekord ideig, nyolc évig kitartott, amely idő alatt Phil nyolcvannál több novellát, és tizenhárom regényt írt. Ezek közül csak a sci-fire talált vevőt, szépirodalmi próbálkozásai legnagyobb fájdalmára visszhang nélkül maradtak. Mimó 1958-as halála aztán elvágta a fő köteléket, ami a párost Berkeley-ben tartotta – a költözés a szintén kaliforniai Point Reyes-be azonban kapcsolatuk végét jelentette.

Munka közben

Munka közben

A polgári lét rémálma

Ismerői úgy tartják Dick-ről, hogy olykor mintha valami belsős poénban élt volna, amit egyedül ő értett. Ennélfogva amikor azt állítja, hogy az 1955 és 1977 közt született munkássága mind valamilyen szer hatása alatt íródott, akár igaznak is vehetjük, elvégre ha viccnek is szánta a kijelentést, véresen komolyan adta elő. Talán úgy vélte, a végtelen számú univerzumok szenvtelenségét feltételezve az igazság úgyis relatív.

Saját világa mindenesetre a lehetőségek egyszeriségét diktálta. 1959 és ’69 között a tisztes családapa szerepében próbálta ki magát új felesége, Anne oldalán. Míg nappal a nő ékszerészüzletében segédkezett, illetve annak három kislányát nevelte, éjjelente egy kis kabinba elvonulva írt (például az Időugrás a Marsont, vagy a Hugo-díjas Az ember a fellegvárbant), teljesítőképességének határait az anyjától, Dorothytól „kölcsönvett” amfetaminszármazékokkal kitolva.

A napi leütések száma ekkor még meghaladta az elfogyasztott pirulákét – később volt idő, hogy ez a tétel megdőlt. Ebben az időben tovább dédelgette szépirodalmi ambícióit; úgy vélekedett, hogy húsz-harminc évébe kerülhet befutnia ezen a pályán, és minden jel szerint hajlandó is lett volna kivárni a sikert. Ebben a nyugalmas, kiegyensúlyozott periódusban született meg Anne negyedik, Phil első lánygyermeke, Laura Archer Dick, valamint az író talán legjobb szépirodalmi regénye, az Egy kukaművész vallomásai.

Dick egy nap a kunyhóba tartva az égre pillantva hatalmas, fémfogakkal tarkított szájú rémarcot pillantott meg. Az alakot Istennel azonosította, és ez a tudat mérhetetlenül megrendítette. Több kenetet is kapott papjától, de azok nem használtak, a fémarc napokig az égen maradt. Ebből az ábrázatból alkotta meg Palmer Eldritch-t, a Laurának ajándékozott Barbie-babákból Pisze Pat-et, a kettő ötvözetéből pedig a Palmer Eldritch három stigmája című regényt, amit megírását követően többé nem volt hajlandó elolvasni, annyira megrémítette a benne ábrázolt világkép. Ha szörnyet teremtett, az menthetetlenül elszabadult – ez volt az a kötet, aminél a műfaj kezdte el követni őt, nem pedig ő a műfajt, saját, egyszemélyes klubját alkotva ezzel meg a szépirodalom kitaszítottjainak.

Kamera által homályosan

Poloska a macskaalomban

Phil növekvő üldözési mániája rohamosan kezdte maga alá temetni Anne-nel való kapcsolatát. Kémkedéssel vádolta a nőt, és még egy pisztolyt is vásárolt, hogy szükség esetén megvédhesse magát tőle. Gyanúja szerint a CIA folyamatosan figyelte, nácik vették körül, házába pedig az FBI telepített lehallgatókészülékeket. Rettegését az asszonyra vetítette, akit két hétre még elmegyógyintézetbe is utaltatott, hogy aztán házasságuk felbomlását követően Nancy Hackett személyében épp egy, a pszichiátriáról frissen kikerülő fiatal lányt válasszon feleségül helyette. A gyerekek Anne-nel maradtak, az őrület viszont ragaszkodott Phil-hez, akit intellektusa és filozofikus érdeklődése segített át a sötét pillanatokon. „A realitás az, ami akkor sem múlik el, ha már nem hiszel benne”, írta egyik esszéjében. Aktuális családja mégis csak átmenetileg emlékeztette erre, a lelki vihar előbb-utóbb kérlelhetetlenül elszakította a józansághoz kötött horgonyt.

Az ekkor harminchat éves Dick súlyosbodó adósságterhei és amfetaminfüggősége ellenére némi stabilitást hozott az új kapcsolat és második gyermekének, Isá-nak születése. A hatvanas évek közepén, a szerelem nyarának környékén kezdett kísérletezni az LSD-vel, amivel nem nehéz összekötni a készülő ítéletnappal kapcsolatos félelmeit. Szorongásában gyakran gubózott be Point Reyes-i házuk dolgozószobájába, illetve mondott le programokat az utolsó pillanatban. Közeli kapcsolatot ápolt egy püspökkel, habár Nancy szerint olyankor vált vallásossá, amikor elfogta a félelem. Mindeközben kilábalt abból az alkotói válságból, amibe az előző válása sodorta, és sorra írta az olyan műveket, mint a Visszafelé világ, a Transz, a Várjuk a tavalyi évet, az Ubik, vagy az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Ez utóbbiban amellett érvel, hogy az androidokat az empátia hiánya különbözteti meg az emberektől – e koncepciót Ridley Scott 1982-es filmfeldolgozása, a Szárnyas fejvadász némileg árnyalta. Később, a hollywoodi adaptáció során felmerült, hogy ugyanezzel a címmel írja újra a regényt, de az ötletet Dick végül elvetette. (Ironikus, hogy itthon végül először mégis ezzel a címmel jelent meg 1993-ban, míg a második kiadás igazságot nem szolgáltatott az eredetinek.) Az Ubik-ot, bár nem kevésbé erős írás, hajszál választotta el végül a mozgóképes formától.

Phil és anyja, Dorothy közt egyre feszültebb viták alakultak ki a fiú gyógyszerhasználata miatt. Különböző tablettákat kevert össze, hogy magán tesztelje azoknak hatását, a belső összeszedettség állapotát célozva. Ezeken a „helyeken” születtek regényei, amiket két-három hetes intenzív rohamokban írt meg, amelyeket többnapos, kómaszerű alvás követett. 1971-re a kiugróan kreatív periódus megkövetelte böjtjét: Nancy kiábrándult a hősszerelmes-romantikus és tehetetlen gyermeklét stádiumai között ingázó férjéből – újabb válás, majd makacs írói blokk következett.

Az emlékmás

Az emlékmás

Isteni intervenció

Dick negyedik felesége és kislánya távozását követően a Point Reyes-i házra minden bizonnyal nem túlzás a drogtanya kifejezést illeszteni. Erre úgy emlékezett vissza, hogy egy óra magány a halálát jelentette volna, ezért az elvonulást igénylő írás lehetetlenségnek tűnt. Középkorú, pocakos, szakállas agglegény vált belőle, aki ugyanakkor egy egész társaságot remekül el tudott szórakoztatni szellemességével és abszurd történeteivel.

A társaság pedig ezekben az időkben a legváltozatosabb összetétellel büszkélkedhetett: először a barátok előtt nyitotta meg a ház kapuit, aztán lényegében bárki jöhetett. A változatos vendégsereg mellett a drogfogyasztás, a beteges bizalmatlanság és a pénzügyi gondok váltak állandó lakókká.

1971 november 17-e estéjén Dick arra ért haza, hogy betörtek hozzá. Ellopták a sztereóját, valamint felrobbantották az ötszáz kilós széfet, amiben állítólag üzleti papírokat és csekkeket őrzött, de a rossz nyelvek árusításra letétbe helyezett kábítószereket valószínűsítettek ezeknek helyébe. Phil a kormány ügynökeitől kezdve a Fekete Párducokon át saját magát is felhelyezte a gyanúsítottak listájára, ami elemeként szolgált az 1977-es Kamera által homályosan című regényének (ebben Fred, a kábítószeres ügynök saját maga után nyomoz). Akármi is az igazság, miután ’72 elején Dick díszvendégként utazott egy vancouver-i konferenciára, nem tért vissza az Államokba. Itt élte meg talán életének legsúlyosabb mélypontját, amit a sokadik szerelmi csalódás katalizált: elkeseredésében 700 milligrammot vett be káliumbromid nevű nyugtatóból. Épphogy fel tudta hívni az öngyilkosság-megelőzési központ számát, ahol kemikáliáktól tiszta elmét, illetve a folytatáshoz tiszta lapot kapott. Orange megyébe repült, ahol első látásra belehabarodott Tessa Busbybe. Minden adott volt a románchoz: a félénk, tizennyolc éves lány sötét hajat viselt, ami elhunyt ikerhúga nyomán mindig is Phil gyengéje volt, ráadásként Tessa az íróhoz hasonlóan nehéz gyerekkort élt át, és szülei majdnem Jane-nek nevezték el.

Elektronikus álmok

Elektronikus álmok

A művészi inaktivitás ellenére Dick karrierje a folyamatos külföldi eladásoknak köszönhetően koránt sem ment rosszul, és 1973-ban fia született, akit Christophernek kereszteltek. Mégis rettegett, hogy írásaival magára vonta az USA és a Szovjetunió haragját: a Csordulj könnyem, mondta a rendőr az amerikai Gulágok látképét vázolta fel, az Ubik pedig a kapitalizmust bomlasztó írásként kapta meg marxista kritikusok kétes elismerését. A depresszió visszatalált hozzá: 1974 február-márciusát (illetve az ezt követő hónapokat) 74-2-3-ként jegyezte fel az Exegézisbe, abba a nyolcezer oldal körüli gondolatfolyamba, amit haláláig főként az élmény jelentésének megfejtése céljából vezetett.

74-2-3 intenzív hallucinációk folyamát hozta, amelyeknek kezdete ha konkrétan köthető valamihez, az egy bölcsességfog kihúzása lenne. A receptre felírt fájdalomcsillapítót kapuig szállító lány nyakában a korai keresztények aranyhalat ábrázoló jele lógott, aminek Dick hatalmas jelentőséget tulajdonított. Az eset nagyjából egybe esett új mániájával, az extrém magas vitaminbevitellel, de a megfejtéshez ez nem vitte közelebb az írót, aki Exegézisében egyik teóriát a másik után állította fel, hogy aztán sorra rácáfoljon azokra. Ötletrohamaiban ugyanúgy kísérletezhetett a KGB gondolatmanipulálással, mint élhetett át földönkívüli kapcsolatfelvételt, netán szólhatott hozzá a szentlélek hangja.

Akárhogy is, VALIS (Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra), ahogy többek közt az entitást elnevezte, állítólag megüzente neki fia, Christopher életveszélyes lágyéksérvét, amit egy specialista vizsgálata igazolt – ezzel a „rózsaszín fény” lényegében megmentette a kisfiú életét.

1976-ban egy másik nő iránti mélyülő érzései okán elhagyta sor szerint az ötödik feleségét is: visszaköltözött Kaliforniába, ahol 74-2-3 lírai feldolgozásán dolgozott. Ez anyja, Dorothy 1978-ben bekövetkezett halálát követően a VALIS-trilógia formájában valósult meg, ami utolsó regényével, a Timothy Archer lélekvándorlásaival zárult 1981-ben. Eddigre Hollywood képviselői és közte lezárulni látszottak 1966-os regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? megfilmesítéséről. A Szárnyas fejvadász bemutatóját forrásának írója már nem érhette meg. 1982 március 2-án több szélütést követő szívelégtelenség következtében elhunyt. Elfoglalta azt a sírhelyet, amit a coloradói temetőben ikerhúga, Jane mellett családja fenntartott számára. Ötvenkét évet élt, de hagyatéka megkerülhetetlen: a filmipar ötletládának használja terebélyes életművét, a The Weeknd dalba szövi a nevét, hőseinek tragikomikuma pedig időn felül álló. A Szent Őrült ilyenformán érte el a halhatatlanságot.

Kapcsolódó cikkek

Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

Alan Rickman 27 kötetet írt tele élete tapasztalataival

Emma Thompson előszavával jövő tavasszal jön magyarul Alan Rickman 25 évig írt naplója

Az összességében 27 kötetes gyűjtemény nem kevés szerkesztői munkát igényel még a megjelenésig.

A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Zacher Gáborral és Philip K. Dick-kel indul az Agave Könyvklub

    A kiadó célja egy új hagyomány megteremtése.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. október 5.

    Láttam a horror jövőjét… – 70 éves Clive Barker

    Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.

    • 2022. szeptember 29.

    A humor elviselhetetlen könnyűsége – A Fredrik Backman-sztorik új oldala

    A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)

    • 2022. szeptember 9.

    Rejtőzködők, ügynökök, kalandorok – 6+1 rejtélyes író a XX. század irodalmából

    Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.

    • 2022. augusztus 19.

    A modern szamuráj – 130 éve született Josikava Eidzsi, Muszasi megalkotója

    Évezredes japán és kínai történelem elsőkézből a modern kor emberei számára.

    • 2022. július 21.

    Irodalmi kívülállók – 10 világhírű író, aki egy egészen más szakmában kezdte

    Avagy, amikor a tehetség áttevődik, és elindul egy karrier.