
- Magyar Miklós
- 2021. május 19. | Becsült olvasási idő: 7 perc
A Rózsaregény a középkori francia irodalom legnagyobb hatású verses regénye. A 21780, nyolcszótagos sorból Guillaume de Lorris írta az első 4058-at 1230 és 1235 között. Korai halála miatt nem tudta befejezni művét. A folytatás, 17722 sor Jean de Meun munkája, és 1275 és 1280 között készült el. A Rózsaregényt − számos kéziratos kiadás után − először 1481-ben, ötszáznegyven éve adták ki nyomtatásban, és azonnal hatalmas sikert aratott. Magyarul teljes terjedelmében csak 2008-ban jelent meg Rajnavölgyi Géza szöveghű fordításában.
A Rózsaregény
A Rózsaregény azzal kezdődik, hogy az egyes szám első személyben mesélő, húszéves fiatalember álmában elindul, hogy a természetben gyönyörködjék. A szerző már itt megmondja a mű címét és célját is:
„Rózsaregény a könyv neve,
s benn’ szerelem művészete.”
Az ifjú egy kőfallal körülvett csodálatos kertbe jut, a gyönyör kertjébe A kert külső falára festett képek a világot uraló gonoszság allagóriáit ábrázolják: Gyűlölet, Hitszegés, Aljasság, Mohóság, Fösvénység, Irigység, Bú, Vénség, Szenteskedés, Szegénység. Amint az ifjú belép a kertbe, a gonosz birodalmából a Szerelemisten világába jut, ahol az udvari költészetből ismert kifinomult élet uralkodik.
Rózsaregény. A gyönyör kertje
A csodálkozó ifjú leírja a Szerelemisten birodalma lakóinak táncát:
„Ott lejtették körtáncukat
mindannyian e bájosak,
s ki vélük járt, kíséretük.”
Rózsaregény. Kerti tánc
A mesélő bevallja nevelőszándékát, ami a könyv lényege:
„Figyeljen minden szerető,
regényem immár nevelő:
…………………………………….
Ki hallja végig álmomat,
megtud belőle majd sokat
Szerelem játékairól.”
A Rózsaregény valóságos tárháza a „szerelem játékainak”, azoknak a tanácsoknak, amiket férfiak és nők egyaránt kapnak arról, hogy miként viselkedjenek kedvesükkel. Anyó így oktatja a szerelmes férfit:
„Fiam, ne légy odaadó,
inkább mindig ingadozó,
s egynél ne állljál le soha.
Ingyen szíved ne add oda:”
A nőket pedig óvja a férfiaktól:
„Egyszóval minden férfi csal,
lator, mind csak más nőt akar.
Csaljuk meg őket hát mi is,
szívünk legyen csalárd, hamis.”
A fiatalember a gyönyör kertjében, Narcissus forrásának tükrében rózsafákat lát meg, és le akar tépni egy virágot.
Narcissus forrása és a rózsafák
Ettől kezdve az olvasó a szimbólumok világába lép. A rózsa a női szépség, a fiatalság kibontakozása, a báj és kecsesség, a földi és égi szerelem, a tökéletesség lehetetlenségének a szimbóluma. Az ifjúnak számtalan akadályt kell leküzdenie, és csak a regény végén sikerül megszereznie a rózsát:
„Piros rózsám így lett enyém
−virradt is már, s ébredtem én.
Véget ért a Rózsaregény.”
Villon szinte betéve tudta az egész Rózsaregényt. A Nagy Testamentum XV. nyolcsorosban említi a könyvet:
„Imé, a Rózsa Regényben
Tanítja ezt az első ének:
Bocsásd meg ifju idejében
Ifju szivét az ifju népnek!
Akkor tekintsd, ha már megérett!
−Nemes regény, de bölcsen vallod!
Hát tik, kik folyton gyötrenétek,
Éretten látni nem akartok?”
(Mészöly Dezső fordítása)
A CVIII nyolcsorosban magát a szerzőt, Jean de Meun-t (itt Meung) is megnevezi:
„Magister Poullieu hajdanába
E pátereket ostorozta,
De hogy szorult a csizma szára,
Szavát nagy csúfra visszavonta;
Mathieu is épp őkt csufolta,
Meg híres Jean de Meung, a költő;
Pedig – ha Egyházunk kimondja –
Mind egytől-egyig tisztelendő!”
(Mészöly Dezső fordítása)
A balladában összesen tizenkét híres nőt sorol fel Villon. Ezek között vannak valóságos és mitológiai alakok. Az első versszakban ókori hírességeket idéz fel. A második és a harmadik versszakban a középkor hölgyei szerepelnek, köztük Héloïse d’Argenteuil − Fulbert kanonok unokahúga − , aki Pierre Abélard, skolasztikus filozófus és költő tanítványa és szerelme volt. Abélard titokban vette feleségül a lányt. Hogy megnyugtassák a felháborodott apát, Héloïse zárdába vonult. Ennek ellenére Fulbert pribékjei megfosztották Abélard-t férfiasságától. Ekkor a tudós költő felvételét kérte a párizsi St. Denis bencés apátságba. Héloïse és Abélard levelezése a világirodalom legszebb szerelmi vallomásai közé tartozik.
„Hol van a tudós Helois,
ki miatt herélt voltát bánta
Esbaillart Péter s Sainct Denys
rendjében is szerelmét szánta?”
(József Attila fordítása)
Héloïse és Abélard történetét Villon a Rózsaregényből merítette. Jean de Meun részletesen, hetvenhárom sorban írja le Héloïse és Abélard szerelmét, amit azon történetek sorába helyez, amelyekkel a házasság veszélyeire hívja fel a figyelmet. Abélard először nem akarja feleségül venni Héloïse-t:
„Pierre Abélard írja meg,
hogy Héloise, kit úgy szeret,
s Paraclet főnökasszonya,
nem állt rá semmiképp soha,
hogy asszonyául elvegye.”
A szerelem úrrá lesz az észen, Abelard feleségül veszi Héloïse-t, majd azok a következmények kerülnek leírásra, amikről Villon is szól versében:
„Ám végül − írja Abelard
győzött szerelme rajta már,
s elvette, bár intette az.
Nem is maradt el baj, panasz,
merthogy a hölgy − amint hiszem,
átgondolva együttesen
Argenteuil-ben apáca lett,
majd Pierre kiheréltetett
alván Párizsban éjszaka”
Abélard és Héloïse síremléke a párizsi Père Lachaise temetőben
A Rózsaregény Anyója így festi le szánalmas öregoörát a 339-360. sorokban:
„Látszott még Vénség képe ott,
kinek annál, mint megszokott,
egy lábbal kisebb termete,
s torkán alig megy bármi le,
oly elnyűtt, s minden tagja agg.
Volt bájából mi sem maradt,
s merő csúfság lett ő maga,
fejét borító ősz haja,
akár virág, olyan fehér.
Nagy fájdalom aligha kél,
ha meghal, s nem szörnyű e kár,
hisz rút s kiszáradt teste már,
hajlott korától kiaszott.
Orcája hervadt, fonnyadott,
s mi volt korábban telt, üde,
most sűrű ránc hálózza be.
Fülét bozontos szőr lepi,
szája üres, nyálát nyeli,
nincs már helyén egy árva fog.
S ha jártát nem támasztja bot,
nem mehet tíz lépésnyire,
aggságtól bénul ereje.”
Nem lehet nem észrevenni ugyanezt a panaszt Villon A hajdanszép csiszárnénak vénségén való siralma című balladájában:
„Mivé a széles öl, s a telt,
Kemény combok közén a rejtek,
Mit körbe nőtt a csöppnyi kert?
A homlokot most ránc borítja,
A haj, szemöldök szürke, gyér lett;
S amely nevetve és kacsintva,
Olyan sok árust megigézett,
A két szemből kihalt a lélek;
Horgadt az orr, kampós az áll,
Fakó az arc, nincs rajta élet,
Konyult a fül, leffedt a száj.
Emberi szépség – ez a véged!
A kar s a kéz is összeszáradt;
A váll legörnyedt, ösztövér lett;
A mell, csipő s a többi tájak
Mind ráncosak, aszottra váltak.”
(Mészöly Dezső fordítása)
A hajdanszép csiszárné. Telkes Tamás illusztrációja
A Rózsaregényben Anyó beszélget Szívesen Láttal, és elpanaszolja, hogyan lett a valaha szépasszonyból, aki azelőtt számos férfit csavart ujja köré, ráncos arcú öregasszony. A 12867-12887. sorokban olvassuk:
„Nem volt szebb nálam senki sem!
Ám most már csak siránkozom
megfáradt, gyűrött arcomon,
látván, hogy ráncom egyre több.
Mily szép is voltam azelőtt,
s hogy megkívánt a sok legény!
Bolonddá tettem mindet én
− nagyszerű volt, csodálatos!
A hír magasba felkapott,
s fennen hangzott mindenfele
nagy szépségem dicsérete.
Járt nálam akkor annyi nép,
mint nem láttam azóta még.
Hányszor kopogtak éjidőn!
S durván szóltam, hetvenkedőn,
ha megszegtem ígéretem,
mi gyakran megesett velem,
ha vonzott egy más társaság.”
Villon A hajdanszép csiszárnénak vénségén való siralma című balladájában csaknem ugyanezt mondja:
„Szépségemet te elraboltad,
Mely úgy virított szerteszét
Diáknak, papnak, árusoknak, –
Mert hajdanában mind e nép
Tüstént odadta mindenét
(Később akármint bánta tettit)
Csakhogy megkapja azt, miért
Ma egy koldus sem adna semmit.
Kiadtam útját nem is egynek
(No, nagy bolondul cselekedtem!)”
(Mészöly Dezső fordítása)
A könyv száznegyvenkét oldalas és tizenkilenc miniatúrát tartalmaz. Az első miniatúra négy részből áll. 1. A szerző alszik, miközben álmodik. 2. Egy ágyon ülő szerzetest látunk. 3. Egy virágokat és madarakat szemlélő férfi áll egy kertben. 4. Egy szerzetes beszélget egy hölggyel egy toronynál. A miniatúrák levelekkel és arcképekkel vannak keretezve.
Rózsaregény 1362-ből
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.