- Kovács Krisztián
- 2022. május 4. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Bár kétségtelenül akadnak határterületek – vagy nevezzük inkább határokon való áthajlásnak – azért nagy biztonsággal kijelenthető, hogy minden országnak, térségnek, vagy nyelvnek az irodalmi alkotás terén jól körülhatárolható jellemzői vannak. Gondoljunk csak Jonathan Franzenre, Salman Rushdie-ra, Haruki Murakamira vagy Karl Ove Knausgaard-ra. Mindegyikőjüket nehezen tudjuk elképzelni a másik stílusában, vagy tematikai és narratív megközelítésében, és ez így van jól. A spanyol nyelvű irodalom is bír a maga túlfűtött, olykor romantikus, máskor mágikus, vagy épp egzotikus ízeivel, ugyanakkor ahelyett, hogy tovább sorolnánk a jellemzőket, íme nyolc regény, mely önmagában bizonyság a kortárs spanyol nyelvű irodalom nagyszerűségére.
A forradalmi Venezuelában az anyját eltemetni szándékozó fiatal lány története rendkívül szívszorító felütése ellenére is felemelő történet, noha nem a szó klasszikus értelmében, itt ugyanis az mutatkozik meg, hogy még a legnagyobb káosz kellős közepén is van miből erőt meríteni akkor, amikor a félelemtől csupaszon kell tükörbe néznünk. E tekintetben a regény leginkább Reinaldo Arenas Mielőtt leszáll az éj (milyen furcsa címösszecsengés) című memoárjával rokon; az emigrációba vonult, és tragikusan korán AIDS-ben meghalt kubai írónál érezni ugyanezt a kilátástalanságot és életigenlést akár egyetlen mondaton belül is. Borgo ráadásul nem esik a túlírtság csapdájába, a regény így tömörségében talán felér ugyan egy jókora gyomrossal, de a fókuszált cselekmény, és a mesteri képek így égnek bele igazán az emlékezetünkbe. (Kritika a regényről ITT.)
Karina Sainz Borgo: Megy le a nap Caracasban
A spanyol szerző nemrég magyarul is megjelent rövidke kötete William Golding A legyek ura című regényének mintegy reciproka. A történet San Cristobal városában játszódik, a dzsungel szélén, ahol egyik napról a másikra harminckét koszos, büdös, szakadt ruhákban járó gyermek jelenik meg. Koldulnak, lopnak, büntetlenül garázdálkodnak, de a civilizált világ számára kaotikusnak tűnő kis életükben mégis rendszer uralkodik, és e rendszer nem valamiféle barbár, állatias szokásrendből áll, ugyanakkor mégis ellentétes azzal, amit a nagyváros átlagpolgára képvisel, így aztán elkerülhetetlen a tragédia, mikor a hatóságok kénytelenek hajtóvadászatot indítani a bennszülöttekké vedlett utcagyerekek után. Barba műve egyfajta pedagógiai tanmese arról, miként veszíti el a felnőtté váló ember a gyermeki lélek megértésének jogát és lehetőségét, és ez milyen befolyással bír a jövő generációjára, vagy épp saját emberi erkölcsi és morális érzékenységére. (Kritika a regényről ITT.)
Andrés Barba: Fényes köztársaság
Tordo mesteri koncepciót épít kedvenc zsánereiből, és mintegy olyan írók előtt is tiszteleg, mint Paul Auster, miközben a szépirodalmat egy izgalmas noir krimivel vegyíti. A Saramago-díjas író főhőse az afroamerikai irodalom tanulmányozása végett érkezik New Yorkba, hogy ott aztán inkább egy rejtélyesen eltűnt portugál fadoénekes nyomába szegődjön, miközben kívülállóként tárja fel a Nagy Alma underground világát. Meglehetősen eklektikus történet, ami végig bizonytalanságban tartja az olvasót a saját irodalmi identitásával kapcsolatban is, és hol szerencsésebb, hogy szerencsétlenebb módon lavírozik a szépirodalom és a lektűr világa közt, ugyanakkor egy meglehetősen érdekes történetmesélési kísérlet, mely emellett mindenféle sziruposságtól mentesen mesél a barátság-szeretet-szerelem háromszögéről is.
João Tordo: Memory Hotel
A kortárs spanyol irodalom egyik legnagyobb alakja, Carlos Ruiz Zafón 2020 nyarán, 55 évesen hunyt el hosszú betegséget követően. Egyik legismertebb regénye a 2000-ben megjelent A szél árnyéka. 2014-ben, amikor a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), a Z-t A szél árnyékának ítélte. Az író egyik legnagyobb múzsája nem egy személy, hanem egy épület volt: a Sarriái Jezsuita iskola, amelynek Zafón diákja volt. A tornyos-zegzugos gótikus épület arra ösztökélte az írót, hogy rejtélyes-misztikus történeteket találjon ki, a sorozat első darabja pedig az Elveszett könyvek temetőjébe tévedő tízéves Daniel, akinek élete ezzel maga lesz a kaland. A kötet elképesztő sikere segítette hozzá a szerzőt, hogy Cervantes és Márquez után a második legtöbbet olvasott spanyol ajkú szerzővé váljon.
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
A talán leghíresebb élő katalán író 2011-es regénye nem csupán terjedelmét tekintve monumentális darab, de írói történetmesélés szempontjából egyenesen kihívás. Cabré ugyanis olyan rendkívüli időtlenséggel tárja fel Adria Ardevol élettörténetét, melyben olykor előfordult, hogy bekezdésenként ugrik több száz évet az időben, bátran vált egyes szám első személyről egyes szám harmadik személybe, mindez mégsem hat pusztán saját, virtuóz eszköztára felesleges fitoktatásának, mert eközben a szálakat olyan biztos kézzel tartja a kezében, mely nem hagyja, hogy az olvasó eltévedjen a rendkívüli sűrű szövésű történetben. Cabré – aki civilben is tanár – tanári eleganciával kezeli és működteti a kezében formálódó irodalmat, hol mágikus realista, hol történelmi, hol családregényekre hajazó koncepció mentén, nem hiába számít a jelenkor egyik legolvasottabb spanyol írójának, aki emellett tetemes életművet halmozott fel esszékből, forgatókönyvekből és fordításokból is.
Jaume Cabré: Én vétkem
A mexikói írónő második regénye egy fiktív mexikói faluban játszódik, és a helyi boszorkány meggyilkolása körül bonyolódó különös nem-lineáris cselekményével komoly nemzetközi sikert ért el, 2020-ban a legjobb angol fordítás kategóriában Nemzeti Könyvdíjra is jelölték (ezt a kategóriát nyerte meg egy évvel korábban Krasznahorkai László), az El Pais pedig beválasztotta a XXI. század 100 legjobb regénye közé. Melchor különös, fülledt, bűntől mocskos világának a prostitúció, babona, korrupció, kábítószer, és a társadalmi nyomor által keretezett brutális históriája ez, mely szerzőjét generációja legismertebb latin-amerikai szerzői közé emelte. Melchor egyébként bevallottan két ihletforrásból dolgozott, az egyik Truman Capote Hidegvérrel című bűnügyi dokumentumregényének objektív nézőpontja, míg a másik Gabriel García Márquez A pátriárka alkonya című diktátorregényének különös narratívája.
Fernanda Melchor: Hurrikánok évada
Javier Marias egy igazi csodabogár: a 71 éves spanyol írónak nincs számítógépe, sem mobiltelefonja, nincs fent a közösségi oldalakon, egyenesen irtózik a technológia legújabb vívmányaitól. Ezek után talán nem meglepő, ha regényeit nem számítógépen, hanem írógéppel írja. Ötven országban jelentek meg művei, amiket eddig negyvennégy nyelvre fordítottak le. Legutoljára négy éve, 2017-ben jelentkezett új olvasmánnyal, ez volt a Rossz kezdet. Az újságíróként is tevékenykedő Marias első regénye a Spanyolországban 1992-ben (idehaza 1998-ban) megjelent A szívem fehér, ami egy diplomáciai tolmács történetét meséli el, aki akarva akaratlanul is aprólékosan megfigyeli környezetét és fordítja le magának minden egyes apró rezdülését, kimondatlan szavait is. A főhős a jelent megfigyeli, a múltat feltárja, szembesül családja döbbenetes titkával, apja első feleségének halálával, a második öngyilkosságával.
Javier Mariás: A szívem fehér
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
Ma ünnepel a modern horror brit fenegyereke, aki óriási hatást gyakorolt a popkultúrára.
A vén mufurc, a rendmániás fociedző(nő) meg az őrült nagyi (és a többiek)
Izgalmas életpályák, eltitkolt személyazonosságok, kalandos pályafutások.
